Az európai büntetőjog gyakorlata 4.

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Wolters Kluwer Hungary kiadásában megjelent Az európai büntetőjog gyakorlata – Bűnügyi együttműködés a bírósági eljárásban című kiadványának egyes részleteibe.

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában, dr. Kis László és dr. Szabó Judit szerkesztésében megjelenő Az európai büntetőjog gyakorlata – Bűnügyi együttműködés a bírósági eljárásban című kiadvány a nemzetközi, európai uniós bűnügyi együttműködés aktuális helyzetét mutatja be. Szerzői gyakorló bírák, céljuk e kötettel a határokon átnyúló bűnügyi együttműködés ítélkezési gyakorlatban megjelenő kérdéseinek és megoldásainak bemutatása, ismertetése. Ekként – az egyes témakörök feldolgozásánál – támaszkodtak a bíró kollégák részére tanácsadásaik során összegyűlt tapasztalatokra, nem mellőzve az egyes jogintézményeknél a kritikai megközelítést sem, ugyanakkor kiemelve a jó gyakorlatokat. Az alábbi, sorozatunk alábbi, befejező részében  a kiadványnak Az európai nyomozási határozat kibocsátása cím alatti magyarázatát olvashatják. A részlet szerzője dr. Tasnádi Zoltán.

Sorozatunk első részét itt, a másodikat itt , a harmadikat pedig itt olvashatja el.

Az európai nyomozási határozat (ENYH) kibocsátása

Az ENYH-irányelv rendelkezései alapján kibocsátó hatóság alatt az adott ügyben hatáskörrel rendelkező bírót, bíróságot, nyomozási bírót vagy ügyészt kell érteni elsődlegesen, azonban kibocsátó hatóságként járhat el bármely más, a nemzeti jog szerint bizonyíték gyűjtésére hatáskörrel rendelkező, a büntetőeljárás során nyomozóhatóságként eljáró illetékes hatóság, feltéve, hogy igazságügyi hatósággal érvényesíttette az európai nyomozási határozatot. Központi hatóság kijelölésére is van lehetőség, azonban, ha egy tagállam központi hatóságot jelöl ki, úgy az büntetőügyekben csak adminisztratív szerepet játszhat az európai nyomozási határozat továbbításában.^[1]

Az igazságügyi hatósággal szemben megfogalmazott követelmények nem azonosak az európai elfogatóparancs során igazságügyi hatóságként eljárni jogosult hatóságokkal szemben meghatározottakkal. Az EUB a C-508/18. számú ítéletében (ECLI:EU:C:2019:456) az európai elfogatóparancs vonatkozásában abból kiindulva, hogy az ilyen jellegű intézkedés – a sajátosságából adódóan – sértheti a kibocsátással érintett személynek az Alapjogi Charta 6. cikkében rögzített szabadsághoz való jogát, azon ügyészségek esetében, amelyek a végrehajtó hatalmi szerv egyedi utasításának közvetve vagy közvetlenül alá lehetnek rendelve, nem látott kellő garanciát a végrehajtó hatalomtól való függetlenségre, ezáltal európai elfogatóparancs kibocsátására való önálló jogosultságától megfosztotta. Ezzel szemben az európai nyomozási határozat kibocsátása, alkalmazása során az EUB a C-584/19. számú ítéletében elvi éllel mutatott rá arra, hogy ezen esetekben irreleváns az ügyész vagy az ügyészség és a tagállam végrehajtó hatalma között esetlegesen fennálló, törvényben meghatározott alárendeltségi viszony, így ezek a szervek minden további nélkül eljárhatnak kibocsátó (igazságügyi) hatóságként.

Magyarországon a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság és ügyészség jogosult európai nyomozási határozat kibocsátására, ami történhet hivatalból, de a terhelt vagy a védő indítványára is. Ha az eljárási cselekmény elrendelésére nyomozási bíró jogosult, úgy az elrendelésről a bíróság az ügyészség indítványára az európai nyomozási határozat jóváhagyásával rendelkezik.

Az európai nyomozási határozat kibocsátására jogosult hatóságok tagállamok szerinti lebontását az Európai Igazságügyi Hálózat által elkészített dokumentum tartalmazza.^[2]

Az elméleti alapok körében már szót ejtettünk az európai nyomozási határozat kibocsátásának előfeltételeiről, a szükségesség, arányosság, jogszerűség követelményeiről. Leegyszerűsítve e követelmények megfogalmazhatók akként is, hogy az európai nyomozási határozat kibocsátásának feltételei elsősorban a szükségesség és az arányosság – a szóban forgó eljárás céljaihoz viszonyítva.^[3]

A szükségesség előfeltételének érvényesülését általában objektív körülmények biztosítják; a nem bűncselekmény-specifikus tényezők köréből olyan esetek emelhetők ki, mint hogy a gyanúsított vagy a tanú külföldi állampolgár, és/vagy külföldön tartózkodik és a kihallgatására szükség van, ideértve azt az esetet is, ha e személyek bármelyike külföldi büntetés-végrehajtási intézetben van.^[4] A bűncselekmény-specifikus jellemzők esetében maga a bűncselekmény jellege, ami szükségessé teszi az európai nyomozási határozat kibocsátását, így – példálózó jelleggel – a csalás bűncselekményének esetében külföldi iratok, bankszámlaadatok és információk, közokirat-hamisítás esetén külföldi hatóság által kiállított okmányok, engedélyek, tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége esetén pedig a külföldi munkáltatónál rendelkezésre álló iratok, adatok beszerzése indokolja a jogintézmény igénybevételének szükségességét.^[5] A szükségesség kérdésének másik perspektívából való megközelítése már részben átvezet az arányosság követelményének a vizsgálatára is, hiszen az említett, objektívnek tekinthető tényezők mellett vizsgálat tárgyát kell képeznie annak is, hogy az adott ügyben szükség van-e az adott bizonyíték beszerzésére, aminek eldöntése az arányosság előfeltételének vizsgálatához hasonlóan mindig az adott ügy valamennyi körülményét figyelembe véve határozható meg.

Az arányosság kérdéskörében kategorikus vagy általános érvényű követelmények meghatározására – mivel az jogalkalmazói mérlegelés tárgyát képezi – nincs lehetőség, ugyanakkor ezen előfeltétel megítélésénél iránytűként szolgálhatnak az európai elfogatóparancs kibocsátásával összefüggésben a joggyakorlat által kimunkált szempontok, így a bűncselekmény tárgyi súlya, az okozott kár vagy veszély, a bűncselekmény sértettjének érdekei [A bizottság közleménye kézikönyv az Európai elfogatóparancs kibocsátásáról és végrehajtásáról (2017/C 335/01)], illetve nem elhanyagolható szempontként az európai nyomozási határozat végrehajtásával összefüggésben felmerülő költség is.

Az európai nyomozási határozat kibocsátása során a szükségesség-arányosság kérdésének vizsgálata, ahogyan arra korábban már utaltunk, alapvetően a kibocsátó hatóság jogosultsága, illetve feladata, azonban a végrehajtó hatóság konzultációt folytathat e feltételek fennállásáról, amely adott esetben akár az európai nyomozási határozat visszavonását is eredményezheti [ENYH-irányelv 6. cikk (3) bekezdés].

A harmadik alapvető feltétel, a jogszerűség nem jelent mást, mint hogy az európai nyomozási határozatban megjelölt eljárási cselekmény az ott leírt feltételekkel a hazai, belső jog szerinti eljárási szabályok mellett is elvégezhető. A gyakorlat nyelvére lefordítva jogszerűség alatt azt kell érteni, a kibocsátó hatóság ellenőrzési kötelezettsége arra terjed ki, hogy az intézkedést ugyanezen feltételek mellett egy hasonló belföldi ügyben is el lehetett volna-e rendelni.^[6]

A magyar, ezen belül is a nyomozati szakról rendelkezésre álló gyakorlati tapasztalatok alapján a szükségesség és arányosság kérdéskörének megítélésénél, ha az eljárás a terhelt távollétében lefolytatható, és az európai nyomozási határozat kibocsátása csupán a megalapozott gyanú közlése érdekében történt volna, általánosságban nem kerül sor annak kibocsátására, mint ahogyan mellőzik a kibocsátását azokban az ügyekben is, ahol az eljáró hatóság megítélése szerint a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítékok már rendelkezésre állnak. Úgyszintén mellőzik az európai nyomozási határozat kibocsátását a de minimis-elvre hivatkozással, amikor a bűncselekménnyel okozott kár egy bizonyos összeget nem ér el.

Az európai nyomozási határozat kibocsátásakor, ha az eljárási cselekmény elvégzése határozati formát igényel a Be. rendelkezései alapján, a határozat meghozatalának az európai nyomozási határozat kibocsátásával egyidejűleg kell sorra kerülnie. A kialakult gyakorlatban általánosan elfogadottá vált az az eljárás, hogy a kibocsátó hatóság mellékeli az európai nyomozási határozathoz – tájékoztató jelleggel – a nemzeti bíróság határozatát annak fordításával vagy anélkül.^[7] Amennyiben a határozatban megjelölt eljárási cselekmény elrendelése ellen jogorvoslatnak van helye, úgy az európai nyomozási határozattal egyidejűleg meghozott határozat esetén is irányadó a hazai szabályozás, tehát a jogorvoslatot itt is biztosítani kell. A határozat ellen bejelentett jogorvoslatról és annak elbírálásának eredményéről pedig a végrehajtó tagállami hatóságot is tájékoztatni kell.

Az európai nyomozási határozatot formanyomtatvány (EUtv. 18. számú melléklet, ENYH-irányelv: A. melléklet) alkalmazásával, a formanyomtatványnak a végrehajtó tagállam hivatalos nyelvén, nyelveinek egyikén, vagy a tagállam által megjelölt nyelven rendelkezésre álló fordításának felhasználásával kell kibocsátani, a fordítás nélkül elküldött európai nyomozási határozatot hiányosnak kell tekinteni az ENYH-irányelv 16. cikk (2) bekezdés a) pontja értelmében. A gyakorlatban jelentős segítséget nyújt az EJN honlapján word-formátumban valamennyi tagállam nyelvén rendelkezésre álló formanyomtatvány, amely a költséghatékonyságot segíti, hiszen a kibocsátó hatóságnak elegendő a fordítót az egyedi ügyben kitöltött szakaszok tartalmának lefordítására kirendelni.

Ahogyan arról korábban már volt szó, az európai nyomozási határozattal érintett eljárási cselekmények példálózó jelleggel lettek meghatározva az irányadó jogforrásokban, így a kibocsátó hatóság szabadon dönthet bármilyen bizonyíték ily módon történő beszerzése érdekében az európai nyomozási határozat kibocsátásáról, ugyanakkor lehetőség van az EJN-honlap Fiches Belges adatbázisának alkalmazásával annak ellenőrzésére is, hogy az a cselekmény, amit teljesíteni kérnek, a végrehajtó tagállam joga szerint létezik-e.^[8] A formanyomtatványokról^[9] és az elfogadott nyelvekről^[10] az EJN összefoglalója további tájékoztatóval szolgál, míg a tartalmi kitöltéshez hasznos tudnivalók, a gyakorlati tapasztalatok összegzése az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat közös útmutatójában találhatóak.[11]

Az európai nyomozási határozat kibocsátása a gyakorlatban egyszerűen történik: az előbbiekben ismertetett szabályok szerint kitöltött formanyomtatványt, azaz az európai nyomozási határozatot a kibocsátó hatóság közvetlenül megküldi a végrehajtó tagállami hatóságnak, amelynek kiválasztásához segítséget nyújt az EJN Atlas.[12] Főszabály tehát a közvetlen megküldés, de a továbbítás felgyorsításához vagy a hitelesség garantálásához igénybe vehető az Eurojust vagy az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó bírája is. A gyakorlatban általában akkor veszik igénybe a kontaktpont segítségét, közreműködését, amikor egy ügyben kibocsátott, azonban több bíróság illetékességét is érintő európai nyomozási határozat „elosztása”, annak a leghatékonyabb és leggyorsabb továbbítása, illetékes bírósághoz való megküldése szükséges, így jellemzően a videókonferencia alkalmazásával járó ügyekben, amikor a tanúk különböző lakóhelyeire figyelemmel egy ügyben több bíróság illetékességét is érintő vagy azt megalapozó európai nyomozási határozat végrehajtása szükséges.

Az európai nyomozási határozat kibocsátását követően lehetőség van a végrehajtó tagállami hatósággal történő egyeztetésre, konzultációra, melynek tárgya lehet az arányosság, szükségesség kérdésének tisztázása, a végrehajtás esetleges megtagadási okának felmerülése, de akár a költséghatékonyság okán más eljárási forma alkalmazásának a lehetősége. Ezen egyeztetések az európai nyomozási határozat módosításához, kiegészítéséhez vagy akár visszavonásához is vezethetnek. Az európai nyomozási határozat az érintett eljárási cselekmény megkezdéséig vonható vissza.

Az európai nyomozási határozat végrehajtásának eredményét a kibocsátó hatóság veszi át, de arra is van lehetőség, hogy azt – a kibocsátó hatóság rendelkezése szerint – a nyomozó hatóság vegye át. Amennyiben a bizonyítási eszközt később adják át, úgy az átadásig a bizonyítási eszközről való rendelkezésre a tagállami jogszabályok, az átvételt követően pedig a magyar jogszabályok az irányadók.

Az európai nyomozási határozat kibocsátásához kapcsolódóan – leginkább nyomozati szakban előforduló relevanciával – kérdésként merült fel a jogirodalomban a „hazai” védő jelenlétének biztosítása, azaz, amikor a „hazai” védő nem tud jelen lenni az európai nyomozási határozattal foganatosított cselekményen,^[13] mely esetben biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a végrehajtó tagállami hatóság rendeljen ki védőt a terhelt érdekeinek biztosítására. A védő ilyen formában történő biztosítása úgyszintén a tagállami hatóságok közötti egyeztetés, konzultáció tárgyát képezheti.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

Lábjegyzetek:

[1] Törő i. m. (2017) 15. o.

[2] Lásd: https://www.ejtn.eu/Documents/About%20EJTN/Criminal%20Justice%202019/CR201902_Barcelona/Competent-authorities-and-languages-accepted-EIO-26-February-2018.pdf.

[3] Tosza, Stanislaw: All evidence is equal, but electronic evidence is more equal than any other: The relationship between the European Investigation Order and the European Production Order https://journals.sagepub.com/doi/full/10.1177/2032284420919802 2021.04.10.

[4] Farkas–Kármán i. m. (2020) 233. o.

[5] Farkas–Kármán i. m. (2020) 234–235. o.

[6] Az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat közös útmutatója az európai nyomozási határozat gyakorlati alkalmazásához

[7] Az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat közös útmutatója az európai nyomozási határozat gyakorlati alkalmazásához

[8] Lásd: https://www.ejn-crimjust.europa.eu/ejn/EJN_FichesBelges.aspx.

[9] Lásd: https://www.ejn-crimjust.europa.eu/ejn/libdocumentproperties.aspx?Id=1720.

[10] Lásd: https://www.ejtn.eu/Documents/About%20EJTN/Criminal%20Justice%202019/CR201902_Barcelona/Competent-authorities-and-languages-accepted-EIO-26-February-2018.pdf.

[11] Explanatory memorandum to the electronic version of the forms annexed to the directive 2014/41/EU regarding the european investigation order in criminial matters and the guidelines on how to fill in the european investigation order form.

[12] Lásd: https://www.ejn-crimjust.europa.eu/ejn/AtlasChooseCountry/HU.

[13] Törő i. m. (2017) 17. o.

---