Az áfa változás kockázatának viselése szerződéses jogviszonyokban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az áfa utólagos jogszabályváltozás következtében történő csökkenése miatt bírói szerződésmódosításnak nincs helye és jogalap nélküli gazdagodás címén sem lehet igényt érvényesíteni. Az adókulcs csökkentésével az állam mond le költségvetési bevétele egy részéről, a szerződő felek jogviszonyában azonban a szerződésben kikötött vételár az irányadó, vagyis az áfaváltozás kockázatát az a fél viseli, akinek a terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő – a Kúria eseti döntése.   Ami a tényállást illeti, az alperes (eladó) 2015. október 16-án a…

Az áfa utólagos jogszabályváltozás következtében történő csökkenése miatt bírói szerződésmódosításnak nincs helye és jogalap nélküli gazdagodás címén sem lehet igényt érvényesíteni. Az adókulcs csökkentésével az állam mond le költségvetési bevétele egy részéről, a szerződő felek jogviszonyában azonban a szerződésben kikötött vételár az irányadó, vagyis az áfaváltozás kockázatát az a fél viseli, akinek a terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az alperes (eladó) 2015. október 16-án a vevő felperesekkel adásvételi szerződést kötött egy ingatlanra és az azon értékesítési céllal épülő lakóépületre. A felpereseknek a vételárat a szerződés aláírásakor fizetett foglalót meghaladóan részletekben, a készültségi állapottól függően kellett megfizetni: 15 360 000 forintot 2015. december 10-ig, 13 440 000 forintot 2016. január 30-ig, 1 920 000 forintot 2016. április 1-jéig. A felperesek eleget tettek a fizetési kötelezettségüket és az ingatlant birtokba vették, azon tulajdonjogot szereztek.

A felperesek közel 4 millió font megfizetését követelték az alperestől és elsődlegesen az adásvételi szerződés módosítását kérték a bíróságtól, másodlagosan pedig a jogalap nélküli gazdagodás megállapítását. A keresetüket az áfa törvény 2016. január 1-jétől hatályos rendelkezésére alapították, mely szerint a 2016. január 1-jét követően teljesített vételárrészlet esetén az adó mértéke az adóalap 5%-a (a korábbi 27% helyett).

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Úgy ítélte meg, hogy a szerződés teljesítéssel megszűnt, szerződésmódosításnak pedig nincs helye [Ptk. 6:60. § (2) bekezdés: Ha jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát megváltoztatja, és a szerződés megváltozott tartalma valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, ez a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását vagy a szerződéstől elállhat.]. Nem találta megalapozottnak a jogalap nélküli gazdagodást sem.

Meglátása szerint a felek szerződéses akarata az ingatlan tulajdonjogának bruttó 38 400 000 forint vételáron történő megszerzésére/átruházására irányult. Az alperes javára nincs olyan vagyoneltolódás, amelyre a szerződés nem adott jogalapot. A bruttó vételár kikötésével az áfa változásának a kockázatát az a fél viseli, vagyis tűri el, akinek terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő. A vételárrészek nem módosultak, csak az áfatartalmuk és ennek folytán az áfa törvény alapján meghatározható nettó vételárrész. A bíróság ezért a felek akaratát tükröző, általuk kötött adásvételi szerződésből indult ki, ami alapján a felek szerződéses akarata a bruttó vételárra terjedt ki.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Kiemelte, hogy a felek a szerződéses szabadság körében megállapodhatnak bruttó vételárban, vagy meghatározhatják a vételárat nettó vételár + az áfa összegében. A perbeli esetben kikötött bruttó vételár köti a feleket. Ebből kell kiindulni, a bruttó vételárban történt megállapodást kell figyelembe venni, nem az áfa törvény módosításának jogpolitikai céljait. A bíróság szerint a felperesek fizetési kötelezettségét nem érinti az a körülmény, hogy az áfafizetésre kötelezett alperes a teljesítés után milyen számítás alapján és mekkora összegben fizetett áfát.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperesek a felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a keresetnek helyt adó határozat meghozatalára irányult.

A Kúria megállapításai

A Kúria kiemelte, hogy míg a peres felek magánjogi szerződéses jogviszonyában a Ptk. értelmében a mellérendeltség és egyenjogúság érvényesül, s a szabályozás jellemzően diszpozitiv, addig az általános forgalmi adózás szabályai kógens közjogi normák, az államháztartás központi kormányzata költségvetésének bevételét hivatottak biztosítani, az adóalany és az állam közötti alá-fölé rendeltségen alapuló adójogviszonyban érvényesülnek. Az adójogviszony alanyai a perbeli esetben az áfa adóalany alperes és az állam, e közigazgatási jogviszonyt érinti a felperesek kereseti követelése. Az adójogi szabályozás nem hat ki az adóalany és a vele szerződő fél közötti polgári jogi jogviszonyra. Az adóalany döntésétől függ, hogy az áfacsökkentést érvényesíti-e az áraiban. Az pedig a felek közös döntésére tartozó kérdés, hogy a bruttó összegben meghatározott vételárat – akár az adómérték változására tekintettel, akár más okból – módosítják-e. Ez következik a szerződési szabadságból is. Ha a jogalkotó a kedvezményt nem az adóalanynál kívánta volna érvényesíteni, úgy közvetlenül az építtetőt támogatja, például az adó-visszatérítési támogatáshoz hasonló jogi szabályozással.

A Kúria kiemelte azt is, hogy a felperesek által hivatkozott jogszabály által meghatározott szerződési tartalom [Ptk. 6:60. § (2) bekezdés] nem vezethetett a felülvizsgálati kérelmük eredményességére, ugyanis a jogerős ítélettel megsértettként megjelölt törvényi rendelkezés a már megkötött szerződés tartalmát megváltoztató jogszabály érvényesülésének a kizárását célozza egy konkrét szerződéses jogviszonyban. Itt nem erről van szó, hiszen a felperesek éppen az áfa mértékét csökkentő törvényi rendelkezésre hivatkozással, annak szerződéses jogviszonyukban a kikötött vételár mértékének bírói szerződésmódosítással történő csökkentése útján történő érvényesítése érdekében fordultak bírósághoz.

Ugyanígy nem áll meg a jogalap nélküli gazdagodás Ptk. 6:579. §] sem, ugyanis az alperes a felperesek rovására jogalap nélkül nem jutott vagyoni előnyhöz, az alperesnél nincs a felperesek vagyona terhére elért gazdagodás. Az adókulcs csökkentésével az állam mondott le költségvetési bevétele egy részéről, az alperesnél a módosító törvény rendelkezései alapján jogszerűen maradt több bevétel. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. VI. 21.866/2018.) a Kúriai Döntések 2020/2. számában 39. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 6:60. § (2) bekezdés, 6:579. § (1)-(2) bekezdés.