Eljárás az egyezség törvénysértő volta esetén

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A bíróság a vádiratban – az egyezség tartalmával egyezően – indítványozott büntetés nemétől és mértékétől nem térhet el, ebből azonban nem következik az, hogy a vádiratban írt törvénysértő büntetést ki kell szabnia. Ha az egyezség a Be.-ben foglalt szigorú feltételrendszernek nem felel meg, annak jóváhagyását a bíróság köteles megtagadni, ennek elmaradása pedig a határozat hatályon kívül helyezését és megismételt eljárást von maga után – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a folyamatban lévő büntetőügyben a járási ügyészség és a terhelt egyezséget kötött. Eszerint a terhelt terhére rótt cselekmény embercsempészés bűntettének minősül [Btk. 353. § (1) bekezdés, (3) bekezdés e) pont], amelynek elkövetését a terhelt beismerte. Az egyezség kitér arra is, hogy az ügyészség és a terhelt tudomásul veszi, ha e bűncselekmény miatt a terhelttel szemben a bíróság 4 év börtönbüntetést, 4 év Magyarország területéről történő kiutasítást, 4 év járművezetéstől eltiltást szab ki azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés fele részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható. A járási ügyészség a jegyzőkönyvbe foglalt egyezséggel azonos tényállás és minősítés miatt emelt vádat. A járásbíróság az egyezséget jóváhagyta. Az ennek alapján kihirdetett ítélet a terheltet bűnösnek mondta ki embercsempészés bűntettében az egyezségben foglaltak szerint. Az elsőfokú ítélet a kihirdetése napján jogerőre emelkedett.

A felülvizsgálati indítvány tartalma

A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozva (a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést), a döntés ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat megváltoztatása, és a kiutasítás büntetés tartamának súlyosítása érdekében. Meglátása szerint törvénysértő büntetést került kiszabásra azzal, hogy a terheltet 4 év szabadságvesztés-büntetés mellett 4 év kiutasításra ítélte, ugyanis a Btk. 60. § (2a) bekezdése értelmében embercsempészés esetén a kiutasítás tartama a kiszabott szabadságvesztés kétszerese, ez pedig kógens szabály.

A Kúria megállapításai

A Kúria emlékeztetett, hogy a Btk. 60. § (2a) bekezdése szerint az embercsempészés esetén kiszabott szabadságvesztés mellett a kiutasítás nem mellőzhető. Határozott tartamú kiutasítás esetén annak tartama a kiszabott szabadságvesztés tartamának kétszerese, de legalább két év. Így törvénysértő, hogy a bíróság 4 év szabadságvesztés mellett csak 4 év kiutasítást szabott ki a terhelttel szemben.

Az egyezséggel kapcsolatban kifejtette, hogy az nem csupán egy eljárás gyorsítását és egyszerűsítését szolgáló jogintézmény, hanem a terhelt és az állami büntetőigény érvényesítője között kötött sajátos kompromisszum, egyfajta konszenzus, amelyben mindkét fél lényeges jogokról mond le, más-más indokok alapján. Lényegi elemei közé tartozik, hogy megfosztja a jogorvoslati jogától a terheltet a bűnösség megállapítása és a váddal egyező tényállás és minősítés, illetve az ügyész és a terhelt által megkötött egyezség keretei között kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés miatt. A Be. 736. § (3) bekezdése alapján a bíróság az ítéletben a vád szerinti tényállástól, minősítéstől, valamint a vádiratban az egyezséggel egyező tartalommal indítványozott büntetés nemétől, mértékétől és egyéb indítványoktól – az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozókon kívül – nem térhet el. A Be. 734. § (1) bekezdés c) pontja alapján a bíróság az egyezség jóváhagyását megtagadja, ha az egyezség jóváhagyásának feltételei nem állnak fenn.

A bíróság a vádiratban – az egyezség tartalmával egyezően – indítványozott büntetés nemétől és mértékétől nem térhet el, ebből azonban nem következik az, hogy a vádiratban írt törvénysértő büntetést ki kell szabnia, mert az egyezség jóváhagyásának megtagadása esetén e külön eljárás szabályainak további alkalmazása kizárt, és az eljárást az előkészítő ülésre vonatkozó általános szabályok szerint folytatja. A Be. 736. § (3) bekezdésének helyes értelmezése szerint a vád szerinti indítványtól az alkalmazandó jogkövetkezmény tekintetében a bíróság nem térhet el, de a törvénysértő büntetés kiszabására irányuló egyezség jóváhagyását meg kell tagadni.

Az egyezség tartalmi elemei tekintetében a Btk. szabályainak alkalmazása nem kerülhető meg, és betartásuk az egyezség törvényességének részét képezi. Az egyezség jóváhagyása tárgyában hozott bírósági döntés garanciális elem e külön eljárásban, amely biztosítja, hogy az egyértelműen törvénysértő egyezség ne eredményezzen automatikusan az ítélőbíró számára kötelezően követendő indítványokat. Ha az egyezség a Be.-ben foglalt szigorú feltételrendszernek nem felel meg, annak jóváhagyását a bíróság köteles megtagadni, ennek elmaradása pedig a határozat hatályon kívül helyezését és megismételt eljárást von maga után. Így a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az elsőfokú bíróság annak ellenére hagyta jóvá az egyezséget, hogy valamely megtagadási ok fennállt [Be. 738. § (5) bekezdés a) pont].

A Kúria ezért a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv.III.1.486/2021/1.) a Kúriai Döntések 2023/2. számában 32. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2017. évi XC. tv. 736. § (3) bekezdés, 738. § (5) bekezdés a) pont.