Az embercsempészet a belső határokon is megvalósulhat

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Aki érvényes, államhatár átlépésére jogosító úti okmánnyal nem rendelkező, harmadik országbeli állampolgárnak segítséget nyújt más schengeni tagállamba való beutazáshoz, attól függetlenül elköveti az embercsempészés bűntettét, hogy ezen a belső határon van-e határellenőrzés – állapította meg a Kúria egy eseti döntésében.

Az ügy előzményei

2007. május 31. és október 1-je között, egy feltehetően Koszovóban tartózkodó személy szervezésében, érvényes tartózkodási engedéllyel nem rendelkező albán migránsok érkeztek Szerbiából Magyarországra, hogy innen illegálisan továbbjussanak Nyugat-Európába. A szervező személy bízta meg a III. rendű terheltet a migránsoknak a magyar-osztrák határon történő átjuttatásának megszervezésével, végrehajtásával. A migránsok magyar-osztrák határ közvetlen közelébe szállítását az I. rendű, a II. rendű, a IV. rendű, illetve az V. rendű terhelt, míg a közúti határátkelőhelyen az átjuttatást az I. rendű terhelt végezte, az előfutóként segítő II. rendű terhelt közreműködésével.

Az Elsőfokú és a Másodfokú bíróság döntése

A II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki az elsőfokú bíróság társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében. [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 218. § (1) bekezdés b) pont, (3) bekezdés c) pont]

A bíróság megállapításai szerint a terhelt a cselekményt az államhatár meg nem engedett módon történő átlépéséhez, vagyoni haszonszerzés végett, több embernek segítséget nyújtva, üzletszerűen, folytatólagosan és bűnszervezet tagjaként követte el.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jelenlegi Btk. nemcsak a magyar államhatár, hanem általában az államhatár jogellenes átlépéséhez nyújtott segítséget rendeli büntetni. A bíróság idézte a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 27. cikkének 1. pontját is, mely szerint a Szerződő felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelő büntető intézkedéseket vezetnek be mindazokkal szemben, akik haszonszerzés céljából külföldieknek segítenek, vagy kísérletet tesznek az ilyen segítségre annak érdekében, hogy a Szerződő Félnek a külföldiek beléptetésére és tartózkodására vonatkozó törvényei megsértésével, ennek a területére külföldiek belépjenek, vagy ott tartózkodjanak.

Mindezek alapján a Btk. 218. §-a szerint büntetendő az a magyar állampolgár, aki akár belföldön, akár külföldön más állam államhatárának jogellenes átlépéséhez nyújt segítséget, és ugyanez a jogi helyzet azon nem magyar állampolgár vonatkozásában, aki a Magyar Köztársaság területén más állam államhatárának jogellenes átlépéséhez nyújt segítséget.

A felülvizsgálati indítvány tartalma

A felülvizsgálati indítványban azt kérik a bíróságtól, hogy a büntetőjogi felelősséget az embercsempészet helyett kizárólag a jogellenes tartózkodás elősegítésének vétségében mondja ki, és a kiszabott büntetés mértékét jelentősen enyhítse.

A felülvizsgálati indítvány elismerte, hogy az elkövetési időszakban az államhatáron történő átlépés ellenőrzés után volt lehetséges, hiszen Magyarország csak 2007. december 21. napján csatlakozott a Schengeni Egyezményhez, ekkor kerültek át a schengeni határok a nyugati határról a keleti, déli határszélre, ami a tényállásban érintett határszakaszon az ellenőrzés megszűnését eredményezte.

Magyarország ettől az időponttól kezdi alkalmazni az Európai Parlament és a Tanács 562/2006/EK rendeletét (a továbbiakban: Rendelet), amely megkülönböztetett belső és külső határt. A belső határokat (pl.: magyar-osztrák határ) bármely ponton át lehet lépni anélkül, hogy személyellenőrzésre kerülne sor, függetlenül az adott személy állampolgárságától (Rendelet 20. cikk).

A védelem érvelése szerint az embercsempészés bűncselekményét ettől az időponttól csak az ún. külső határon lehet elkövetni, aki az Európai Unió területére jogellenesen már belépett személynek a belső határon történő átjutásához nyújt segítséget, az a jogellenes tartózkodás elősegítésének vétségét követi el (Btk. 214/A. §). Ez álláspontjuk szerint megalapozza a Btk. 2. § második mondatának alkalmazását, melynek értelmében, ha a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg.

A Kúria megállapításai

A Kúria szerint az embercsempészés bűncselekményének alapcselekménye az államhatár engedély nélküli, vagy meg nem engedett módon történő átlépése (nem csak Magyarország államhatárának átlépése, hanem bármely államhatár jogellenes átlépése).

A határátlépés vonatkozásában Magyarország teljes jogú schengeni taggá válásával változás következett be: a magyar állampolgárok határellenőrzés nélkül, bármikor és bárhol – tehát nem csak a korábbi kijelölt határátkelőhelyeken – átléphetik a belső határokat, vagyis a schengeni határokat. A Rendelet pedig minden olyan személyre alkalmazandó, aki átkel az Európai Unió valamely tagállamának belső, vagy külső határán. A Rendelet alapelvként rögzíti a belső határokat átlépő személyek határellenőrzések alóli mentességét (1. cikk).

Belső határoknak az EU-tagállamok közös szárazföldi határai (beleértve az álló- vagy folyóvizeken áthaladó határokat is), belső légi járatok indítására és fogadására szolgáló repülőterei, valamint tengeri, folyami és tavi kikötői minősülnek, amelyek rendszeres kompjárat céljára szolgálnak. (Rendelet 2. cikk 1. pont). Ezeket a 20. cikk értelmében bármely ponton át lehet lépni anélkül, hogy személyellenőrzésre kerülne sor, függetlenül az adott személy állampolgárságától.

A Kúria álláspontja szerint az a védői érvelés, miszerint ha ellenőrzés nélkül át lehet lépni a határt, állampolgárságra való tekintet nélkül, akkor nem beszélhetünk jogellenes átlépésről, téves. Az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény 11. §-át (az államhatárt nemzetközi szerződésben és törvényben meghatározott feltételekkel, ha az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa kivételt nem tesz, ellenőrzés mellett szabad átlépni) értelmezve ugyanis megállapítható, hogy az a beutazási feltételek alól nem ad felmentést, hanem csak nem köti határátkelőhelyekhez és személyellenőrzéshez a határátlépést, mint a külső határok esetében. A schengeni belső határokon nem az államhatár szűnt meg, hanem csak egy ellenőrzési vonal. Az egyezmény aláírásával a csatlakozott államok nem mondtak le szuverenitásukról. A huzamos tartózkodás szabályozása továbbra is egyértelműen tagállami hatáskörbe tartozik.

A harmadik országbeli állampolgárnak nem csak a külső határokon kell megfelelnie a határátlépés feltételeinek, hanem minden egyes tagállamban külön-külön is. A Rendelet 5. cikke rögzíti például, hogy milyen beutazási feltételek vonatkoznak harmadik országbeli állampolgárok számára a külső határok átlépésekor. Ilyen például az érvényes úti okmánnyal, szükség esetén érvényes vízummal, illetve tartózkodási engedéllyel és megfelelő anyagi fedezettel való rendelkezés, valamint igazolni kell a tervezett tartózkodás célját. Az államhatár meg nem engedett módon történő átlépése azt jelenti, hogy valaki nem a jogszabályban előírt módon lépi át az államhatárt.

A belépési feltételek hiányának legkézzelfoghatóbb formája, hogy nem rendelkezik érvényes úti okmánnyal, vagy adott esetben hamis, hamisított okmányokkal lépi át, kísérli meg átlépni valaki az államhatárt. Mivel a határátlépéshez szükséges feltételekkel nem rendelkezik, mind az adott országban való tartózkodása, mind az oda való belépéskor, az államhatár átlépés jogellenes, vagyis jogellenes a külföldi tartózkodás. Ez pedig függetlenül attól fennáll, hogy az államhatáron van-e ellenőrzés, vagy nincs. Ami nem ellenőrzött, az nem azt jelenti, hogy engedélyezett.

A Kúria leszögezte, hogy a schengeni tagországba jutás szándéka elegendő az érvényes, határ átlépésére jogosító úti okmánnyal nem rendelkező segített személy részéről, ahhoz, hogy a segítő személy terhére az embercsempészés megállapítható legyen. Ehhez nem szükséges a belső határ megközelítése, az embercsempészés ugyanis nemcsak az államhatár közelében követhető el, hanem bárhol az országban, sőt az országon kívül is, feltéve, hogy e magatartás az országhatár jogellenes átlépését segíti elő. A segített személyek csak harmadik országbeli állampolgárok lehetnek, mivel az uniós állampolgárok rendelkeznek a szabad mozgás jogával és az nem az úti okmányukon, személyi igazolványukon alapul, hanem az állampolgárságukból következik.
Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. II. 573/2012.) a Kúriai Döntések 2013/6. számában B.14. szám alatt jelent meg.

---