„Akkor gyere vissza, amikor már halott vagy!” – II.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A címben szereplő mondatot az afgán rendőrök mondták Kathrának, aki a férjétől elszenvedett bántalmazások miatt kért segítséget tőlük. Néhány hét múlva Kathra már halott volt. Férje és annak rokonai megverték és megégették. Kathra története csak egy Kim Motley ügyei közül. A korábbi szépségkirálynő most Kabulban él, ügyvédként dolgozik, és minden, emberi és női jogok sérelmével kapcsolatos ügyet ingyenesen képvisel. Gyakran kap fenyegetéseket, de ahogy mondja, az lenne meglepő, ha nem kapna, egyébként is „Afganisztán olyan, mint egy nagy, rossz szomszédság”. Hogyan lehet egy szegénység, korrupció és háború sújtotta országban élni és praktizálni, amelyben a nők 90%-a szenvedett már el valamilyen sérelmet? Milyen az afgán igazságszolgáltatási rendszer és hogyan működik? Működik-e egyáltalán, amikor mindössze ezer ügyvéd van a harmincmilliós országban, vagy a mai napig fontosabb a törzsi bíráskodás?

Ami azt illeti, nőket, különösképpen szegénysorban élő nőket képviselni nem éppen nevezhető erőteljes üzleti modellnek. Hogyan, miből finanszírozza a munkáját? Van esetleg olyan alapítvány, ami az önök munkáját támogatja? Hogyan tud itt megélni?

Mivel számos nő ügyét képviseltem és magam is nő vagyok, a legegyszerűbb engem talán a női jogok ügyvédjének titulálni, noha én független ügyvéd vagyok. Olyan nemzetközi ügyvéd, aki Afganisztánban a pert képviseli, és mint ilyen, az egyetlen vagyok ebben az országban, az első és mind ez idáig az egyetlen. Ezen belül pedig a női jogokért is küzdök. A női jogokkal kapcsolatos ügyek mellett – általános ügyvédként és tanácsadóként – számos céget képviselek, köztük itt működő nemzetközi cégeket is. Továbbá számos nagykövetség is a képviseleti körömbe tartozik, valamint bűncselekmények vagy emberi jogokkal kapcsolatos ügyekben vádolt nemzetközi cégek is. Mind az emberi, mind a női jogokkal kapcsolatos ügyeimet térítésmentesen végzem. Én magam finanszírozom ezeket, azaz én és a férjem. A Motley Legal egy magáncég, én vagyok az alapítója. Mi magunk szeretnénk ügyfeleinket képviselni, következésképpen úgy döntöttünk, hogy nem keresünk alapítványokat. Mi nem a barátainkat, hanem az ügyfeleinket szeretnénk képviselni; én magam akarok ügyfeleim jogásza lenni. Mindazonáltal nekünk is van egy alapítványunk, noha az egy másik terület. Épp csak most kezdtünk neki és még nem igazán foglalkoztunk vele. Röviden tehát úgy válaszolhatnék, hogy mi magunk finanszírozzuk magunkat az általunk képviselt magánügyfeleinken keresztül, továbbá, természetesen, a saját pénzünk felhasználásával.

Képeinkenn Kim Motley (Fotó: Bodolai László)

Szakmai tekintetben mit gondol az afgán ügyvédekről? Vannak női ügyvédek Afganisztánban? Találkozott már velük? Milyen az afgán ügyvédek reakciója az emberi jogokkal kapcsolatos ügyek hallatán?

Volt szerencsém női ügyvédekkel találkozni itt Afganisztánban, ahogyan férfi ügyvédekkel is. Úgy vélem, éppúgy, mint bármely más országban, itt is vannak egyaránt jó és rossz ügyvédek. Vannak az ügyeiket és ügyfeleiket igazán szenvedélyesen képviselő, az emberi jogokkal kapcsolatos ügyeken dolgozó ügyvédek, ami igazán fantasztikus. Úgy érzem, mintha az emberi jogok kérdése kezdene olyasvalamivé válni, amivel egyre több ügyvéd kezd foglalkozni.

Nincs tudomásom arról, hogy túl sok afgán ügyvéd képviselne női vagy akár általános emberi jogi kérdéseket érintő ügyeket. Lehetséges az, hogy az afgán ügyvédek egyszerűen nem elég érzékenyek ebben a kérdésben? Ön mit gondol, több időre van szükség ahhoz, hogy Afganisztánban ezt a problémát felismerjék, annak fontosságát elismerjék?

Végeztem egyfajta kutatást ezzel kapcsolatban is, legutóbb éppen néhány hónapja. Alig több mint ezer, az Afgán Független Ügyvédi Kamaránál bejegyzett ügyvédet találunk ma az országban, ami, tekintve az ország mintegy 30 milliós lakosságát, igen csekély szám. A női ügyvédek száma 200 körül lehet, de szerintem még annyi sincs. De tudom, hogy vannak afgán ügyvédek, akik hozzám hasonlóan emberi és női jogokkal foglalkoznak. Ez biztosan így van, hiszen a börtönben lévő nők csaknem fele valamiféle erkölcsi bűncselekmény valamelyik formája – házasságtörés vagy szökés – miatt van bezárva. Ugyanakkor azt is láttam, hogy az itteni ügyvédek nem úgy végzik a dolgukat, ahogyan én. Tudom, hogy sok ügyvéd van, aki hozzánk hasonlóan őszintén küzd ügyfeléért, de valahogy mégis másképpen, mint ahogy mi tesszük. Mi hajlandóak vagyunk olyan messzire menni, amennyire az ügy megkívánja, de ezt a hozzáállást eddig nem sok itteni ügyvéd esetében tapasztaltam. Sokuk számára ez csupán munka és nem szenvedély, míg a mi esetünkben ez valóban szenvedély – éppen ezért vállaljuk az ügyeket térítésmentesen. Anyagi szempontból nem kapunk semmit, de a nem anyagi jellegű jutalom számunkra sokkal értékesebb. Nem tudom, de nem hinném, hogy hozzánk hasonló módon képviselik az ügyeket, és úgy tudom, sok ügyvéd feladta a harcot az emberi jogokért folytatott küzdelmében.

Milyen ügy képviseletét vállalta el legutóbb? Mi történt?

Éppen egy nő családjának ügyét vállaltam el. Kathra, a 22 éves afgán joghallgató lány férjhez ment, de a férje végtelenül durván bánt vele. Kathra családtagjai, anyósa és apósa is bántalmazták a lányt. Rendszeresen megverték, és amikor ő végre a rendőrséghez fordult, nem törődtek vele, hagyták meghalni. Mindössze annyit mondtak neki a rendőrségen, hogy „akkor gyere vissza, amikor már halott vagy”. Az édesanyjával együtt ment a rendőrségre, hogy jelentse, megverték. A Nők elleni erőszak megszüntetésének törvénye értelmében a rendőrségnek kötelessége minden erőszakos cselekményt és azok áldozatait a Női Ügyek Minisztériuma felé bejelenteni, ám Kathra esetében ez nem így történt. Kathrát, úgy hisszük, a férje meggyilkolta: megverte és megégette. De véleményünk szerint a gyilkosságban része volt a lány anyósának és apósának is. A férj 7 év börtönbüntetést kapott, de sem az anyóst, sem az apóst nem ítélte el a bíróság, noha a törvény értelmében ezért a tettért húsz év börtönbüntetés jár. Kathra szülei azért kerestek fel engem, hogy lányuknak és a – jelenleg Kathra anyósával és apósával élő – kisfiának igazságszolgáltatást követeljenek és kapjanak. Azon dolgozunk, hogy a megérdemelt büntetésüket megkapják. Továbbá a kormány felelősségét is vizsgáljuk, hogy bizonyíthassuk, nem kötelességüknek megfelelően jártak el. Továbbá azt is, hogy a rendőrség nem tette meg a tőle elvárható legkevesebbet, ami nem volt más, mint hogy az ügyet jelentse a minisztérium felé. Mert ha a rendőrség megfelelően járt volna el, Kathra még ma is élne.

Mindennapos dolog az, hogy egy nő a rendőrséghez fordul segítségért, de ott nem tesznek semmit?

Igen, ez általános gyakorlat errefelé. Ismerek olyan nőket, akik a rendőrség segítségét kérték, de végül nevetség tárgyává lettek és hagyták őket meghalni. Olyan esetről is tudok, amikor egy nő a rendőrséghez fordult, de ott csak annyit kérdeztek tőle, hogy hol a férje, nélküle ugyanis nem szabad a nőnek oda mennie. Majd elzavarták, mondván, hogy megbüntetik, amiért elszökött otthonról. Látom, ahogy a nők sorra jönnek a bíróságra, de hiába: nem veszik őket figyelembe. Ez szinte rutinszerűen megy itt.

Előfordulhat az, hogy egy nő, aki eredetileg azért megy a rendőrségre, hogy jelentse, megverték, végül maga kerül börtönbe?

Igen. Pontosan ez történt Gulnazzal is. Elment a rendőrségre, hogy bejelentse, hogy megerőszakolták. A végén pedig őt csukták le. Erre egyszerűen nincs ép ésszel felfogható és elfogadható magyarázat. Nem számít, honnan jössz, milyen kultúrából származol, ez egyszerűen nevetséges, teljességgel abszurd, hogy ilyen megtörténhet.

Elmesélné röviden, milyen egy bűneset kinyomozásának menete Afganisztánban?

Nos, először is a panasz beérkezik a rendőrségre és ott eldöntik, az adott személlyel kapcsolatosan szükséges-e további nyomozást végezni. Ha a rendőrség további nyomozást rendel el, az ügy aktáját átküldik az államügyészi irodába. Ott egy erre kijelölt ügyész felveheti az ügyet és dönthet a vádlott letartóztatásáról, illetve folytatja a nyomozást. Amint a nyomozást lezárják, az ügyirat ahhoz az ügyészhez kerül, aki végül az ügyet a bíróság elé viszi.

Mi az Ön szerepe ebben a folyamatban?

Én tulajdonképpen azt teszem, ami az ügyész feladata lenne: én vizsgálom ki az eseteket, én beszélek a (szem)tanúkkal, bizonyítékot gyűjtök, majd amikor ezeket összeraktam, akkor leteszem az aktát az ügyész elé és csak annyit mondok, „na, itt az ügy, a vád, a tanúk. Elvégeztem a munkát magának. Most már csak annyi dolga van, hogy ezeket az embereket megvádolja. Csupán annyit kell tennie, hogy benyújtsa a bíróság elé és felolvassa”. Ez az egyik dolog, vagyis hogy a megfelelő embert vádoljuk. A másik, legalább ugyanilyen fontosságú dolog az, hogy polgári pert indítunk az afgán kormánnyal szemben. Azok ellen, akik a kormány intézményén belül még mindig a helyükön vannak, és nem teszik a dolgukat. Ez újdonság, hiszen idáig ehhez hasonló nem történt Afganisztánban. Véleményünk szerint ez nagyon fontos, ugyanis a kormányt senki és semmi nem felügyeli, amikor elmulasztják kötelességüket, hogy egy nőnek segítsenek. Vagyis ez egyfajta irányított ellenőrzés a kormány felé, hogy kimondhassuk: ha valóban a munkájukat végezték volna, a lány még ma is élhetne. De mivel nem végezték el a feladatukat, megszegték a törvényt. Ráadásul éppen a Nők elleni erőszak megszüntetésének törvényét, amelynek értelmében az ilyen eseteket a Női Ügyek Minisztériuma felé jelenteni kell.

Az nem büntetőjogi kategória, ha valaki elmulasztja megtenni a kötelességét?

Nem, az polgári. Lehetne éppen büntetőjogi is, de azt hiszem, mi pillanatnyilag polgári ügyet akarunk és megtalálni a választ arra kérdésre, hogy milyen anyagi kár érte a családot. Polgárjogi értelemben: a kormány elmulasztotta kötelességét és mi azt akarjuk elérni, hogy ez ne történhessen meg még egyszer, vagy legalábbis ugyanazokkal a tisztviselőkkel bizonyosan ne. Valamit találnunk kell, hogy ez a jövőben ne fordulhasson elő.

Vajon az ügyész elfogadja majd a bizonyítékait?

Nem tudom, majd meglátjuk. Ez még nagyon friss, nagyon új. Mindenesetre az biztos, hogy jó anyagot fogok benyújtani. Megeshet, hogy visszautasítják, de ez alkalommal is azt fogjuk tenni, mint bármikor korábban: addig megyünk, amíg mehetünk, és azt hiszem, ennek meglesz az eredménye.

Hogyan jellemezné a jelenlegi általános afgán helyzetet?

Az igazságügyi rendszer területén még nagyon sok tennivaló van. Aggódom a végkifejlet miatt: úgy értem, sok nő van az igazságügyi rendszerben és meglehet, annak részeivé válnak majd. Ez egyértelműen férfidominanciájú társadalom és kultúra, amit itt látok, és ez aggodalomra ad okot. Mindazonáltal rengeteg csodálatos dolog van az afgán kultúrában, többek között az, hogy nagyon családközpontú. Továbbá igen erős a vállalkozói szellem. Én mégis aggódom amiatt, hogy mi fog történni az igazságügyi rendszerrel Afganisztánban, aggódom amiatt is, hogy a nemzetközi beavatkozás vajon hosszútávon fenntartható lesz-e. Azt sem tudom, hogy a pénzügyi segélyeket elviszik-e, vagy hogy a csapatok kivonulnak-e.

Ön szerint mi fog történni, ha a nemzetközi haderők elhagyják az országot? Elképzelhető, hogy a Talibánok visszatérnek? Úgy értem, Ön szerint visszavehetnék a hatalmat?

Hogy visszatérnek-e? De hiszen itt vannak, soha nem mentek sehová! De őszintén remélem, hogy a talibán hatalom visszaszerzése nem fordulhat elő. Próbálok optimista maradni e kérdés tekintetében is. Sokan azt mondják, igen, a Talibánok visszajönnek, és újra hatalomra jutnak, de szerintem az emberek már belefáradtak abba, hogy ellenük harcoljanak. Mindössze békében akarnak élni, nevelni a gyerekeiket, nem akarnak problémákat. Az emberek reménykednek, de sajnos én nem tudhatom mi lesz.

Ki-bejár a bíróságra és a börtönökbe. Milyenek az afgán börtönök, hogy néznek ki, milyen körülmények uralkodnak ott?

A börtönök igazi közösségi helyek: a rabok nyugodtan érintkezhetnek bentlakó társaikkal gyakorlatilag egész nap. Nagyon kevés őr van, vagyis gyakorlatilag a rabok irányítják a börtönöket. Igazából semmi sincs megszervezve a rabok számára, úgyhogy tulajdonképpen csak arra várnak, hogy leteljen a büntetésük. Az élelem igen szűkös, így aztán a családtagoknak kell tápláló ételeket behozni, amiben van hús, gyümölcs és zöldség, máskülönben a rabok nem jutnának effélékhez. Sajnos nagyon sok, úgynevezett közösségi betegség üti fel a fejét a börtönökben és, mivel túl sok a rab, az orvosi ellátás sem elégséges. Sokan járnak-kelnek a börtönben fegyverrel, úgyhogy nem éppen ez a legbiztonságosabb hely.

 

Ezek szerint a hozzátartozók bejárhatnak a börtönökbe, vagy azért van valamiféle megszorítás?

Igen, bemehetnek és személyesen is találkozhatnak és beszélhetnek egymással úgy, ahogy tesszük most mi. Adhatnak ezt-azt a raboknak, ami egyfelől jó, mert így a rabok megfelelő élelemhez jutnak, ami nélkül bizonyosan rövid időn belül megbetegednének, de az sem kizárt, hogy meg is halnának. Másfelől azonban nincs ez így jól, hiszen így fegyvert is kaphatnak, amit adott helyzetben gondolkodás nélkül használnának.

Annak ellenére, hogy a bírósági ügyekkel és a különböző jogokért folytatott harcában kétségkívül nagyon elfoglalt, jut ideje egy jövőbeni alapítvány megteremtésével foglalkoznia. Mi ennek az alapítványnak a célja?

Alapítványunk célja nem más, mint hogy az általunk Afganisztánban és olykor az ország határain kívül térítésmentesen végzett munkát valamelyest formálisabb keretek közé tereljük. Az itteni ügyek csaknem egyharmadát, ami nem kevés, ingyen végzem, mert úgy érzem, ez is a kötelességem. Azt megelőzően, hogy Afganisztánba jöttem volna, öt éven át kirendelt védőként dolgoztam az Egyesült Államokban, vagyis szegény emberek képviseletét láttam el. Van egy alapítványom, amit ínséges körülmények között élők képviseletére hoztam létre. Az alapítványnak az a célja tehát, hogy ezeket az ügyfeleket egy tető alá hozza. A neve Motley Cares Foundation (magyarul körülbelül: Motley törődik veled). Elfogadunk majd magánadományokat, továbbá szeretnénk afgán ügyvédeket alkalmazni, hogy velünk dolgozzanak ügyfeleink ingyenes képviseletében. Képezni fogjuk őket, és figyelemmel kísérjük az általuk vállalt eseteket, hogy valóban követik-e módszereinket. 2009 óta dolgozunk Afganisztánban és ügyfeleinket az esetek több mint 90 százalékában szabadon engedték. Ezt meglátásom szerint úgy sikerült elérni, hogy a létező legjobb és leghatékonyabb módon képviseljük az embereket. Bizonyított módszer, hiszen ügyfeleink több mint 90 százaléka mondhatja el, hogy működik. Alapítványunk célja egyfelől tehát ez lenne, másfelől pedig azt figyeljük, a világon hová lehetne még befektetni – beleértve persze az afgán vállalkozásokat is: csekély pénzösszeggel támogatjuk a különféle vállalkozások beindítását, hiszen, mint azt már korábban is említettem, igen erős a vállalkozói szellem az országban. A férjem a Motley Legal pénzügyi igazgatója és igen stabil pénzügyi háttérrel rendelkezik; pénzügyi támogatást akar nyújtani azoknak, akik kisvállalkozásaikat be szeretnék indítani. Az itteni erős vállalkozói szellem figyelembevételén és támogatásán túl ez lehetőséget biztosít számunkra ahhoz, hogy így fektessük be újra a pénzt az országba: mint magáncég hisszük, hogy a különböző testületeknek, társulatoknak – és mi magunkat ide soroljuk –, kell, hogy legyen valamiféle társadalmi felelősségérzete. Mi hiszünk a humántőkében: az emberekbe fektetett pénz megtérül, mert érdemes egy olyan ország környezetébe és gazdasági tőkéjébe fektetni a pénzt, mint amilyen Afganisztán. Mi ezt a térítésmentesen végzett munkánkon keresztül valósítjuk meg, a mi célunk ugyanis nem csupán a kapacitás növelése és a lehető legjobb ügyfélképviselet, de szeretnénk az üzleti környezetet is egy olyasfajta etikai és professzionális szintre emelni, ami vonzó és járható lehet a jövő számára.

Egyik korábbi interjújában olvastam, hogy ön szépségkirálynő, Mrs Wisconsin is volt. Mondana néhány szót a származásáról, gyökereiről, családjáról, iskoláiról?

Amerikai vagyok, az édesapám afrikai-amerikai, míg édesanyám észak-koreai, aki nagyon fiatalon szökött el a családjával Dél-Koreába, szóval neki is megvan a maga története. Az apám, aki az amerikai légierőknél szolgált, Dél-Koreában teljesített szolgálatot. Így találkoztak a szüleim, majd össze is házasodtak. Anyám háziasszony, fizikai munkás volt. Én Wisconsin államban, Milwaukee városában születtem; három testvérem van. Szegény környék az, ahol felnőttem, így nem sok mindenem volt akkoriban, de ma hálás vagyok ezért, mert megtanított arra, hogy éppoly keményen dolgozzak, mint azt tették a szüleim. Házas vagyok és ma már három gyermekem van. Ami a tanulmányaimat illeti, a jogi diplomám mellett büntetőjogból a mesteri fokozatot is megszereztem és melléktantárgyként politikatudományt is hallgattam. Tíz éve dolgozom gyakorló peres ügyvédként. Ez idáig leginkább büntetőjogi képviseletre koncentráltam a nyomozás során, de ma már mindenfajta peres képviseletben részt veszek. Jól érzem magam a bíróságon, ez is az egyik oka annak, hogy itt Afganisztánban bírósági ügyekkel kezdtem foglalkozni.

És Kabulban jól érzi magát? Mennyi ideig tervezi a városban maradni. Milyen elképzelései vannak a jövőre nézve?

Igen, szeretem Kabult, de fogalmam sincs, meddig maradok – nem tervezem az itteni életem és munkám felszámolását. Az, hogy egy nap a nemzetközi csapatok kivonulnak, nem jelenti azt, hogy én is megyek. Terveim szerint folytatom ügyfeleink lehető legmagasabb szinten történő képviseletét, úgy, ahogyan azt megérdemlik, és aszerint, ahogyan erre szükség van. Továbbá szeretnék még több ügyvédet alkalmazni, képezni és képviselni szeretném őket itt Afganisztánban. Jelenleg is keresünk olyan országokat, ahol dolgozhatnánk, ahol folytathatnánk, amit itt elkezdtünk. A Motley Legal egy nemzetközi ügyvédi iroda és mi még inkább nemzetközivé szeretnénk válni. További – Afganisztánhoz hasonló – országokba szeretnénk eljuttatni a jogi módszereinket és megadni az ott élők számára a szükséges jogi képviseletet. Ez a mi tervünk a jövőre nézve, ami mellett ott van az alapítványunk, amit szeretnénk felépíteni, hogy még több igazságot szolgáltathassunk és még többet nyújthassunk a vállalkozásoknak világszerte. Azért is szeretnénk az alapítványunkat jól kiépíteni, hogy felállíthassunk egy igazságügyi és üzleti jogi kamarát, különösképpen olyan országokban, mint amilyen Afganisztán.

A cikk az Ügyvédvilág 2014. februári számában jelent meg.

A Transzferár-szabályozás elmélete és gyakorlata Szakmai fórum és képzés: 2014. április 8. Jelentkezzen most!

Az új Ptk.: amit egy munkajogásznak tudnia kell – szakmai előadássorozat

2014 .03. 19.:  A Ptk. alkalmazása a munkajogban – dr. Berke Gyula 2014. 04. 02.:  A szerződés létrejötte és tartalma, a piaci középár– prof. dr. Kiss György 2014. 04. 09.:  A munka- és pihenőidő szabályai – dr. Pál Lajos 2014. 04. 23.:  A munkaviszony megszüntetése, atipikus munkaviszony – dr. Bankó Zoltán, dr. Lőrincz György Az egyes előadásokra külön-külön is jelentkezhet! A teljes előadássorozat ára magában foglalja az áprilisban megjelenő új Kommentár a Munka törvénykönyvéhez című kiadványt. Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. Bővebb információk és a teljes előadássorozatra jelentkezés itt

 

---