Egy devizahitel-szerződés tisztességtelensége

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A deviza alapú kölcsönszerződésben a folyósításkor vételi, a törlesztésekkor eladási árfolyam alkalmazását előíró szerződéses rendelkezések tisztességtelenek, helyükbe a Ptk. 231. § (2) bekezdése szerint irányadó, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hivatalos deviza árfolyama lép.

A tényállás

A felperesek 2008-ban ingatlanfedezettel biztosított, devizában nyilvántartott jelzálog-típusú kölcsönszerződést kötöttek az alperessel. A megállapodás többek között tartalmazta, hogy „a kölcsön összegének Devizában való megállapítása a folyósítás napján érvényes, a Bank által alkalmazott Deviza vételi árfolyamon történik”, valamint, hogy „az egyes fizetendő részletek forint összegét a Hitelező a Bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes Deviza eladási árfolyamon határozza meg”. A szerződés szerint tehát, míg a folyósítás vételi árfolyamon történt, addig a havi törlesztő részletek már az eladási árfolyamon kerültek elszámolásra.

Az első- és másodfokú eljárás

A felperesek a szerződés említett kikötését támadták, mivel ez álláspontjuk szerint indokolatlan, egyoldalú előnyt biztosító tisztességtelen szerződési feltételnek minősül a régi Ptk. 209. §-a alapján.

A bíróság szerint bár a szerződés megkötésekor nem volt olyan jogszabályi rendelkezés, amely kifejezetten tiltotta volna a támadott elszámolási módot, de a vételi és eladási árfolyam közötti különbözet hasznából indokolatlan előny jelent meg a banknál, hiszen ellentételezéseként semmilyen szolgáltatást nem nyújtott. Mindezek alapján a bíróság semmisnek találta a szerződés azon részeit, amely értelmében a bank a törlesztő részletek forint összegét az általa alkalmazott, megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyamon határozza meg, az első törlesztő részlet folyósítása napján érvényes deviza összegéről tájékoztatja az adósokat, illetve az alkalmazott deviza eladási árfolyam változása esetén jogosult havonta meghatározni az új törlesztő részleteket.

A bíróság a szerződést visszamenőleges hatállyal érvényessé nyilvánította, mégpedig úgy, hogy a szerződésben a semmisnek ítélt rendelkezések tekintetében az eladási árfolyam helyett a vételi árfolyamot tüntette fel.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a törlesztés elszámolását rendező kikötés nem önmagában, a deviza eladási árfolyam alkalmazása miatt tisztességtelen, hanem a különnemű árfolyam alkalmazása miatt. Akkor lehetne tisztességes, ha a folyósítás és a törlesztés elszámolása egynemű deviza árfolyam alkalmazásával történne. A bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes szerint a jogerős ítélet ellentétes a régi Ptk. rendelkezéseivel, ezért annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte a Kúriától.

Ptk. Mesterhármas

Az új Ptk. három aspektusból – szerkesztőbizottsági tag, ügyvéd és bíró szemével. A sorozat rendezvényei: 2014.10.08.  Jogi személy – Dr. Csehi Zoltán, Dr. Tomori Erika, Dr. Gál Judit 2014.11.19.  Dologi jog – Dr. Menyhárd Attila, Dr. Gárdos Péter 2014.12.16.  Az új Ptk. és az Mt. együttes alkalmazása – Dr. Berke Gyula, Dr. Pál Lajos, Tálné Dr. Molnár Erika 2015.01.13.  Öröklési jog –  Dr. Szeibert Orsolya, Hídvéginé Dr. Adorján Lívia 2015.02.17.  Kötelmi jog – Dr. Lábady Tamás, Dr. Fuglinszky Ádám, Dr. Kemenes István Helyszín: Budapesti Ügyvédi Kamara Bővebb információ és jelentkezés>>

A Kúria megállapításai

Mivel a régi Ptk. 209. § (4) bekezdése értelmében nem alkalmazhatóak a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre [ez a rendelkezés a 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 4. cikk (2) bekezdésének átültetése a hazai jogba], ezért a Kúria abban foglalt először állást, hogy a szerződéses feltételek tisztességtelensége vizsgálható-e bíróság által. Az Irányelvben szereplő „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma a „főszolgáltatás” kifejezéssel került a magyar jogba átültetésre, ezt azonban nem lehet kiterjesztően értelmezni, hangsúlyozta a Kúria, vagyis ebbe a körbe csak a szerződés alapvető szolgáltatásait megállapító, a szerződéses kapcsolat lényegét meghatározó feltételek tartoznak.

A Kúria a korábbi, 6/2013. PJE határozatra hivatkozva megállapította, hogy deviza alapú kölcsön esetén a kölcsön összege, annak deviza neme, a szerződésben meghatározott mértékű kamat, költség és díj minősül főszolgáltatásnak, ezért nem tartozhatnak ide az átszámítási árfolyamok meghatározására vonatkozó szerződéses rendelkezések, mivel ezek csak technikai, járulékos jellegű szabályok, függetlenül attól, hogy az átszámítási árfolyamok meghatározása szükséges a szerződés teljesítéséhez. A járulékos jellegén az sem változtat, hogy a fogyasztó számára költségként jelentkezik. Az EU Bíróság ítélete alapján az átszámítási árfolyamok alkalmazását akkor lehetne a Kúria szerint szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát, illetve a díjazás megfelelését szabályozó szerződéses rendelkezéseknek tekinteni, ha a pénzügyi intézmény a fogyasztó számára pénzváltási szolgáltatást nyújtana, amelynek szokásos ellentételezése a vételi és az eladási árfolyam alkalmazása. Mivel ez nem tartozik az Irányelv 4. cikk (2) bekezdése által meghatározott kivételek körébe, vizsgálható a szerződési feltétel tisztességtelensége.

A Kúria megállapítása szerint a pénzügyi intézmény, a szerződéses feltétel egyedi megtárgyalása nélkül, egyoldalúan és indokolatlanul, a fogyasztó hátrányára, neki költséget okozva, díjazást igénylő közvetlen szolgáltatás nélkül jutott bevételhez, ez pedig tisztességtelennek minősül. Hiszen deviza alapú kölcsönszerződés esetén sem a folyósításkor, sem a törlesztésekkor nem kerül sor átváltásra, csak átszámításra, így a különnemű árfolyam alkalmazása mögött a fogyasztó számára ténylegesen nyújtott szolgáltatás nincs.

Megállapította továbbá, hogy a szerződés rendelkezései azon az alapon is tisztességtelennek tekinthetőek, hogy nem minősülnek az EU Bíróság gyakorlata alapján érthető és világos szerződéses feltételeknek. Álláspontja szerint a különnemű árfolyam alkalmazása az átlagos fogyasztó számára nem érthető, gazdasági indoka pedig nem követhető (a pénzügyi intézmény hasznának a kamatban kell realizálódnia). Az, hogy a szerződést közjegyzői okiratba foglalták, a felpereseket tájékoztatták az árfolyamkockázat őket terhelő voltáról, illetve, hogy már korábban is volt deviza alapú kölcsönszerződésük, nem eredményezi önmagában a szerződéses rendelkezések világos és érthető voltát. A Kúria szerint a tisztességtelenség megítélésénél nincs annak jelentősége, hogy a szerződéskötés idején a társadalom hogyan vélekedett az adott szerződéses konstrukcióról, sem annak, hogy a szerződéses rendelkezések a fogyasztókra nézve kedvezőbbek voltak más pénzügyi intézményekhez képest.

Nem értett egyet viszont a korábban eljáró bíróságokkal a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége megszüntetésének módjában. Az eljáró bíróságok a bank által meghatározott deviza eladási árfolyamot deviza vételi árfolyammal helyettesítő egynemű árfolyam alkalmazását írták elő. A Kúria szerint ilyen esetben csak a régi Ptk. 231. § (2) bekezdését lehetett volna alkalmazni, amely lehetőséget teremt, hogy a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével lehessen átszámítani. Ennek pedig nem a pénzügyi szolgáltatók deviza vételi, eladási vagy közép árfolyama tekintendők, hanem a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama.

Az EU Bíróság gyakorlata alapján a nemzeti bíróságoknak nincs lehetőségük a szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása esetén a szerződési feltételek módosítására, kiegészítésére (lásd: Banco Espanol ügy), csak az érvénytelen feltételt hagyhatják el. Ez a megoldás az egész szerződés érvénytelenségének megállapítását eredményezné, ugyanakkor lehetőség van az érvénytelen szerződési feltételek helyébe a nemzeti jog diszpozitív szabályait léptetni, orvosolva az érvénytelenséget. Ezt a szabályt a régi Ptk. 231. § (2) bekezdése tartalmazza.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig az EU Bíróság gyakorlatával összhangban megváltoztatta.

Az ismertetett döntés (Kúria Gfv. VII. 30.160/2014.) a Kúriai Döntések 2014/8. számában G.2. szám alatt jelent meg.

---