Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Dr. Harangozó Attila lapunknak adott interjújában egyebek mellett ügyvédi pályakezdéséről, a Szegedi Ítélőtábla elnökléséről, a bíróságok és a sajtó kapcsolatáról, s a várromok meghódításáról is beszél. Ahogy fogalmaz: „a bíróságok erkölcsi kötelessége a tudásátadás, ennek része az aktív jószolgálati tevékenység, valamint a társadalom felé történő nyitás. Így remélhető, hogy a bíróságokról már nem a láncra vert rab jut eszébe mindenkinek, és változik a rólunk alkotott kép”.
Az idén 11 esztendős Szegedi Táblabíróság elnöke Handó Tünde megbízásából tagja a bírósági adatkezelésről és tájékoztatásról szóló törvényt előkészítő munkacsoportnak. Ez egy alapvetően meghatározó jogszabály lesz a bíróság és a nyilvánosság kapcsolatában, mivel beigazolódott, hogy az információs önrendelkezésről szóló törvény – más jogszabályokkal – a bíróságok életében számos anomáliát okoz. Az elnök szerint az ítélkezés nyilvánossága társadalmi alapjog, miközben sok minden összemosódik ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor a bírák továbbra sem magyarázhatják majd a nyilvánosságban a döntéseiket. „Ez ügyben megfelelő a jelenlegi szabályozás, a bírói karban is ez a többségi álláspont. Az ítéletét a bíró csak egyféleképpen indokolhatja, nonszensz lenne, ha arról bárkivel nyilvános vitába kellene bocsátkoznia”. Az elnök az ítélkezési tevékenységük bemutatása mellett beszél a bírák tudományos és oktatói tevékenységéről és a családjával közös hobbijáról is. „Eldöntöttük, hogy bejárjuk Magyarország összes várát, várromját. De nemcsak a mindenki által ismerteket keressük föl, hanem az egészen eldugott, és valóban már csak épphogy a romjaiban fellelhetőeket is. Ezekből pedig igencsak sok található szerte az országban”.
Mint táblabírósági elnök lobbizhat-e, tehet-e javaslatot az ön által kezdeményezett jogegységi határozat érdekében, hogy adott estre vonatkozóan melyik ítéletüket vegye alapul a Kúria?
A lobbizás egész egyszerűen kizárt. A mi szerepünk az ítélkezésig és a kezdeményezésig tart. Egy jogegységi eljárásban én ugyanolyan ügyfél vagyok, mint bárki más egy tárgyaláson. Az eljárásban rajtam kívül a legfőbb ügyész is ismerteti az álláspontját, majd kiküldenek minket a teremből, az eljáró Jogegységi Tanács pedig meghozza a döntését.
A képeken Harangozó Attila (Fotók: Balkányi László)
Kanyarodjunk vissza a nyilvánosság kérdéséhez, az ítéletek magyarázatához. Ha jól tudom, már zajlik a vonatkozó törvény előkészítése. Ön milyen álláspontot képvisel ebben az ügyben?
Bizonyos szempontból könnyű dolgom van, mert Handó Tünde megbízásából én is tagja vagyok a bírósági adatkezelésről és tájékoztatásról szóló törvényt előkészítő munkacsoportnak. A gyakorlatban beigazolódott ugyan, hogy az információs önrendelkezési jogról szóló törvény a közigazgatásban alkalmazható és jól működik, de a bíróságok életében számos anomáliát eredményez. A tárgyalások nyilvánossága nagyon kényes kérdés, sok minden összemosódik ma ez ügyben, amit ideje orvosolni. Fontos ugyanakkor, hogy a készülő új törvény nem fogja érinteni az ítéletek bírák általi nyilvános magyarázatát. Ebben a vonatkozásban megfelelő a jelenlegi szabályozás, és úgy vélem, a bírói karban is ez az elfogadott, többségi álláspont. Igen szerencsétlen helyzet lenne, ha az ítélet után a bíró leállna magyarázni a konkrét döntés okait, azt ugyanis hivatalosan az indoklásban kell megtennie. Ha abból nem derülnek ki az ítélet okai, akkor maga a verdikt rossz. Ráadásul az ítéletét a bíró csakis egyféleképpen indokolhatja, nonszensz lenne, ha arról bárkivel vitába kellene bocsátkoznia.
Ez egy akceptálható álláspont. De mi a helyzet általában az ítélkezés nyilvánosságával? A kérdés ugyanis valóban összetett, különösen, hogy egészen faramuci helyzetekre is akad példa egy-egy bírói megnyilvánulást illetően, sokszor nagy visszhangot kiváltó indoklások is születnek, miközben bárkinek sérülhetnek a személyiségi jogai egy-egy per során. Erre megoldást ad majd a törvény?
A reményeink szerint igen, hiszen éppen ezzel a céllal kezdtük meg a munkát. Kétségtelen tény, hogy az információs önrendelkezési jogról szóló törvény és a Ptk. e tekintetben eltér egymástól, olyan, mintha „nem ismernék egymást”. Fontos kérdés az ítélkezés nyilvánossága, a bírósági adatkezelés kérdése, amiről az említett törvény szólni fog. Jóllehet egy bíró döntése a világ összes országában kötelező, amit csakis egy másik bírói döntés írhat felül, vagy kivételesen közkegyelem, de az ítéletekről igenis lehet társadalmi, szakmai vita, ez alapjog. Persze a döntések kritizálhatóságának megvannak a megfelelő fórumai. Azért, hogy ezt a problémát megfelelően kezelni tudjuk, a munkacsoport már két konferenciát is tartott a Debreceni és a Szegedi Ítélőtáblán, ezeket pedig a jövőben is folytatjuk, más hivatásrendek bevonásával. Kikérjük az ügyvédek, az ügyészek, a közjegyzők a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és természetesen a sajtó véleményét is. A társadalmi egyeztetés szempontjából az is fontos, hogy az előterjesztést a birosag.hu honlapon is lehet véleményezni. Alapvetően egy történelmi fejlődésre kell tekintettel lenni: az ókorban egy per társadalmi mozgásokat generált, akár jót vagy rosszat. A középkorban aztán a titkosság uralkodott el, ami elfogadhatatlan. Végül a polgári forradalmak vívmánya lett a tárgyalások nyilvánosságához és az ítéletek közzétételéhez való társadalmi jog. Csakhogy ez más alapjogokat is érint, például a személyes adatok védelmét vagy az üzleti titok körét. Ezeket kell most összeegyeztetnünk, közösen végiggondolnunk. Egy orvosi rendelő nem adhat ki semmilyen információt a páciense betegségéről, ugyanezek az adatok egy per során nyilvánossá válnak. Ha egy banktól közvetlenül érdeklődnék a szomszédom bankszámlájáról, arról sem kaphatok felvilágosítást. Ha mégis, a banki alkalmazott akár börtönnel is sújtható törvénysértést követ el. Eközben egy tárgyaláson ugyanezt a bankszámlát lényegében közszemlére teszik ki. Ez bizony hiba, olyan ellentmondás, melyet fel kell tudnunk oldani. De hozhatnám azt a korábbi, elképesztő esetet, amikor egy bírónő a saját lányát ültette a pulpitusra ítélkezni. Úgy, hogy még csak fogalmazó volt. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy ma bárkinek jogában áll „igazoltatni” a bírót a tárgyalóteremben.
Mikorra várható, hogy a munkaanyagból törvény születhessen?
Ez alapvetően a jogalkotón múlik. Úgy gondolom, idén ősszel lezárulhat az előkészítő munka, a váza tehát meglesz a törvénynek, mely a reményeink szerint legkorábban jövő tavasszal kerülhet az Országgyűlés asztalára.
Április végén összbírói értekezleten tárgyalta meg a Szegedi Ítélőtábla bírói kara a testület tavalyi munkáját, amelyről a tanácskozáson részt vevő Gyarmathy Judit, az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettese elismerően szólt. Mint mondta, kiemelkedő szakmai munkát végzett a táblabíróság. Bemutatná néhány mondatban, esetleg számokban is ezt a teljesítményt?
Az elmúlt évben a bírói és a tisztviselőkar sikeresen megbirkózott a korábbinál több ügy kezelésével. A helyettesem, Hámori Attila az Országos Bírói Tanács tagjaként részt vesz a bírói etikai kódex megalkotásában. Ha már beszéltünk az egységes ítélkezésről, Kemenes István polgári- és Hegedűs István büntetőkollégium- vezetők – az ítélőtábla illetékességi területéhez tartozó bíróságok bevonásával – sokat tesznek az egységes jogértelmezés megvalósulásáért, hogy az egyes ügytípusokban ne születhessenek egymástól eltérő ítéletek. Ami a személyi állományunkat illeti, összesen 21 bíró, hat bírósági titkár és 28 tisztviselőnk van. Nos, ennek a karnak kell megbirkóznia egy megnövekedett ügyforgalommal. Ez számokban annyit tesz, hogy a büntetőkollégiumunkhoz 2013-ban összesen 618 ügy érkezett, míg 2011-ben 599, 2012-ben pedig 570. Az is érdekes, hogy amíg a beérkezett peres ügyek száma csökkent, addig a nem pereseké nőtt. Ennek az az oka, hogy az illetékességi területünkhöz tartozó törvényszékeken több, nehéz megítélésű, sok vádlottas, általában kiemelt ügy folyik, melyek befejezése nem történt meg. Ugyanakkor ezeket az ügyeket a törvényszéki bírák folyamatosan tárgyalják, esetenként több, nem érdemi határozatot hoznak, melyeket az eljárás résztvevői megfellebbeznek, és ezek növelik a nem peres ügyek számát. Ezek érdemi befejezés hiányában nem jelennek meg a peres érkezésben, de sok tárgyalási napot igényelnek, és „visszafogják” az egyszerűbb ügyek érdemi befejezését. A büntető szakban tavaly 119 peres és 509 nem peres ügyet fejeztünk be. A felülbírált esetekben a vádlottak száma 151 volt. Letöltendő szabadságvesztésre 83 vádlottat ítélt a táblabíróság, közülük hatan életfogytig tartó szabadságvesztést kaptak, egy vádlott pedig tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. A kiszabott büntetési esztendők száma összesen 507,5 év volt. A beérkezett peres ügyek közül 50 három hónapon, 36 pedig fél éven belül lezárult, csupán három ügy tartott hosszabb ideig, de egyetlen befejezése sem lépte át az egy évet. Az 509 nem peres ügy közül 506 három, míg három fél éven belül fejeződött be. A polgári kollégiumunkhoz tavaly összesen 1600 polgári és gazdasági ügy érkezett. A másodfokú tanácsok az előző évihez képest tíz százalékkal több, összesen 1475 ügyet fejeztek be, december 31-én 312 ügy maradt folyamatban. A 2010 és 2013 közötti időszak távlatában tavaly érkezett be a legtöbb ügy – 2012-höz képest a 2013-as emelkedés mintegy 25 százalékos volt. Ez meghatározóan abból ered, hogy tavaly szeptember elsejétől a Szolnoki Törvényszék is a mi illetékességünk alá tartozik. A másik ok, hogy a devizahitelezéssel összefüggésben az országos átlagot jelentősen meghaladó ügy indult az illetékességi területünkön. A civilisztikai tanácsok egyébként az ítélkezési munkájukat – a körülményekhez képest – ésszerű határidőn belül, színvonalasan végezték. Az ügyek elintézésének időtartama – az országos adatokhoz képest is – kedvező képet mutat. Annak ellenére, hogy igen nehéz körülmények között, a személyi változások miatt az év egy jelentős részében lecsökkent létszámmal dolgoztak, miközben az ügyérkezés az év második felében jelentősen megemelkedett. Mindehhez járult a kirendelésből adódó tárgyalási feladatok ellátása a Fővárosi Ítélőtáblán. A büntetőkollégium három tanácsa 30 válogatott, nehéz megítélésű érdemi ügy elbírálását vette át 2013-ban a Fővárosi Ítélőtáblától, melyeket december 31-ig befejezett. A polgári kollégium tanácsai tavaly – kirendelés folytán – a Fővárosi Ítélőtáblától 50 polgári peres ügyet vettek át és fejeztek be december 31-ig.
Mivel ez az újság elsősorban ügyvédeknek szól, s pályafutását ön is e hivatásrendben kezdte, idéznék önnek több ügyvédi véleményt is az új Ptk.-val és Btk.-val kapcsolatban. Sokuk szerint ugyanis a merőben új szabályok miatt elveszett a korábban kialakult bírói gyakorlat, illetve ebből következően az a biztonság, amely alapján jó eséllyel „be lehetett lőni” egy-egy per kimenetelét. Így viszont a hozzájuk forduló ügyfeleket sem lehet biztatni, netán lebeszélni a perindításról. Az önök praxisában ez hogyan állt össze?
Ha valóban létezik ez az ügyvédi bizonytalanság, annak igazából nem értem az okát. Mind az új Btk.-ra, mind az új Ptk.-ra hosszú, egyéves felkészülést hagyott a jogalkotó. Ez alatt az időszak alatt számos szakmai fórumon lehetett átbeszélni a változásokat. A bírák felkészítésének a megszervezésére az ítélőtáblákat bízták meg, ennek megfelelően többnapos képzéssorozatokat tartottunk. A joggyakorlat a bíróságokon tehát ezek alapján indult el mindkét kódex esetében. Mivel az új Ptk. idén márciustól hatályos, ezért szerintem néhány hónap után még nem lehet számon kérni a kialakulatlan bírói gyakorlatot. Meggyőződésem, hogy a perekkel kapcsolatos jogbiztonságot a hivatásrendek közös munkájával lehet kialakítani. A kritika helyét pedig maga a jogorvoslati rendszer adja, ebben fontos szerep jut a Kúriának. Ha nálunk lesz észlelhető elbizonytalanodás az új Ptk. miatt, netán az eltérő ítélkezés azt indokolttá teszi, úgy magam fogom kezdeményezni a jogegységi eljárást. Viszont eddig ebben a kérdésben nem érkezett hozzánk panasz vagy visszajelzés az ügyvédektől. De ha felmerül vagy lesz rá igény, nyitott vagyok a javaslatok megvitatására. Szerencsére sok kutatás és szakmai kiadvány segíti az egységes ítélkezés kialakulását.
| Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014. Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira! |
|---|
|
2014. 06. 27.: Új cégjogi szabályok – Dr. Hámori Andrea 2014. 09. 12.: Újdonságok a polgári perjog területén – Dr. Sántha Ágnes 2014. 10. 03.: Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit 2014. 11. 07.: Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.: Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3. |
A családjában lesz, aki követi önt a jogi pályán?
Úgy tűnik, a két gimnazista fiammal megszakad ez az apa–fia tradíció. A feleségem matematikatanár, a gyermekeink pedig orvosnak készülnek.
Az elmondottak és a személyisége alapján nem tűnik unatkozó típusnak. Mivel tölti szívesen a szabadidejét?
Egyfelől szeretek sportolni, főleg teniszezni, régen tájfutó voltam, de egy sérülés miatt most leginkább kerékpározom. Viszont, ha már a jogi érdeklődésünk nem azonos, legalább az egyik hobbink közös a családban. A fiaimmal és a feleségemmel eldöntöttük, hogy bejárjuk Magyarország összes várát, várromját. Eddig nagyjából nyolcvanat láttunk már, de még számos hátravan. Mi ugyanis nemcsak a mindenki által ismerteket keressük föl, hanem az egészen eldugott, s valóban már csak épphogy a romjaiban fellelhetőeket is. Ezekből pedig igencsak sok található szerte az országban.
Az interjú teljes terjedelmében az Ügyvédvilág 2014 júniusi számában jelent meg.
