Büntetés-végrehajtás a bírói gyakorlatban-II. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünk első részében a feltételes szabadságra bocsátási kérelmek elbírálásának bírósági gyakorlatát mutattuk be, mai írásunkban pedig a reintegrációs őrizet szabályainak gyakorlati megvalósulását ismertetjük.

A reintegrációs őrizetet 2014-ben iktatták be a Bv.tv.-be, célja a börtönök telítettségének csökkentése volt és az elítéltek társadalmi beilleszkedésének elősegítése volt.[1]

A törvény kimondja, hogy ha a szabadságvesztés céljának megvalósulása ilyen módon is biztosítható, a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége, illetve ennek kizárása vagy kizártsága esetén a szabadulás várható időpontja előtt reintegrációs őrizetbe helyezhető az az elítélt, aki azt vállalja és gondatlan bűncselekmény elkövetése miatt ítélték szabadságvesztésre, vagy ha szándékos bűncselekmény elkövetése miatt ítélték szabadságvesztésre, akkor a) nem a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítélték el, b) első ízben ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre vagy visszaesőnek nem minősülő bűnismétlő, és c) öt évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztést tölt.[2]

A cél elérése érdekében a bíráknak az elítélt egyedi körülményei alapján kell meghatározniuk a reintegrációs őrizet szabályait. A jogalkotó az elítélt társadalomra veszélyes cselekményére tekintettel a reintegrációs őrizet letöltését egy lakásban tartózkodáshoz köti, amelyet az elítélt csak a bíróság engedélyével hagyhat el és az őrizet időtartama alatt elektronikus nyomkövetőt kell viselnie.[3]

Az összefoglaló vélemény úgy mutatja be a reintegrációs őrizetet, mint az elítélt és a büntetési jogot gyakorló állam hallgatólagos megállapodását, amellyel mindkét fél előnyösebb helyzetbe kerül. Az állam csökkenti a börtönök zsúfoltságát, így pénzt takarít meg, illetve megelőzi a fogvatartottak által indított kártérítési pereket is. Az elítéltek pedig viszonylag szabadabb körülmények között, emberi méltóságuk tiszteletben tartásával saját lakásukban tölthetik le a szabadságvesztésük hátralévő részét.[4]

Az összefoglaló vélemény bemutatja a reintegrációs őrizet európai gyakorlatát is. Az európai joggyakorlatban electronic monitoring néven ismert jogintézménynek két típusa alakult ki. Az egyik a front door modell, amikor az elítéltnek nem kell bevonulnia a büntetés-végrehajtási intézetbe. A backdoor modell esetében, pedig előbb kiengedik és a szabadságvesztés hátralévő részét saját otthonában töltheti le.[5]

A joggyakorlat elemző csoport feltárta, hogy ellentétes a megítélése annak, hogy a regisztrációs őrizet időtartama alatt a lakás elhagyása engedélyezhető-e olyan célból, amelynek megvalósításától az elítéltet eltiltották (pl. foglalkozástól eltiltás, kitiltás, járművezetéstől eltiltás). A joggyakorlat-elemző csoport, ezért javasolta, hogy törvény direkt szabályozással rendezze annak a kérdését, hogy amely körben szünetel a szabadságvesztést töltő elítélt joga, szünetel-e az a reintegrációs őrizet és a feltételes szabadság tartama alatt.[6]

A reintegrációs őrizet elrendelésére való előterjesztést a fogvatartást foganatosító büntetés-végrehajtási intézet befogadási és fogvatartási bizottsága teszi meg, illetve azt a fogvatartás időtartama alatt egyszer az elítélt vagy védője is kezdeményezheti.[7]

A joggyakorlat-elemző csoport szerint indokolt törvénymódosításban egyértelművé tenni, hogy a befogadási és fogvatartási bizottságot megilleti a javaslattételi jog a védői kérelem esetén is, mert mindkét esetben a büntetés-végrehajtási intézet terjeszti elő az elítélt kérelmét.[8]

Felmerült, hogy a törvény nem nevesíti, de gyakran előfordul, hogy a hozzátartozók kérelmezik a reintegrációs őrizet elrendelését. Mivel erre a törvény nem ad lehetőséget, ezért főszabály szerint az ilyen kérelmeket el kellene utasítani. A gyakorlatban viszonyt a büntetés-végrehajtási intézetek nyilatkoztatják az elítéltet, hogy a reintegrációs őrizet elrendelését kívánja-e, ha igen, akkor azt elítélti kérelemnek veszik, amely már a törvény általi jogosulttól származik, ezért elbírálható. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága kezdeményezte, hogy a hozzátartozók is terjeszthessék elő a kérelmet, de a joggyakorlat-elemző csoport ezt nem támogatta, mert az az elítélt érdekkörébe tartozik és a feltételeket is neki kell vállalnia.[9]

A gyakorlatban problémát okozhat, ha a reintegrációs őrizet helyeként megjelölt ingatlan nem az elítélt vagy hozzátartozója tulajdonában van. Egy konkrét esetben egy önkormányzati lakásban lakó hozzátartozó befogadó nyilatkozata alapján a reintegrációs őrizetet elrendelték, de az önkormányzat tudomást szerzett erről és tiltakozott az elítélt ott tartózkodása ellen, ezért a reintegrációs őrizetet meg kellett szüntetni. A joggyakorlat-elemző csoport szerint, ezért, ha a befogadó nem tulajdonosa az ingatlannak, akkor nem elegendő kizárólag az ő nyilatkozatának beszerzése, hanem a tulajdonos befogadó nyilatkozatát is be kell szerezni, ha az elítélt nem a bérlő házastársa, szülője vagy gyermeke. Ellenkező esetben az önkormányzat vétója hatálytalan.[10]

A reintegrációs őrizet alkalmazását megelőzően a területileg illetékes pártfogó felügyelő ellenőrzi, hogy a megjelölt lakás alkalmas-e a távmegfigyelő eszköz alkalmazására. Amennyiben nem úgy az elítélt egy másik lakást is megjelölhet. Azonban, ha az sem alkalmas a távfelügyeleti eszköz használatára, akkor a kérelmet elutasítják.[11]

A jelenlegi szabályozás szerint a kérelem elbírálását abban az esetben is folytatni kell, ha az elítélt a büntetés-végrehajtási intézet hiánypótlási felhívására sem jelölt meg alkalmas lakást. A joggyakorlat elemző csoport szerint ez felesleges, mivel a kérelemnek alkalmas lakás hiányában nem lehet helyt adni, ezért javasolták, hogy a hiánypótlási határidő eredménytelen elteltét követően a kérelem mellőzhető legyen.[12]

A bíróság a büntetés-végrehajtási intézet támogató véleménye esetén is dönthet úgy, hogy elutasítja a reintegrációs őrizet elrendelésére irányuló kérelmet, ha az egyéb körülmények mérlegeléséből arra a következtetésre jut, hogy a szabadságvesztés célja a reintegrációs őrizettel nem valósítható meg.[13]

Jogalkalmazási problémaként merült fel, hogy ha az elítéltet egyazon ítélettel ítélték első ízben végrehajtandó szabadságvesztésre és elrendelték vele szemben a végrehajtásában felfüggesztve kiszabott szabadságvesztés végrehajtását is, amit elsőként hajtanak végre, akkor „méltánytalan”, hogy nem kerülhet reintegrációs őrizetbe. A joggyakorlat elemző csoport szerint azonban ez nem méltányossági kérdés, mivel a reintegrációs őrizet elrendelésének akadálya, ha az elítélttel szemben további szabadságvesztést kell végrehajtani.[14]

A Kúria megállapította, hogy a reintegrációs őrizet elrendelésének feltételei és akadályai mindig az aktuálisan végrehajtott szabadságvesztésre vetítve vizsgálandóak. Vagyis szabadságvesztésenként in concreto hozandó a döntés, mivel a helyzet idővel változhat.[15]

A joggyakorlat-elemző csoport tévesnek minősítette azt a gyakorlatot is, hogy az egyik törvényszék olyan szabadságvesztés büntetéseket is figyelembe vett, amelyek esetében az elítélt már mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól.[16]

A Kúria nem értett egyet azzal, hogy a bíróságok bűnismétlés veszélyére hivatkozással elutasították a reintegrációs őrizet elrendelését. A joggyakorlat-elemző csoport szerint egy ilyen merev felfogás a jogintézmény teljes ellehetetlenülését eredményezné, hiszen úgy is lehet érvelni, hogy aki egyszer már bűncselekményt követett el, annál fennáll a bűnismétlés veszélye.[17]

A Kúria nem értett egyet azzal sem, hogy a reintegrációs őrizetet jutalmazási jogintézményként kellene alkalmazni. A joggyakorlat elemző csoport elé került döntésekben előfordult, hogy a reintegrációs őrizet elrendelésére irányuló kérelmet csak azért utasították el, mert az elítélt kizárólag az előírt magatartásait teljesítette, jutalmazandó cselekményre nem törekedett.[18]

Olyan is előfordult, hogy a másodfokú elutasító döntésben az elítélt korábban kapott kedvezményeire hivatkoztak és úgy ítélték meg, hogy a további kedvezmény adásával a büntetés célja már nem valósítható meg. A Kúria azonban nem értett egyet ezzel az állásponttal, mivel a döntés azt az üzenetet hordozza, hogy a kifogástalan magatartást egy idő után már nem értékelik, illetve az elítélt ezáltal nagyobb kedvezménytől esett el.[19]

[1] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 53. oldal

[2] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 60. oldal

[3] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 53. oldal

[4] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 54. oldal

[5] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 54. oldal

[6] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 55. oldal

[7][7] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 55. oldal

[8] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 55. oldal

[9] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 56. oldal

[10] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 56. oldal

[11] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 57. oldal

[12] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 57. oldal

[13] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 60. oldal

[14] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 61. oldal

[15] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 62. oldal

[16] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 62. oldal

[17] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 63. oldal

[18] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 63. oldal

[19] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs őrizetre, 63. oldal

---