Az állam környezetszennyezés miatti felelőssége

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az állam környezetszennyezés miatti felelősségét nem kizárólag aktív magatartás alapozhatja meg, mivel a környezetet veszélyeztető magatartás tevékenység vagy mulasztás formájában is megvalósulhat – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a Budapest XXIII. kerületében található ingatlan 1950. májusától 1991. szeptemberéig a Magyar Állam tulajdonában állt és tanácsi kezelésben volt, aki 1954-ben engedélyt adott egy vállalkozónak étkezési célú vegyi anyagok gyártására az ingatlanon, aki ezt a tevékenységét 1979. decemberéig folytatta. A Műszaki Osztály 1980-ban felmérte az ingatlant, megállapítása szerint az ingatlanon található épület emberi tartózkodásra veszélyesnek minősült. 1987. októberében vállalkozási szerződést kötöttek egy környezetvédelmi munkaközösséggel a veszélyes hulladék eltávolítására, majd 1988-ban szerződést kötöttek a talajszennyeződési vizsgálatok elvégzésére, amiből kiderült, hogy az ingatlan egy része veszélyes hulladékkal szennyezett, és indokolt az épületrészek elbontása és 0,5 méter mélységben a talajcsere.

1991. szeptemberétől az ingatlan a helyi önkormányzat tulajdonába került, aki adásvételi szerződést kötött az ingatlanra azzal, hogy a tulajdonszerzés feltétele a környezetszennyezés megszüntetése. A beruházó földcserét végeztetett el, a nehézfémmel szennyezett talajt elszállíttatta és építkezésre alkalmas területet alakíttatott ki. Ezt követően a beruházó szintén adásvételi szerződést kötött az ingatlanra, a vevő pedig az ingatlanon két darab új, háromlakásos lakóépület épített, amire megkapta az építési engedélyt, 2006 decemberében az elkészült lakásokra a végleges használatbavételi engedélyt. A határozat indokolása szerint az elvégzett építési munka megfelel az építési engedélynek, az épület rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas.

2010. júniusában a felperesek tulajdonában álló lakások alatt több robbanás történt, ami később megismétlődött. A robbanások következtében a lakások egy része is megsérült, ezért ki kellett költözniük az otthonukból. A felperesek szakértőt kértek fel a robbanás okainak meghatározására, az elkészült szakvélemény szerint a Kormányhivatal jogelődje a beruházó által benyújtott dokumentáció alapján fogadta el a talajmentesítés megtörténtét, sem helyszíni szemlét, sem ellenőrző laborvizsgálatot nem végzett. A lakások alatti pincét nem kellő alapossággal töltötték fel, a robbanás oka a pince feltöltéséhez használt földben lévő pikrinsav volt. Megállapította, hogy a társasház valamennyi lakásából ki kell költözni, mert egészségkárosodást, rákot okozó és mérgező anyagok vannak jelen, a robbanás bármikor felléphet.

A felperesek keresetükben hibás teljesítésre hivatkozással kérték az alperesek (kiemelten: építtető, beruházó, önkormányzat, Magyar Állam) kötelezését a kártérítés egyetemleges megfizetésére.

Az első- és másodfokú eljárás

A Törvényszék megállapította, hogy az építtető és a használatbavételi engedélyt kiadó önkormányzat egyetemlegesen felelősek a felperesek tulajdonát képező ingatlanokon bekövetkezett robbanásokkal okozott vagyoni és nem vagyoni károkért. A Magyar Állam kártérítési felelősségét nem állapította meg, mert a tulajdonosi jogokat 1967-től a bejegyzett kezelő gyakorolta, akinek tevékenységével kapcsolatban az államnak nincs mögöttes felelőssége.

A másodfokon eljárt Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság azon következtetésével, hogy a Magyar Állam a közigazgatási tevékenységét önálló jogalanyiságú szervezetein keresztül gyakorolta, amelyek a saját tevékenységükért önálló felelősséggel tartoztak. Hozzátette, a Magyar Állam nem tekinthető a fokozott veszéllyel járó tevékenységet végző üzembentartójának azon az alapon, hogy a vállalkozó a környezetkárosító kisipari tevékenységét államérdekből végezte. Ezért a Magyar Állam felelőssége a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott kárért nem állapítható meg.

A Kúria megállapításai

A Kúria a 2020. októberében kimondta a Magyar Állam vonatkozásában, hogy közvetlen felelőssége csak kifejezett jogi norma alapján merülhet fel. Az ingatlan állami tulajdonban állásának időszakában a vonatkozó törvény a környezetszennyezést előidéző személy cselekvési kötelezettségét írta elő, és a környezetveszélyeztető tevékenységgel kárt okozó felelősségéről rendelkezett. Nem volt tehát olyan rendelkezés, amelynek alapján a Magyar Állam közvetlen felelőssége felvethető lenne. A Kúria ítéletével szemben a felperesek alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő.

Az Alkotmánybíróság határozata

Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy a rendszerváltás előtti időszakban az alkotmányos szabályok révén az állami tulajdon egysége és oszthatatlansága érvényesült. A kezelésbe adott tárgy fölött az állam rendelkezett, a kezelőktől bármikor visszavehette, közöttük feloszthatta és átcsoportosíthatta tulajdonát. Ebből következőleg a kezelő nem léphetett a tulajdonos pozíciójába, nem minősült polgári jogi értelemben vett tulajdonosnak, a kezelő és állam közötti jogviszony pedig csak „belső” jogviszonynak minősült. A kezelői felelősség ezért nem az állam tulajdonosi minőségéből fakadó felelősség helyett, hanem mellette érvényesült.

Az Alkotmánybíróság szerint ezt hagyja figyelmen kívül a kúriai döntés, amely a kezelői jog jogosultját a tulajdonos pozíciójával teszi egyenértékűvé, kizárva ezáltal az állam tulajdonosi minőségéből közvetlenül fakadó felelősségét. A testület utalt arra is, hogy az államnak a környezet védelmére vonatkozó pozitív kötelezettségét törvény rögzítette, amely közvetlenül visszavezethető az Alkotmány rendelkezéseire. Az állami szervek kötelesek az emberi környezet védelmét szolgáló szabályokat megtartani, a környezetet veszélyeztető magatartás tevékenység vagy mulasztás formájában is megvalósulhat. Az Alaptörvény már nevesíti a „szennyező fizet” elvet, amelynek érvényre juttatása nemcsak a jogalkotó, hanem a jogalkalmazó feladata is. Ezért az olyan jogértelmezés, amely az állam környezetszennyezés miatti felelősségét kizárólag aktív magatartástól tenné függővé, ellentétes a korábbi szabályozással is, egyúttal kiüresíti az Alaptörvény szerinti egészséges környezethez való jog lényegi tartalmát. Az Alkotmánybíróság ezért megsemmisítette a Kúria döntését.

A Kúria döntése

A Pp. szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg. A Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. Ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, és a Kúria soron kívül jár el. Ezért a Kúria elrendelte, hogy a Törvényszék a Magyar Állam kártérítési felelősségére vonatkozó kereseti kérelem tárgyában folytasson le új eljárást és hozzon új határozatot. Vegye figyelembe, hogy az állam mint tulajdonos közvetlen kártérítési felelősségét nem zárja ki az, hogy a perbeli ingatlant kezelői jog terhelte. Az állam felelősségét megalapozhatja, ha elmulasztotta betartani a környezet védelmére irányadó jogszabályi rendelkezéseket.

Az ismertetett döntés (Kúria Kpk.IV.39.445/2022/3.) a Kúriai Döntések 2022/9. számában 252. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2016. évi CXXX. törvény 427. §, 428. §.