Az ügyészi egyesületek első világkonferenciája


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2015. szeptember 9-én és 10-én hazánkban rendezték az ügyészi egyesületek első világkonferenciáját. A rendezvényről dr. Sárik Eszterrel beszélgetünk.


Ahogy a rendezvény címében is szerepel, Budapest adott otthont az első olyan ügyészi egyesületi találkozónak, mely kontinensünk határain is túlnyúlik. Az ügyészek nemzetközi szintű egyesületi együttműködése James Hamilton szerint önmagában is ünneplést érdemlő, ugyanis a Nemzetközi Ügyészi Egyesület, az IAP előtt nem volt olyan ügyészségi fórum, ahol az ügyészek érdemi, nemzetközi együttműködésére sor kerülhetett volna. Bár a EUROJUST kommunikációs lehetőséget biztosít a rendőrség és az ügyészség számára, az IAP mégis hiánypótló az ügyészek életében, ugyanis az egyesületi formának köszönhetően más szempontú eszmecserére ad alkalmat a tagok számára.

Dr. Sárik Eszter: Igen, így van. Az ügyészek egyesületi formában való tömörülése – kiváltképpen, ha az közös, nemzetközi gondolkodásra is módot ad – több szempontból nélkülözhetetlen. Fontos a szakmai érdekképviseleti tevékenység ellátása miatt, valamint az ügyészi munka megbecsülésének, társadalmi elismertetésének okán, de megkerülhetetlen az egyesületek szerepe az ügyészi státusz védelme szempontjából is. Az ügyészek egyesülési joga – hangsúlyozta a konferencián J. Hamilton – kiváltképpen azokban az országokban érdemel figyelmet, ahol korábban nem volt magától értetődő az ügyészek joga a szabad véleménynyilvánításhoz, és az, hogy nyílt – elsősorban szakmai jellegű vitákban – az ügyészek részt vehessenek. Hamilton kiemelte azt is, hogy az ügyészi egyesületek tulajdonképpen szervezeten belül védelmet is jelentenek, hiszen olyan fórumként működhetnek, amelyekhez az ügyész akkor is fordulhat, ha szakmailag és etikailag aggályos utasítást kap, és úgy, hogy emiatt ennek következtében nem érheti semmilyen hátrány.

► Szakszervezeti jellegű érdekképviseletről van itt szó?

Nem, dehogy. Ennél sokkal többről van itt szó. A mostani nemzetközi rendezvény is ezt bizonyítja. A konferencia ugyanis betekintést nyújtott abba, hogy az egyesületi forma milyen sokféle tartalommal tölthető, egyszersmind töltendő meg. Világossá vált, hogy a szervezetek tevékenysége korántsem egyirányú – vagyis nem korlátozódik az ügyészek jogainak szakszervezetszerű, szakszervezeti jellegű érdekképviseletére –, hanem számos nyugat-európai országban a jogalkotás is markánsan támaszkodik az ügyészi egyesületek szakmai állásfoglalásaira. Az ügyészeket Hollandiában például az egyesületen keresztül vonják be a büntetőjogi és eljárásjogi módosításokba, a jogalkotási előkészületi munkába; vagyis a gyakorlati szakemberek véleményének és hozzáértésének gyümölcsöztetése evidens, ahogyan a megszólítandó fórum is (éppen az egyesületi forma miatt) magától értetődő. Sőt! Az ügyészi egyesületeknek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a jogi tudását, gyakorlati ismereteit, a köz érdekében, a jogalkotási tevékenységet végzőkkel megossza.

Azért van szakszervezeti jellegű feladatköre is, nem?

Természetesen nem kerülhető meg az egyesületek szakszervezet-jellegű feladatköre sem. Az ügyészi egyesületeknek joguk van ahhoz, hogy érvényesítsék a méltányos munkakörülményekhez és jövedelemhez való jogot, az áthelyezések és a nyugdíjazás indokoláshoz kötöttségét, illetve alkalmasint ahhoz, hogy szót emeljenek az ügyészek fizikai védelme mellett is.

► Utóbbiról, az ügyészek fizikai védelmének fontosságáról – a program szerint – az argentin ügyész tartott előadást.

Létezik-e az ügyészeknek sztrájk-joguk?

Igen. A hagyományos szakszervezeti jogok körében szerepelhet ilyen jog. Kanadában például az ügyészeknek van sztrájk-joguk.

Ez a kelet-európai jogi gondolkodás számára intézmény-idegennek tűnhet, nem?

Igen, de ugyanakkor az érdekérvényesítés hatékony eszköze is lehet, még akkor is, ha praktikusan a kanadai ügyészek is mindössze 3-szor léptek sztrájkba a jogosultság fennállása óta.

Mit lehet tudni az ügyészi egyesületek pozíciójáról és finanszírozási módjáról?

Az ügyészi egyesületek egyes országokban döntően a tagdíjakból látják el feladataikat, de léteznek olyan országok, ahol például az Igazságügyi Minisztérium büdzséjére támaszkodnak. Ezek az országok azok, ahol az egyesületeknek kötelessége – az egyesület anyagi támogatásának fejében – a jogi tudást, szakmai hozzáértést a minisztérium részére biztosítani.

Úgy tudom, hogy egyes országokban az ügyészek a bírákkal közös egyesületet alkotnak.

Igen, és ez nemcsak érdekességként említhető meg, hanem morális problémaként is.

Tud erre példát mondani?

Igen. Ausztriában például a szakszervezeti jellegű tömörülés elnöke bíró, az alelnöke pedig ügyész.

A kérdés persze ezekben az esetekben, hogy ez nem ütközik-e etikai kérdésekbe, nem sérti-e a bírói függetlenséget?

A kérdés úgy is feltehető, hogy elképzelhető-e valódi függetlenség a bírói döntésekben, elképzelhető-e valódi szakmai és etikai távolság ott, ahol az egyesület közös? Azért az tényekhez az is hozzátartozik, hogy Ausztriában például a szakmai és etikai feladatok ellátására külön egyesületek működnek, a szakszervezet-jellegű együttműködés pedig döntően a munkakörülmények és jövedelmek kérdésében történik meg, mely jellemzően ténylegesen közös problémákat feltételez a bírák és az ügyészek körében.

A nemzetközi találkozóról bővebb beszámolót az Ügyvédvilág folyóirat novemberi számában olvashatnak.


Kapcsolódó cikkek