Az életkor jelentősége a büntetőjogban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából meghatározó jelentőségű kategória az életkor, mely a bűnösség egyik elemét alkotja. A fiatalkorúak büntetőjogi felelősségének alapja az 1908-as büntetőnovella hatályba lépése óta az életkor, beszámítási képesség, valamint az értelmi és erkölcsi belátási képességet magába foglaló belátási képesség hármasán alapszik. 

Az elmúlt évek jogalkotása a fiatalkorúak büntetőjoga terén számos változás. Az 1913. évi VII. törvénycikk által életre hívott fiatalkorúak büntetőbíróságát a jogalkotó egy 2011. szeptember hó 1. napjával életbe lépő büntetőeljárási törvény módosítással megszüntette. A Be. 448. § vonatkozásában eszközölt módosítások folytán a fiatalkorúak büntetőügyeiben megszűnt a kizárólagos illetékesség, mindössze az az elvárás maradt meg, hogy az eljárásban első fokon a tanács elnöke, másodfokon és – a Kúriát kivéve – harmadfokon a tanács egyik tagja az Országos Bírósági Hivatal által kijelölt bíró, az elsőfokú bíróságon pedig a tanács egyik ülnöke pedagógus legyen.

A 2013. július 1. napjával hatályba lépő 2012. évi C. törvény büntethetőségi korhatárt érintő rendelkezései ugyancsak fordulópontot jelentettek a fiatalkorúak büntetőjogában. A változások jelentős társadalmi és szakmai viták alapjául szolgáltak, ahol összecsapott a „büntetőjogi választ” és a gyermekvédelmi megoldásokat előnyben részesítő megoldás.

A büntethetőségi korhatár áttekintése a Csemegi kódextől napjainkig

Az 1810-ben hatályba lépett francia büntetőtörvénykönyv, a Code Penal úttörőnek tekinthető 67.§-a – mely szerint kizárólag a „megkülönböztetési képességgel” rendelkező gyermek vonható büntetőjogi felelősségre – számos európai büntetőkódex megalkotására gyakorolt jelentős hatást.

Az 1878. évi V. törvénycikk, azaz a Csemegi kódex a betöltött tizenkettedik életévhez kötötte a büntethetőséget, 83. §-ának megfogalmazása szerint „A ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életkorának tizenkettedik évét meg nem haladta: bűnvád alá nem vonható.” A kódex 84. §-a szerint „A ki akkor, midőn a bűntettet vagy vétséget elkövette, életkorának tizenkettedik évét már túlhaladta, de a tizenhatodik évét még be nem töltötte, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírt, azon cselekményekért büntetés alá nem vehető. Az ilyen kiskorú azonban javító-intézetbe való elhelyezésre ítéltethetik, de abban életkora huszadik évén túl nem tartathatik.” A kódexhez fűzött miniszteri indokolás azonban kiemelte, hogy a 16. életévét betöltöttek sem rendelkezhetnek teljes belátási képességgel, „az ész nem uralkodik még a túlnyomóan érzéki élet fölött”. 

Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat
Az új folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet. Főszerkesztő: dr. Vékás Lajos További részletek, megjelenés >>

Tekintettel arra, hogy a Csemegi kódex hosszú ideig volt hatályban, ezért módosítására számos alkalommal került sor. A módosítások köréből kiemelendők az ún. novelláris módosítások, melyek vagy nagyobb vagy koncepcionális jellegű  módosításokat foglaltak magukba. Az I. Büntető Novella, azaz az 1908. évi XXXVI. törvénycikk két területet ölel fel, egyrészt a fiatalkorúak büntetőjogát, másrészt lehetőséget ad a pénzbüntetés illetőleg az 1 hónapot meg nem haladó fogházbüntetés felfüggesztésére.

Az I. Büntető Novella ugyancsak a tizenkettedik életév betöltésében határozta meg a büntethetőség alsó határát, a 12 és 18 életév közötti elkövetők tekintetében pedig bevezette az értelmi és erkölcsi fejlettség követelményét. 

A 15. §-a értelmében „Az a ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor tizenkettedik életévét meg nem haladta (gyermek) sem vád nem emelhető, sem bűnvádi eljárás nem indítható.” A fiatalkorú fogalmát meghatározó 16. § szerint „Az aki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életének tizenkettedik életévét már betöltötte, de tizennyolcadik életévét még be nem töltötte (fiatalkorú) ha a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége nem volt meg, büntető felelősségre nem vonható”. A 17. § szabályozza a büntethető 12 és 18 év közöttiek körét a következők szerint: „Az ellen a fiatalkorú ellen, a kinek a bűntett vagy vétség elkövetésekor a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége meg volt, a következő intézkedések tehetők: dorgálás, próbára bocsátás, javító nevelés, fogház vagy államfogház büntetés.” A 34. §-ának rendelkezése szerint: „Ha a vádlott a büntetendő cselekmény elkövetésekor életének tizennyolcadik évét még be nem töltötte, külön kérdés teendő fel arra nézve, bírt-e a vádlott az elkövetés idején oly értelmi és erkölcsi fejlettséggel, hogy tettéért büntetőjogilag felelősségre vonható? A bíróság tagadó válasz esetében a jelen törvény 16 § értelmében, igenlő válasz esetében a 17. § értelmében határoz”.

Változatlanul a tizenkettedik életév betöltése maradt a büntethetőség kritériuma az 1950. évi II. törvény (Btá.) és a részletszabályozást tartalmazó, fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi és büntető eljárási rendelkezésekről szóló 1951. évi 34. törvényerejű rendelet szabályozásában. A Btá. 51. § (1) bekezdése lehetővé tette a törvényben megállapított büntetés enyhítését, amennyiben annak legkisebb mértéke – figyelemmel a büntetés céljára, valamint az enyhítő és súlyosító körülményekre – túl szigorú volna. 

A változás a 1961. évi V. törvény hatályba lépésével következett be, mely 14. életévre emeli a büntethetőségi korhatárt és külön nevesíti a gyermekkort 20.§ -ában: „Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik évét még nem töltötte be.” A fiatalkorúak fogalmát a törvény 85. §-a határozza meg, eszerint „A büntető törvény alkalmazásában fiatalkorú, aki a bűntett elkövetésekor a tizennegyedik életévét meghaladta, de tizennyolcadik életévét nem töltötte be.” A szabályozás elvi alapját képező gondolat szerint a 14. életévét betöltő gyermek a testi és szellemi érettség olyan fokát éri el, mely büntetőjogi felelősségre vonhatóságát megalapozza. 

Jelenlegi Büntető Törvénykönyvünk elődje, az 1978. évi IV. törvény 23. § -a megtartotta a betöltött 14. életévet mint  a büntethetőség korhatárát, függetlenül az értelmi, erkölcsi fejlettségtől.

Az Új Btk. fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezései

A 2012. évi C. törvény gyermekkort cselekmény büntetendőségét és az elkövető büntethetőségét kizáró vagy korlátozó okok közé sorolja. Ezen okok felmerülése esetén a büntetőjogi felelősség az elkövetéskor fennálló körülményekre tekintettel kizárt, vagy korlátozott, azaz a bűncselekmény valamelyik fogalmi eleme  – tényállásszerűség, társadalomra veszélyesség, vagy bűnösség – hiányzik.

A törvény főszabályként a 14. életév betöltését teszi meg a büntethetőség korhatárának. A törvényhez fűzött indokolás szerint „napjainkban a gyermekek biológiai fejlődése felgyorsult, a gyermekek korábban érnek, az információs forradalom következtében a kiskorúakat már tizennegyedik életévüket megelőző életszakaszukban elérik a társadalom olyan különféle hatásai, amelyektől a korábbi időkben védve voltak. A jogalkotó álláspontja szerint az érintett korcsoportban egyre gyakoribb az erőszakos érdekérvényesítés, a kirívóan agresszív módon megnyilvánuló fiatalkorúak vonatkozásában pedig elő kell segíteni a társadalomba való visszailleszkedés lehetőségét, valamint a törvénytisztelő életmód elsajátítását. Ebben a körben a jogalkotó a büntetőjog eszközeinek igénybevételét mindenképpen szükségesnek ítéli a speciális prevenció megvalósulása érdekében. Azonban bizonyos bűncselekmények tekintetében, a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátás megléte esetén a tizenkettedik életév betöltéséhez köti a büntethetőséget. Az Új Btk. 16. §- a szerint ugyanis „Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés [160. § (1)-(2) bekezdés], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §), a testi sértés [164. § (8) bekezdés], a rablás [365. § (1)-(4) bekezdés] és a kifosztás [366. § (2)-(3) bekezdés] elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.” Ebben az esetben a büntethetőség tehát a belátási képesség vizsgálatához kötött. 

A belátási képesség vizsgálatának részletszabályait a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú terheltek büntetőjogi belátási képességének a megítéléséről szóló 5/2013. (VII. 31.) LÜ h. körlevél tartalmazza, melynek megállapításai szerint a fiatalkorú terhelt elkövetéskori büntetőjogi belátási képességének vizsgálatának alapját az elmeállapotára vonatkozóan elvégzett igazságügyi elmeorvos szakértői vizsgálat adja, ugyanakkor beszerzendő és a szakértő rendelkezésére bocsátandó a fiatalkorú terhelt vonatkozásában készült környezettanulmány, pedagógiai és iskolai jellemzés, az esetleges gyermekvédelmi intézkedésekre, illetve a korábbi megbetegedésekre, a fizikai és pszichés állapotra vonatkozó orvosi iratok és dokumentumok. A szakértő kirendelése iránt a megalapozott gyanú közlését követően haladéktalanul intézkedni kell, emellett a vizsgálatba kötelező a gyermekpszichiáter szakkonzulensként való bevonása, tekintettel arra, hogy ő rendelkezik a gyermekkorra jellemző pszichés kórképek és tünetek felismeréséhez szükséges különleges szakértelemmel. A körlevél vonatkozó rendelkezése szerint amennyiben a fiatalkorú terhelt beszámítási képessége kizárt, a belátási képesség tekintetében a további vizsgálat szükségtelen. Ugyanakkor a beszámítási képesség korlátozottsága önmagában a belátási képességet nem zárja ki és annak vizsgálatát nem teszi mellőzhetővé. 

II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia
2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel. Napijeggyel a részvétel mindössze 39.990 Ft+ áfa! Részletes program és jelentkezés >>

További rendelkezést tartalmaz a 12 és 14 év közötti fiatalkorú terheltek belátási képességének vizsgálatáról az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet tartalmaz, melynek 19/A. § (1) bekezdése szerint a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú terhelt beszámítási és belátási képességének vizsgálata során a vizsgálatot végző szakértők közül az egyiknek igazságügyi pszichiátria (igazságügyi elmeorvostan), a másiknak pedig igazságügyi orvostan vagy igazságügyi pszichiátria (igazságügyi elmeorvostan) képesítéssel kell rendelkeznie. A rendelet 17. § -a kimondja, hogy „amennyiben a szakkérdés annak megállapítására irányul, hogy a terhelt a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követte-e el, amely őt képtelenné tette a cselekmény következményeinek felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék vagy elmeműködésének kóros állapota csupán korlátozta-e a cselekmény következményeinek felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, a terhelt elmeállapotának orvosszakértői vizsgálatát kell lefolytatni, amelynek során a szakértő értékeli azt is, hogy a terhelt elmeállapotánál fogva tartani kell-e attól, hogy újabb bűncselekményt fog elkövetni.”

A Btk. vonatkozó rendelkezései szerint a büntethetőségi korhatárt tizenkettedik életévét betöltött, de tizennegyedik életévét be nem töltött elkövetővel szemben legsúlyosabb szankcióként javítóintézeti nevelés intézkedést rendelhet el a bíróság, egytől négy évig terjedő időtartamban. 

A fiatalkorú fogalmát meghatározó Btk. 105. § (1) bekezdése értelmében fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem. A 12, illetőleg 14-18 év közötti elkövetői körre speciális szabályok vonatkoznak, ez már a büntetési célok megfogalmazásával is nyilvánvalóvá válik, a törvény a büntetés vagy intézkedés alkalmazásának céljaként fiatalkorúak esetén elsődlegesen a fiatalkorú helyes irányba való fejlődését, és a társadalom hasznos tagjává válását határozza meg, külön kiemelve, hogy az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani.

A fiatalkorúak tekintetében meghatározott büntetési cél a kiszabható büntetések és alkalmazható intézkedések szabályozását is áthatja. Alapvető, hogy a fiatalkorúakkal szemben az intézkedések alkalmazását kell előtérbe helyezni, büntetés kiszabására akkor kerülhet sor, ha az intézkedés nem célravezető.  Kizárólag intézkedés alkalmazható azzal az elkövetővel szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be. Fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy szabadságelvonással járó büntetést kiszabni csak ultima ratio jelleggel lehetséges.

Elsősorban tehát a nevelés eszközei alkalmazandók a fiatalkorúak vonatkozásában a következő sorrend alapulvételével: szabadságelvonással nem járó intézkedés (megrovás, próbára bocsátás, jóvátételi munka), szabadságelvonással nem járó büntetés, szabadságelvonással járó intézkedés, végül szabadságelvonással járó büntetés. „Büntetést csak akkor lehet kiszabni, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy másként nem érhető el a fiatalkorú helyes irányba történő fejlődése. Erre utalhat a sorozatos elkövetés, a többes halmazat, az elkövetési mód, a több minősítő körülmény, a motívum, a társtettesség, a csoportos, vagy a bűnszövetségben való elkövetés.”

Annak megállapítása érdekében, hogy a fiatalkorúval szemben megfelelő és elégséges-e a szabadságelvonással nem járó intézkedés alkalmazása, az ítélkező bíró együttesen és összességében értékeli a felmerült enyhítő és súlyosító körülményeket, a fiatalkorú eljárás alatt és az elkövetés után tanúsított magatartását, személyi körülményeit. Ebben a körben a fiatalkorú gondozójának vallomása jelentőséggel bírhat az életvitelre vonatkozó megállapítások tekintetében. Amennyiben a lefolytatott bizonyítás eredményeként adott esetben nem elegendő a szabadságelvonással nem járó intézkedés alkalmazása, úgy a bíróság elrendeli a fiatalkorú javítóintézeti nevelését, illetve szabadságvesztés büntetést szab ki.

Amennyiben a jogalkalmazó a büntetés kiszabását találja indokoltnak, első körben a szabadságelvonással nem járó büntetés kiszabásának lehetőségét kell vizsgálnia.  Ha erre nem lát lehetőséget, úgy szabadságelvonó intézkedésként javítóintézeti nevelés elrendelésére, illetve ha ez nem lehetséges (mert pl. a terhelt az elbíráláskor már betöltötte a tizenkilencedik életévét), vagy nem elegendő, akkor a fiatalkorúak fogháza, illetve fiatalkorúak börtöne büntetés kiszabására van mód. Ekkor is mérlegelendő a büntetés végrehajtásának felfüggesztésének kérdése, végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a bíróság a felfüggesztésre nem lát lehetőséget.

Amennyiben az ítélkező bíró szabadságvesztés büntetés kiszabását látja indokoltnak a fiatalkorú vádlottal szemben, úgy az alábbi, felnőtt korúakra vonatkozó szabályoktól eltérő törvényi előírásokat kell figyelembe vennie. A szabadságvesztés büntetés generális minimuma valamennyi bűncselekmény esetében 1 hónap, függetlenül a Különös Részben meghatározott büntetési tételkeret alsó határától. A büntetési tételkeretek felső határa is kedvezőbben alakul a fiatalkorúaknál, a törvény különbséget tesz a bűncselekmény elkövetésekor 16. életévét be nem töltött és betöltött fiatalkorú között. Az előbbi kategóriába eső vádlottak esetén a kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tíz év, míg öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év. 

Abban az esetben, ha a bűncselekmény elkövetésekor a fiatalkorú már betöltötte 16. életévét, úgy életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tizenöt év, tíz évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén tíz év, évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén pedig öt év. Külön kiemeli a törvény, hogy a büntethetőség elévülése határidejének számításánál és a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések szempontjából az előbb ismertetett büntetési tételkeret veendő figyelembe. Azaz életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekmény elkövetése esetén, elkövetéskor a tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúnál a büntethetőség tizenöt év elteltével, míg a tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorú esetében tíz év elteltével évül el. A többi bűncselekmény elévülése esetén sem a különös részi tételkeret felső határa az irányadó, hanem a fiatalkorúakra vonatkozó csökkentett tételkeretek. 

Életfogytig tartó szabadságvesztés kizárólag azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. Ezen előírás az erőszakos többszörös visszaesők tekintetében alkalmazandó, büntetési tételkeret felső határának kétszeresére való emelkedését eredményező, halmazati büntetés kiszabására vonatkozó szabályokat megelőző rendelkezése alapján kiszabható életfogytig tartó szabadságvesztésre is vonatkozik.

Kommentár a polgári perrendtartáshoz Szerkesztő: dr. Wopera Zsuzsa
Részletesen bemutatja a polgári eljárásjog hazai bírósági gyakorlatát, a magyar szabályozásra szerves hatással bíró uniós szabályozást, valamint a perek elhúzódósára tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is. Megrendelés >>

Fontos eltérés a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok körében, hogy a törvény nem ismeri a fiatalkorúak fegyháza intézményét. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata fiatalkorúak börtöne, amennyiben a fiatalkorút bűntett miatt kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik, az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú visszaeső, vagy az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorút a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőző három éven belül szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélték. Mivel a Bnytv. 20. § d) pontja szerint értelmében javítóintézeti nevelés esetén a bűnügyi nyilvántartás csak meghatározott ideig, a végrehajtás befejezésétől számított három évig tartalmazza a felvett adatokat, ezért a Btk. három évben határozza meg azt az időtartamot, amelyen belül elrendelt javítóintézeti nevelés megalapozza a szigorúbb végrehajtási fokozatot. Minden egyéb esetben a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fiatalkorúak fogháza lesz. 

Speciális, kizárólag fiatalkorúakkal szemben alkalmazható szabadságelvonással járó intézkedés a javítóintézeti nevelés elrendelése. Elrendelésére abban az esetben kerülhet sor, ha a fiatalkorú eredményes nevelése érdekében intézeti elhelyezése szükséges, azonban nem rendelhető el azzal szemben, aki az ítélet meghozatalakor huszadik életévét betöltötte. A javítóintézeti nevelés tartama egy évtől négy évig terjedhet.

Az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizáró vagy korlátozó okok között felsorolt kényszer és fenyegetés, tévedés, valamint a jogos védelem szabályai kapcsán kiemelendő, hogy fiatalkorú vádlott esetén az életkori sajátosságok miatt a feltételek körében körültekintőbb vizsgálódás szükséges a jogalkalmazó részéről.

Az a cselekmény sem büntetendő, amelyet jogszabály megenged, vagy büntetlennek nyilvánít. E rendelkezésből következően a Btk. 199. § (3) bekezdése értelmében nem büntethető büntethető vérfertőzés bűntette miatt a leszármazó, aki az egyenes ági rokonával szexuális cselekményt végzett, ha a cselekmény elkövetésekor tizennyolcadik életévét nem töltötte be. Hasonló rendelkezést tartalmaz a bűnpártolás vétsége vonatkozásában a Btk. 282. § (4) bekezdése, mely nem büntethető az, aki a személyi bűnpártolást hozzátartozója érdekében követi el.

Az életkor jelentősége a sértett vonatkozásában

Több vonatkozásban bír jelentőséggel a bűncselekmény sértettjének életkora. Bizonyos bűncselekmények kizárólag kiskorúak sérelmére követhetők el, gondolva itt példaként a kiskorú veszélyeztetése bűntettének tényállására. 

A Btk. 160. § (2) bekezdés i) pontja értelmében emberölés bűntettének minősített esetéért felel, aki a bűncselekményt tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követi el. Korábban ismeretes volt a hazai jogrendszerben az újszülött megölésének tényállása mint az emberölés bűntettének privilegizált esete,mely az elkövető speciális helyzetére tekintettel nyert külön szabályozást, hiszen a szülő nő lelki és fizikai állapota speciálisnak tekinthető az átélt fizikai fájdalom, esetleges vérveszteség és egyéb állapotváltozások miatt. Mindez érintheti az elkövető tudatát és akár beszámítási képességét is. A privilegizált eset 2006-os megszüntetése óta az újszülött megölése az emberölés fent hivatkozott minősített esete körébe vonható, azonban a régi privilegizált esetben foglalt feltételek fennállása a büntetés kiszabása körében értékelhető és értékelendő.    

A büntetés kiszabása körében, az 56. BK vélemény rendelkezései adnak iránymutatást  mind az elkövető, mind a sértett életkorának értékelése vonatkozásában. A vonatkozó rendelkezések szerint a büntetlen előélet enyhítő körülmény, kivéve, ha az elkövető fiatalkorú, vagy a fiatalkort néhány évvel meghaladott fiatal felnőtt. Önmagában nem értékelhető enyhítő körülményként a fiatalkor, de amennyiben az elkövető tizennegyedik életévét nem sokkal haladta meg, vagy fiatal felnőtt az elkövetés időpontjában, ez enyhítő körülményként értékelendő. Az idős kor enyhítő körülmény, hivatkozással a vele járó testi és szellemi hanyatlásra, valamint tűrőképesség csökkenésre. A választó vonalat általában a nyugdíjkorhatárt kell tekinteni. Súlyosító körülményként értékelendő, amennyiben a sértett védtelen, idős, beteg, védekezésre képtelen vagy oltalomra szoruló személy.     

Eltérő szabályozást tartalmaz a Btk. „Lex Siposként” elhíresült 26. § (3) bekezdés c) pontja, mely szerint nem évül el a büntethetősége a XIX. Fejezetben meghatározott, ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekményeknek. 

Ugyancsak eltérő elévülési szabályokat tartalmaz a Btk. 28. § (1a) bekezdése, mely kimondja, hogy amennyiben az erős felindulásban elkövetett emberölés, a háromévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő szándékos súlyos testi sértés, az emberrablás, az emberkereskedelem, a személyi szabadság megsértése, illetve – a 26. § (3) bekezdés c) pontjában foglalt kivétellel – a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettje a bűncselekmény elkövetésekor a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, az elévülés határidejébe nem számít be az a tartam, amíg a tizennyolcadik életévét be nem tölti vagy be nem töltötte volna.

Összefoglalás

Sajátosan keveredik az Új Btk-ban a büntetőjogi válasz iránti igény és a jogkövetkezmények tekintetében pedig a büntetőjog eszköztárának ultima ratio jelleg hangsúlyozása. Kérdésként merül fel, hogy várhatunk-e megfelelő választ a büntetőjogtól vagy ez a gyermekvédelem területére tartozik. A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények szocializációs kudarcként foghatók fel, az alkalmazott jogkövetkezmény kiemelt célja ennek helyrehozatala és a fiatalkorú nevelésén keresztül a bűnismétlés esélyének minimalizálása. A bűnmegelőzés vonatkozásában elkerülhetetlen a gyermekvédelem eszközeinek oly módon való felhasználása, hogy a veszélyeztetett gyermekek irányába figyelmet fordítson, hiszen ezen gyermekek testi, erkölcsi, értelmi és érzelmi fejlődése káros hatások alatt áll.

---