Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Várhatóan 2016. november végén az Országgyűlés elfogadja a polgári perrendtartásról szóló T/11900. törvényjavaslatot (a továbbiakban: Javaslat), melynek általános vitája 2016. szeptember 26-án lezárult. A törvényjavaslat megfelelő előkészítését és széles körű szakmai, közigazgatási egyeztetését mutatja, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok száma elenyésző.
Tekintettel arra, hogy amióta az új polgári perrendtartás törvényelőkészítő munkálatai az Igazságügyi Minisztériumban 2014 szeptemberétől megkezdődtek, folyamatosan tájékoztatjuk a téma iránt érdeklődő szakmai közönséget a jogalkotási folyamatról, ebben a lapszámban olyan, a Javaslatnak a hatályos Pp.-től leginkább eltérő újításait foglalom össze, amelyek a polgári perekben jogi képviseletet ellátó ügyvédeket közvetlenül érintik.
A Javaslat elfogadása esetén az új polgári perrendtartásról szóló törvény 2018. január 1-jén lép hatályba, és a hatálybalépése után indult ügyekben kell alkalmazni.
1. A törvényszék lesz az általános hatáskörű elsőfokú bíróság
A Javaslat szabályozási logikája a hatályos Pp. hatásköri szabályozásához képest megfordul. Ennek okairól többször is írtunk jelen folyóirat hasábjain, ezért erre most nem térek ki. A Javaslat szerint a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe. Ez a törvény lehet a Pp., de más, ún. ágazati jogszabály is.
Azt, hogy mely perek tartoznak a járásbírósági hatáskörbe, a Javaslat 20. § (3) bekezdése határozza meg. Ahhoz, hogy elkerülhető legyen a járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyek hosszú, tételes felsorolása, ami különösen olyan vagyoni viszonyokkal összefüggő jogviták esetén jelent problémát, ahol a pertárgyérték nem meghatározható (pl. okirat kiadása iránt indított, vagy jognyilatkozat pótlása iránti per), a Javaslat definiálja az ún. vagyonjogi per fogalmát az értelmező rendelkezések között. Eszerint vagyonjogi per az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető.
[multibox]
Ez azt jelenti, hogy a kizárólag pénzkövetelés iránt indított perek mellett ebbe a körbe tartoznak azok a nem meghatározható pertárgyértékű kötelmi, dologi és öröklési jogi perek is, amelyek a felek vagyoni (vagyis nem személyi állapotot érintő és nem személyiségi jogi) jogosultságait érintik.
E fogalom-meghatározásra és a vagyonjogi perek kategóriájának ilyen jellegű átértelmezésére (kiszélesítésére) tehát azért volt szükség, hogy elkerülhető legyen, hogy a fél vagyoni jogain alapuló, de nem meghatározható pertárgyértékű ügyeket egyesével, tételesen kelljen felsorolni a járásbírósági határkörbe tartozó ügyek körében.
Így a Javaslat 20. § (3) bekezdése szerint a járásbíróság hatáskörébe tartoznak:
a) azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg, vagy amelyekben a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem meghatározható, kivéve
b) a személyi állapotot érintő perek,
c) a végrehajtási perek.
A Javaslat szerint a vagyonjogi perek tárgyának értékhatára a hatályos Pp.-vel egyező összeghatár szerint került meghatározásra, a beszerzett ügyforgalmi adatok alapján itt nem volt indokolt a változtatás.
A Javaslat ugyanakkor továbbra is meghatároz olyan ügytípusokat, amelyek a pertárgyértékre tekintet nélkül a törvényszék hatáskörébe tartoznak.
A szellemi alkotásokkal kapcsolatos szerzői jogi, szomszédos jogi és iparjogvédelmi perek speciális, különös szakmai felkészültséget igénylő anyagi jogi szabályozás alá esnek, ezért változatlanul indokolt a törvényszéki hatáskör fenntartása. A közhatalmi jogkörben okozott károk megtérítése, illetve az e tárgykörrel szorosan összefüggő sérelemdíj megfizetése iránt indított perek törvényszéki hatáskörbe utalása szintén indokolt a pertárgy értékétől függetlenül.
A Javaslat Nyolcadik része megteremti két, kollektív igényérvényesítéssel kapcsolatos eljárás szabályait: a közjogi felhatalmazottságú közérdekű per és a felek rendelkezési jogán alapuló társult per szabályait. A közérdekű perekre kialakított szabályozás olyan keretjellegű szabályozásnak tekintendő, ahol a közérdekű perindításra lehetőséget adó jogszabályoknak – pl. Ptk., versenytörvény, fogyasztóvédelmi törvény – kell utalniuk a Pp. szabályainak alkalmazására. Ezek a közérdekű perek törvényszék hatáskörébe tartoznak, míg a társult per egyaránt tartozhat járásbíróság, törvényszék és közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe.
A Pp. hatálybalépését követően a joggyakorlatnak arra kell figyelemmel lennie, hogy ha egy ágazati törvény külön nem nevesíti, hogy a hatálya alá tartozó ügy járásbíróság hatáskörébe tartozik, akkor az törvényszéken indul.
2. Kötelező jogi képviselet a törvényszék előtt
Tekintettel arra, hogy a Javaslat az általános hatáskörrel rendelkező elsőfokú bíróságként a törvényszéket ruházza fel, az egységes perrendet is a törvényszékre modellezi, és a járásbíróság előtt, jogi képviselő nélkül eljáró felek tekintetében ad igényérvényesítési könnyítéseket (lásd később.)
A törvényszékre modellezett perrend hatékonysági előnyeinek megjelenése, a professzionális pervitel garanciája a felek jogi képviselővel való eljárása, amit a törvényszék előtti ügyekben mindkét fél számára kötelezővé tesz a Javaslat. Mindezt úgy, hogy nem enged alóla kivételeket, ellentétben a hatályos Pp. 73/A. § (1) b) pontja alatt alkalmazott, a kivételek széles körét lehetővé tevő szabályozási megoldással.
A Javaslatnak a perhatékonyság növelését a felek jogi képviseletétől váró szabályai azon a megfontoláson alapulnak, hogy ez együtt jár a szakszerűség fokozódásával, csökken a hiánypótlások száma, a jogi szaktudást is igénylő nyilatkozatok felvétele, illetve tisztázása jelentősen lerövidülhet.
A kötelező jogi képviselet szükségességéről, valamint a jogi képviselő közreműködése nélkül való eljárás jogkövetkezményeiről az eljárás kezdetén, az eljárást megindító beadvánnyal összefüggésben (keresetlevél visszautasítása, kereset közlése az ellenérdekű féllel), illetve a perorvoslati eljárást megalapozó határozatban kell a bíróságnak tájékoztatást nyújtania. Ha a felperes jogi képviselő nélkül nyújtja be a keresetlevelet olyan ügyben, amelyben jogi képviselő közreműködése kötelező, a bíróság a keresetlevelet visszautasítja.
Ez az eset a Javaslatban a hiánypótlási felhívás kiadása nélküli visszautasítási okok között szerepel. Ha a fél az eljárás folyamán lép perbe, akkor első jelentkezése alkalmával, ha pedig a felet az eljárás folyamán vonják perbe, vagy az eljárás folyamán kezdeményezik a perbeállítását, akkor a perbevonás, perbeállítás kezdeményezésének közlésével egyidejűleg kell tájékoztatni a jogi képviselet szükségességéről. Ezt követően a félnek magának kell gondoskodnia arról, hogy az eljárás során folyamatosan fennálljon a jogi képviselete, ellenkező esetben nyilatkozata, cselekményei hatálytalanok.
Fontos kiemelni, hogy a Javaslat következetesen alkalmazza a beadványok formai, alaki okból történő elutasítására a „visszautasítás” kifejezést, míg az „elutasítást” kizárólag a beadványok érdemi elutasítására tartja fenn.
A hatályos Pp. 130. § (1) bekezdés szerinti „keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása” terminus technicus is módosul a „keresetlevél visszautasítására” egyrészt a fent jelzett elvi határolási szempont miatt, másrészt amiatt, hogy a Javaslat szerinti perrendben a keresetlevél benyújtását (ha az alkalmas a perfelvételre) nem az első tárgyalásra szóló idézés kibocsátása követi, hanem az alperes írásban előterjesztendő ellenkérelem benyújtására történő felhívása, így az „idézés kibocsátása nélküli” fordulat értelmét veszti.
A keresetlevél perfelvételre alkalmassága is új fogalom, amelynek bevezetése az elsőfokú eljárás két részre tagolásával (perfelvételi szak és érdemi tárgyalási szak) függ össze, és azzal összefüggésben értelmezhető. E feltétel teljesülése akkor következik be, vagyis a keresetlevél akkor alkalmas a perfelvételi szak megindítására, a keresetlevél alperes részére történő kikézbesítésére, ha nincs helye visszautasításnak, hiánypótlásra történő felhívásnak, – amennyiben arra a törvény egyáltalán lehetőséget biztosít – vagy a fél hiánypótlási kötelezettségének eleget tett, és nincs helye áttétel alkalmazásának sem.
A bíróság az eljárás folyamán perbe lépő félnek megfelelő határidőt biztosít a jogi képviselet pótlására, ha később nem pótolható perbeli cselekmény elvégzésére, illetve nyilatkozat megtételére lenne szükség (például a perfelvétel lezárása előtt perbelépő fél a perfelvétel lezárását követően nem tudná tény és jogállításait megtenni).
A Javaslat a kötelező jogi képviseletre vonatkozó hatályos szabályozást egyszerűsíti. Továbbra is főszabályként érvényesül, hogy a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan, a Javaslat ugyanakkor egyértelműsíti, hogy e cselekményeket és nyilatkozatokat nem kell tekintetbe venni, úgy kell tekinteni rájuk, mint ha a fél perbeli cselekményt, nyilatkozatot egyáltalán nem tett volna.
A kötelező jogi képviselet törvényszéki szinten történő általánossá tétele mellett a Javaslat szűkíti az ilyen ügyekben jogi képviselőként eljárásra jogosult személyi kört is, mert a valódi ügyvédkényszerhez közelítő szabályozás tudja garantálni a törvényszéken indult eljárásokban a kötelező jogi képviselet miatt elvárt megfelelő szakértelmet.
Fontos kiemelni, hogy járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben ügyvédjelölt, illetve jogi előadó mint jogi képviselő eljárhatnak, de ha törvény járásbíróság előtt teszi kötelezővé a jogi képviseletet, pl. társult perben, akkor a jelölt és a jogi előadó már nem járhat el.
3. A járásbíróság előtti jogi képviselővel való eljárás speciális szabályai
A Javaslat szerint a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekben, ha törvény kivételt nem tesz, nem kötelező a jogi képviselet. A gyakorlati tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a felek a járásbíróságok előtt is egyre gyakrabban járnak el jogi képviselővel.
A Javaslatnak az egységes perrendi megközelítés miatt ugyanakkor kezelnie kell azt a helyzetet, amikor, bár a törvény szerint nem kötelező a jogi képviselet, de a fél mégis jogi képviselőt hatalmaz meg. Ilyenkor nem indokolt a Javaslatnak a személyesen eljáró fél számára biztosított igényérvényesítési könnyítéseit akkor is biztosítani, ha a fél jogi képviselőt vesz igénybe.
Az új perrendi szabályok megfelelő érvényesülése, emellett az elektronikus kapcsolattartás alkalmazhatósága is megkívánja, hogy a fél egyértelművé tegye: jogi képviselővel vagy a nélkül kíván eljárni. Ennek érdekében a Javaslat azt a megoldást vezeti be, hogy abban az esetben, ha a perben nem kötelező a jogi képviselet, de a fél – az őt megillető rendelkezési jog gyakorlása keretében – az eljárás bármely pontján úgy dönt, hogy jogi képviselő közreműködésével jár el, akkor ezt a jogi képviselővel való eljárás választásának kell tekinteni. Ez viszont azzal a következménnyel jár, hogy a jogi képviseletet az eljárás folyamán annak jogerős befejezéséig fenn kell tartania, melynek következtében rá a jogi képviselővel való eljárási szabályok alkalmazandóak a továbbiakban.
A Javaslat azonban lehetőséget biztosít a félnek, hogy az eljárás során egy alkalommal áttérjen vagy visszatérjen a jogi képviselő nélküli eljárásra.
Természetesen a bírósághoz fordulás jogának hatékony biztosítása érdekében lehetővé kell tenni, hogy azok, akik jövedelmi, vagyoni viszonyaik miatt jogi képviselőt nem tudnak megfizetni, ne legyenek elzárva a jogérvényesítéstől, ezért a jelenlegi pártfogó ügyvédi rendszer felülvizsgálata, továbbfejlesztése és más elvi alapokra történő helyezése szükséges, melynek kodifikációja a Javaslat elfogadása után kezdhető meg.
4. A járásbíróság előtt jogi képviselő nélkül eljáró fél igényérvényesítési könnyítései
Míg a Javaslat a jogi képviselővel eljáró felek esetében a szakmai követelmények fokozásától várja a perhatékonyság megteremtését, addig a jogi képviselővel nem rendelkező jogkeresőket a hatályos Pp.-hez képest szélesebb körben segíti az igényérvényesítés terén, egyebek mellett az alábbiakkal.
A Javaslat formanyomtatványokat vezet be a legfontosabb beadványokra: a keresetlevélre, ellenkérelemre és az ellenkövetelések előterjesztésére, továbbá lehetővé teszi a kérelmek szóban történő előterjesztését: ezeket a bíróság jegyzőkönyvbe foglalja, vagy a bíróságon töltik ki az erre rendszeresített nyomtatványt. Lehetőség van a hiányosan benyújtott beadványok hiánypótoltatására: a bíróság a felet ennek érdekében maga elé is idézheti. A Javaslat jogi képviselő nélkül eljáró felek esetében a beadványok tartalmával szemben alacsonyabb elvárásokat támaszt és a fél széles körű és fokozott anyagi pervezetése mellett teljesítheti sikeresen perbeli cselekményeit.
5. A keresetlevél kellékei
Fontos kiemelni, hogy a Javaslat fokozott követelményeket támaszt a pert megindító keresetlevéllel szemben. A Javaslat 170. §-a szerinti keresetlevél a jelenleginél jóval strukturáltabb, ami elősegíti, hogy a beadvány a lényeges kérdésekre koncentrálódjon. Az alapiratok (keresetlevél, ellenkérelem) Javaslat szerint meghatározott logikusan egymásra épülő tartalmi elemei elősegítik, hogy a felek a jogvitával kapcsolatos álláspontjukat a lehető legteljesebb mértékben ki tudják fejteni, amiből a bíróság már a per kezdetén beazonosíthatja, miről kell döntenie, vagy éppen azt, hogy hol kell aktív anyagi pervezetéssel közrehatnia a jogvita kereteinek tisztázásában.
Miben jelennek meg e magasabb elvárások? A törvényjavaslat előkészítői azon az állásponton voltak, hogy a jogi képviselővel eljáró féltől elvárható: az általa érvényesíteni kívánt jogot, az igény anyagi jogi jogalapját nevesíteni tudja.
A Javaslat ezzel is azt juttatja kifejezésre, hogy a felperesnek kell a bíróság felé egyértelműen kijelölnie azon jogvédelmet, amelyet a bíróságtól kér, és amitől a bíróság – a fél rendelkezési joga folytán – nem térhet el. E megközelítés azért célszerű, mert azonos kiindulási alapot ad a bíróság és az alperes számára is, valamint kiszámíthatóvá teszi a pert. A jogalkalmazás körében és a jogirodalomban tapasztalható többféle értelmezés miatt a Javaslat az Értelmező rendelkezések közt definiálja a jogállítással kapcsolatban használt két alapfogalmat: a keresettel érvényesített jogot és a jogalapot.
A keresetlevélben a jogállítás történhet a jog alapjául szolgáló konkrét jogszabályhely megjelölésével, vagy annak a jogszabályi rendelkezési tartalomnak az egyértelműen azonosítható módon való visszaadásával, ami az érvényesített jogot adja.
Az érvényesíteni kívánt jog anyagi jogi jogalapjának (jogállítás) megjelölése mellett a keresetlevél érdemi részének további fontos elemei: az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tények feltüntetése (tényállítás), továbbá a jogállítás, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggés jogi levezetése, a jogi érvelés, lényegében a jogi indokolás. Ez utóbbi különösen nagy jelentőséghez jut, ha a felperes több anyagi jogi jogalapot jelöl meg.
6. Az ellenkérelem és az ellenkövetelések írásban történő előterjesztése
A perkoncentrációt és a per minél korábbi előkészítését szolgálja, hogy a Javaslat kötelezővé teszi az alperesi ellenkérelem írásban történő előterjesztését, amivel szemben, hasonlóan a keresetlevélhez, fokozott elvárásokat támaszt a Javaslat, s amelyet a keresetlevél kézbesítésétől számított 45 napon belül kell előterjeszteni, ami, az alperes indokolt kérelmére legfeljebb további 15 nappal meghosszabbítható.
A Javaslat további újítása, hogy az írásbeli ellenkérelem elmulasztása esetén biztosítja tárgyaláson kívül, hivatalból bírósági meghagyás kibocsátásának lehetőségét. Ennek kilátásba helyezése ösztönzi az alperest az ellenkérelem határidőben történő előterjesztésére, meggátolja, hogy a perfelvételi tárgyalásra tolódjon az érdemi védekezés előadása, továbbá a nem védekező alperesek esetében az eljárás is korábban befejeződik, mivel nem kell megvárni a bírósági meghagyás kibocsátásával a perfelvételi tárgyalást.
Az alperesi ellenkérelem szóban történő előterjesztésére gondnoksági perekben, sajtó-helyreigazítási perben és képmáshoz és hangfelvételhez való jog érvényesítése iránti perben nyílik lehetőség, és kivételesen a viszontkeresettel, ill. beszámítással szemben előterjesztett ellenkérelem esetében.
A Javaslat ugyanis a perkoncentráció érvényesülése érdekében a keresettel szemben támasztott ellenkövetelések előterjesztésére is határidőt szab, hasonlóan a hatályos Pp. 147/A. §-ban foglaltakhoz.
A Javaslat szerint a viszontkeresetet az alperes nem szóban, az első tárgyaláson adja elő, hanem a keresettel egyezően csak írásban (viszontkereset-levélben) lehet előterjeszteni és határidőként az ellenkérelemre nyitva álló 45 napos, vagy a bíróság által meghosszabbított határidő kerül meghatározásra.
A viszontkeresetnek a per elején az ellenkérelemmel való egyidejű előterjesztésére vonatkozó előírás azért indokolt, mivel a viszontkereset későbbi időpontban (pl. szóban, perfelvételi tárgyaláson) való előterjesztésének megengedése a Javaslat szerinti feszes menetrendbe foglalt perfelvételi szakot felborítaná, szükségtelenül elnyújtaná.
A viszontkeresettel szemben a fél írásban köteles ellenkérelmet előterjeszteni, amit, ha elmulaszt megtenni, a bíróság bírósági meghagyással marasztalja. Ha a viszontkereset-levél csak utóbb válik perfelvételre alkalmassá, a viszontkeresettel szembeni ellenkérelmet a fél a tárgyaláson szóban is előadhatja.
A Javaslat a beszámítás jogintézményéhez is eltérően közelít. A Javaslat a per hatékony lefolytatása érdekében a beszámítást nem pusztán anyagi jogi kifogásként, hanem a keresethez, viszontkeresethez hasonló eljárásjogi jogintézményként szabályozza. A beszámítással az alperes őt megillető anyagi jogot érvényesít a perben, amelynek ténybeli alapja, jogalapja és összegszerűsége is szükségszerű az elbírálásához, emiatt a beszámítást ugyanolyan módon kell előterjeszteni, mint a keresetet. A Javaslat főszabály szerint időben is korlátozza a beszámítás előterjeszthetőségét: alapvetően az ellenkérelemmel egyidejűleg adhatja elő beszámítását az alperes. Ha azonban a beszámítani kért követelés ezt követően jár le, a fél később is élhet beszámítással. Nem változtat a Javaslat azon, hogy a beszámítás a kereset eljárásjogi sorsát osztja.
A Javaslat a beszámítás előterjeszthetőségének feltételeit csak eljárásjogi szempontból korlátozza, az alapul szolgáló jogviszony szempontjából nem, így az alperes alapvetően a keresettől teljesen független más jogviszonyból eredő követelését is érvényesítheti a perben.
Újdonság, hogy a beszámítással szemben az ellenfél éppúgy köteles írásban ellenkérelmet előterjeszteni, mint a keresettel szemben.
[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]
7. A perfelvételi tárgyalás jelentősége, elmulasztásának következményei
A perfelvételi tárgyalásnak, melyről már hosszan értekeztünk jelen folyóirat hasábjain, kiemelkedő jelentősége van a perfelvételi szakban. Főszabály szerint a felek itt véglegesítik állításaikat, bizonyítási indítványaikat, ezért kiemelt fontosságú a felek jelenléte a perfelvételi tárgyaláson, ami csak akkor képes betölteni a funkcióját, ha azon olyan személyek vannak jelen, akik a perfelvétel lezárásához szükséges nemcsak jogi, de ténykérdésekben is megfelelően nyilatkozni tudnak. Ezért a Javaslat 189. § (6) bekezdése előírja, hogy a fél köteles gondoskodni arról, hogy a perfelvételi tárgyaláson tény- és bizonyítási kérdésekben személyesen vagy képviselője útján nyilatkozatot tudjon tenni. A bíróság erről az idézésben tájékoztatja a felet. Ehhez kapcsolódó fontos kiegészítő szabály, hogy bár a jogi képviselet kötelező, ugyanakkor a perfelvételi tárgyaláson a jogi képviselő mellett a fél, a törvényes képviselője és a nem jogi képviselő meghatalmazottja a tényállítás, a bizonyíték és a bizonyítási indítványok tekintetében hatályos nyilatkozatot tehet.
A perfelvételi tárgyalás célja tehát jelentősen eltér a hatályos Pp. szerinti első tárgyalástól. A Javaslat a perfelvételi tárgyalásra valamennyi fél számára megjelenési kötelezettséget ír elő, és emiatt szigorúan szankcionálja a tárgyalás elmulasztását. Ha azt valamennyi fél elmulasztja, annak jogkövetkezménye az eljárás hivatalból való megszüntetése lesz, és nem a szünetelés.
Abban az esetben, ha a perfelvételi tárgyaláson a felek valamelyike megjelenik, akkor perbeli pozíciójától függetlenül megilleti a jog arról dönteni, hogy a maga részéről kívánja-e az eljárás folytatását. Ilyen kérelem hiányában azonban ebben az esetben is a megszüntetés a jogkövetkezmény.
A Javaslat újítása, hogy a felperes számára nem biztosítja a tárgyalás távollétében való megtartása kérelmezésének jogát, mivel az nem egyeztethető össze a felek eljárás-támogatási kötelezettségével a perfelvételi szak legfontosabb eljárási cselekményén, a perfelvételi tárgyaláson, ami akár az egyik fél távollétében sem tudná megfelelően betölteni a funkcióját.
Ha a jelenlévő fél kérelmére a tárgyalás megtartásra kerül, akkor a mulasztó féllel szemben a Javaslat szigorú szankciókat alkalmaz. A Javaslat előírja, hogy a tárgyalást lényegében úgy kell megtartani, mintha azon a mulasztó is jelen volna, mivel mulasztásával saját felelősségére önmagát zárta el attól, hogy a tárgyaláson a többi fél perbeli cselekményeit, nyilatkozatait megismerje, arra reagálhasson.
A mulasztó fél ugyancsak saját felelősségére esik el a bíróság által a tárgyaláson teljesíthető perbeli cselekményektől (pl. tárgyaláson kézbesíthető iratok, a mulasztó fél felé irányuló anyagi pervezetési tevékenység).
Ezek a jogkövetkezmények természetesen elháríthatók, ha a fél önhibáján kívül mulasztott, az igazolási kérelem előterjesztésének lehetősége a hatályos szabályokhoz hasonlóan biztosított.
Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy az érdemi tárgyalás elmulasztásához nem fűződnek ilyen jogkövetkezmények, és ott mindkét fél kérheti a tárgyalás távollétében való megtartását.
[htmlbox BDT]
8. Fizetési meghagyásos eljárás perré fordulásának eltérő szabályai
A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény [3. § (2) bekezdés], valamint a Pp. [314. § (1) bekezdés] hatályos szabályozása alapján – törvényben meghatározott egyes kivételekkel – csak fizetési meghagyás útján érvényesíthető a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek összege az 1 millió Ft-ot nem haladja meg (kötelező értékhatár). Az ezt meghaladó összegű, pénz fizetésére irányuló, lejárt követelés – egyes törvényi kivételekkel – pedig fizetési meghagyás útján is érvényesíthető.
A Javaslat Kormány által elfogadott Koncepciójában is megállapításra került, hogy a fizetési meghagyásos eljárás hatékony eszköz a belföldi lejárt pénzkövetelések érvényesítése során, egyértelműen perpótló hatású. Erre tekintettel már a Koncepció is előrevetítette, hogy indokolt lehet a jelenleg 1 millió Ft-ban meghatározott kötelező értékhatár felemelése. A Javaslat erre tekintettel felemeli a kötelező értékhatárt hárommillió forintra.
Ettől jelentős perelhárító, perelterelő hatást vár a törvény előkészítője elsősorban az alacsonyabb pertárgyértékű ügyekben. A legújabb statisztikák szerint a 2015. évben az 1 000 000 Ft alatti követelések 6,08%-a, az 1 000 001 – 3 000 000 Ft közötti követelések 24,61%-a ellen nyújtottak be ellentmondást. A jogorvoslatok számának növekedése és így a perré fordulások aránya 5 000 000 Ft feletti követelések esetében számottevő: az 5 000 001 Ft feletti követelések 45,89%-a ellen nyújtottak be a kötelezettek ellentmondást.
A Javaslat változtat a fizetési meghagyásos eljárásból perré fordult eljárás szabályain is, ott, ahol gyakorlati problémák indukálták a változtatást. A fizetési meghagyásos eljárás közjegyzői hatáskörbe kerülése folytán a jogalkalmazásban számos probléma jelentkezett abból, hogy a bíróságon indult eljárás előzménye egy másik hatóságnál folyt. A Javaslat e gyakorlati, főleg technikai problémák megelőzésére és kezelésére szolgáló szabályokat tartalmaz annak érdekében, hogy a közjegyzői iratanyag és a felperesi keresetet tartalmazó irat feltétlenül és lehetőleg egyidejűleg ugyanazon a bíróságon találkozzon.
Ezúton is szeretném megköszönni minden kedves Olvasónak, hogy e lap hasábjain nyomon követte az új polgári perrendtartás előkészítő munkálatainak alakulását, és remélem, hogy hónapról hónapra sikerült hasznos információkkal szolgálnunk az új polgári perrendtartás lényegi újításairól, és közelebb hoznunk a Javaslat koncepcióját és rendelkezéseit a majdani jogalkalmazókhoz.
Dr. Wopera Zsuzsa
A cikk az Ügyvédvilág folyóirat 2016. novemberi számában jelent meg.
