Az apaság bírói megállapítása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az apaság kérdésében meghatározott esetben a bíróság hozza meg döntését, amely eljárás kezdeményezése azonban feltételekhez kötött. Így a bírósági határozathozatal csak akkor lehetséges, ha az ezt megelőző vélelmek szerinti apai jogállások nem betöltöttek.

Az apasági vélelmek rendszere

Az apasági vélelmeket a polgári törvénykönyv (Ptk.) szigorú rendszerben és sorrendbe állítva határozza meg, amelytől eltérni nem lehet.

Az apai jogállást keletkeztető tények sorrendje alapján alapvélelemként első helyen áll a házassági kötelék, amelyet követ az élettársak emberi reprodukcióra irányuló eljárása, majd az apai elismerő nyilatkozat és végül utolsóként foglal helyet a sorban az apaság bírói megállapítása. Az előzőek közötti sorrend kötelező érvényű, vagyis nem felcserélhetőek. Ez azt jelenti, hogy ha például házasság áll fenn, abban az esetben vélelmezni kell a férj apaságát a házasságban született gyermekek tekintetében, vagyis akivel az anya a gyermek fogamzási idejének kezdetétől a születéséig eltelt időben, vagy annak egy részében házasságban állt.

Az apasági vélelmek rendszerének lényege tehát az, hogy a sorrendben következő vélelem csak akkor jöhet számításba, ha az azt megelőző betöltetlen. Tehát, amennyiben például nem áll fenn házasság, de az élettársak reprodukciós eljárásban vettek részt, akkor utóbbi alapján lehet megállapítani az apaságot. A sorban következő apai elismerő nyilatkozat kizárólag akkor tehető meg, amennyiben az első kettő (házasság, vagy reprodukciós eljárás) alapján az apai vélelem nem állítható fel, vagyis egyik sem valósult meg.

A bírósági határozaton alapuló apai vélelem

A fentiek szerint jutunk el a bírói határozaton alapuló apai vélelemhez, amely a negyedik a sorban, tehát az előbbiekben elemzett sorrendiség alapján akkor kezdeményezhető bírósági eljárás, amennyiben az azt megelőző három vélelem alapján betöltetlen az apai jogállás, vagyis nem állapítható meg a gyermek apja.

A Ptk. 4:103.§ (2) bekezdése értelmében ebben az esetben a bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik. Természetesen az orvostudomány állásának és a bírói megállapítás céljának megfelelően csak széleskörű orvosszakértői vizsgálat alapján, az eset összes körülményének gondos mérlegelésével kerül sor az apa megállapítására a bírósági eljárásban.

Azonban mégis ismerünk egy olyan ritka esetet, amikor nem lehetséges az apaság bírói megállapítása, holott az apa valóban meghatározható. Ez pedig az ivarsejt, vagy embrióadományozás kérdésköre. A Ptk. egyértelműen fogalmaz a kérdésben, miszerint nincs helye az apaság bírói úton történő megállapításának azzal a férfival szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet, vagy embriót adományozott, feltéve, hogy a származás reprodukciós eljárás következménye. Természetesen ebben az esetben az az apa sem indíthatja meg a pert (saját maga apaságának megállapítására), aki az ivarsejtet, vagy embriót adományozta.

Ezen az egy eseten kívül azonban az apa személye megállapíthatására bírósági eljárás megindítható, ha a sorban megelőző vélelmek szerinti jogállás betöltetlen.

A gyermek nyilatkozhat a névviselésről

A Ptk. lehetőséget biztosít a nagykorú gyermek számára, hogy családi jogállásának változása folytán a névviselésről maga dönthessen. Vagyis ha a bírósági eljárásban nagykorú gyermekre tekintettel történik meg az apaság megállapítása, abban az esetben a gyermek önrendelkezési jogával is számol a törvény. Ennek megfelelően a nagykorú nyilatkozhat arról, hogy a vér szerinti apa családi nevét kívánja- e viselni, vagy az addig viselt családi nevét viseli tovább. Ám ha nem tesz ilyen nyilatkozatot, akkor az apaság vélelme nem érinti a gyermek nevét, vagyis fennmarad az addig viselt családi név.

Az apasági per megindítása

Az apaság bírósági megállapítását kérheti az anya, a gyermek, a gyermek halála után a leszármazója és az apa. A pert személyesen kell megindítani az apa ellen, az apának pedig a gyermek ellen.

Fontos szempont, hogy amennyiben az anya indítja a pert az apaság megállapítása okán, akkor a gyermek ne váljon alperessé. Ennek érdekében a gyermek az anya pertársaként vehet részt a perben, hiszen érdeke is általában az anyáéval azonos. Azonban ehhez a gyámhivatal hozzájárulása szükséges, amely akkor adható meg, ha a gyermek érdekében áll a családi jogállás rendezése. Ha érdekellentét áll fenn, a gyámhatóság eseti gyámot rendel ki a gyermek alperesi részvétele okán, mivel ebben az esetben az anyának a gyermek ellen is meg kell indítani a pert.

Lehetséges, hogy aki ellen a pert meg kellene indítani már nem él, vagy ismeretlen helyen tartózkodik. Ebben az esetben ügygondnok ellen indítható meg az eljárás, amelyet a bíróság rendel ki.

Személyesség a perben

Ahogy az előzőekben már kifejtettem, az apaság megállapítása iránti pert személyesen kell megindítani. Azonban lehetséges, hogy a jogosult cselekvőképtelen, vagy valamilyen oknál fogva korlátozott a cselekvőképessége. Ezekben az esetekben a személyes perindítás helyett eltérő szabályok lépnek életbe.

A korlátozottan cselekvőképes kiskorú, valamint az, akinek a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében korlátozott a cselekvőképessége, kizárólag a törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg a pert. Lehetséges, hogy a törvényes képviselő akadályozva van abban, hogy megadja hozzájárulását, illetve önszántából nem adja meg, ezekben az esetekben a gyámhatóság hozzájárulása pótolhatja azt.

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

Ha a per megindítására jogosult cselekvőképtelen, abban az esetben a személyes perindítás egyáltalán nem lehetséges. Ennél fogva a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő indíthatja meg a pert a cselekvőképtelen személy nevében.

---