Egyenlő bánásmód a munka világában – II. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az egyenlő bánásmód megsértésének egyik sarkalatos területe a munkajog világa, ahol a társadalom különböző csoportjai válhatnak a megkülönböztetés alanyaivá. A témát háromrészes cikksorozatunkban ismertetjük. A szerző elsőként az egyenlő bánásmód hazai jogi szabályozását mutatta be, középpontba helyezve a védett tulajdonságok áttekintését. A második rész a bizonyítás szabályait részletezi. A harmadik pedig kitér a leggyakoribb jogsértés, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megsértésével kapcsolatos szabályokra, bírósági gyakorlatra.

Az egyenlő bánásmód megsértésének egyik sarkalatos területe a munkajog világa, ahol a társadalom különböző csoportjai, úgy, mint a romák, a fogyatékossággal élők, a nők, valamint a fiatal és idősebb munkavállalók a megkülönböztetés alanyaivá válhatnak, kiszolgáltatottságuk okán alacsonyabb jövedelemért, nem megfelelő munkakörülmények mellett, akár bejelentés nélkül, „feketén” kényszerülnek munkát vállalni, olykor írásbeli munkaszerződés megkötése nélkül. Az európai uniós szabályozás, a jogharmonizációs elvek azonban megkövetelik azt, hogy a munkához jutás, a munkavégzés, a foglalkoztatás terén az egyenlő bánásmód érvényesülése egyaránt biztosított legyen.

A korábbiakban, sorozatunk első részében szó esett az egyenlő bánásmód hazai jogi szabályozásáról, valamint a védett tulajdonságok ismertetéséről. Cikksorozatunk mostani, második része az egyenlő bánásmód körében jelentkező igényérvényesítés és bizonyítás szabályait taglalja.

Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti igények külön jogszabályokban meghatározott eljárásokban – így különösen személyiségi jogi per, munkaügyi per, fogyasztóvédelmi, munkaügyi vagy szabálysértési hatóságok (pl.: Egyenlő Bánásmód Hatóság) eljárása során –érvényesíthetőek.

Kiinduló pont az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 19. § (1) bekezdése, mely szerint a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak valószínűsítenie kell, hogy:

–           a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy – közérdekű érvényesítés esetén – ennek közvetlen veszélye fenyeget, és

–           a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor rendelkezett valamely védett tulajdonsággal.

Az ellenérdekű felet ezzel szemben annak bizonyítása terheli, hogy:

–           a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy

–           az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (3) bekezdése alapján „a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli.”

A Pp. 164. § (1) bekezdése szerint „a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.” Főszabály szerint tehát a polgári (és munkaügyi) perekben a feleknek bizonyítaniuk kell, hogy az általuk hivatkozott tények valósak.

Ahogyan az a fenti Ebktv.-szabályozásból is kitűnik, az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos bizonyítási eljárás szabályai azonban eltérően alakulnak. E körben a bizonyítási teher a felek között akként oszlik meg, hogy a sérelmet szenvedett félnek, a munkavállalónak kell valószínűsítenie a munkáltató által okozott hátrányt, valamint azt, hogy a jogsértés időpontjában valamely védett tulajdonsággal rendelkezett. Ezzel szemben a jogsértőnek, a munkáltatónak azt kell bizonyítania, hogy a munkavállaló által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, magatartása nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta vagy azt nem volt köteles megtartani adott jogviszony tekintetében.

Az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos eljárások azért mutatnak eltérő szabályozást az általános bizonyítási eljárásokhoz képest, mert a sérelmet szenvedett fél eleve hátrányosabb helyzetben van a sérelmet okozó félhez képest

Mit is takar maga a valószínűsítés? Erre a kérdésre az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület 384/4/2008. (III.28.) TT. számú állásfoglalásában kifejtettek irányadóak, miszerint „a valószínűsítés olyan bizonyítás, amelyből az átlagember azt a következtetést vonja le, hogy objektív megítélés alapján a panaszos panasza megalapozott.” Mindez lényegében egy általános elfogadást foglal magában.

A védett tulajdonságok valószínűsítésével kapcsolatos nehézségeket cikkünkben már korábban fejtegettük, azonban nem esett még szó a hátrány valószínűsítéséről. Hogy mi minősül hátránynak, az a munkavállaló, sérelmet szenvedett fél szubjektív megítélésén alapul, és az nem igényel különösebb bizonyítást. A bírói gyakorlat a hátrány fogalmát tágan értelmezi: az lehet maga a munkaviszony megszüntetése, előnytelen, kedvezőtlen szerződéses kikötés, az, hogy a munkáltató kedvezőtlenebb feltételekkel foglalkoztatta a munkavállalót[1].

A bizonyítás körében vizsgálandó kérdéskörként merül fel a védett tulajdonság és a keletkezett hátrány közötti okozati összefüggés fennállása. A bírói gyakorlat nem nevezhető egységesnek e témakört illetően: egyes álláspontok szerint a két feltétel valószínűsítése mellett a munkavállalót terheli az okozati összefüggés bizonyítása. Más döntésekből az olvasható ki, hogy a sérelmet szenvedett fél valószínűsítési kötelezettsége nem terjed ki a védett tulajdonság és a hátrány között fennálló oksági kapcsolat igazolására.

Cikkünk szerzője – az ismert legfelsőbb bírósági, kúriai határozatok alapján – az utóbbi álláspontot osztja. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos eljárások éppen azért mutatnak eltérő szabályozást az általános bizonyítási eljárásokhoz képest, mert a sérelmet szenvedett fél eleve hátrányosabb helyzetben van a sérelmet okozó félhez képest. A törvény eleve nem is bizonyítási, hanem valószínűsítési kötelezettséget ír elő a sérelmet szenvedőnek, amelyet az indokol, hogy a legtöbb esetben nem állnak fenn ama feltételek, nem állnak rendelkezésére ama eszközök, amelyekkel az okozati összefüggést bizonyítani, igazolni tudná.

[htmlbox akr]

A sérelmet szenvedő félnek tehát azokat az objektív tényeket kell előadnia és valószínűsítenie, amelyek igazolják, hogy milyen védett tulajdonság alapján milyen hátrány érte. Miután a kérelmező eleget tett valószínűsítési kötelezettségének, megfordul a bizonyítási teher és a munkáltatónak kell bizonyítania azt, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, illetve azt nem volt köteles megtartani.

A sérelmet szenvedő fél valószínűsítésével szemben a másik fél általános és speciális kimentési okokat igazolhat. Az általános kimentési szabály szerint nem minősül az egyenlő bánásmód megsértésének az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat mely:

a) a hátrányt szenvedő fel alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal aranyos,

b) melynek – az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben – tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van.

A speciális kimentési szabály szerint nem minősül az egyenlő bánásmód megsértésének a foglalkoztatás, a munka jellegével és természetével kapcsolatos aranyos megkülönböztetés.

Lábjegyzet:

[1] dr. Kulisity Márta: A bizonyítási eljárás szabályai az egyenlő bánásmód sérelmére hivatkozás esetén (9. o.)

Felhasznált irodalomjegyzék:

Dr. Bonnyai Réka: Az egyenlő bánásmód elve az Európai Unió jogrendszerében és a magyar jogrendszerben – http://www.jogiforum.hu/publikacio/591 (Letöltés dátuma: 2017.07.05.)

Dr. Kulisity Mária: A bizonyítási eljárás szabályai az egyenlő bánásmód sérelmére hivatkozás esetén (Szerzőtől kapott irodalom)

Sipőczné dr. Tánczos Rita: Az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatos munkajogi ítélkezési gyakorlat – http://www.lb.hu/sites/default/files/fsc_tanulmany/sipoczne_tanczos_rita.pdf (Letöltés dátuma: 2017. 07.08.)

Dr. Zaccaria Márton Leó: Az egyenlő bánásmód elvének érvényesülése a munkajog területén a magyar joggyakorlatban – http://jog.unideb.hu/documents/doktori_nyilvanosvita/zaccaria-ertekezes.pdf (Letöltés dátuma: 2017.07.05.)

Az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos munkaügyi bírósági gyakorlat (Összefoglaló vélemény) – http://www.kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_-_egyenlo_banasmod.pdf (Letöltés dátuma: 2017.07.06.)

Felhasznált jogszabályok jegyzéke:

Magyarország Alaptörvényének (2011. április 25.)

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. számú törvény

A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény

A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény

Az állami tisztviselőkről szóló 2016. évi LII. törvény

---