Az egyezségen alapuló gyermektartásdíj

Ami a tényállást illeti, a peres felek a házassági bontóper során 2011. április 5-lén egyezséget kötöttek, amelyben megállapodtak abban, hogy a felperes a két kiskorú gyermekei tartására gyermekenként havi 70 000 forint gyermektartásdíjat, míg két nagykorú gyermekei tartására gyermekenként 17 500 forint rokontartásdíjat fizet. Az egyezség megkötése után a két nagykorú gyermeke a felpereshez költözött. A felperes ismét megnősült és házasságából gyermeke született. A felperes havi átlagos nettó keresete 2015-től 150 650 forint. Házastársa havi nettó jövedelme 150 000 forint. Az új házasságából született gyermeke óvodába jár, óvodájának költsége havi 20 000-25 000 forint. A felperes és az alperes a házasságuk fennállása alatt két hitelt vettek fel. A házastársi közös adósságokat képező hitelek törlesztőrészlete 250 000 forint, illetve 36 000-40 000 forint. A felperes az egyik banki hiteltartozás rá jutó részének megfizetését 2014 áprilisa óta abbahagyta, a másik hitel havi törlesztőrészletét a házastársa édesanyja anyagi segítségével fizeti. 

Az alperes a felperessel egyenlő arányú, osztatlan közös tulajdont képező ingatlanban él, havi átlagos nettó jövedelme 247 708 forint. A két gyermek után emelt összegű családi pótlékban részesül mert a kislány tejcukor-allergiás, speciális étkezést igényel.

A kereset tartalma 

A felperes a tartásdíjfizetési kötelezettsége módosítását kérte: a két nagykorú gyermeke vonatkozásában 2015. június 2. napjától kezdődően a megszüntetést, a kiskorú gyermekek vonatkozásában pedig a tartásdíj mértékének 30-30 ezer forint összegre mérsékelje. Indokként az egyezségkötés óta bekövetkezett körülményváltozásra hivatkozott: a házasságából 2010. október 3. napján született gyermekére, másrészt teljesítőképessége negatív változására, mivel jövedelme az egyezség megkötése óta jelentősen csökkent. Az alperes nem ellenezte a nagykorú gyermekek vonatkozásában a tartásdíj megszüntetését, a többi részt viszont elutasítani kérte. Álláspontja szerint a felperes jövedelme nem változott, gyermeke pedig az egyezség megkötésekor már megszületett, ezért sem a felperes teljesítőképességében, sem a személyi körülményeiben változás nem történt. 

Az első- és másodfokú eljárás 

Az elsőfokú bíróság részben módosította a felperes tartásdíj kötelezettségének mértékét, gyermekenként havi 45 000 forintra, miután megállapította, hogy a felperes jövedelme az egyezségi rendezést követően csökkent. Álláspontja szerint az alperesnél nevelt és gondozott gyermekek alapvető létszükségleteinek biztosításához a havi 45 000-45 000 forint mértékű gyermektartásdíj elegendő, mivel az alperes maga is úgy nyilatkozott, hogy a gyermekek nevelésével és gondozásával kapcsolatban havonta 90 000-90 000 forint költsége merül fel. A nagykorú gyermekekre eső tartásdíj elhagyásában a felek között nem volt vita. 

A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletet és elutasította a felperes keresetét. Kiemelte, hogy a felperes két körülményre alapozta a fizetési kötelezettsége mértékének leszállítását: jövedelme jelentős csökkenésére és újabb gyermeke születésére. Az újabb gyermek születése azonban a bíróság szerint nem minősíthető lényeges körülményváltozásnak, hiszen az egyezség megkötésekor jelenlegi házastársától a gyermeke már megszületett. A felperest terhelte annak bizonyítási kötelezettsége, hogy jövedelme, illetve a tartás alapjául szolgáló teljesítőképessége csökkent, ezt azonban nem bizonyította. 

A felülvizsgálati kérelem tartalma 

A felperes szerint a megváltozott vagyoni-jövedelmi viszonyai miatt a teljesítőképesség hiányára, illetve – indokolt esetben – a jogosult érdemtelenségére hivatkozva kérheti a tartásdíj leszállítását. 

A Kúria megállapításai 

A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság jogi álláspontjával. Kiemelte, hogy ha a felek megállapodásán, vagy a bíróság ítéletén alapuló tartás meghatározásának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, a tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának a megváltoztatását lehet kérni. Nem kérheti a megállapodáson alapuló tartás megváltoztatását az a fél, akinek a körülmények megváltozásának lehetőségével a megállapodás időpontjában számolnia kellett, vagy akinek a körülmények megváltozása felróható. 

A Kúria hangsúlyozta, hogy a Ptk. különbséget tesz a bíróság által megállapított és a felek megállapodása által létrehozott tartásdíjfizetési kötelezettség megváltoztatása között és az egyezségen (szerződésen) alapuló tartás megváltoztatása (leszállítása) iránti eljárás esetén hangsúlyozottan értékeli a szülőknek a szerződés megkötésekori magatartását. A szülői felelősség alapján a szülőkkel szemben az a követelmény, hogy a megállapodás tartalmának (a tartásdíj mértékének) meghatározásakor a gyermekük érdekében felelősségteljesen, kellő gondossággal és körültekintéssel járjanak el. Elvárható a szülőktől az az előrelátás, hogy számoljanak azzal: egyrészt a megállapodás szerinti tartásdíj kiszámíthatóan, hosszabb időtartamon keresztül is teljesíthető mértékű legyen, másrészt, hogy az a gyermek indokolt szükségleteit folyamatosan, megfelelően biztosítsa. Ebből következően a kötelezett szülőtől általában elvárható, hogy a szerződéses rendezés esetén az általa vállalt (a kimutatott jövedelmével esetlegesen összhangban nem álló) tartás teljesítését kellő gondosság mellett azzal a felelősséggel vállalja, hogy annak hosszú távú megfizetéséhez a teljesítőképességét biztosítania kell. 

A rendelkezésre álló adatok azt mutatták, hogy a felperes úgy kötötte meg a megállapodást, hogy tisztában volt a jutalékos rendszer alapján bevétele változó nagyságrendjével, ennek ellenére vállalt a lehetőségeit (a közös adósság törlesztésével együtt) jóval meghaladó fizetési kötelezettséget. Amennyiben jövedelme az egyezségkötés óta valóban jelentősen csökkent, mindent meg kell, illetve kellene tennie olyan munkaviszony (másodállás) létesítése érdekében, ami az önként vállalt teljesítéshez fedezetet biztosít. Azt pedig, hogy a tartás változatlan teljesítése az ő lényeges jogi érdekét sérti, nem tudta a felperes bizonyítani, valamint a kiskorú gyermek születése sem minősül körülményváltozásnak. 

Tévesnek tartotta a felperesnek azt az érvelését, hogy a házastársi közös adósság törlesztésének a gyermektartásdíjra való kihatásával. A szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles a kiskorú gyermekek tartására, ebből következően az, hogy a volt házastársak közös adóssága milyen anyagi terhelést jelent, a gyermektartásdíj mértékét nem befolyásolja, mivel a felperes a felvett kölcsönök tudatában kötelezte magát a tartásdíj megfizetésére. 

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. 

 
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. II. 21.327/2016.) a Kúriai Döntések 2017/2. számában 54. szám alatt jelent meg.