Alkotmányos mérlegen a NOKtv.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a nemzeti otthonteremtési közösségekről szóló törvény egyes rendelkezési alaptörvény-ellenesek.

Az Alkotmánybíróság (AB) megállapította, hogy a nemzeti otthonteremtési közösségekről szóló 2016. évi XV. törvény 13. § (6)–(7) bekezdései alaptörvény-ellenesek, mivel sértik az Alaptörvény XII. cikkének (1) bekezdését. A döntéshez Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Horváth Attila, Pokol Béla, Szívós Mária és Varga Zs. András különvéleményt csatoltak.

Az alapügy

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint az indítványozó mint lakóingatlanok értékesítésével üzletszerűen és jelentős volumenben foglalkozó vállalkozás aktuális céljai között szerepel a NOKtv. által bevezetett nemzeti otthonteremtési közösségek (NOK) alapítása. A támadott törvény értelmében a NOK működését és vagyonának kezelését szervező, illetve megbízható szervező végzi. A törvény szerint szervező csak zártkörűen működő részvénytársaság lehet. Megbízható szervező esetén pedig a NOK tagját állami támogatás illeti meg.

A megbízható szervezői minősítés elnyerésére két lehetőség van. Az egyik mód, hogy egy zártkörűen működő részvénytársaság a szervezői engedély kiadását követő két éven át teljesíti a jogszabályban előírt feltételeket. A másik – két év várakozás nélküli – lehetőség, hogy a gazdasági társaság igazolja, korábban zártkörűen működő részvénytársaságként fogyasztói csoportot működtetett, és ennek során legalább ezer lakóingatlan építésében, illetve értékesítésében részt vett, továbbá két évig folyamatosan teljesítette a jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségeit. Az indítványozó számára csak az első út járható, ugyanis a cégformája korlátolt felelősségű társaság volt.

Az indítványozó nem pusztán szervező, hanem megbízható szervezőként akart volna NOK-ot létrehozni, ezt azonban csak az említett várakozási idővel tudta volna megtenni. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában többek között azt sérelmezte, a törvény nem biztosít kellő időt arra, hogy zrt.-vé alakulhasson át, továbbá visszamenőleges hatállyal hozza kedvezőbb helyzetbe a zártkörűen működő részvénytársaságokat, ami sérti a jogállamiság elvét.

Ezen túlmenően a törvény a jogalkotó által 2014. január 1-jei hatállyal betiltott fogyasztói csoport működtetésében való 5 éves részvételt ír elő a megbízható szervezői minősítés elnyerésének egyik feltételeként, ami lehetetlen feltételt jelent, figyelembe véve a törvény hatálybalépésének 2016 április időpontját. Ehhez kapcsolódóan a támadott rendelkezések sértik a hátrányos megkülönböztetés tilalmát is, mivel azok önkényesen kedvezőbb helyzetbe hozzák azokat a Zrt.-ket, amelyek korábban fogyasztói csoportot működtettek. És szintén diszkriminatív, hogy a megbízható szervező esetén az igazgatóság egy tagjának legalább 5 évi, a fogyasztói csoportokról szóló kormányrendelet szerinti tevékenységet üzletszerűen végző cégben vezető tisztségviselői gyakorlattal kell rendelkeznie. A vállalkozáshoz való jogot pedig az sérti, hogy a rendelkezések a megbízható szervezői minősítés elnyerését a korábban fogyasztói csoportokban tevékenykedők szűk körére korlátozzák, és számukra azonnal lehetővé válik a minősített szervezővé válás.

A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság az ügy befogadása során alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekintette azt, hogy a visszaható hatályú jogalkotás tilalma és a kellő felkészülési idő követelménye, valamint a vállalkozáshoz való jog milyen összefüggésben áll a jogszabályban meghatározott piacra lépési feltételekkel: lehetősége van-e a jogalkotónak olyan feltételeket szabni, amelyet egyes gazdasági társaságok csak hosszabb idő elteltével képesek teljesíteni. Szintén alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek volt tekinthető az a kérdés, hogy alkotmányosan igazolható-e a NOKtv.-nyel bevezetett megkülönböztetés az egyes piaci szereplők között.

Az Alkotmánybíróság érdemi eljárása során először a jogállamiság elvének sérelmével összefüggésben vizsgálódott, és megállapította, önmagában az a tény, hogy a jogszabály által a megbízható szervezői státusz megszerzésének a feltételeiként meghatározott követelményeknek egyes jogalanyok már a jogszabály hatályba lépésének időpontjában, mások viszont csak bizonyos idő elteltével tudnak megfelelni, nem tekinthető visszaható hatályú jogalkotásnak. Ezen felül a felkészülési idő követelményéből nem vezethető le, hogy a jogszabályokat csak oly módon lehetne hatályba léptetni, hogy minden jogalanynak reális lehetősége legyen a bevezetett kedvezmény azonnali megszerzésére. Mindezekre tekintettel a törvény nem sérti a jogállamiság elvét.

Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a törvény nem sérti a diszkrimináció tilalmának elvét. Habár az indítványozó által állított különbségtétel valóban fennáll, vagyis azok a cégek, amelyek korábban zártkörűen működő részvénytársaságként fogyasztói csoportot működtettek, azonnal jogosultak az állami támogatással járó megbízható szervezői minősítés megszerzésére. Ugyanakkor az, hogy a megbízható szervezői státusz elnyerését a jogalkotó meglévő szakmai tapasztalathoz kötötte, összefüggésben áll a kisebb működési kockázattal és a tagok érdekeinek a védelmével, ezért a szabályozás alkalmas a jogalkotó által tételezett cél elérésére, és emiatt nem tekinthető önkényesnek.

Végül a vállalkozáshoz való jog sérelmével összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az a vállalkozás, amely a feltételnek megfelelő igazgatósági tagot nem tud felmutatni, nem csupán a megbízható szervezővé válástól, hanem már eleve a tevékenység megkezdésétől is el van zárva. Ezen követelménynek a teljesíthetősége a piacra lépni kívánó cég általa nem befolyásolható körülményeken múlik. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az igazgatósági tagra vonatkozó rendelkezés túlmutat azon, minthogy a biztonságos működés érdekében meghatározott szakmai tapasztalattal rendelkező személy alkalmazását írja elő, hiszen lényegében elzárja a piacra lépéstől a korábban ilyen tevékenységet nem végző új cégeket. Ezért e rendelkezés a vállalkozáshoz való jog aránytalan korlátozását eredményezi, tehát alaptörvény-ellenes.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó volt.

---