Elévülhetetlenné váltak egyes nemi bűncselekmények


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2014. december 21-én hatályba lépett a büntethetőség elévülésére vonatkozó rendelkezéseket módosító törvény. A döntés értelmében az elévülhetetlen deliktumok köre bővült, így egyes nemi bűncselekmények elkövetése miatt akkor is helye van a büntetőeljárás megindításának és lefolytatásának, ha már az általános vagy a meghosszabbodott elévülési idő is letelt.


Tények, előzmények

A Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény) 2013. július 1-jei hatálybalépésekor a jogalkotó az elévülhetetlen bűncselekmények közé a háborús és emberiesség elleni tényállásokat (Btk. XIII. és XIV. Fejezet), valamint azon deliktumokat sorolta be, amelyek a kódex különös része alapján életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetettek [Btk. 26. § (3) bek.]. Ezzel párhuzamosan a Btk. mellett más jogszabályok is kimondták – már 2012. január 1-jei hatállyal – egyes bűncselekmények elévülhetetlenségét, megtörve ezáltal az egységes – kifejezetten egy kódexben történő – büntetőjogi szabályozás elvét. Az alkotmányozó az Alaptörvény U) cikk (6) bekezdésében ugyanis deklarálta az egyes pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy személyek ellen elkövetett súlyos bűncselekmények elévülésének kizártságát. Ezt az alaptörvényi rendelkezést a 2011. évi CCX. törvény értelmezte [3-7. §], kimondva továbbá egyes nemzetközi jog szerint el nem évülő bűncselekmények elévülhetetlenségét is [1-2. §].

2014. december 21-én hatályba lépett azonban a büntethetőség elévülésére vonatkozó rendelkezéseket módosító 2014. LXV. törvény. Az Országgyűlés döntése értelmében az elévülhetetlen deliktumok köre bővült, így egyes nemi bűncselekmények elkövetése miatt akkor is helye van a büntetőeljárás megindításának és lefolytatásának, ha már az általános [Btk. 26. § (1) bek.], vagy a meghosszabbodott [Btk. 28. § (1a) bek.] elévülési idő is letelt. Emlékezhetünk, a büntetőkódex módosításának szükségességére a törvényhozás népjóléti bizottságának kormánypárti elnöke, Selmeczi Gabriella elmondása szerint az ún. Sipos-ügy irányította rá a figyelmet. A megfogalmazott gyanú szerint a diákjait zaklató tanár ellen ugyanis azért nem volt megindítható a büntetőeljárás, mert az elévülési idő letelte megszüntette a büntetőjogi felelősség megállapításának lehetőségét.

A jogszabályi háttér

A hatályos joghelyzetben a büntethetőség általános elévülési ideje az elkövetett bűncselekmény büntetési tételének felső határával megegyező idő, de legalább öt év [Btk. 26. § (1) bek.]. Ehhez képest határoz meg a Btk. kivételeket, többek között a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek nemi bűncselekményekkel szembeni fokozott büntetőjogi védelmének biztosítása érdekében. E célkitűzés elérését a jogalkotó az elévülés szabályozásán keresztül kétféleképpen kívánja elősegíteni.

Egyrészt, a Btk. 28. § (1a) bekezdése lehetőséget biztosít az elévülési idő meghosszabbodására abban az esetben, ha a nemi deliktum sértettje az elkövetés idején a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. Ilyen esetben az elévülés idejébe nem számít be az az időtartam, amely az elkövetéstől a sértett tizennyolcadik életévének betöltéséig eltelik, ennyivel tehát meghosszabbodik az elévülési idő. Ez a rendelkezés – büntetési tételre tekintet nélkül – valamennyi olyan nemi bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazandó, amelyek elévülése nem kizárt.

Másrészt, az idézett módosító törvény indokolása szerint a gyermekek nagyobb védelmét szolgálja a Btk. XIX. Fejezetében szabályozott egyes nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekmények elévülhetetlenné nyilvánítása is. Az elévülhetetlenség érvényesüléséhez több konjunktív feltétel teljesülése szükséges: az elkövetett bűncselekmény

öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel fenyegetett, amelynek
van sértettje,
aki az elkövetéskor a tizennyolcadik életévét nem töltötte be.

Mindezen feltételek vizsgálata akkor szükséges, ha az általános, vagy meghosszabbodott elévülési idő is lejárt, és egyfajta kisegítő lehetőségként a büntetőeljárás megindításához az elévülhetetlenségi rendelkezés alkalmazása szükséges.

Az elévülhetetlenségi rendelkezés büntetőjogi hatókörét befolyásoló tényezők

Az új törvényi rendelkezés tényleges jogi hatóköre meglehetősen szűkre szabott. A Btk. XIX. Fejezetében található bűncselekmények közül az első kritériumot ugyanis mindössze hat tényállás bizonyos alakzatai „teljesítik”. Ezek a következők:

szexuális kényszerítés minősített esetei [Btk. 196. § (2)-(3) bek.],
szexuális erőszak valamennyi alakzata (Btk. 197. §), kivéve a büntetendő előkészületet [Btk. 197. § (5) bek.],
szexuális visszaélés egyetlen minősített esete [Btk. 198. § (3) bek. a)],
kerítés egyes minősített esetei [Btk. 200. § (4)-(5) bek.],
bordélyházzal összefüggésben elkövetett gyermekprostitúció kihasználása [Btk. 203. § (4) bek.],
gyermekpornográfia egy-egy alap-, és minősített esete [Btk. 204. § (1) bek. c), (2) bek.].

Valamennyi itt felsorolt tényállás – ellentétben más nemi bűncselekményekkel (pl. kitartottság) – rendelkezik sértettel, így e követelmény nem korlátozza a jogintézmény hatókörét. További értelemszerű, a rendelkezés céljával összefüggő restrikciót jelent azonban a sértetti kör elkövetéskori életkorának tizennyolc életévben történő meghatározása. Az elkövetőnek ebben a tényben történő tévedése [vö. Btk. 20. § (1) bek.] csak akkor releváns, ha ez a cselekmény büntetőjogi értékelését úgy befolyásolja, hogy az a megváltozott minősülés folytán már nem tartozik az öt évi szabadságvesztésnél súlyosabban fenyegetett nemi bűncselekmények körébe. Példával megvilágítva, az elkövető – a körülményektől függően – akár sikeresen hivatkozhat a büntethetőség elévülésére, ha egy 11 éves sértettel létesített ugyan konszenzuális szexuális kapcsolatot, azonban tévedése következtében őt 13 évesnek gondolta. Ilyen esetben cselekménye elévülhet, hiszen az már nem szexuális erőszakként [Btk. 197. § (2) bek.], hanem szexuális visszaélésként [Btk. 198. § (1) bek.] lenne értékelendő. Ebben az esetben a büntetőeljárás a Be. 6. § (3) bek. c) pontja alapján nem indítható meg. Egyébként a sértett életkorában való tévedés az elévülés kérdését nem befolyásolja.

Szintén érintheti a Btk. 26. § (3) bek. c) pontjának alkalmazását egyes nemi bűncselekmények üldözésének magánindítványhoz kötöttsége (vö. Btk. 207. §). Az elévülhetetlenség viszonylatában ez a tényező kizárólag egy bűncselekményi változatnál, mégpedig a szexuális erőszak első alapeseténél [Btk. 197. § (1) bek. a)] merül fel, feltéve, hogy nem realizálódik minősítő körülmény, és az alapesettel összefüggésben más nem magánindítványra üldözendő bűncselekményt sem követnek el (vö. Btk. 207. §). A korlátozó jelleget az jelenti, hogy a Be. 173. § (3) bekezdése alapján a magánindítvány előterjesztésére a jogosultnak az elkövető kilétéről való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül van lehetősége. Ennek alapján az érintett tényállás vonatkozásában csak akkor bír az elévülhetetlenné nyilvánítás relevanciával, ha a sértett a rendelkezésre álló nyolc éves – vagy az elévülési idő esetleges meghosszabbodása esetén még hosszabb – elévülési idő alatt nem szerzett tudomást a szexuális erőszak elkövetőjéről, és emiatt nem tudta magánindítványát előterjeszteni. Ez utóbbi esetnek a gyakorlati relevanciája meglehetősen csekély, ezért állítható, hogy a szexuális erőszak erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel megvalósuló – egyébként a gyakorlatban leggyakrabban előforduló – alapesete vonatkozásában az eljárási kódex magánindítványra vonatkozó szabályai várhatóan leszűkítik az elévülhetetlenségi jogintézmény potenciális alkalmazási körét.

A rendelkezés várható alkalmazási lehetőségei, potenciális kihatása a joggyakorlatra

Az új jogintézmény várható kihatása a joggyakorlatra meglehetősen csekélynek tűnik. Ez a prognózis magyarázható egyrészt a fentiekben felsorolt büntető anyagi jogi korlátozó tényezőkkel, másrészt alátámasztják eljárásjogi szempontok is. Az elkövetés és a büntetőeljárás megindítása közötti hosszú idő eltelte ugyanis hátrányosan hathat az esetleges bizonyítási eljárás sikerességére, mivel a bizonyítékok elenyészésének esélye ilyen nagy időmúlás esetén kifejezetten magasnak mondható.

Mindezekre is figyelemmel jelen pillanatban csak megjósolni lehet, hogy a fentiekben felsorolt, érintett bűncselekmények közül a gyakorlatban melyek esetében lehet relevanciája az elévülés kizártságának. Véleményem szerint ebből a szempontból minden olyan tényállás szerephez juthat, ahol az elkövető és a sértett között az elkövetés idején függőségi (pl. nevelési, gondozási, hozzátartozói vagy csupán életkori különbségben megnyilvánuló stb.) viszony áll fenn, amely miatt – tartva az esetleges további következményektől – a sértett közvetlenül az elkövetést követően nem, csak a függőségi kapcsolat megszűnése után kezdeményezi a büntetőeljárás megindítását. Ez a lehetőség egyaránt felmerülhet a nemi kapcsolat konszenzussal [pl. Btk. 197. § (2) bek., 198. § (3) bek. a)] vagy kényszer alkalmazásával [pl. Btk. 196. § (2) bek.] történő kialakítása esetén, vagy akkor is, ha az inkriminált cselekmény – a kerítés tényállása [Btk. 200. § (4) bek.] keretei közé illeszkedően – prostitúciós jellegű volt, és a „futtatóval” való kapcsolat megszakadása után teszi meg a sértett a feljelentést. Ugyanilyen körülmények között juthat szerephez a gyermekpornográfia alap-, vagy minősített esete [Btk. 204. § (1) bek. c), (2) bek.] is, ha a sértett a róla készített pornográf felvétel forgalomba hozataláról, készítéséről csak az általános elévülési idő lejárta után szerez tudomást.


Kapcsolódó cikkek

2024. december 6.

Papírból PDF – az új ingatlan-nyilvántartás

A jelenlegi ingatlan-nyilvántartásunk egy 1997-es törvényen alapul, és jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy ez a több mint két évtizedes szabályozás releváns rendelkezéseket tartalmaz-e. Az ezzel kapcsolatban felmerülő igény, illetve a COVID által okozott válsághelyzet következtében a szükség is egyre jobban nőtt egy gyors, hatékony, egyszerű és legfontosabbak közt elektronikus rendszerre, hogy hivatalos ügyeinket tudjuk intézni. Az Ars Boni cikkpályázat keretében készült írásban ezt az új és modern, elektronikus világba lépő jogintézményt szabályozó és véglegesnek tűnő 2021.évi C. törvényt fogom összehasonlítani eredeti, kihirdetéskori szövegével, illetve a jelenleg hatályos – de nemsokára „régi”-nek aposztrofált – ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénnyel.

2024. december 6.

Perújítás az alapügyben távollévő terhelttel szemben folytatott eljárás miatt

Ha a terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, érdemi vallomást tett és kizárólag az ügydöntő határozat kihirdetésekor nem jelent meg, a bizonyítás megismétlése nem válik szükségessé a terhelt távollétén alapuló perújítási eljárásban. A perújítás célja ebben az esetben a terhelt vallomástételi, észrevételezési és indítványozási jogának biztosítása és az ez alapján szükségessé váló bizonyítás lefolytatása – a Kúria eseti döntése.

2024. december 4.

Kamerás adatkezelés szálláshelyen

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság egymillió forint adatvédelmi bírságot szabott ki egy szálláshellyel szemben az érintett ingatlanra felszerelt kamerarendszerrel összefüggő adatkezelés jogszerűségének vizsgálata során. A döntést az indokolta, hogy a szálláshely nem nyújtott a hazai és regionális előírások szerint könnyen hozzáférhető és átlátható tájékoztatást az általa működtetett kamerarendszer kapcsán megvalósuló adatkezelésről.