Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban – Bpnp. III.


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbi cikk a bírósági polgári nemperes eljárásokról szóló törvényhez íródott kommentárból az apasági vélelem megdöntésének témakörét tárgyaló részletet ismerteti.

Csaknem öt év telt el a bírósági polgári nemperes eljárások szabályait tartalmazó kódex (Bpnp., lásd: 2017. évi CXVIII. törvény) hatálybalépése óta, így számos, a mindennapos jogalkalmazói munka során felmerült kérdésre szükséges választ adni. A Wolters Kluwer kiadó gondozásában megjelenő kompakt kommentár alapvető célja a jogalkalmazók munkájának a megkönnyítése, ezért valamennyi törvényi rendelkezés magyarázata során a gyakorlati kérdések elemzése mellett az azokra adható lehetséges válaszokat is tartalmazza. Az alábbi kommentárrészlet az apasági vélelem megdöntésének témakörét tárgyalja. A sorozat első része itt, a második pedig itt olvasható.

Áttekintés

„Az apasági vélelem megtámadása a jogrendszerek jelentős többségében bírósági hatáskörbe tartozik. A házassági (köteléken) alapuló vélelem esetében azonban a peres eljárás bizonyos esetekben mellőzhető. Egyszerűsítést követel a gyakorlat akkor, ha az anya házassági köteléke már nyilvánvalóan csak de jure áll fenn, a házasfelek életközössége legalább 300 napja megszűnt, esetleg nem is egy országban vagy kontinensen élnek, és a gyermek nemző apja – rendszerint az anya élettársa – kész is volna a gyermek elismerésére, amit az anya férjére vonatkozó apasági vélelem fennállása, amíg ez megdöntésre nem kerül, megakadályoz. Ezek az esetek az érintettek között jogvitát lényegében nem jelentenek, az ilyen perekben a bíróság – a vélelmezett apa, az anya és a gyermeket magáénak elismerni kívánó férfi meghallgatásán túlmenően – nem folytat le bizonyítást. Az ilyen és ehhez hasonló esetek egyszerűbb, peren kívüli rendezését teszi lehetővé a Javaslat: nemperes eljárásban teszi lehetővé az apaság vélelmének megdöntését, feltéve, hogy a határozat meghozatalával egyidejűleg a megüresedő apai státusz elismeréssel betölthető. A vélelem megdöntését kimondó határozat meghozatalát a vélelmezett apának, az anyának és a gyermek vér szerinti apjaként fellépő férfinek közösen kell kérnie és az elismerésre a teljes hatályú elismerés szabályait kell alkalmazni” (Ptk. Negyedik Könyv, Negyedik Rész, X. Cím, X. Fejezethez fűzött indokolás).

Értelmezéssel kapcsolatos jogi problémák

a) A Ptk. – a fentiek alapján – a gyakorlatban felmerült igényekre reagálva lehetővé tette az apaság vélelmének megdöntését nemperes eljárásban, és ezt a speciális eljárást a jogalkotó az 1952-es Pp. XVI/A. Fejezete alá iktatta be, amelyre a Ptk. 4:114. §-ának a rendelkezései adtak alapot. A jelenleg hatályos Pp. azonban a peres eljárási kódex jellege folytán már nem tartalmazza a szóban forgó eljárást, ezért az a Bpnp.-ben kapott helyet. Jóllehet a nemperes eljárást más törvényben (Bpnp.) szabályozza a jogalkotó, de a 2013-ban kialakított eljárási renden, amely a gyakorlatban is bevált, nem volt indokolt koncepcionális változtatásokat végrehajtani, ezért a Bpnp.-ben mindössze az eljárási szabályok kismértékű módosítása, pontosítása történt meg (lásd: Bpnp. 14. §-ához fűzött részletes indokolás).

Éppen ezért a Bpnp. 14. §-ának (1) bekezdése rögzíti, miszerint nincs szükség az apaság vélelmének megdöntése iránti perindításra, és a vélelem megdöntése a Bpnp. szerinti eljárásban kérhető, ha:

– az apaság vélelme az anya házassága alapján áll fenn;

– a házastársak életközössége legalább háromszáz napja megszűnt; és

– az a férfi, akitől a gyermek ténylegesen származik, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak kívánja elismerni.

„A Ptk. hatálybalépését megelőzően ugyanis kizárólag perben lehetett a férj apaságát megdönteni, mely a perindításra jogosultak személyére tekintettel sem volt mindig egyszerű, és ennek megdőlte után nyílt meg a lehetőség az apai elismerő nyilatkozat megtételére a gyermek vonatkozásában. Ezt egyszerűsítette le a Ptk. idézett rendelkezése. Az eljárás kezdeményezésének és eredményes befejezésének feltétele, hogy a határozat meghozatalával egyidejűleg a megüresedő apai státusz elismeréssel betölthető legyen” (Bpnp. 14. §-ához fűzött részletes indokolás).

A Bpnp. 14. §-ának (2) bekezdése alapján az eljárás lényegében egyoldalú, hiszen három személy közösen terjeszti elő a kérelmét, azaz a vélelmezett apa, az anya és a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak elismerni kívánó férfi kérik közösen a vélelem megdöntését. Ez szükségszerűen azt is jelenti, hogy a nemperes eljárásban nincs jogvita a felek között. Figyelemmel arra, hogy a nemperes eljárásban közös kérelemre járhat el a bíróság, így jogvita hiányában okirati bizonyításon túlmenő bizonyítás lefolytatására sem kerülhet sor. Ha ezt meghaladó bizonyítás lefolytatása lenne szükséges, úgy a Pp.-ben szabályozott peres eljárást kell a felperesnek keresetlevéllel megindítania.

A cél tehát az, hogy azok, akik az eljárás megindítását kérhetik, valamint akiknek hozzájárulása a kívánt joghatás kiváltásához szükséges, jognyilatkozataikat együttesen megtegyék és konszenzusuk alapján a státusváltozás átvezetésre kerüljön (lásd: Ptk.-salátatörvény 85. §-ához fűzött részletes indokolás). Az indokolás azon megfogalmazása kapcsán, miszerint a felek konszenzusa szükséges, megjegyzendő, hogy e körben a bíróság nem pusztán egy már korábban megszületett deklaráció átvezetését, regisztrálást végzi el, hanem a nemperes eljárásban biztosított garanciális elemek mentén rendezi – tényleges, érdemi jogvita nélkül – a gyermek családi jogállását. A nemperes eljárás végén a joghatást eredményező határozat az, amely az apaság vélelmének megdöntését jelenti. Ez, bár végzés formájában jön létre, jogkövetkezményeiben azonban megegyezik azzal, amikor a bíróság ítélettel mondja ki, hogy a gyermeknek nem az anya férje az apja. Ezt igazolja az is, hogy a Bpnp. 17. §-ának (4) bekezdése alapján csak a kérelmet elutasító végzéshez nem kapcsolódik anyagi jogerőhatás. Azaz a contrario értelmezés alapján a kérelemnek helyt adó határozathoz igen, így funkcionálisan egy peres eljárásban hozott ítélettel egyező joghatállyal bír.

b) A Bpnp. a 14. §-ának (3) bekezdése – éppen az eljárás speciális tárgyára tekintettel – egyértelműen kizárja, hogy a kérelmet bármilyen másik kérelemmel össze lehessen kapcsolni. A szabály elsődleges értelme, hogy a bizonyítás hiánya, illetve egyszerűsített volta miatt az anya ne érvényesíthessen olyan igényt, így például tartásdíj fizetése iránti igényt, amely szélesebb körű bizonyítási eljárás lefolytatását teszi szükségessé. A nemperes eljárás bevezetésekor a jogalkotó szándéka is ezzel állt összhangban.

„Előfordulhat olyan eset, hogy az életközösség megszakadása előtt a férj hosszabb időn keresztül sajátjaként nevelte a gyermeket, s bár az apaság vélelmének megdöntését nem ellenzi, igényt tart a gyermekkel való kapcsolattartásra, mert érzelmileg kötődnek egymáshoz. A kapcsolattartást a bíróság az új Ptk. 4:113. § (1) bekezdés b) pontja alapján indokolt esetben ilyenkor engedélyezheti, az erről való döntés azonban már komolyabb bizonyítást igényelhet, ami meghaladhatja a nemperes eljárás kereteit” (Ptk.-salátatörvény 85. §-ához fűzött részletes indokolás).

c) Kérdésként merülhet fel azonban, hogy egyszerre több gyermek esetén lehet-e egy eljárást indítani.

A Bpnp. nyelvtani értelmezése alapján a válasz egyértelműen nem. A kérelmek halmazatot alkotnának, mert a Bpnp. 15. § (1) bekezdés c) pontja szerint a kérelemben a gyermekre vonatkozó teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételéhez szükséges adatokat fel kell tüntetni. Azaz ez a szabály azt sugallja, hogy egy kérelemben egy gyermek esetében lehet kérni a vélelem megdöntését.

Az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezésre figyelemmel lehetséges azonban egy ezzel ellentétes álláspont is, amely lehetségesnek tartja a halmazatot akár ugyanazon, akár eltérő időpontokban született gyermekekről van szó. Így nincs akadálya, hogy több gyermek (testvér) vonatkozásában induljon eljárás, feltéve, hogy mindegyiknek ugyanaz a személy (a férj) a vélelmezett apja és ugyanaz a férfi kíván a tekintetükben teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tenni. Ez a kijelentés csak akként értelmezhető, hogy a gyermekek esetében ugyanaz az anya is.

Nem tartjuk követendőnek azt a megközelítést, amely szerint a Bpnp. 14. §-a (3) bekezdésének tilalma generális: azaz nemcsak más típusú eljárások, hanem más apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárásban előterjeszthető kérelmek összekapcsolását is tilalmazza. Mindezek alapján nem tartjuk kizártnak az anya egyszerre több gyermekét érintően a nemperes eljárás lefolytatását (azaz a kérelmek halmazatát), ha mindegyik gyermeknek ugyanaz a személy (férj) a vélelmezett apja és ugyanaz a férfi kíván a tekintetükben teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tenni.

d) A Bpnp. 14. §-ának (4) bekezdése az általános illetékességet – amelynél szempontként érvényesül a gyermek érdeke – a gyermek belföldi lakóhelyéhez, ennek hiányában belföldi tartózkodási helyéhez igazítja. A szabályozás érdekessége, hogy a gyermek jogilag nem minősül félnek, az illetékesség körében azonban mégis az ő lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye a döntő. Ez egyértelműen a gyermek érdekét szolgálja.

Ugyanakkor vagylagos illetékességi okként nevesíti az anya lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerinti bíróság illetékességét. E szabály megalkotásakor a jogalkotó azon koncepcióból indulhatott ki, hogy éppen a nemperes eljárás alapjául szolgáló tényállásokban a gyermek általában életvitelszerűen az anyjával él, aki időközben a nemző apához költözött, így a cím az esetek többségében (feltehetően) megegyezik a vér szerinti apa címével (vö.: Ptk.-salátatörvény 85. §-ához fűzött részletes indokolás).

Az anya lakóhelyéhez kötődő vagylagos illetékesség előírása azért is elengedhetetlen, mert a jogszabály engedi a gyermek megszületése előtti eljárásindítást is [Bpnp. 15. § (1) bekezdés d) pont], ekkor pedig a gyermek lakóhelye még nem értelmezhető. A Bpnp. 14. § (5) bekezdése kisegítő illetékességi szabályként a Budai Központi Kerületi Bíróság illetékességét rögzíti.

Megjegyezzük, hogy a járásbíróság hatáskörének a kimondására azért nincs szükség, mert a Pp. mögöttes jogszabályi jellegéből, hatásköri szabályaiból következik, hogy a személyi állapotot érintő perek (értve alatta a személyi állapotot érintő nemperes eljárásokat) járásbíróság hatáskörébe tartoznak [Pp. 20. § (3) bekezdés b) pont]. Az apaság vélelmének megdöntése pedig státuszt érintő eljárás (Bpnp. 14. §-ához fűzött részletes indokolás).

e) Fontos, hogy az 1952-es Pp. 301/A. §-ának (3) bekezdése kizárta az eljárás szünetelését. Jóllehet a Bpnp. II. Fejezet 6. alcíme erről kifejezetten nem rendelkezik, de a Bpnp. 2. §-ának d) pontja ugyancsak kizárja a szünetelést. Az eljárás szünetelésének a kizárását is az eljárás gyorsítása indokolja. Ha a felek között nem áll fenn a teljes konszenzus, az eljárás lefolytatásának nincs helye, vitás kérdések esetén pedig a peres eljárás igénybevétele indokolt (Ptk.-salátatörvény 85. §-ához fűzött részletes indokolás).

A kötet szerzője dr. Völcsey Balázs.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2024. december 6.

Papírból PDF – az új ingatlan-nyilvántartás

A jelenlegi ingatlan-nyilvántartásunk egy 1997-es törvényen alapul, és jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy ez a több mint két évtizedes szabályozás releváns rendelkezéseket tartalmaz-e. Az ezzel kapcsolatban felmerülő igény, illetve a COVID által okozott válsághelyzet következtében a szükség is egyre jobban nőtt egy gyors, hatékony, egyszerű és legfontosabbak közt elektronikus rendszerre, hogy hivatalos ügyeinket tudjuk intézni. Az Ars Boni cikkpályázat keretében készült írásban ezt az új és modern, elektronikus világba lépő jogintézményt szabályozó és véglegesnek tűnő 2021.évi C. törvényt fogom összehasonlítani eredeti, kihirdetéskori szövegével, illetve a jelenleg hatályos – de nemsokára „régi”-nek aposztrofált – ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénnyel.

2024. december 6.

Perújítás az alapügyben távollévő terhelttel szemben folytatott eljárás miatt

Ha a terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, érdemi vallomást tett és kizárólag az ügydöntő határozat kihirdetésekor nem jelent meg, a bizonyítás megismétlése nem válik szükségessé a terhelt távollétén alapuló perújítási eljárásban. A perújítás célja ebben az esetben a terhelt vallomástételi, észrevételezési és indítványozási jogának biztosítása és az ez alapján szükségessé váló bizonyítás lefolytatása – a Kúria eseti döntése.

2024. december 4.

Kamerás adatkezelés szálláshelyen

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság egymillió forint adatvédelmi bírságot szabott ki egy szálláshellyel szemben az érintett ingatlanra felszerelt kamerarendszerrel összefüggő adatkezelés jogszerűségének vizsgálata során. A döntést az indokolta, hogy a szálláshely nem nyújtott a hazai és regionális előírások szerint könnyen hozzáférhető és átlátható tájékoztatást az általa működtetett kamerarendszer kapcsán megvalósuló adatkezelésről.