Az új Ptk. hitelbiztosítéki reformja

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új Ptk. hatálybalépésének I. évfordulója tiszteletére rendezett I. Wolters Kluwer Konferencia keretében a hitelbiztosítékok megújult szabályairól dr. Sahin-Tóth Balázs, dr. Anka Márton Tibor és dr. Fabók Zoltán számoltak be.

Sahin-Tóth Balázs – aki vezető ügyvéd az Allen & Overy budapesti irodájában – Az új Ptk. hatása a hitelbiztosítéki dokumentációra címmel tartott előadásában alapvetően a zálogjogi változásokat foglalta össze. Már jóval az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) hatálybalépése előtt megkezdődött az átállás a gyakorló jogászok körében: a szerződésmintákat átdolgozták, a banki belső eljárásrendet átalakították, a zálogjogi protokollt a megújult jogszabályi háttérhez igazították, továbbá a vételi jogi szerződéseket újrakötötték még 2014. március 15. előtt.

Az új Ptk. hozta változás legfontosabb eleme a korábbi patchwork-szerű zálogjogi szabályozás rendszerének átgondolása volt – emelte ki az előadó –; az ingatlanjelzálog, az ingójelzálogjog, a vagyont terhelő zálogjog, a kézizálogjog, az önálló zálogjog, a jogon és követelésen fennálló zálogjog, valamint az óvadék helyébe egy új, dogmatikailag letisztult struktúra lépett. Az ,,újˮ zálogjog lehet: jelzálog vagy kézizálog. A jelzálogon belül (részben az önálló zálogjog utódjaként) megtalálható a különvált zálogjog, míg az óvadék rendszertanilag a kézizálog körébe került. A korábbi vagyont terhelő zálogjogra emlékeztető és a jogon és követelésen alapított zálogjogra vonatkozó szabályok is a jelzálogjogon belül lettek szabályozva. A fiducia-tilalom következtében a biztosítéki célú vételi jog és tulajdon-átruházás eltűnt az új rendszerből.

A gyakorlatban az egységes zálogjog egy egységes biztosítéki szerződés mint új ügyvédi „termék” létrehozására ad lehetőséget. Az egységes biztosítéki szerződés eredményeként a korábbi tíz vagy tizenkét különböző szerződés helyett a felek egyetlen szerződésben tudják ugyanazt biztosítani. Ennek kétségtelen előnye a költség- és időmegtakarítás, és a moduláris felépítésnek köszönhetően az eszköz-specifikus rendelkezések is könnyen törölhetőek és hozzáadhatóak – mindez pedig a dokumentációs kockázatot csökkenti a felek oldaláról.

Maga a zálogszerződés is egyszerűsödött, mivel a zálogjog érvényesítéséről, a magánértékesítésről nem kell külön megállapodni, így rövidebb, egyszerűbb és olcsóbb lett a szerződés. Továbbá nem kell párhuzamosan vételi jogi, biztosítéki engedményezési szerződéseket kötni. Nem világos azonban, miről lehet megállapodni, mi az, amit a kógens jogi szabályozás eltűr, ahogyan az sem, hogy a követelés engedményezésekor az azt biztosító záloggal együtt a Ptk.-beli zálogon kívüli szerződéses jogok és kötelezettségek is átszállnak-e.

Erre lehet jó példa, ha a felek egyező akarattal – a Ptk. legalább 10 napot előíró rendelkezésétől eltérően – legalább 30 napos időközt kötnek ki, aminek az előzetes értesítés és az értékesítés között el kell telnie. Ez a rendelkezés feltehetőleg érvényes, a feleket mindenesetre biztosan köti megállapodásuk, de engedményezés esetén nem tudjuk megjósolni, vajon a törvényből következő 10 nap vagy a szerződésből következő 30 nap lesz-e irányadó? A Ptk. szabályának alkalmazása ellen szólhat, hogy a követelést megszerzővel szemben az elvárható magatartás elve alapján joggal feltételezhetjük, hogy kellő gondossággal járt el, és az engedményezést megelőzően a biztosítékokra vonatkozó megállapodásokat is áttekintette, az azokban foglalt kikötésekkel is egyetértett. A szerződés azonban relatív természetű jogviszonyként a benne résztvevőket köti, a belépő harmadik személy helyzete legalábbis kérdéses.

A zálogszerződés egyszerűsödését jelenti az is, hogy közokirati forma már nem szükséges. Ugyanakkor ez a gyakorlatban nem jelent valódi változást, amennyiben a közvetlen végrehathatóság továbbra is a közokirati formához kapcsolódik a Vht. alapján.

További változást jelent a bankszámla-zálog átalakult szabályozása, mely ugyan lehetővé teszi annak megalapítását óvadékként és jelzálogjogként is, fontos különbség, hogy kielégítési elsőbbség és közvetlen végrehajthatóság csak az óvadékhoz kapcsolódik. A Ptk. emellett azt is lehetővé teszi, hogy a számlavezető és a számlatulajdonos közötti zálogszerződéssel a felek óvadékot alapítsanak a fizetésiszámla-követelésen. Ezzel összefüggő gyakorlat, hogy egyes bankok, élve a lehetőséggel, beleírták az általános szerződési feltételeikbe (ÁSZF), hogy az ügyfél számláján óvadék illeti meg őket. Ugyanakkor itt felmerül a kérdés, hogy nem tisztességtelen-e ez a gyakorlat?

Az egyszerűsödés mellett új lehetőségek és új korlátozások árnyalják a zálogjog rendszerét. Zálogjogosult bizományos bejegyeztetésével biztosítéki ügynök vehető igénybe, amely a partnerkockázat csökkentésének és az egyszerűbb részesedés-átruházásoknak az ígéretét hordozza.

A keretbiztosítéki zálogjog következtében rugalmasabban meghatározhatóvá vált a zálogtárgyak köre. A biztosított követelés is lehet akár jövőbeli, feltételes is – csak annyi szükséges, hogy mind a zálogtárgyat, mind pedig a biztosított követelést azonosításra alkalmas módon határozzák meg a felek. A vagyont terhelő zálogjog helyébe lépő új jogintézmény azonban nem terjed ki az ingatlanra és a lajstromozott ingó dolgokra, jogokra.

Korlátozás ugyanakkor, hogy a fiducia-tilalom hozta változás következtében nem köthető új szerződés, amely biztosítéki céllal tulajdon-átruházásra irányul, bár e korlátozás az angol jog alatt megkötött ISDA CSA-t nem érinti. Vételi jogra irányuló új szerződés sem köthető, a Ptk. hatálybalépése előtti szerződések viszont végrehajthatóak maradtak, sőt a korábbi szerződés módosítható lehet, bár érvényessége bizonytalannak látszik.

A fiduciárius biztosítékok tiltottak, ha alkalmazásuk célja a pénzkövetelés biztosítása, ám pénzügyi biztosítékként akár tulajdon-átruházás, akár engedményezés továbbra is alkalmazható. Nem érintettek tehát a derivatív, repo ügyletek, amennyiben nem magánszemélytől származó, pénzügyi eszközök szolgálnak biztosítékul. A gyakorlat számára azonban nem jelenthet különösebb gondot a szigorú tilalom alóli kiszerződés, például az angol jog kedvező biztosítéki szabályozása alatt való szerződéssel.

A fogyasztók védelme a zálogjogi szabályozásban is teret kapott: a fogyasztói zálogszerződés fogalmán és egyéb, a fogyasztót, mint zálogadóst védő törvényi fordulaton keresztül. Ha a zálogkötelezett természetes személy, és a zálogtárgy nem elsősorban a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe tartozik, ahogy a biztosított követelés sem a fentiekhez kapcsolódó jogviszonyból fakad, a zálogtárgyat nem lehet körülírással meghatározni, a biztosított követelést pedig összegszerűen kell kikötni. Az érvényesítés esetén kötelező a nyilvános értékesítés, lakóingatlan kiürítése esetén pedig három hónapos határidőt kell engedni a fogyasztó részére.

A régi Ptk. szabályaihoz képest az elidegenítési és terhelési tilalom is szabadabban kiköthetővé vált. Míg a korábbi kódex csak a tulajdonjog átruházásakor teszi ezt lehetővé, az új Ptk. már nem tartalmazza ezt a kikötést. Nem derül ki azonban egyértelműen, hogy az elidegenítési és terhelési tilalommal biztosított jognak az adott dologra kell-e vonatkoznia, vagy lehet más dolog is. Fontos különbség még a tilalomba ütköző eladás vagy megterhelés jogi minősítése is: ez a korábbiak alapján semmisnek, most (relatíve) hatálytalannak minősül, ha az az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom ellenére rosszhiszeműen vagy ingyenesen történik. A gyakorlatban mindez azt eredményezi, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom kikötése általános elemévé válik a biztosítéki szerződéseknek.

Anka Márton Tibor – aki jogi szakreferens a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogi irodájában – Nagy összegű követelések biztosításának a gyakorlati tapasztalatai: a vagyont terhelő zálogjog fájó hiánya címmel tartott előadásában folytatta a zálogjogi átalakulás ismertetését. Kiindulási pontja szerint a Ptk. Fordítókulcs sok esetben megtévesztő lehet a gyakorló jogászok számára, mivel a korábbi zálogjogi jogintézmények és megújult alakmásuk közé nem tehető, nem is teendő egyenlőségjel.

Látszólag ugyanis továbbél a lebegő zálogjog az új kódex rendszerében a Ptk. 5:102. paragrafusán keresztül, vagyis azon zálogjog körében, ahol a zálogtárgyat körülírással határozzuk meg, de az egyes részletszabályokat vizsgálva ez a legkevésbé sem állítható tétel. Nem terheli ugyanis a körülírással meghatározott zálogjog a nem lajstromozott ingó dolgokat, jogokat, de az ingatlanokat sem. Az 5:104. paragrafus (4) bekezdés értelmében változott az értékesítés szabályozása is, amennyiben csak a rendes gazdálkodás körében történő értékesítést teszi lehetővé a zálogkötelezett számára.

A korábbi szabályozás legfőbb, válaszra váró kérdését sem sikerült tisztázni, nevezetesen azt, hogy kell-e egyedi lista a vagyont terhelő zálogjog érvényesítéséhez, átalakítható-e az (pl. felszámolási eljárásban) olyan zálogjoggá, amely minden egyes vagyontárgyat külön-külön terhel. Ennek a problémának a megoldása ugyanakkor már a reál- és perszonálfólium elvének bírálatával járna, ott pedig a magukat közhitelesnek mondó nyilvántartások ügyébe bonyolódnánk – érvel Anka.

Fabók Zoltán előadása a megújult hitelbiztosítéki szabályozást és a fizetésképtelenségi jogot helyezte a középpontba. A DLA Piper Horváth és Társai Ügyvédi Iroda ügyvédje három nagy logikai egységben világított rá a 2014. március 15-én hatályba lépett Ptk. hozta újdonságokra: előbb a kezességgel, majd a zálogjoggal, végül pedig az együvé tartozóként kezelt pénzügyi lízinggel és a tulajdonjog-fenntartással foglalkozott. Az egyes jogintézmények elemzése során a fentiekkel párhuzamosan a fizetésképtelenség kérdésére is kitért. A beszámolóban az előadás legjavát kitevő kezességgel foglalkozunk.

A kezesség a régi Ptk.-ban mindenekelőtt járulékos kötelemnek minősült, ez azonban eltúlzott mértékű járulékosságnak bizonyult. Az 1/2007. polgári kollégiumi jogegységi határozat világossá tette (legalábbis az elévült biztosított követelések tekintetében), hogy a kezes ugyanazon kötelezettség teljesítésért felel, mint a főkötelezett – és a bírói gyakorlat a járulékosságot tágan értelmezte. A régi Ptk. rendszerében az esedékesség időpontját a főkövetelés esedékességével azonos időpontban állapították meg, a feleknek ráadásul választaniuk kellett a sortartó és a készfizető kezesség között. Az erős járulékosság ugyanakkor nem jelentett erős biztosítéki funkciót, ez például a fizetésképtelenségi eljárásban a Csődtörvény 20. paragrafusának (3) bekezdése és 37. paragrafusának (3) bekezdése alapján szembetűnő volt.

Az 1/2010. polgári jogegységi határozat kimondta, hogy „a felszámolási eljárásban bekövetkező jogvesztés az ellene ezt megelőzően megindított perben a készfizető kezest a teljesítés alól nem mentesíti, mert a jogvesztést saját szerződésszerű magatartásával (a jogosult követelésének teljesítésével) elháríthatta volna”.

A főkötelezett által élvezett, elsősorban csődnél szerephez jutó fizetési moratóriumnál a készfizető kezes elleni igényérvényesítés a csődeljárás kezdő időpontjában való lejárattól függött (EBH 2011. 2422). Esedékesség hiányában a jogosult nem léphetett fel a kezessel szemben, mert a kezessel szembeni követelés csak akkor keletkezik, ha a főadóssal szemben lejárttá válik a jogosult követelése.

Ezt az érvelést Fabók praktikusan tarthatatlannak és dogmatikailag megkérdőjelezhetőnek tartja, továbbá felhívta a figyelmet a főkötelezett által kötött kényszeregyezség, a sortartásos kezességnél az 1/2007. polgári jogegységi határozatban megjelenő főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapítása, a szavazati jogok multiplikálódása, valamint a párhuzamos csődök esetén a többszörös megtérülés problematikájára is.

Összességében tehát Fabók szerint a kezesség régi Ptk. szerinti szabályai nem számoltak sem a kollektív fizetésképtelenségi eljárásokkal, sem a kényszeregyezséggel, de a kezesség szabályozását a Csődtörvény 2009-es reformjával sem hangolták össze.

Az új Ptk. koncepcionális újítást hozott: a normaszöveg a kezes teljesítési kötelezettségét saját elvállalásán, az általa megkötött kezességi szerződésen alapuló kötelezettségként határozta meg. Ezen túlmenően a Ptk. 6:417. paragrafusának (4) bekezdésében részlegesen áttörték a járulékosságot: ez az értesítéssel egybekötött egyezséget és a fizetési haladékot (generális formában) kivette a járulékosság fogalmi köréből. A Ptk. 6:417. § (4) bekezdése azonban korántsem tökéletes, amennyiben nem reflektál teljes körűen a korábbi szabályozás gyakorlat általi kritikájára. A kissé kazuisztikusnak ható szabályból kimaradt a rendkívüli moratórium esetköre, ahogy a fizetésképtelenségi rendelet tapasztalatai sem kerültek be az elfogadott szövegbe.

Fabók Zoltán de lege ferenda javaslata szerint szerencsésebb lett volna egy tág, a bírói jogalkalmazásnak nagyobb teret adó szabályozás, mely a járulékosságot a fizetésképtelenség körében töri át.

Szintén koncepcionális változás a sortartásos kezesség és a készfizető kezesség közti éles határvonal lebontása: a Ptk. 6:420. paragrafusának c) pontja elvi éllel rögzíti a sortartásos kezesség automatikus átfordulását. Megújult a kezes teljesítésének esedékességére irányadó szabályozás is a Ptk. 6:422. paragrafusa alapján: a kezesnek akkor kell teljesítenie, ha a jogosult felszólította a teljesítésre.

Keveset mond azonban mindez a gyakorlat nélkül, hívta fel az előadás zárásaként a közönség figyelmét az előadó, hiszen még csak várható gyakorlatról beszélhetünk e körben. Míg egyik oldalról a moratórium és a kényszeregyezség kapcsán a járulékosság áttörése, addig másik oldalról a főkövetelés elenyészésével a járulékosság fennmaradása következtében a kezesi kötelezettség megszűnése következik a normaszövegből.

---