Az ügyészség helye az igazságszolgáltatásban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kétféle, a bűnüldözési és az igazságszolgáltatási típusú ügyészség közül Európában ma már egyre inkább az utóbbit fogadják el. A legtöbb tagállam ugyanis arra törekszik, hogy az igazságszolgáltatásban közreműködő szervek pártatlanok legyenek, ezért csak egy önálló és pártatlan ügyészi szervezet biztosíthatja az államhatalmi ágak elválasztásának elvét.


Az igazságszolgáltatási, szemben a bűnüldözési típusú ügyészséggel, maga nem végez nyomozást, és nem is rendelkezik a nyomozás fölött. Szerepe arra korlátozódik, hogy ő a közvádló. A vádban az állam büntetőigényét képviseli, nem hatóság, hanem ügyfél. Bár a büntetőigény tekintetében vannak jogosítványai, semmiképpen sem tekinthető bűnüldöző szervnek. Feladata az igazság megállapítása és a törvények érvényre juttatása. Ebben a körben egyrészről őrködik a bírósági eljárást megelőző eljárás fölött oly módon, hogy leleplezi a törvénysértéseket, másrészről védelmezi a terhelti jogokat, harmadrészről pedig érdemi panaszfórumként is működik. A titkos információgyűjtés területén nincsenek jogosítványai. (Finszter Géza: A rendészet elmélete)

Ahogy az Ügyvédvilág tavalyi összevont nyári számában a legfőbb ügyész is mondta, „az ügyészség minden tagállamban a jogi szakmának elismert része, és nemcsak azért, mert az ügyészek jogalkalmazók, hanem azért is, mert az ügyészség az igazságszolgáltatás részeként, a tapasztalatai alapján vissza is hat arra a rendszerre, ahol működik.” (A hazai ügyészi szervezet európai értékei – Interjú Polt Péter legfőbb ügyésszel, Ügyvédvilág 2014/7–8. szám)

Miraille Delmas-Marty szerint is megfigyelhető, hogy az európai államok már a XX. század végén célul tűzték az ügyészségek végrehajtó hatalommal szembeni függetlenségét. Ennek több módja érhető tetten. Olaszországban például teljes mértékben szentesítették az ügyészség függetlenségét. A magisztratura alkotmányos helyzetének és a büntetőeljárás törvényességének ötvözésével elérték, hogy a végrehajtó hatalom és az ügyészség közötti minden intézményes kapcsolatot kizárjanak. Még az országos büntetőpolitika meghatározásában is ez történt. Más helyen bár megmaradt a függőség, de azt figyelhetjük meg, hogy fokozatosan korlátozzák azt. Spanyolországban pl. bizonyos ellenjogosítványok megjelenésével, az actio popularis-sal és a legfelsőbb bíróság által gyakorolt ellenőrzéssel védekeznek. (A legfőbb államügyészt királyi rendelettel nevezik ki, de efölött a legfelsőbb bíróságnak ellenőrzési joga van.) Portugáliában az assistant intézménye az actio popularis-hoz hasonló. Itt az ügyészség is igen széles körű autonómiával rendelkezik. Németországban és főként Angliában a közvádhoz képest önálló magánvád túlélése jelenti a garanciát. Franciaországban az intézményesített ellenjogosítványok teremtik meg az egyensúlyt: a magánfélként való fellépés még akkor is a közvád emelését eredményezi, ha az ügyészség nem élt a közvádlói jogosítványával. Portugáliában is megszűnt a kormánynak való szervezeti alárendeltség. Büntetőügyekben az igazságügyi miniszter már nem adhat utasítást, a büntetőjogon kívüli területen viszont még beavatkozhat az ügyészi szervezet tevékenységébe, és a büntetőpolitikát illetően is meghatározhatja a prioritásokat, annak ellenére, hogy a legalitás a fő alapelv. Az ügyészi fellépés sajátossága a büntetőeljárásban, hogy a közvádló a nép – mint közösség – nevében lép fel, ugyanakkor a polgári jogterületet illetően az ügyész az államot képviseli. Utóbbi esetben pedig az igazságügyi miniszter a legfőbb ügyész útján utasítást adhat az eljáró ügyésznek az eljárás peren kívüli rendezésére, továbbá arra is, hogy vonja vissza a keresetet, vagy ha éppen az állam az alperes, akkor ismerje el a felperes keresetét. A büntetőjogon kívüli területet érintően a miniszter a legfőbb ügyész útján bármelyik ügyésztől tájékoztatást is kérhet az adott ügyről. Büntetőügyekben pedig felkérheti a legfőbb ügyészt vizsgálatok, nyomozások és ellenőrzések lefolytatására, különösen a bűnügyi rendőrség szervei vonatkozásában. A portugál ügyészi szervezet sajátosan szakadt el a végrehajtó hatalomtól. A Legfőbb Ügyészség mellett működik az Ügyészi Szervezet Főtanácsa, melynek 19 tagja közül 7 nem tartozik az ügyészi szervezethez, és ők a portugál törvényhozó testülettől, valamint az igazságügyi minisztertől kapják a kinevezésüket. (José Manuel Santos Pais: Constitutional position of European Prosecution Services. The Portuguese experience; Eurojustice Conference; Budapest, 2010)

Nem minden európai állam tudta elérni, hogy az ügyészsége független legyen. A belga ügyészség pl. nem autonóm, az Igazságügyi Minisztériumon keresztül kapcsolódik a végrehajtó hatalomhoz. A belga alkotmány értelmében viszont negatív utasítás nem adható. Bár a pozitív utasítás megengedett, „a toll szolga, ám a szó szabad” szállóigének megfelelően a miniszter a vádbeszéd vonatkozásában mégsem élhet az utasítási jogával. (Cédric Visart de Bocarme: Quelques réflexions sur le statut constitutionnel du ministère public belge Eurojustice Conference; Budapest, 2010)

A volt szocialista államok közül Lengyelországban pár évvel ezelőtt megreformálták az ügyészséget, melynek egyik célja a szervezet megújítása volt, a másik pedig a függetlenségének erősítése. Bár a szervezet továbbra is a kormány alá tartozik, a jogszabályok mégsem teszik lehetővé, hogy a politika konkrét ügyekben szerepet kapjon. 2010-től már nem az igazságügyi miniszter tölti be a legfőbb ügyészi posztot. (Jerzy Szymanski: Recent reform of the Public Prosecutor’s Office in Poland; Eurojustice Conference; Budapest, 2010)

Hazánkban a 3/2004. (II. 17.) AB határozat kijelölte az ügyészség pontos helyét és szerepét az igazságszolgáltatásban. Az AB határozat értelmében a legfőbb ügyészt, bár az Országgyűlés választja meg, sem a legfőbb ügyész, sem maga az ügyészség nincs alárendelve az Országgyűlésnek. A legfőbb ügyész ezért egyedi ügyben sem közvetlenül, sem közvetve nem utasítható, vagyis független és nincs politikai felelőssége, mivel hiányzik a politikai felelősség két alapvető eleme: a számon kérhetőség és szankcionálhatóság. Ez viszont nem érinti a Parlament irányában fennálló közjogi, alkotmányjogi felelősségét. Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában megállapította, hogy „az ügyészség és a legfőbb ügyész feladatának ellátása során csak az Alkotmányra és más jogszabályokra kell, hogy tekintettel legyen; más szervnek vagy közjogi méltóságnak nincs alárendelve, tevékenységét nem más szerv általános irányítása alatt végzi, az ügyészeknek utasítást csak a felettes ügyész, illetve a legfőbb ügyész adhat, míg a legfőbb ügyész nem utasítható. Az Országgyűlés a legfőbb ügyészt csak általánosságban, az éves ügyészi beszámolón, illetve az interpelláció/kérdésfeltevés képviselői jogosítványán keresztül ellenőrizheti.” Megállapította továbbá, hogy az ügyész szabad mérlegelési jogkörébe és szakmai felelősségébe tartozik az, hogy a konkrét ügyben a rendelkezésére álló tényeket hogyan értékeli, abból milyen következtetéseket von le. „Az országgyűlési képviselő, illetve az Országgyűlés arra kérhet magyarázatot, hogy az adott ügyben rendelkezésre álló adatok alapján meghozhatta-e az ügyész a kifogásolt döntést; arra azonban nem kérhet magyarázatot, hogy a döntés milyen szakmai viták, megfontolások és érvek alapján született meg az adott formában.” [3/2004. (II. 17.) AB határozat]


Kapcsolódó cikkek

2024. április 26.

Így választ jogi adatbázist egy nagy ügyvédi iroda

A DLA Piper magyarországi csapata 1988 óta nyújt jogi szolgáltatásokat hazai és nemzetközi ügyfelei részére, jelenleg az egyik legnagyobb hazai ügyvédi iroda. Mi alapján választ egy ekkora ügyvédi iroda jogi adatbázist? Milyen szempontokat vesznek figyelembe, milyen funkciókat tartanak fontosnak a napi munkavégzés során? Erről beszélgettünk az ügyvédi iroda munkatársával.

2024. április 24.

Szolgáltató közigazgatás – 3. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.