Digitális bűncselekmények 1. rész


A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő, Ambrus István által írt Digitalizáció és Büntetőjog című kiadvány a 21. századi technológiai modernizációnak a büntető anyagi jogra gyakorolt hatásait vizsgálja, széleskörű kitekintéssel a nemzetközi, illetve európai uniós instrumentumokra, valamint az angolszász és a német szakirodalomra és joggyakorlatra.


Ambrus István alapvető dogmatikai intézményeket gondol újra, kimunkálja a digitális bűncselekmények kategóriáit, de bemutatja a büntetőjog által a digitalizáció legújabb eredményeire adható válaszokat is. A mű mindemellett a mindennapi életünket alapjaiban megváltoztató koronavírus-járványra, illetve a változásban lévő társadalmi megítélésű deliktum, az állatkínzás kérdéskörére is részletesen kitér. Az alábbiakban a műnek a deepfake és a revenge porn témakörével foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet.

Deepfake

A „deepfake” kategóriája nehézkesen fordítható magyarra. A deep kitétel a már érintett mélytanulási, MI alapon működő technológiára utal; a fake pedig hamisítást, manipulációt jelent, összeolvasva pedig algoritmusok segítségével manipulált kép- vagy videófelvételekről van szó, amelyek révén bárkinek az arcát élethű formában olyan felvételre – így tipikusan pornográf felvételre – lehet montírozni, amelyen eredetileg nem szerepelt.[1] A deepfake a gyakorlatban ugyanakkor nem kizárólag pornográf tartalom kapcsán valósulhat meg: nem ritkán használják például politikai, üzleti ellenfelek lejáratására is. Az USA-ban Virgina állam büntetőkódexének (Code of Virginia) 18. cikke 2019 óta az ún. bosszúpornográfia keretében rendeli büntetni, ha valaki szexuális célzattal, valósághűen más személynek láttatja valamely pornográf anyag szereplőjét (deepfake pornography). Az első állam, amely politikai célú manipulálás esetére rendelte büntetni a deepfake-et, Texas volt. A Texas Senat Bill 751, 2019. szeptember 1-től egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy legfeljebb 4.000 dollár pénzbüntetéssel fenyegeti azt, aki megtévesztő videót készít azzal a szándékkal vagy eredménnyel, hogy ezáltal befolyásolja valamely választás kimenetelét. Végül kiemelhető Kalifornia állam átfogó, 2019. október 11-ei szabályozása, amely egyaránt a politikai kampányok deepfake-kel való befolyásolását (Assembley Bill No. 730) és a pornográf jellegű felvétel-manipulációt (Assembley Bill No. 602).

A magyar büntetőjogban a deepfake mindenekelőtt a már érintett személyes adattal visszaélés bűncselekményét valósíthatja meg. Ennek indoka, hogy az Infotv. 3. § 3b. alpontja különleges személyes adatnak tekinti a biometrikus adatot, amely például egy természetes személy fizikai jellemzőire vonatkozó személyes adat, amely lehetővé teszi vagy megerősíti a természetes személy egyedi azonosítását, mint például az arckép, így, ha valakinek az arcképét pornográf felvételben szereplő személy testéhez szerkesztik hozzá, úgy ez a cselekmény – természetesen beleegyezése hiányában – jogosulatlan személyes adatkezelésnek tekinthető. Amennyiben pedig ezt haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva valósítják meg, a személyes adattal visszaélés Btk. 219. § (1) bekezdés a) pontja szerinti alakzata tényállásszerűen megvalósulhat. Párkapcsolati körben természetesen a jelentős érdeksérelemnek mint eredménynek lehet gyakorlatibb jelentősége. Ilyennek minősülhet, ha valakit munkahelyi vagy magánéletbeli hátrány ér a fake-elt kép nyilvánosságra kerülése miatt (pl. elbocsátás, új párkapcsolat megszakadása, stb.). Sorbán Kinga a zaklatás tényállásának megvalósulását is felveti a deepfake kapcsán, ez azonban csak akkor valósulhatna meg, ha az elkövető a manipulált felvételt magának a sértettnek küldi el rendszeresen,[2] ha más személy részére történik a továbbítás, úgy a zaklatás megvalósulása kizárható. Valóban felmerülhetnek ugyanakkor a zsarolás vagy a becsület csorbítására alkalmas hamis kép- vagy hangfelvétel készítése (Btk. 226/A. §) és nyilvánosságra hozatala (Btk. 226/B. §) bűncselekményei.

A deepfake kategóriája véleményem szerint nem hordoz olyan plusz társadalomra veszélyességet, amely önálló tényállás alkotását igényelné, ha ugyanis a jelentős érdeksérelem megállapítható, a cselekmény, mint láttuk, aggálytalanul minősíthető személyes adattal visszaélésnek.[3] Amennyiben pedig ilyen eredmény nem állapítható meg, a Ptk. 2:43. § g) pontja alapján, a képmáshoz való jog megsértése miatt még mindig helye lehet a 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (a továbbiakban: Pp.) 502. § (1) bekezdése szerinti ún. képmás-pernek. E körülményekre figyelemmel a büntetőjogi fenyegetettség további expanziója ebben a körben nem javasolható.

Revenge porn

A revenge porn (avagy bosszúpornográfia) általában féltékenységből, a párkapcsolat megszakítása miatti bosszúból, a volt partner által a sértettről készült pornográf felvételek nyilvánosságra hozatalát jelenti.[4] Az ilyen kép vagy videó készülhet csak magáról a (tipikusan meztelen) sértettről, az elkövető és a sértett közös szexuális cselekményéről, illetve az is elképzelhető, hogy nem valódi, hanem manipulált felvételről van szó, amikor tehát a bosszúpornográfia a deepfake-kel kombinálva jelenik meg. Az USA-beli szakirodalom a bosszúpornográfiát egy tágabb fogalom, a nem-konszenzuális pornográfia (nonconsensual pornography, azaz NCP) esetköreként értelmezi. E kategória a sértettről készült privát, explicit felvételek terjesztését jelenti a sértett hozzájárulása nélkül.[5]

A bosszúpornográfiát az Egyesült Államok egyes tagállamai 2000-től kezdték büntetni (elsőként Nyugat-Virgina, majd New Jersey), 2019-re pedig már 41 államban volt valamilyen büntetőjogi tilalom ebben a körben.[6] Emellett a szakirodalomban már 2014-ben olvasható volt olyan álláspont, amely szövetségi szabályozást sürgetett.[7] Történt ugyanis 2012-ben olyan súlyos eset, ahol a sértett a róla nyilvánosságra hozott pornográf felvételek miatt öngyilkosságot követett el.[8] A tagállami rendelkezések közül példaként kiemelhető New York állam büntetőkódexének (N. Y. Penal Law) 245. §-a, amely 2019-től a másról készült állókép vagy videófelvétel szándékos közzétételét vagy publikálását rendeli büntetni, ha a sértett a képen nem visel ruhát, vagy a felvétel kifejezetten nemi szervéről vagy a sértettről nemi cselekmény végzése közben készült. A bűncselekmény alanyi oldalának megvalósulásához szükséges, hogy az elkövető érzelmi, anyagi vagy fizikai sérelmet kívánjon okozni a sértettnek. Ohio-ban a meztelen, vagy szexuális cselekményt folytató személyről készült felvétel tudatos közzététele elegendő a deliktum megvalósulásához.[9]

Ausztráliában 2018-ben került sor a bosszúpornográfia szövetségi szabályozására. Az Online Biztonság Növelését célzó törvény (Enhancing Online Safety Act) az 1995-ös Criminal Code Act-et egészítette ki az intim képek nem-konszenzuális megosztásának bűncselekményével, amelyet 7 évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni.

Angliában és Walesben 2015 áprilisában kriminalizálták e cselekményt. Itt az explicit szexualitást megjelenítő képek és videók internetes közzététele képez bűncselekményt (Criminal Justice and Courts Bill), amelyet 2 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyeget a törvény.[10]

A bosszúpornográfia, a deepfake-hez hasonlóan elsősorban személyes adattal visszaélést, amennyiben pedig az elkövető például azzal fenyegeti meg a sértettet, hogy közös képeiket nyilvánosságra hozza, ha ő nem létesít vele ismét szexuális kapcsolatot, szexuális kényszerítés (Btk. 195. §) lehet megállapítható. Jogtalan vagyoni követelés esetén ugyancsak szóba jöhet a zsarolás bűncselekménye. A rendszeresség kívánalma miatt kisebb gyakorlati relevanciával ugyan, de a zaklatás megállapítása is felmerülhet.

E cselekmény kapcsán, de lege ferenda már elképzelhetőbbnek tartom a sui generis bűncselekményi tényállásként történő szabályozást. Ennek indoka, hogy a revenge porn olyan további jogi tárgyat is sért, amelyet sem a személyes adattal visszaélés, sem más, említett tényállás nem tud teljeskörűen védelemben részesíteni. Ez a jogi tárgy pedig a szexuális önrendelkezési jog egy részaspektusa, nevezetesen a sértett konszenzusával készült pornográf felvételek kapcsán azon jogosultsága, hogy maga döntse el, hogy nyilvánosságra kívánja-e hozni az ilyen felvételt, és ha igen, milyen körben. Így a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében, például a Btk. 205/A. §-ában lehetne szabályozni a pornográf felvétel jogosulatlan nyilvánosságra hozatala vétségét, amelyet az követne el, aki másról készült pornográf felvételt, annak beleegyezése nélkül, harmadik személy részére hozzáférhetővé tesz vagy nyilvánosságra hoz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. E deliktumokat két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett vétségként lehetne szabályozni, a büntetőeljárás megindítását pedig magánindítvány előterjesztéséhez kötném.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

[1] Rebecca A. Delfino: Pornographic Deepfakes: The Case for Federal Criminalization of Revenge Porn’s Next Tragic Act. Fordham Law Review, 2019/3. sz., 892–893. o.

[2] Sorbán Kinga: A bosszúpornó és deepfake pornográfia büntetőjogi fenyegetettségének szükségességéről. Belügyi Szemle 2020/10. sz., 99–100. o.

[3] Sorbán a személyes adattal visszaélés megvalósulására egyáltalán nem utal, így elképzelhető, hogy de lege ferenda a kriminalizációra tett általános javaslatát e tényállásra tekintet nélkül fogalmazta meg. Lásd Sorbán Kinga: A bosszúpornó és deepfake pornográfia büntetőjogi fenyegetettségének szükségességéről. Belügyi Szemle 2020/10. sz., 100. o.

[4] Jonathan S. Sales – Jessica A. Magaldi: Deconstructing the Statutory Landscape of ‘Revenge Porn’: An Evaluation of the Elements That Make an Effective Nonconsensual Pornography Statute. American Criminal Law Review, 2020/4 sz., 1501. o.

[5] Brooklynn Armesto-Larson: Nonconsensual Pornography: Criminal Law Solutions to a Worldwide Problem. Oregon Review of International Law, 2020/1. sz., 181. o.

[6] https://www.nbcnews.com/news/us-news/new-york-poised-join-41-other-states-criminalizing-revenge-porn-n977871 (utolsó hozzáférés: 2021.03.29.)

[7] Így Taylor Linkous: It’s Time For Revenge Porn to Get a Taste of Its Own Medicine: An Argument For the Federal Criminalization of Revenge Porn. Richmond Journal of Law & Technology, 2014/4. sz., 1–39. o.

[8] Jonathan S. Sales – Jessica A. Magaldi: Deconstructing the Statutory Landscape of ‘Revenge Porn’: An Evaluation of the Elements That Make an Effective Nonconsensual Pornography Statute. American Criminal Law Review, 2020/4 sz., 1508. o.

[9] Ohio Rev. Code Ann. § 2917.211

[10] Majid Yar – Jacqueline Drew: Image-Based Abuse, Non-Consensual Pornography, Revenge Porn: A Study of Criminalization and Crime Prevention in Australia and England & Wales. International Journal of Cyber Criminology, 2019/2. sz., 578–594. o.




Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 23.

AB: alaptörvény-ellenes a konfiskáló jellegű telekadó

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította, megsemmisítette és elrendelte az alkalmazási tilalmát az Újszentiván Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 17/2015. (XI. 30.) önkormányzati rendelete 6. § (2) bekezdésének „a II. körzetben: 240,- Ft/m2” szövegrészét.

2021. szeptember 22.

Első Magyar Jogi Könyvszalon – élmények a stand másik oldaláról

2021. szeptember 18-án az impozáns Károlyi-Csekonics-palota adott otthont a Magyar Jogász Egylet és az Alkotmánybíróság közös szervezésében francia mintára megrendezett Első Magyar Jogi Könyvszalonnak, a hazai jogi szakirodalom nagyszabású seregszemléjének. A Wolters Kluwer Hungary Kft. is képviseltette magát az eseményen – így láttuk e napot belülről.

2021. szeptember 22.

Az ajánlatok és a részvételi jelentkezések összeállítására irányadó követelmények – 1. rész

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában, dr. Dezső Attila szerkesztésében megjelenő, Nagykommentár a közbeszerzési törvényhez című könyv a korábbi kommentár jelentősen átdolgozott és kibővített változata. A könyv célja, hogy részletesen és teljeskörűen feldolgozza a közbeszerzési törvény szabályozását és fogalomrendszerét a Kbt. és a kapcsolódó jogszabályok közötti összefüggésekre is kitérve, valamint kimerítő jelleggel bemutassa az elmúlt időszak joggyakorlatát, nagy hangsúlyt fektetve nemcsak a hazai döntőbizottsági és bírósági, hanem az uniós jogalkalmazói gyakorlatra is.