Az ítélet kiegészítése
Az ítélet kiegészítésének hivatalból csak akkor van helye, ha a bíróság érdemi döntésében nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a jogszabály értelmében hivatalból kötelező – a Kúria eseti döntése.
Törvényjavaslat a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseivel összefüggő, valamint egyéb magánjogi tárgyú törvények módosításáról
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az igazságügyi miniszter 2015. február 13-án, pénteken nyújtotta be a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseivel összefüggő, valamint egyéb magánjogi tárgyú törvények módosításáról szóló, T/3117. számú törvényjavaslatát.
Az Országgyűlés február 16-ai, hétfői ülésén döntött arról, hogy a törvényjavaslatot kivételes eljárásban tárgyalja. A kivételes eljárás eredményként képviselői módosító javaslatok benyújtására a kivételes eljárást elrendelő döntés meghozatalát követő három órában volt lehetőség. Nem meglepő, hogy módosító javaslat benyújtására nem került sor. A törvényjavaslat zárószavazására már február 20-án sor kerül.
Az alábbiakban áttekintjük a törvényjavaslat főbb rendelkezéseit.
Az Fhtv. módosítása
Az Fhtv. 2015. február 1-jétől új 21/A–21/B. §-sal egészült ki. E rendelkezések rögzítették, hogy deviza alapú hitelek esetén a szerződéskötést megelőzően a hitelező köteles kockázatfeltáró nyilatkozatot aláíratni a fogyasztóval, valamint meghatározták, hogy a folyósításra és a törlesztésre milyen árfolyamon kerül sor.
A szabályozás több problémát is felvetett. Egyrészt az Fhtv. 2. § (4) bekezdése úgy rendelkezett, hogy e szabályok jelzáloghitel és pénzügyi lízing esetén nem alkalmazandóak, amelyet semmilyen jogpolitikai szempont nem támasztott alá. Másrészt pedig az Fhtv. 34. §-a a kockázatfeltáró nyilatkozatra vonatkozóan is úgy rendelkezett, hogy az Fhtv. e rendelkezését a már megkötött szerződésekre is alkalmazni kell. Tekintettel arra, hogy a rendelkezés a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozott, már megkötött szerződések esetén a követelmény nyilvánvalóan nem teljesíthető, nem pótolható.
A módosítás mindkét hibát korrigálja: az Fhtv. 2. § (4) bekezdésének módosításával egyértelművé teszi, hogy a 21/A.–21/B. §-ok jelzálogkölcsön és pénzügyi lízing esetén is alkalmazandóak, valamint az Fhtv. 34. § módosításával rögzíti, hogy az Fhtv. 21/A. §-a már megkötött szerződésekre nem alkalmazandó.
A tervezett szabályozás a helyes cél ellenére is problematikus, hiszen az Fhtv. 34. §-a azt határozta meg, hogy az Fhtv.-nek a 2010. évi XCVI. törvénnyel meghatározott rendelkezései mikortól alkalmazandóak. Ez a rendelkezés visszamenőlegesen nem változtatható meg. Vélhetően azonban a gyakorlat – az egyértelmű jogalkotói szándékra tekintettel – erre az elméleti problémára nem lesz tekintettel.
A Ptké. módosítása
A törvényjavaslat sajnálatos módon a Ptké.-t is módosítja. A módosítás – annak tartalmától függetlenül – két szempontból is problematikus. A Ptké. azt határozza meg, hogy melyik magánjogi jogviszonyokra melyik kódexet kell alkalmazni. E szabályok utóbb nem írhatóak felül, hiszen e szabályok 2014. március 15-étől folyamatosan hatályosulnak. További probléma, hogy a Ptké. – a korábbi szabályozással szakítva – nem tartalmaz értelmező normákat, kizárólag a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezéseket rögzíti. Ennek oka: a jogalkotó el kívánta kerülni, hogy a Ptk. módosítására utóbb a Ptké.-n keresztül kerüljön sor. A most meghatározott értelmező rendelkezések ezzel a célkitűzéssel szakítanak.
A törvényjavaslat módosítja a Ptké. 12. §-át. A módosítás egyértelművé teszi, hogy nincs szükség a létesítő okirat módosítására pusztán amiatt, mert az általános hivatkozásként a Gt. rendelkezéseire utalt. Kkt. és bt. esetén nincs szükség a létesítő okirat módosítására kizárólag annak érdekében sem, hogy a létesítő okirat a társaság vezető tisztségviselőjét ügyvezetőként nevesítse. Ha azonban a létesítő okirat egyéb okból módosul, a társaság köteles ezt a változást is azon átvezetni. Hasonló rendelkezést rögzít a törvényjavaslat szövetkezetek esetére is.
Lényeges változást hoz ugyanakkor a Ptké. 49. §-ának módosítása. A módosítás a keretbiztosítéki zálogjog és a különvált zálogjog problémáját kívánja kezelni. Az Igazságügyi Minisztérium 2014 októberében állásfoglalást adott ki, amelyben azt vizsgálta, hogy a régi Ptk. alapján megkötött keretszerződések alapján az új Ptk. alapján megkötött szerződésekből fakadó követeléseket biztosítja-e a zálogjog, ha a régi Ptk. alapján megkötött zálogszerződés úgy rendelkezik, hogy azok a keretszerződések alapján keletkező egyedi szerződésekből eredő követelések biztosítékaként szolgálnak. Az Igazságügyi Minisztérium álláspontja szerint a kérdésre a válasz: nem, aminek alátámasztásaként arra hivatkoztak, hogy a hitel és a zálogjog jogi egységet alkot.
Az Igazságügyi Minisztérium válasza véleményünk szerint hibás volt, hiszen a hitel és a zálogjog nem alkot „jogi egységet”. Nincs például semmi akadálya annak, hogy egy régi hitelszerződés biztosítékául ma az új Ptk. alapján alapítsanak zálogjogot, ahogy annak sincs akadálya, hogy a régi hitelszerződést az új Ptk. hatálya alá helyezzék, és ez nem érinti a régi Ptk. alapján megalapított zálogjogot. E körben csupán az kellene, hogy relevanciával bírjon, hogy miként van megfogalmazva a zálogszerződésben a biztosított követelések köre. Semmi akadálya nincs annak, hogy a régi Ptk. alapján alapított zálogjog kiterjedjen az új Ptk. alapján nyújtott hitelekre, feltéve, hogy a zálogszerződés a biztosított követelések körét úgy határozza meg, hogy abba ezek a hitelek is beleférnek.
Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalása komoly bizonytalanságot okozott a bankszektorban, hiszen számos pénzügyi intézmény biztosítéki struktúrájának alapjait megkérdőjelezte. A jogalkotó vélhetően észlelte a korábbi álláspontjának tévességét, ezért a Ptké. módosításával azt rögzíti a törvényjavaslat, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt, a korábban hatályos zálogjogi szabályok alapján kötött zálogszerződéssel létrejött keretbiztosítéki zálogjog szolgálhat olyan követelések biztosítékául, amelyek már a Ptk. hatálybalépése után kötött szerződésekből származnak.
E módosításhoz kapcsolódóan a törvényjavaslat azt is biztosítja, hogy a régi Ptk. alapján kötött zálogszerződéssel létrejött járulékos jelzálogjogok a Ptk. hatálybalépését követően felhasználhatók legyenek refinanszírozási célra a különvált zálogjogra vonatkozó szabályok alkalmazásával. A törvényjavaslat indokolása szerint e változtatás minden érintett számára kedvező: „A zálogkötelezettet legfeljebb abból érheti hátrány, hogy a különvált zálogjog jogosultja a Ptk. rendelkezései alapján már erre irányuló megállapodás hiányában is, pusztán a törvény rendelkezése alapján a zálogjogának bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítését választhatná, ezért a módosítás ennek lehetőségét arra az esetre korlátozza, amikor a bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésre már az eredeti zálogjogosult is jogosult volt, vagy ha a zálogtárgyból való kielégítés e módjában a zálogkötelezettel a különvált zálogjog jogosultja megállapodott.” Arra azonban a törvényjavaslat nem ad választ, hogy a bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésről való megállapodás feltételeire a régi vagy az új Ptk. irányadó-e, így egyértelműen az sem válaszolható meg, hogy a bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítés módjára milyen szabályok lesznek irányadóak.
Végül pedig új fejezettel egészíti ki a törvényjavaslat a Ptké.-t. A Ptké. új 52/A. §-a a kamat körében határoz meg értelmező szabály. A miniszteri indokolás szerint a módosítás célja annak egyértelművé tétele, hogy a kamatfizetés csak pozitív tartalmú pénzszolgáltatásként értelmezhető. Ezért a Ptké. azt rögzíti, hogy ha a tartozás a kamatfeltételek változása következtében kamatmentessé vagy negatív kamatozásúvá válna, a pénztartozást – a felek erre vonatkozó kifejezett eltérő rendelkezése hiányában – 0.01%-os kamattal kamatozóként kell értelmezni mindaddig, amíg a kamat ezt a mértéket meg nem haladja. A rendelkezés értelemszerűen nem a Ptké.-be tartozó kérdés, hiszen nem átmeneti rendelkezést tartalmaz. Ennek megfelelően rögzíti a módosítás, hogy ezt a rendelkezést nem csak a Ptk. hatálybalépésekor fennállt jogviszonyból eredő kamatfizetési kötelezettséggel érintett pénztartozás kamatfeltételeinek változása esetén, hanem a Ptk. hatálybalépését követően létrejött jogviszonyból eredő pénztartozás tekintetében is alkalmazni kell.
A Hpt. módosítása
A Ptké. kamatra vonatkozó szabályával összhangban módosul a Hpt. is. A Hpt. új 280. §-a azt rögzítené, hogy a nem természetes személlyel kötött betétszerződésben – a Ptk. 6:390. § (1) bekezdésének rendelkezéseitől eltérően – a betét összege után 0%-os vagy negatív előjelű kamat is kiköthető. Negatív előjelű kamat alkalmazása esetén a visszafizetendő pénzösszeg a negatív előjelű kamatlábnak megfelelő mértékben csökken. A törvény miniszteri indokolása szerint fontos, hogy „a bankok a hazai szabályok szerint is kiköthessenek, illetve érvényesíthessenek negatív előjelű kamatot, de kizárólag abban az esetben, ha a betétes nem természetes személy.” A módosítás megfogalmazása ugyanakkor pontatlan, hiszen a Ptk. szabályozásának diszpozitivitására tekintettel szükségtelen annak külön kimondása, hogy – a Ptk. 6:390. § (1) bekezdésétől eltérően – negatív kamat is kiköthető. E helyett azt lett volna szükséges kimondani, hogy fogyasztói jogviszonyokban az ilyen kikötések semmisek.
A jogegységi és az elszámolási törvény módosítása
A jogegységi törvényt úgy módosította az elszámolási törvény, hogy a jogegységi törvény 4. §-ában megfogalmazott vélelemmel szemben a forint alapú és a deviza kölcsönszerződések esetén a 2010. november 26-át követően közzétett ÁSZF-ek, vagy a korábbi ÁSZF-ek 2010. november 26-át követően közzétett módosításai vonatkozásában nem kell vélelmezni a 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel a szerződéses kikötés tisztességtelenségét. Erre tekintettel azonban a Felügyelet a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény szerinti eljárásokat folytathatja le, és 2015. február 14. és február 28. között hivatalból közérdekű keresettel pert indíthat; a határidő jogvesztő. A törvényjavaslat a keresetindítási határidőn jelentősen változtat: február 28. helyett április 30-ig jogosult benyújtani a közérdekű keresetet a Felügyelet. Az új határidő ráadásul nem jogvesztő: meghatározott esetekben a Felügyelet ezt követően is jogosult a keresetlevél benyújtására.
Az elszámolási törvény több rendelkezést tartalmaz, amelyek célja, hogy lehetőség szerint ne legyen szükség a közérdekű perekre. Az elszámolási törvény rögzíti, hogy a pénzügyi intézmény köteles a törvényjavaslat hatálybalépését követő 30 napon belül a Felügyelethez benyújtani az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó ÁSZF-einek a törvényjavaslat mellékletében meghatározott formátumban összeállított kivonatát. E kötelezettség nem terheli a pénzügyi intézményt azon időszakokra, amelyekben az egyoldalú szerződésmódosítás jogával nem élt.
Nem nyújthat be továbbá a Felügyelet közérdekű keresetet, ha a pénzügyi intézmény vállalja, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás ellenére önként elszámol a fogyasztókkal az elszámolási törvény szabályai szerint. A pénzügyi intézmény erről írásban, közjegyzői okiratba foglaltan köteles nyilatkozni. A nyilatkozat megtételére a keresetlevél közléséig van lehetőség.
A törvényjavaslat pontosítja továbbá a közérdekű perek eljárási szabályait, meghatározva például a perújítás szabályait.
Mindezek alapján az várható, hogy a Felügyelet csupán néhány pénzügyi intézménnyel szemben fog közérdekű keresetet indítani, és – az adatszolgáltatásra nyitva álló 30 napos határidőre tekintettel – e keresetek benyújtása sem várható március vége előtt.
