Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A bíróságok kizárására vonatkozó szabályok alkalmazása nem eredményezheti a teljes törvényszéki vagy ítélőtáblai szint, illetve a Kúria kizárását – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti a felperes úgy érezte, hogy megsértették személyiségi jogát. De nem is konkrétan egy személy, hanem az egész világ. Legalábbis Magyarország, ezért a személységi jogok megsértésére hivatkozva keresetet indított a Fővárosi Törvényszék előtt a Kúria, az ítélőtáblák, a Fővárosi Törvényszék kivételével valamennyi törvényszék, a Fővárosi Törvényszék elnöke és más bírósági vezetők, a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, valamint más szervezetek és személyek ellen.
Eljárás a Fővárosi Törvényszéken és a Fővárosi Ítélőtáblán
A Polgári perrendtartás kizárásra vonatkozó szabályai értelmében az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt a fél [Pp. 13. § (1) bekezdés a) pont]. E jogszabályi rendelkezés alapján fél az összes megjelölt bíróság. A kizárási szabályok alapján azonban a perben az a járásbíróság, törvényszék, illetőleg ítélőtábla sem járhat el, amelynek vezetője ki van zárva a Pp. 13. § (1) bekezdés a) pontja alapján [14. §]. Ezen szabály alapján tehát az a Fővárosi Törvényszék is kizárásra kerül, akinél a felperes keresetet terjesztett elő, hiszen a keresetlevélben a felperes XXXVII. rendű alperesként a Fővárosi Törvényszék elnökét jelölte meg. A Törvényszék ezért az iratokat az eljáró bíróság kijelölése érdekében felterjesztette a Fővárosi Ítélőtáblához. Mivel az Ítélőtábla az ügy II. rendű alpereseként lett megjelölve, az iratokat a Kúriához terjesztette tovább.
[multibox]A Kúria megállapításai
A problémát az jelentette, hogy a kereset alapján az ügyben a Kúriával szemben is kizárási ok áll fenn. A Kúria a kérdést alapjogi és alapelvi megközelítéssel döntötte el. Az Alaptörvény ugyanis a bírósághoz fordulás jogát alanyi jogként határozza meg. Ennek értelmében ez a jog mindenkit megillet arra, hogy jogait független és pártatlan bíróság előtt érvényesítse [XXVIII. cikk (1) bekezdés], és hogy a bírósági eljárásban a fél pozíciójában szerepelhessen. A Polgári perrendtartás ezzel összhangban deklarálja, hogy hogy a természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bíróság előtti eljárásában való pártatlan eldöntését a Pp.-ben meghatározott alapelvek érvényesítésével biztosítja [1. §]. Mindezekből a Kúria álláspontja szerint levezethető, hogy minden peres félnek joga van igénye érvényesítésére a törvényben meghatározott bíróságok előtt.
A felperes a Fővárosi Törvényszék kivételével az adott ügyre az ország valamennyi első és másodfokon, illetve felülvizsgálati szinten hatáskörrel rendelkező bíróságával szemben keresetet terjesztett elő és keresetet indított a Fővárosi Törvényszék elnöke ellen is, azonban a Pp. 13. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazása során sem a teljes törvényszéki és ítélőtáblai szint, sem pedig a Kúria kizárására nem kerülhet sor, mivel nem maradna olyan más bíróság, amely ebben a hatáskörben eljárhatna.
Kiemelte, hogy az államot az alapjogok érvényesíthetőségével kapcsolatban az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdés második mondata [az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelme az állam elsőrendű kötelezettsége] szerint objektív intézményvédelmi kötelezettség terheli, amelynek alapján az alapjogok érvényesítésének feltételeit, így a bírósághoz fordulás jogának érvényesítését is biztosítania kell. Ez a kötelezettség az államot akkor is terheli, ha a felperes a bíróságok eljárásjogi szempontból szükségtelen együttes perlésével maga korlátozza vagy zárja ki a bírósághoz fordulás jogának gyakorlását.
Mindezek alapján a Kúria a felperes bírósághoz forduláshoz való jogának biztosítása érdekében az elsőfokú eljárás lefolytatására a Fővárosi Törvényszéket, másodfokú bíróságként pedig a Fővárosi Ítélőtáblát jelölte ki.
Az ismertetett döntés (Kúria Pkk. V. 24.511/2016.) a Kúriai Döntések 2016/10. számában 284. szám alatt jelent meg.
