Az M. Vivien gyilkosság elemzése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Múlt héten brutálisan meggyilkoltak egy fiatal lányt. Cikkünkben elvi szinten azt vizsgáljuk, milyen büntetésre számíthat majd gyilkosa.

Múlt héten kegyetlen és értelmetlen gyilkosság rázta meg az országot. A 20 éves, korábban eltűntnek hitt M. Vivient brutálisan meggyilkolta gyerekkori barátja, K. Bálint. A Pest Megyei Főügyészség által megállapított tényállás szerint:

„2016. március 4-én este a fiatal lány a barátaival egy, a Népligetnél található klubban szórakozott. Már hajnal volt, amikor telefonon találkozót beszéltek meg a gyanúsítottal, ezért a férfi gépkocsival elment a Népligethez, ahonnan Kakucsra indultak. A férfi a falu közeli erdőben megállította a gépkocsit. Elővett egy vadásztőrt és azzal többször megszúrta a sértettet, aki a szúrások következtében a helyszínen életét vesztette. Ezt követően lány holttestét az erdőbe húzta, ott a kabátjával és ágakkal letakarta. A kést, a sértett táskáját a közeli patakba dobta, majd hazament.”

– áll a Főügyészség március 11-én, pénteken kiadott sajtóközleményébe [1] szintén 20 éves elkövetőt  különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettével vádolják és elrendelték előzetes letartóztatását, vizsgálják továbbá, hogy a korábban már többször drogot fogyasztó elkövető mennyire volt beszámítható állapotban az elkövetés idején.

Az eset felkavarta a teljes magyar közvéleményt, és a hasonló cselekményeknél mindig a halálbüntetés visszaállítását követelő hozzászólások és viták mellett előtérbe kerültek az ilyen elkövetőkkel szemben kiszabható büntetési tételek latolgatása, illetve a jogosnak vélt, konkrét büntetési tételek követelése. Hány évet is kaphat tettéért a 20 éves K. Bálint? A cikk hátralévő részében két kérdésre keressem a választ. Jellemzően kaphat-e valaki ilyen tett elkövetése miatt életfogytig tartó szabadságvesztést? Ha igen, egyáltalán szabható-e ki egy 20 éve elkövetővel szemben ilyen büntetés? Az írás annyiban persze fiktív, hogy mivel a bírósági tárgyalás sokkal összetettebb így sokkal több tényező és körülmény figyelembe vétele mellett tárják fel az ügy tényleges tényállását, mint amiket sajtóközlemények és médiában megjelenő híresztelések alapján meg lehet állapítani. Az eljárás során a szakértők, a tények, vallomások és egyéb bizonyítékok sokkal jobban árnyalják a képet, mint ami a hírekből kikövetkeztethető. Az elemzés és az előzetes prognosztizálás érdekében mindenesetre ezeket a tényeket és körülményeket a tényállás zárt láncaként fogom kezelni, mintha ezek már a bírósági eljárásban megállapított tények lennének, és e szemüvegen keresztül vizsgálom, milyen kimenetei lehetnek az ügynek. Így az elemzés során levont következtetések és megállapítások nem jelentik azt, hogy végső soron a bíróságnak is ugyanezen következtetésre fognak jutni, hiszen egy eddig nem ismert új tény más irányba is elviheti az eljárást. E rövid kitérőt követően vizsgáljuk is részletesebben a felmerülő kérdéseket

Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés

A hatályos büntető törvényi szabályok alapján a büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést különös kegyetlenséggel követik el [Btk. 160. § (2) bekezdés d) pont]. A szakirodalom [2] is kiemeli, hogy a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapításánál elsősorban emberiességi, valamint erkölcsi szempontok a meghatározók. Ebbe a kategóriába olyan esetek vonhatók (tárgyi feltétel), amelyek az átlagost lényegesen meghaladó, rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltóság mély megalázásával vagy az elkövető emberi mivoltából kivetkőzve véghezvitt ölési cselekmények. Ezek a motívumok elsősorban a sértettnek okozott sérülések száma, súlya és jellege alapján állapíthatóak meg. Alanyi oldalról a különös kegyetlenség megállapíthatóságának elengedhetetlen eleme, hogy az elkövető tudatának az elkövetés idején át kell fognia a végrehajtás különös kegyetlenségét. Erre a sérülések számából, a bántalmazás hosszan tartó, elhúzódó voltából, a sértett látható szenvedéséből, illetőleg a sértettnek a végrehajtás ideje alatt tanúsított magatartásából vonható következtetés.

A hírek szerint K. Bálint több mint tízszer szúrta meg áldozatát. Ugyanakkor önmagában a szúrások számából még nem lehet automatikusan megalapozni a különös kegyetlenséget. A kialakult bírói gyakorlat szerint az emberölésnek különös kegyetlenséggel elkövetését nem alapozza meg például, ha a vádlott a sértettet hat esetben, közepes és nagy erővel olyan szúrásokkal öli meg, amelyek közül öt szúrás külön-külön is a sértett halálát eredményezte volna (BH2002. 343.) [3] A Legfelsőbb Bíróság által vizsgált ügyben a vádlott indulata heves volt, és egymás után hat, közepes-nagy erejű szúrást mért a sértettre – melyből öt külön-külön is halálos eredményhez vezetett volna, viszont meglátása szerint ez az elkövetési mód, a sérülések száma és jellege nem volt az átlagot lényegesen meghaladó mértékben embertelen vagy brutális. Az ölési cselekményt a szokásos kegyetlenségével az élet kioltásához szükséges véghezviteli magatartásnak ítélte, így a vádlott tudata nem fogta át a végrehajtás különös kegyetlenségét, ezért a cselekményt a Legfelsőbb Bíróság nem különös kegyetlenséggel elkövetettnek, hanem emberölés büntette alapesetének minősítette. Ne legyen félreértés, a bíróság nem azt mondta, hogy az ilyen elkövetés ne lenne kegyetlen, hiszen önmagában mindent emberölés brutális és kegyetlen dolog, és erkölcsileg menthetetlen, ugyanakkor ahhoz, hogy ne az emberölés alapesete, hanem minősített esete kerüljön megállapításra, olyan brutalitás szükséges, ami az alapeseti emberölés kegyetlenségét jelentősen meghaladja. A gyakorlat szerint önmagában a sértett megfojtása például meg sem alapozza a különös kegyetlenséget.

Ahhoz, hogy ebben az ügyben megállapítható legyen a cselekmény különös kegyetlenéggel elkövetett jellege, orvosszakértői vizsgálatnak kell feltárnia az egyes szúrások jellegét, időtartamát, intenzitását, stb. Vélhetően ha az első vagy a második szúrás is már a sértett halálát okozta, az ügyben eljáró bíróság nem fogja megállapítani az elkövetés különös kegyetlen jellegét, hanem emberölés alapesetének fogja azt minősíteni.

Hasonlóan nagy port kavart ügyek minősítése

A mostani ügy kapcsán, társadalmi visszhangjuk és a kiszabott szabadságvesztések miatt, gyakran hozzák fel párhuzamot állítva akár Horák Nóra, akár Bándy Kata esetét. A Horák-ügyben [4] a vádirat szerint Kiskunlacházán a terhelt részegen hazafelé menet látta meg az egyedül gyalogló lányt, akit a kiserdőnél megtámadott, majd megerőszakolt, majd azért, hogy leplezze tettét, megfojtotta a lányt, és elrejtette a holttestét. Az elkövetőt elsőfokon 19 év szabadságvesztésre ítélték, majd a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla az ítéletet életfogytig tartó szabadságvesztésre súlyosbította. Bár az elkövetés itt is rendkívül kegyetlen volt, az elkövető bűnösségét nem különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében mondták ki, hanem aljas indokból elkövetett emberölés, erőszakos közösülés és kifosztás miatt marasztalták el.

A Bándy-ügyben [5] szintén aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében találták az elkövetőt bűnösnek és ítélték életfogytiglani szabadságvesztésre. Az elkövető a tettét szexuális indíttatásból, ittasan, szintetikus drog hatása alatt követte el, áldozatát megfojtva.

Bár egyik ügy kegyetlensége sem vitatható, az elkövetőket mégsem különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt marasztalták el. Összehasonlításképpen vizsgáljuk meg Szita Bence ügyét, ahol a tényállás alapján viszont pont ezt a minősített körülményt állapították meg. A Szita-ügy három vádlottja vonatkozásában a többszörösen büntetett előéletű elsőrendű vádlottat és a másodrendű vádlottat 14. életévét be nem töltött személy elleni, előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, az elsőrendű vádlott esetében nyereségvágyból is elkövetett emberölésben, a gyerek egykori nevelőanyját pedig a négyszeresen minősített emberölésre felbujtásban találta bűnösnek a bíróság. [6] Az üggyel kapcsolatban a különös kegyetlenséggel elkövetett minősítés nem lehetett kérdéses. A tényállás szerint az elsőrendű vádlott az ásó élével ütötte Bence nyakát és fejét, majd legalább negyvenszer megszurkálta és megvágta egy késsel. A még élő kisfiúnak a sírgödörben a másodrendű vádlott ásóval, az elsőrendű vádlott pedig kézzel lapátolta arcába a földet, s így, bár rengeteg töréses és egyéb súlyos sérülést szenvedett, fulladás okozta a halálát. [7]

A cselekmény minősítésénél az eljáró bíróságok nem csupán egy körülményt emelnek ki. A Szita-ügynél az elsőrendű elkövetőt előre kitervelten, különös kegyetlenséggel és nyereségvágyból elkövetett emberölésben találta bűnösnek a bíróság.  Hiába alapozza már meg mindegyik külön-külön is az emberölés minősített esetét. Bármilyen szörnyen is hangzik, de amennyiben akár a Horák-ügyben, akár a Bándy-ügyben az elkövetés különös kegyetlenséggel történt volna, a bíróság ezt a cselekmény minősítése során megállapította volna. Mindezek fényében kérdéses, hogy M. Vivien ügyében mennyire lesz megállapítható a cselekmény különös kegyetlen volta.

Aljas indokból és előre kitervelten elkövetett emberölés

Talán könnyebben megállapítható ebben az ügyben akár az aljas indokból, akár az előre kitervelt elkövetett emberölés. Az aljas indokból elkövetett emberölésen az erkölcsileg elvetendő motívumból fakadó vagy ilyen célból megvalósított cselekményeket kell érteni [Btk. 160. § (2) bekezdés c) pont]. Az aljas indokból elkövetés eshetőleges szándékkal is megvalósítható (amikor az elkövető a magatartás következményeibe belenyugszik). A szakirodalom [8] kiemeli, hogy ha a nemi erkölcs elleni bűncselekmény végrehajtása érdekében alkalmazott erőszakhoz ölési szándék is társul vagy az ölési cselekmény elkövetésének egyik motívuma a nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmény végrehajtása, a súlyosabb minősítésű emberölés állapítható meg. A szexuális erőszak, illetve annak kísérlete ebbe a kategóriába tartozik. A hírek szerint [9] K. Bálint meg akarta erőszakolni a fiatal lányt, de Vivien az utolsó leheletéig küzdött ellene. Többen arról számoltak be, hogy az elkövető vélhetően szerelmes volt a lányba, több szerelmes üzenetet találtak a mobiljában, amit Viviennek írt. [10] A bírói gyakorlat szerint a féltékenységből fakadó indulat általában nem ad alapot az emberölés aljas indokból elkövetettkénti minősítésére (BH1985. 455.). Ha az adott esetben a vádlott magatartását a féltékenységből származó indulat, sérelemérzet motiválta, az nem tekinthető erkölcsileg annyira elvetendőnek, hogy alapot adhatna a cselekmény ilyen minősítésére. A cselekmény során elkövetett szexuális erőszak vagy annak kísérlete társulva az elutasítás miatt érzett bosszúvágyhoz a korábbi esetekhez hasonlóan megalapozhatja az aljas indokot.

 

A másik minősítő körülmény a cselekmény előre kitervelt jellege lehet. A hírek szerint K. Bálint barátnőjével töltötte az éjszakát, majd hajnalban felkelt mellőle az ágyból, magához vette vadásztőrét, így indult el Vivien elé. Bár vallomása szerint azért tartott magánál tőrt, mert vonzódott a késekhez, vadász szeretett volna lenni. [11] Fogalmazzunk úgy, ennek valóságtartalma meglehetősen kérdéses, nem túl szokványos, hogy valaki egy vadászkéssel megy valaki elé, hogy hazavihesse. A vadászkés mindenesetre erősen felveti, hogy az elkövető előre gyilkolási szándékkal indult Vivien elé. Az előre kiterveltség azt jelenti, hogy az elkövető az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját átgondolja, a végrehajtást akadályozó vagy segítő tényezőket felméri és a lényeges előkészületi, elkövetési és az elkövetés utáni mozzanatokat figyelembe veszi. [12] A vadászkés magához vétele, az inárcsi elkövetési helyszín, az emberölést követő dabasi erdőben történő elrejtés és a bizonyítékok eltüntetése mind arra engedhet következtetni, hogy az elkövető tudatosan, előre átgondolhatta a gyilkosság mozzanatait.

A megítélés szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy az elkövető a vadászkést milyen szándékkal vitte magával.

Amennyiben azért, hogy azzal szexuális erőszakra (amikor valaki szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el) kényszerítse a sértettet, majd annak ellenkezés folytán csapott át a cselekmény gyilkosságba, akkor az előre kiterveltség nem állapítható meg, csak az eshetőleges szándékkal aljas indokból elkövetett emberölés bűntette. Ebben az esetben a szexuális erőszak beleolvad az emberölés minősített esetébe.

Amennyiben az elkövető azért vitte magával a kést, hogy megölje a lányt, de szándéka eredetileg csak az emberölésre terjedt ki, a szexuális erőszakra nem, és az az iránti vágy csak menet közben alakult ki az elkövetőben, akkor az előre kitervelt emberölés mellett az egyenes szándékkal (a magatartás következményeinek kívánása) aljas indokból elkövetett emberölés bűntette is megállapítható. Ebben az esetben ugyanis a nemi erkölcs elleni bűncselekmény végrehajtása érdekében alkalmazott erőszakhoz ölési szándék is társult, mindkét eredményt kívánta az elkövető.

Amennyiben az elkövető eredeti szándéka mind a szexuális erőszakra, mind pedig a gyilkosságra kiterjedt, úgy szintén az előre kitervelt emberölés mellett az egyenes szándékkal aljas indokból elkövetett emberölés bűntette is megállapítható.

A beszámíthatóság kérdése

A Btk. szerint nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen [Btk. 17. §]. Az ügyben szakértő fogja majd vizsgálni K. Bálint beszámíthatóságát. Bár ennek tényleges megállapítására még várni kell, előzetesen Végh József kriminálpszichológus a Blikknek adott nyilatkozatában azt mondta, K. Bálint eddigi viselkedése arra enged következtetni, hogy esetleg szociopata karakter lehet. A szakértő kiemelte, hogy a „szociopatákra jellemző, hogy alulfejlett vagy egyáltalán nincs empátiájuk, nem képesek beleérezni magukat más emberek helyébe, ezért tudnak gátlástalanul megtenni bármit a saját érdekükben, és nem is tanulnak hibájukból.” [13] Azt azonban kiemelte, hogy a szociopata bűnözők nem beszámíthatatlanok, tetteik következményeit képesek felmérni. „Egy nem beszámítható elkövető nem tünteti el a gyilkosság után a holttestet, hiszen nem is fogja fel, hogy mit tett, és az milyen következményekkel jár” [14] – hangsúlyozta.

A súlyosbító és enyhítő körülmények

A Btk. 80. § (1) bekezdésében foglalt követelmény, hogy a büntetést a törvényben meghatározott keretek között, céljának (a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el) szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalmi veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez. Ebben a rézben az ügyben esetlegesen felmerülő enyhítő és súlyosbító körülményeket vizsgáljuk meg a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/2007. BK vélemény alapján.

1. Enyhítő körülmények

Büntetlen előélet: Önmagában a büntetlen előélet enyhítő körülmény lenne, de ez nem alkalmazható a fiatalkorú elkövetőkre vagy a fiatalkort néhány évvel meghaladott, ún. fiatal felnőttekre (18-21 év). A Btk. azt az elkövetőt tekinti fiatalkorúnak, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem [Btk. 105. § (1) beketdés]. A 20 éves elkövető fiatal felnőttnek minősül, így az ő vonatkozásában a büntetlen előélet nem vehető figyelembe.

Fiatalkor: Önmagában nem enyhítő körülmény, de ilyennek értékelhető, ha az elkövető fiatal felnőtt volt, amikor a bűncselekményt elkövette. A magyar bírói gyakorlat a felnőttkorúakra vonatkozó szabályok alkalmazását a huszonegyedik életévhez kapcsolja, erre a büntetéskiszabás során tekintettel lehet lenni.

Elmeműködés: Az a körülmény, hogy az elkövető elmeműködésének valamely sajátossága a bűncselekmény elkövetését megkönnyíthette, a büntetés kiszabásánál általában enyhítő körülmény lehet. Bár a beszámíthatóságot nem befolyásolja az, ha az elkövető szociopata, de a büntetéskiszabás során a bíróság ezt valamelyest enyhítő körülményként értékelheti. Ennek esélye azonban csekély, mert a nálunk fejlettebb országokhoz hasonlóan a magyar jog is akként foglal állást a szociopatákkal kapcsolatban, hogy ez a személyiségzavar nem vagy csak csekély mértékben korlátozza őket cselekményeik várható következményeinek felismerésében. A szoicopatákat ugyanúgy nem terheli felelősség a betegség kialakulása miatt, de még más hasonló betegségek esetén nem is kerül sor büntetés kiszabására (kényszergyógykezelésre azonban igen), vagy betegségük enyhítő körülménynek számít, addig a szociopatáknál, akik különösen könnyen követnek el agresszív cselekményeket, hiszen sérülésüknél fogva a szó biológiai értelmében is gátlástalanok, ez nem jellemző. [15]

Beismerő vallomás: A bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás enyhítő körülmény. Nagyobb a nyomatéka, ha az felderítő jellegű. Mindenképpen ebbe a körbe sorolható, hogy K. Bálint beismerte tettét, és elárulta a rendőrségnek a holttest, illetve a vadászkés (gyilkos eszköz) helyét.

2. Súlyosbító körülmények

Drog fogyasztása: Súlyosító körülménynek minősül, ha az elkövető a bűncselekményt önhibájából eredő bódult állapotban követte el, és ennek az állapotnak szerepe volt a bűncselekmény elkövetésében, különös nyomatéka a gátlástalanul végrehajtott élet, testi épség vagy nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetében. Amennyiben K. Bálintnál megállapítják, hogy a cselekmény elkövetésekor drog hatása alatt áll, azt csak súlyosbító körülménynek lehet tekintetni (kivételt az jelentene, ha tudtán kívül más juttatja ilyen állapotba, például drogot csempész az italába, de ez a jelen tényállás mellett nem áll fenn). Mivel önhibából kerül ilyen állapotba, nem lehet arra hivatkozni, hogy a drog befolyásolta a belátási képességét.

Elvetemült magatartás: Míg az elkövető megbánó magatartása enyhítő körülményként lenne értékelhető, addig a cselekmény után tanúsított elvetemült magatartás súlyosító körülmény. Bár K. Bálint beismerte tettét, de azt nem bánta meg, erre az ezzel kapcsolatos megnyilvánulásain túl az előzetes letartóztatás során tanúsított magatartása utalhat.

Konklúzió

Tekintettel arra, hogy az elkövetővel szemben valószínűsíthetően mind az előre kitervelt, mind az aljas indokból elkövetett emberölés megállapítható, hasonlóan a beszámíthatóságához, továbbá mérlegelve a súlyosbító és enyhítő körülményeket és figyelembe véve a más hasonló ügyekben hozott bírósági döntéseket, könnyen előfordulhat, hogy a bíróság K. Bálintot életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéli. Amennyiben mégsem így döntene, vélhetően a kiszabott büntetés akkor is 20 év környékén lenne. Természetesen az eljárás során feltártak ezt a képet cizellálhatják, sőt, jelentősen át is alakíthatják, de ha a korábbiakban vázoltakat megállapítja a bíróság, ez a fajta döntés valószínűsíthető.

Kaphat-e a 20 éves K. Bálint életfogytig tartó szabadságvesztést?

Hasonló kérdésben nemrég a Kúriának is állást kellett foglalnia. [16] Az ítélkezési gyakorlat ugyanis kialakított a „fiatal nagykorú” fogalmát (18 és 21 év közötti elkövető), amelyet az eset körülményeitől függően enyhítő körülményként értékel. Ugyanakkor a Kúria amellett foglalt állást, hogy mivel ezt az életkori kategóriát nem ismeri a Btk., ezért ez az életkor nem jelentheti azt, hogy a törvényben nem szereplő új korlátozó kategóriát jelentsen az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása során. Életfogytig tartó szabadságvesztés a Btk. szerint [Btk. 41. § (1) bekezdés] azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. Amennyiben tehát K. Bálint a bűncselekménye elkövetése előtt töltötte be a huszadik születésnapját, nincs akadálya annak, hogy a bíróság őt ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélje.

 

---