Az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2017. szeptember 29.
Rovat:

A bíróságnak jogszabály nem biztosít lehetőséget arra, hogy az Alaptörvénybe ütköző normák alkalmazását az eléjük került ügyekben közvetlenül mellőzzék. Az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme, ilyen indítvány előterjesztésére a bíró jogorvoslati úton nem kötelezhető – a Kúria eseti döntése.


Ami a tényállást illeti, az alperes 52 035 forint havi összegben 2015. február 26. napi folyósítási kezdettel öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére. A döntést az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ (a továbbiakban: ONYF) helybenhagyta. Korábban, a korhatár előtti ellátása megállapítása során a felperes már vitatta a jelen ügyben is alkalmazott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tny. vhr.) 16. § (2) bekezdésének alkalmazását.

A rendelkezés szerint „A Tny. 39. §-a szerint számított arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetén a naptári évi keresethez tartozó osztószámként – a Tny. 22. § (10) bekezdésének alkalmazásával – azokat a napokat, amelyekre az igénylőnek keresete, jövedelme volt, arányosítás nélkül kell figyelembe venni.

A korábbi ügyben eljárt bíróság a kifogásokat azzal utasította el, hogy az Alkotmánybíróság a Tny. vhr. alaptörvény-ellenességét nem állapította meg, így azt a társadalombiztosítási szervek helyesen alkalmazták azt az ellátás megállapítása során. Az ONYF szerint a jogszabályhely alkalmazhatóságára vonatkozóan a tényállás változatlan, a nyugdíjbiztosítási szerveknek pedig az öregségi nyugdíj iránti igényt a nyugellátás megállapításának, folyósításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Mivel ez a rendelkezés az ellátás megállapításának időpontjában hatályban volt, annak alkalmazásától eltekinteni nem lehetett.

 

A közigazgatási és munkaügyi bíróság eljárása

A felperes a döntések megváltoztatását, és a Tny. vhr. 16. § (2) bekezdése alkalmazásának tiltását kérte, annak alkotmányellenessége miatt, és így annak mellőzésével kérte megállapítani nyugdíja összegét. Álláspontja szerint diszkriminációt, így alkotmányellenességet eredményez a Tny. vhr. 16. § (2) bekezdésének és a benne hivatkozott Tny. 39. §-ának együttes alkalmazása, mivel a hivatkozott rendelkezések a részmunkaidős munkaviszonyban a nyugdíj számításakor szolgálati időt egyszer arányosan, majd az osztószámok figyelembevételével tovább csökkentik.

Az alperes azonban a társadalombiztosítási határozatokat a jogszabályoknak megfelelőnek tartotta, és arra hivatkozott, hogy a bíróság korábban, a felperes korhatár előtti ellátás megállapítása iránti kérelme elbírálása során ítéletében már elutasította a Tny. vhr. 16. § (2) bekezdése alkalmazhatósága körében a jelen perben előterjesztettekkel azonos felperesi kifogásokat és alaptörvény-ellenességet sem állapított meg.

A bíróság arra hivatkozva utasította el a keresetet, hogy a támadott törvényhely alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság nem mondta ki és az sem volt megállapítható, hogy az magasabb szintű jogszabályba ütközne. Hangsúlyozta továbbá, önmagában az, hogy a Tny. vhr. 16. § (2) bekezdésében foglalt számítási mód a felperes számára kedvezőtlen, nem jelenti az alkalmazott jogszabályhely törvénybe ütközését vagy alaptörvény-ellenességét.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes sérelmezte, hogy a jogerős ítélet indokolása nem vizsgálta a Tny. vhr. 16. § (2) bekezdésének törvényellenességét és alaptörvény-ellenességét, és nem indokolta az elvonás jogcímét, hanem elfogadta az alperes nyilatkozatát a jogszabály és alkalmazásának törvényességéről. A felperes szerint a Tny. 39. §-a már lefedi az osztószám fogalmát, amikor a nyugdíj alapjának nyugdíjszámítási tényezőjét az így lecsökkentett százalékos érték alapján, csökkentve határozza meg. A Tny. vhr. ezt az osztószámot növeli meg és ezzel a felperes nyugdíjának összegét kedvezőtlenül befolyásolja, amely a nyugdíj egy részének elvonását és a felperessel szembeni diszkriminációt eredményez. A korábbi alkotmánybírósági vizsgálattal kapcsolatban pedig kiemelte, hogy korábban a testület a 16. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességét azért nem is mondhatta ki, mivel az alkotmányjogi panaszát tárgyalásra alkalmatlannak tartotta.

 

A Kúria megállapításai

A Kúria nem tartotta alaposnak a felülvizsgálati kérelmet. Kiemelte, hogy a felperes állításaival szemben a bíróság döntött a Tny. vhr 16. § (2) bekezdésének alaptörvény-ellenességének kérdésében, mikor arra a következtetésre jutott, hogy egyrészt az alaptörvény-ellenességet az Alkotmánybíróság nem mondta ki, és azt sem lehetett megállapítani, hogy a kormányrendelet magasabb szintű jogszabályba ütközött volna. Az, hogy a bíróság az ítélet indokolásában nem fejtette ki bővebben, hogy miért nem tartja alaptörvény-ellenesnek, a Kúria szerint nem jelent olyan eljárási jogszabályszegést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhetné.

Azzal kapcsolatban, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében a Tyv. vhr. 16. § (2) bekezdésének alaptörvény-ellenességét állítva, alkalmazásának mellőzését kérte, a Kúria hangsúlyozta, hogy a rendes bíróságnak jogszabály nem biztosít lehetőséget arra, hogy az Alaptörvénybe ütköző normák alkalmazását az eléjük került ügyekben közvetlenül mellőzzék. Mindezek alapján mind a munkaügyi bíróságnak, mind a Kúriának csak abban a kérdésben lehetett állást foglalnia, hogy kezdeményez-e alkotmánybírósági eljárást. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény ezt akkor teszi a bíró számára lehetővé, egyben kötelezővé bírói kezdeményezés előterjesztését, ha az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek Alaptörvény-ellenességét észleli vagy amelynek Alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította (25. §). Ezzel kapcsolatban nyomatékosan emelte ki a Kúria, hogy az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme, ilyen indítvány előterjesztésére a bíró jogorvoslati úton nem kötelezhető (lásd: BH2014. 317.). A bíró a saját meggyőződése szerint dönt arról, hogy fennáll-e a bírói kezdeményezés előterjesztésének feltétele.

A bírónak a konkrét ügyben alkalmazandó norma alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggálya jogértelmező tevékenység eredményeként a normának az Alaptörvény rendelkezéseivel, és az Alaptörvény Alkotmánybíróság általi értelmezésével egybevetve alakul ki. Ebben a körben a Kúria szerint a bírói függetlenség sérelme nélkül a rendes bírósági hierarchiába felette álló bíróság által nem utasítható kezdeményezésre, ahogyan arra sem, hogy a bírói kezdeményezést, ha annak feltételei fennállnak, mellőzze. Érvelésében kifejtette, hogy a bíró az alkalmazandó norma alkotmányosságával kapcsolatos aggályait a bírói kezdeményezés jogintézményén keresztül nyilváníthatja ki, amely megállapítás a felsőbb bíróságokra is érvényes: az alkalmazandó norma alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggály felmerülésekor a felsőbb bíróság is köteles a bírói kezdeményezés előterjesztésére. Jelen ügyben azonban a Kúria nem észlelt alaptörvény-ellenességet. Mindezek alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria, Mfv.III.10.487/2016.) a Kúriai Döntések 2017/9. számában 310. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek:


A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész
2018. augusztus 14.

A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész

A fellebbezést követően sorra kerülő másodfokú eljárásnál továbbra is alapszabály, miszerint a fellebbezési eljárás nem ismételt elbírálást, hanem felülbírálatot jelent. Az új Be.-re is jellemző, hogy abban mind a reformatórius, mind a kasszatórius jogkör gyakorlása megtalálható. Így a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet vagy helyben hagyja, vagy megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi. Utóbbi esetben az eljárást megszünteti, vagy az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét
2018. augusztus 13.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét

Alábbi cikkünkben, mivel az előző héten megjelent egyetlen Magyar Közlönyben (2018/125. szám) szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, a döntvények és a hivatalos tájékoztatók közül válogattunk.

AB: Szabályozandó a fogvatartottak közgyógyellátása
2018. augusztus 7.

Az Alkotmánybíróság szerint mulasztott az Országgyűlés a büntetés-végrehajtási intézetben kérelmezhető közgyógyellátás terén a szükséges igazolás kiállítására jogosult orvos személyének vonatkozásában.