Célegyenesben az új polgári perrendtartási kódex előkészítése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Éppen egy éve, 2015 februárjától havonta számolunk be a T. Olvasóknak az új polgári perrendtartás kodifikációjával kapcsolatos hírekről, és mutatunk be minden lapszámban olyan aktuális szabályozási tárgyakat, amelyek a kodifikációs munka szempontjából kiemelt jelentőségűek és fokozott érdeklődésre tarthatnak számot, úgy mint pl. az anyagi pervezetés, a keresetváltoztatás, a látszólagos keresethalmazatok vagy a tömeges perléssel kapcsolatos szabályozási kérdések.

A kormány 2015. január 14-ei ülésén fogadta el az új polgári perrendtartás (Pp.) koncepcióját, és egy év elteltével, az abban megfogalmazott szabályozási céloknak megfelelően hamarosan a végéhez közeledik az új kódex normaanyagának kidolgozása. Ebben a munkafolyamatban, a normaszöveg kidolgozásában oroszlánrészt vállalnak a jogalkotásért felelős Igazságügyi Minisztérium Civilisztikai és Igazságügyi Kodifikációs Főosztálya Polgári Perjogi Kodifikációs Osztályának munkatársai, de fontos kiemelni, hogy az új polgári perrendtartás előkészítésében a szakma széles köre vett részt, és fejthette ki álláspontját. E folyamatról, az abban résztvevőkről az alábbiakban számolok be a T. Olvasóknak, elsődlegesen azzal a céllal, hogy őszinte köszönetet mondjak minden kollégának, aki áldozatos munkájával hozzájárult, hogy ilyen szűk határidővel elkészülhessen az új Pp. társadalmi, szakmai vitára bocsátható első tervezete.

A cikk végén bemutatom az új polgári perrendtartás egyes újításait, ami a szabályalkotó reményei szerint alkalmassá fogja tenni az új Pp.-t a perhatékonyság rendszerszintű biztosítására.

Az IM Kodifikációs Munkacsoportja

2014 szeptemberében létrejött az Igazságügyi Minisztériumon belül egy munkacsoport, mely hétről hétre a kodifikáció elvi, dogmatikai szempontból legfontosabb kérdéseit vizsgálta, elemezte, és ahol nem ritkán parázs viták alakultak ki egy-egy szakmai kérdés mikénti megítélése, a kodifikáció szempontjából követendő vagy elvetendő volta tekintetében. Ez persze nem meglepő, hiszen ugyanazt a gyakorlati problémát másként látja a bíró, más szemszögből az ügyvéd, és természetesen az is, aki a tudomány oldaláról vizsgálja mindezt. Sőt, sokszor egy hivatásrend keretein belül is szöges ellentétben álló álláspontok alakultak ki egy-egy szakmai kérdésben. E munkacsoport tagjait bemutattam az Ügyvédvilág 2015 februári számában.

E grémium döntései alapján készült el az új polgári perrendtartás kormány által elfogadott koncepciója, mely testület ezt követően az ott rögzített szabályozási célok mentén megkezdte az IM Kodifikációs Főosztályának munkatársai által előkészített normaszöveg-tervezetek részletes megtárgyalását, melyek eredményeként véglegesedtek az egyes perjogi tartalmakra vonatkozó részek.

Az új polgári perrendtartás koncepciójának szakmai vitáját biztosító rendezvények

Közvetlenül az új polgári perrendtartás koncepciójának elfogadása után – a Magyar Jogász Egylet szervezésben nyújtott hathatós segítségével – megkezdődött az az országos konferenciasorozat, ahol a kodifikációban részt vevő szakemberek előadásában részletesen bemutattuk a koncepció által érintett perrendi tartalmakra vonatkozó szabályozási javaslatokat, és megosztottuk a közönséggel a kodifikáció során felmerült szakmai dilemmákat, mindenhol lehetőséget biztosítva a közönség számára észrevételek megfogalmazására és kérdések feltételére. Ezek a szakmai rendezvények valamennyi helyszínen óriási érdeklődésre tartottak számot, így 2015 folyamán több ezren kaptak közvetlen tájékoztatást – gyakran első kézből Trócsányi László miniszter úr előadásából – a folyamatban lévő kodifikációs munkálatokról. Az elmúlt egy évben az alábbi helyszíneken mutattuk be az új polgári perrendtartás formálódó normatartalmát: Szegeden, Székesfehérváron, Miskolcon, Debrecenben, Budapesten, Pécsen, Győrben, Szombathelyen. Volt, ahol több alkalommal, különböző szakmai szervezetek, egyetemek szervezésében is sor került az új Pp.-vel kapcsolatos rendezvény megtartására, így például Budapesten és Debrecenben.

Ezek az események rendkívül fontosak voltak a kodifikációs munkafolyamat szempontjából. Egyrészt azért, mert az új polgári perrendtartás kormány által elfogadott koncepciója számos, kardinálisnak tekinthető kérdést nyitva hagyott, amelyek eldöntéséhez további szakmai vélemények becsatornázására volt szükség, és ezek a fórumok éppen ezt a célt szolgálták, ezért is külön öröm volt számunkra, hogy óriási érdeklődés mellett zajlottak ezek az események. Fontos volt a törvény-előkészítő számára, hogy azok, az egyes jogintézményekkel, eljárási szabályozással kapcsolatos elméleti és gyakorlati problémák, amelyeket a normaszöveg kimunkálása során a szabályalkotó detektált, a széles szakmai közönség számára is jogalkalmazási problémát jelentenek, és arra milyen választ adnának egy új törvényi szabályozás kialakítása során.

E kérdések megvitatásához széles körű szakmai bázist biztosítottak a működésüket 2015 nyarán megkezdő Polgári Perjogi Kodifikációs Munkabizottságok.

A Polgári Perjogi Kodifikációs Munkabizottságok tevékenysége

2015 májusában Németh János professzor emeritus és Trócsányi László miniszter közösen felkérte a polgári perjogi kodifikációról szóló 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozat alapján felállított, de összetételében megújult 14 munkabizottság elnökét arra, hogy vitassák meg azokat, az Igazságügyi Minisztérium szakértői stábja által e célból a munkabizottságok számára készített összefoglalókban megfogalmazott szakmai kérdéseket, amelyek az új polgári perrendtartás normatartalmának véglegesítése szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A szakma legkiválóbb és legfelkészültebb képviselőiből álló munkabizottságoktól az Igazságügyi Minisztérium a kodifikáció kapcsán addig felmerült és még el nem döntött szakmai kérdésekben is állásfoglalást várt, annak érdekében, hogy ezek figyelembevételével véglegesíthesse az új polgári perrendtartás normaszövegét.

E munkabizottságok 2015 nyarán-őszén megfeszített ütemben dolgoztak, és nem ritkán 5-6 órás ülések keretei között vitatták meg azokat a kodifikáció fókuszába tartozó szakmai problémákat, amelyekre megnyugtató választ kell adnia az új Pp.-nek.

E rovat hasábjain is szeretnék őszinte köszönetet mondani annak a több mint száz kollégának, bíróknak, ügyvédeknek, jogtanácsosoknak, a tudomány képviselőinek, egyetemi oktatóknak, közjegyzőknek, akik munkájuk mellett, szabadidejükben, szabadságuk alatt vettek részt e döntés-előkészítő munkában, azért, hogy az új polgári perrendtartás törvényjavaslata kiérlelt szakmai viták után véglegesedhessen.

A munkabizottságok elnökein és tagjain kívül köszönet illeti a munkabizottságok munkáját koordináló Varga István egyetemi tanárt, a Kodifikációs Főbizottság tudományos titkárát, és Éless Tamás ügyvédet, akik fáradhatatlanul és óriási szakmai elhivatottsággal segítették és szervezték a 14 munkabizottság tevékenységét.

Mindeközben folyt a törvény-előkészítő munka az Igazságügyi Minisztériumban, melynek eredményét tükröző, az új kódex egyes szabályozási tartalmaira vonatkozó több mint száz oldal terjedelmű, hat szakértői munkaanyagát 2015. július elején a 14 munkabizottság elnökének a rendelkezésére bocsátottuk, azzal a céllal, hogy az általuk vezetett testületek elemezni tudják ezeket a munkadokumentumokat is javaslataik megtételéhez.

A munkabizottsági javaslatokat összeszerkesztve 2015. október 30-án kapta meg az igazságügyi miniszter, amelyet a kodifikáció végéhez közeledve is feltétlenül figyelembe veendő döntés-előkészítő anyagnak tekint a szabályalkotó, és amelyben örömmel tapasztaltuk, hogy abban számos helyen visszaköszönnek az IM szakértői által készített normaszöveg-javaslatok és koncepcionális jellegű elképzelések.

dr. Wopera Zsuzsa miniszteri biztos (Fotó: Véssey Endre)

Az IM Szerkesztőbizottságának feladatai

Az új polgári perrendtartás normaszövegének véglegesítésében és a még le nem zárt szakmai kérdések meghozatalában nagy szerepet kapott a kormány által megszüntetett Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság feladatkörét átvevő, az igazságügyi miniszter által felállított, 2015 szeptemberétől a minisztérium keretei között működő szerkesztőbizottság, mely megtárgyalta és véglegesítette a Kodifikációs Főosztály munkatársai által előkészített normaszöveg-tervezeteket, azokat összevetette a munkabizottságok által készített javaslatokkal, és döntést hozott a véglegesíthető normaszöveg tekintetében. A szerkesztőbizottság bázisát a Pp. kodifikációjában 2014 szeptemberétől részt vevő munkacsoport tagjai adták, akik változatlan lendülettel és szakmai felkészültséggel segítették a minisztérium munkáját.

A szerkesztőbizottság elnöki tisztségét Szabó Imre professzor úr látta el, a grémium munkájában valamennyi hivatásrend és a polgári perjogtudomány képviselői is részt vettek. A szerkesztőbizottság munkájához az OBH képviselője is elismerést érdemlő szakmai segítséget nyújtott.

A szerkesztőbizottság 2015 decemberében befejezte munkáját, a szükséges döntések megszülettek, így lassan végéhez közeledik az új polgári perrendtartás normaszövegének és indokolásának előkészítése, amelyben a legnagyobb feladat a Polgári Perjogi Kodifikációs Osztály munkatársaira hárul, Vitvindics Mária osztályvezető irányítása mellett Zsitva Ágnes, Somogyi Dávid, Aszódi László és Gyekiczky Tamás kollégákra. Ezt követően kerül sor a javaslat Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság elé terjesztésére, ezt követi a közigazgatási, szakmai, társadalmi egyeztetés, annak érdekében, hogy 2016 májusában a kormány dönthessen az új Pp. normaszövegének országgyűlési beterjesztéséről.

Az új polgári perrendtartás egyes szabályozási megoldásai

Az új Pp. legfontosabb jogalkotói célkitűzése a perhatékonyság rendszerszintű biztosítása. Ez azt jelenti, hogy rendszerszinten kell megteremteni a koncentrált per feltételeit, kezdve a per teljes életciklusa alatt érvényesülő alapelvektől, végig az első fokú és a perorvoslati eljárások szabályainak kimunkálásáig, minden részletszabálynak a perkoncentrációt, a hatékonyságot kell szolgálnia. Ennek főbb elemeiként az alábbiakat emelem ki.

1. Új alapelvek
Az új polgári perrendtartás alapelvi fejezete a hatályos törvényhez képest teljesen megújul. A törvény elején elhelyezkedő fejezetben kizárólag azok az alapelvek jelennek meg, amelyeknek az egész perrendtartáson átsugárzó hatásuk van, tömören, tételszerűen, magas absztrakciós szinten, hasonlóan az új Ptk. első könyvének bevezető rendelkezéseihez.

Ezek közül kiemelést érdemel a perkoncentráció elve, a felek eljárástámogatási kötelezettsége, a feleket terhelő igazmondási kötelezettség előírása. Ezekkel kívánja a jogalkotó kifejezni a felek fokozott eljárási felelősségét a bíróság elé vitt jogvita előre vitelével kapcsolatban, ami a perkoncentráció megvalósításának is egyik pillére.

Az igazmondási kötelezettség előírását alapelvi szinten – hasonlóan a mintaadónak tekinthető külföldi kódexek megoldásaihoz – a polgári per társadalmi költségei teszik szükségessé; vagyis a fél felelősségének hangsúlyozását az általa tett tényállítások és a tényekre vonatkozó nyilatkozatok valóságtartalma tekintetében, ami szoros összefüggésben áll a felek eljárástámogatási kötelezettségével.

Az új Pp. a bíróságtól is új szerepfelfogást kíván, mely alapelvi szinten a közrehatási tevékenység nevesítésében jelenik meg, a per során pedig a bíróság anyagi pervezetésében, amelyről e rovat hasábjain részletesen olvashattak már több alkalommal is. Az új Pp. egyik jellegadó sajátossága a bíróság szerepének erősítése a jogvita tárgyi kereteinek kialakításában. Valamennyi újrakodifikált európai perrendben és az évszázados múltra visszatekintő kódexekben is megfigyelhető a bírói aktivitás fokozása. Az aktív bírói attitűd előírása egyben a koncentrált per nemzetközi követelményének is hivatott eleget tenni, amit több nemzetközi dokumentum is elvárásként fogalmaz meg, így pl. a European CommissionfortheEfficiency of Justice (CEPEJ), a Compendium of „bestpractices” ontime management of judicialproceedings, 2006 (13) c. összefoglaló.

A bíróság közrehatási tevékenysége nem írja felül a felek rendelkezési jogát, hanem e jog érvényesítésének hatékony elősegítését kell szolgálnia, a bíróságnak magának is aktívan hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a felek megtudják, mit kell tenniük a per mielőbbi érdemi eldöntése érdekében. Ennek eszközeit, módját, formáit az új polgári perrendtartás meghatározza.

2. Osztott perszerkezet – perfelvétel és érdemi tárgyalási szak
Az osztott perszerkezet bevezetése az új polgári perrendtartás legfőbb újítása. Az új elsőfokú eljárás szabályai feszes menetrendet irányoznak elő, és fokozott elvárásokat fogalmaznak meg a felekkel szemben.

Az új törvény az eljárást két szakaszra osztja, perfelvételi szakra és érdemi tárgyalási szakra. A javaslat által kialakított struktúrában a perfelvételi szakra nagy hangsúly helyeződik. E szakasz szabályainak kialakításához mindenekelőtt azonosítani kellett az eljárást hátráltató főbb problémákat, és olyan szabályokat kellett kialakítani, amelyek ezeket kiküszöbölik.

II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia
2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel. Napijeggyel a részvétel mindössze 39.990 Ft+ áfa! Részletes program és jelentkezés >>

Az osztott perszerkezet lehetőséget ad arra, hogy a perfelvételi szakra koncentráljuk a jogvita tartalmának, kereteinek meghatározását, amelyhez az új Pp. szabályai pontos menetrendet (forgatókönyvet) adnak, ahol mind az írásbeliség, mind a szóbeliség szerepet kap.

Nagy hangsúlyt kap azonban a rugalmasság, azaz, a perfelvételi szak egyes lépései felől a bíróság dönt. A rugalmas szabályozás lehetővé teszi, hogy a bíróság a konkrét ügy sajátosságaihoz igazodóan határozzon az előkészítés megfelelő módjáról és menetéről.

A javaslat a perfelvétel egyes lépéseiben is segíti a perbeli szereplőket kötelezettségeik teljesítésében azzal, hogy konkrétan meghatározza az egyes lépéseknél teljesítendő percselekményeket, egységesíti a beadványok formai és tartalmi követelményeit.

A javaslat 2 felperesi és 2 alperesi írásbeli beadványra (keresetlevél – ellenkérelem – válaszirat – viszontválasz) kívánja korlátozni az írásbeli előkészítést, úgy, hogy a második iratváltás szükségessége felől a bíróság dönt az ügy állása alapján, hasonlóan például a 2011-ben hatályba lépett svájci szövetségi polgári perrendtartás megoldásához.

Jelentős újítása az új Pp. javaslatának az alperesi ellenkérelem írásbeli előterjesztésének előírása, amivel biztosítható az, hogy a perfelvételi tárgyalás ne a kereset, ellenkérelem, esetleges ellenkövetelés (viszontkereset, beszámítás) előadásával teljen, a bíróságnak és az ellenfélnek ezeket ne ott kelljen megismerni, értékelni. A perkoncentráció szempontjából lényeges, hogy milyen tény- vagy jogállításokat vitat az alperes, azokat milyen okból vitatja, melyek az ezzel szembeni alperesi tény- és jogállítások. Gyakori, hogy a jogvita alapvetően nem a felperes tény- és jogállításai tárgyában áll, hanem az alperes védekezéséről szól.

A javaslat további újítása, hogy az írásbeli ellenkérelem elmulasztása esetén biztosítja tárgyaláson kívül, hivatalból bírósági meghagyás kibocsátásának lehetőségét. Ennek kilátásba helyezése ösztönzi az alperest az ellenkérelem határidőben történő előterjesztésére, meggátolja, hogy a perfelvételi tárgyalásra tolódjon az esetleges permegszüntetési ok és az érdemi védekezés előadása, továbbá a nem védekező alperesek esetében az eljárás is korábban befejeződik, mivel nem kell megvárni a bírósági meghagyás kibocsátásával a perfelvételi tárgyalást.

Az írásbeli előkészítést követően kerül megtartásra – főszabály szerint – a perfelvételi tárgyalás, ahol véglegeződnek és rögzülnek a felek konkrét tény- és jogállításai, kérelmei, bizonyítási indítványai – szükség esetén bírói közrehatással, anyagi pervezetéssel. Ezen időpontig van lehetőségük a feleknek tény- és jogállításaikat, kérelmüket, ellenkérelmüket módosítani, bizonyítási indítványt előterjeszteni.

A javaslat újítása, hogy a perfelvételi tárgyalásra valamennyi fél és képviselője számára megjelenési kötelezettséget ír elő, és szigorúan szankcionálja a tárgyalás elmulasztását, mivel a felek megjelenése hiányában a perfelvételi tárgyalás nem tudja betölteni funkcióját, a fél vagy felek távollétében az lényegében kiüresedik, célja meghiúsul.

A javaslat az ügyek különbözőségére, az eljárás menet közbeni alakulására tekintettel nem kívánja mereven, eltérést nem engedő módon megszabni a perfelvételi szak egyes lépéseit. Előfordulhatnak olyan ügyek, ahol pl. egyáltalán nincs szükség a perfelvételi tárgyalásra, mivel a jogvita kifejezetten egyszerű vagy egyértelműen megfelelően előkészítésre került írásban. Erre az esetre lehetővé teszi a javaslat a perfelvétel tárgyaláson kívüli lebonyolítását.

A perfelvételi szak lezárása jelenti a per cezúráját, amelynek legfőbb következménye a preklúzió: a bíróság a felek által ezt követően (vagyis a késedelmesen) előterjesztett támadási és védekezési eszközeit kizárja, azokat a per későbbi szakaszában nem lehet előterjeszteni.

Ez a rendszer alkalmas arra, hogy gátat szabjon a per elhúzására alkalmas jogintézmények alkalmazásának: a keresetváltoztatásoknak, az újabb és újabb előkészítő iratok és bizonyítási indítványok előterjesztésének.

A lezáró végzésben egyidejűleg a bíróság megnyitja az érdemi tárgyalási szakot, és kitűzi, vagy ha az ügy körülményei megengedik, nyomban megtartja az érdemi tárgyalást, ahol ítélet is hozható, ha nincs szükség további bizonyításra, vagy egyidejűleg az is foganatosítható.

3. Professzionális pervitelre modellezett szabályok
Az új Pp. javaslata fenntartja a két első fokú bemeneti szintet, igazodva az európai perjogi megoldások döntő többségéhez, azokra egységes perrendet dolgoz ki, de azt a törvényszékre modellezi, és a járásbírósági szinten alkalmazandó eltéréseket határozza meg.

Ennek fő indoka, hogy a polgári perjogi kodifikációt elrendelő 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozat szerint az új Pp. kiemelt célja, hogy biztosítsa az új polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (Ptk.-ban) újraszabályozott anyagi jogi normák hatékony érvényesülését, és ennek része a Ptk. társadalmi modellje és a perjogi szabályozás közötti összhang megteremtése.

Az új Ptk. kodifikációs szabályozási modellje a professzionális vagyoni viszonyokra vonatkozó rendelkezéseket tekinti kiindulópontnak, az ettől eltérő viszonyokra vonatkozó szabályokat speciális rendelkezésként fogalmazza meg.

A perrendnek azt az üzenetet kell hordoznia, hogy kiszámítható, világos és tisztességes (hatékony és gyors) jogérvényesítést biztosít a magánjogi jogérvényesítést kereső, felelősséget viselő feleknek, természetes személyeknek és jogi személyeknek egyaránt.

Az egységes perrendet ehhez igazodóan indokolt a professzionális (törvényszéki) szintre modellezni, amelyhez főszabályként indokolt kapcsolni a professzionális eljárást biztosító kötelező jogi képviseletet, mely szintén a perhatékonyságot mozdítja elő.

Ehhez képest határozhatók meg speciális szabályok, amelyek rugalmas megoldási alternatívákat kínálhatnak az egyszerűbb megítélésű, illetve a gyengébb fél jelenlétét feltételező ügyekben.

4. A perorvoslatok szabályainak megújítása
Mind a rendes, mind a rendkívüli perorvoslatok tekintetében kettős cél vezérli a szabályalkotót: megfelelően érvényesüljön a nemzetközi dokumentumokban és az Alaptörvényben garantált alapvető jog: a jogorvoslathoz való jog, ugyanakkor a szabályozás, követve a feszes menetrendű első fokú eljárás szabályait, ne adjon lehetőséget a perelhúzásra a perorvoslati eljárásokban. Ennek érdekében a javaslat azt tartalmazza, hogy a másodfokú bíróság főszabály szerint tárgyaláson kívül bírálja el a fellebbezést, és csak a felek kérelmére tart tárgyalást, továbbá a perek elhúzására alkalmas hatályon kívül helyezésre okot adó körülményeket is újraszabályozza.

A javaslat lehetővé teszi, hogy a fellebbező az ítélet megváltoztatásra irányuló kérelem nélkül kizárólag hatályon kívül helyezést kérjen, az utóbbi évek joggyakorlatában foglalt megállapításokat beemelve a normaszövegbe.

A javaslat az új perszerkezetre, és a bíróságok anyagi pervezetési kötelezettségére tekintettel kimondja, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére önmagában nem adhat alapot az, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közrehatási tevékenységével (anyagi pervezetésével) nem ért egyet. Ezen okból a felek sem kérhetik önmagában az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését. Ez a rendelkezés összhangban áll az ítélet hatályon kívül helyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény megállapításával, mely szerint a hatályos Pp. 3. § (3) bekezdés szerinti tájékoztatási kötelezettség megsértése önmagában nem szolgálhat alapul a hatályon kívül helyezésre; ezt csak a konkrét eljárásjogi szabályok sérelme alapozhatja meg.

A javaslat kodifikációja során is markánsan megfogalmazódott az a vélemény, hogy ki kell zárni az anyagi pervezetési hibára hivatkozó hatályon kívül helyezési okot. Egy ezzel ellentétes vagy nem egyértelmű rendelkezés megnyitná az utat a korlátlan hatályon kívül helyezések előtt, továbbá olyan jogbizonytalansághoz vezetne el, amely előbb-utóbb az elsőfokú bíráskodást ellehetetlenítené. Természetesen ez a kizárás nem jelenti azt, hogy a fellebbező fél konkrét eljárásjogi szabályok sérelmére ne hivatkozhatna a pervezetéssel összefüggésben, de önmagában nem szolgálhat alapul az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére, hogy a másodfokú bíróság álláspontja eltér az elsőfokú bíróság álláspontjától az anyagi pervezetés mikéntje, terjedelem, tartalma tekintetében.

A felülvizsgálat mint rendkívüli perorvoslat szabályai körében pedig egy vegyes rendszer bevezetése került kidolgozásra, amelyben objektív, kizáró feltételek keretei között megmarad a felülvizsgálathoz való jog, de egyes kizáró feltételekkel érintett határozatok esetében a Kúria jogegységi szempontokat is figyelembe véve engedélyezheti a felülvizsgálatot. Ez biztosítja azt, hogy a Kúria jogorvoslati és jogegységesítő funkciót egyaránt betöltsön.

Kommentár a polgári perrendtartáshoz Szerkesztő: dr. Wopera Zsuzsa
Részletesen bemutatja a polgári eljárásjog hazai bírósági gyakorlatát, a magyar szabályozásra szerves hatással bíró uniós szabályozást, valamint a perek elhúzódósára tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is. Előrendelés 20% kedvezménnyel! Megrendelés >>

5. A kollektív igényérvényesítés szabályainak bevezetése a Pp.-be
A javaslat két kollektív igényérvényesítési forma Pp.-ben történő szabályozására tesz javaslatot: a közérdekből indított perekre és a társult perlésre.

A társult per formájának bevezetése azért indokolt a közérdekű perek mellett, mert a jogalkotó a közérdekű perindítást csak bizonyos esetcsoportokban teszi lehetővé. A társult per szabályai viszont akkor is megkönnyítik az egyedi igények összevont, kollektív érvényesítését, amikor a közérdek nem indokolja a közhatalom (pl. ügyész, hatóságok) beavatkozását, viszont az igények nagy száma és hasonlósága miatt a kollektív elbírálás hatékonysági előnyöket nyújt. Továbbá a társult per – tekintettel arra, hogy a jogosultak aktivitását, a perlésről való kifejezett döntésüket követeli meg – a magánjogi autonómiához és a felek rendelkezési jogához jobban illeszkedik, mint a közérdekű perindítás. A hatályos jog nem tartalmaz megfelelő szabályokat a nagyszámú, azonos igények csoportos, egyszerűsített érvényesítésére, viszont a gyakorlat azt mutatja, hogy az önszerveződés ennek ellenére igyekezett utat törni magának különböző, más célt szolgáló jogintézmények felhasználásával (pl. pertársaság, engedményezés). A javaslat így nemcsak elvi indíttatású, de valós gyakorlati igényeket is igyekszik kielégíteni.

A javaslat olyan kollektív igényérvényesítési eljárásra tesz javaslatot, melyben a jogosultak döntése és kifejezett nyilatkozata képezi annak alapját, hogy az igények együttesen, egyetlen perben legyenek elbírálhatók. A társult per így az ún. opt-in modellt valósítja meg. Ebben a modellben a felperesek személyükben ismertek, azonosítottak. Ennek ellenére a társult per lényege, hogy nem a felperesek egyedi igényeinek összességét (mindegyikét), hanem egyetlen, tipikus igényt, azaz egy érvényesített jogot és egy hozzá tartozó tényalapot bírál el a bíróság. Csak így lehet a társult performának hatékonysági előnye az egyedi igények aggregált elbírálásához képest. Ezért a társult per alapvető előkérdése ennek az egyetlen igénynek a megkonstruálása, leírása, másfelől annak igazolása, hogy a felperesek egyedi körülményei alapján az így megkonstruált tipikus igény illik rájuk, azzal valóban rendelkeznek.

A társult per másik hatékonysági előnye abból származik, hogy a jogosultak ugyan mindannyian felperesek a perben, de perbeli jogokat egyedileg, külön-külön nem gyakorolhatnak, „egyetlen hangon kell megszólalniuk”. Ebből következően viszont a társult per másik fontos szabályozási tárgya annak meghatározása, hogy a csoport nevében ki jár el, illetve a csoport befolyásolhatja-e a pervitelt.

Az írás szerzője: dr. Wopera Zsuzsa miniszteri biztos

A cikk az Ügyvédvilág folyóirat 2016. februári számában jelent meg.

---