Elhidegülés után, avagy mi lesz a házastársi vagyon sorsa? – 1. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A házastársi vagyonközösség megszüntetése és megosztása két külön jogintézmény. Mindkettő megtalálható volt a régi Polgári Törvénykönyvben (Ptk.) is, de a 2014. március 15-ével hatályba lépő új Ptk.-ban a rájuk vonatkozó szabályozás – miközben az alapelvek nem változtak – némiképp bővült.

Tanulmányom első részében a vagyonközösség megszűnésének eseteivel és jogkövetkezményeivel foglalkozom, második részében pedig a megosztás módjaival.

Tanulmányom során alapvetően az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályozásából szeretnék kiindulni, miközben természetesen a régit is figyelembe kell venni, hiszen azt még évekig alkalmazni kell. Az új Ptk. átmeneti rendelkezésekről szóló törvény (Ptké.) 27. paragrafusa szerint ugyanis: ha a házassági életközösség a Ptk. hatálybalépése előtt szűnt meg és az ezzel kapcsolatos vagyonjogi igényt a Ptk. hatálybalépése után érvényesítik, a vagyonjogi igényekre az életközösség megszűnésekor hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni. Eszerint tehát az életközösség (és ezzel a vagyonközösség) megszűnésének időpontja az irányadó. Ebből következően: ha az életközösség 2014. március 15. előtt szűnt meg, de a vagyonmegosztásra csak ez után kerül sor, a megosztásra még a régi Ptk.-t kell alkalmazni.

Az új Polgári Törvénykönyvben sem változott, hogy a házastársak között vagyonközösség keletkezik, mely az életközösség indulásával kezdődik. A régi szabályozáshoz, helyesebben bírói gyakorlathoz képest azonban változás, hogy – ha a házastársak vagyonjogi szerződésükben ettől eltérően nem rendelkeznek, azaz a törvényes vagyonjogi rendszer lesz a viszonyaikra érvényes – a törvényes vagyonjogi rendszer akkor is a házastársi életközösség kezdetével hatályosul, ha a házasság előtt a felek élettársi kapcsolatban éltek. A korábbi gyakorlat szerint ugyanis, ha a felek a házasság előtt élettársi kapcsolatban éltek, az az alatti vagyoni viszonyaikat a házastársi vagyonközössség szabályai szerint kellett elbírálni, ebből a szempontból tehát az élettársi és a házassági életközösség egybeolvadt, egy folyamatot alkotott. Az új szabályozás szerint – ha jól értelmezem – az élettársi közösség idején szerzett vagyont ezentúl az élettársi vagyonközösség szabályai, a házasság idején keletkezett vagyont a házassági vagonközösség szabályai szerint kell majd megosztani.

A házastársak vagyoni viszonyaikat szerződéssel rendezhetik, ha ez nem történik meg, közöttük a törvényes vagyonjogi rendszer érvényesül.

A házassági vagyonközösség megszűnése

A házassági vagyonközösség elsősorban akkor szűnik meg, ha maga a házasság, illetve a házassági életközösség megszűnik. A vagyonközösség megszűnésekor azonban a házastársak nem feltétlenül osztják meg a közös vagyont, sokszor évekig várnak vele, ezért is fontos, hogy ezt a két jogintézményt külön tárgyaljuk.

A házassági vagyonközösség tehát elsősorban akkor szűnik meg, amikor maga a házasság, illetve a házassági életközösség megszűnik. Megszűnhet azonban akkor is, ha a házastársak vagyonjogi szerződésükben a vagyonközösséget a jövőre nézve kizárják, vagy a bíróság azt valamelyik fél kérelmére a házassági életközösség alatt megszünteti.

A házassági életközösség megszűnése

Megszűnik az életközösség, ha a házastársak külön élnek. Ez nem feltétlenül akkor következik be, amikor a felek különköltöznek. Különélés megvalósulhat úgy is, hogy a házastársak egy lakásban laknak, sőt úgy is, hogy ad absurdum egy ágyban alszanak.

A szakirodalom az életközösség három ismérvét különbözteti meg, úgymint érzelmi, gazdasági és szexuális közösség. A legegyszerűbb a megítélése az olyan esetnek, amikor a felek között már mind a három típusú kapcsolat megszakadt. Általában ez a helyzet, ha valóban külön élnek, azaz két önálló lakásba költöztek. A gyakorlatban azonban számos más variáció is létezik.

Nem szűnik meg például az életközösség attól, hogy valamelyik házastárs hónapokat szanatóriumban tölt, vagy egyikük külföldi munkát vállal, ahonnan bizonyos gyakorisággal vagy pár hónap után hazajön. Ebben az esetben ugyanis az érzelmi és gazdasági közösség megmarad és a szexuális is, ha csak szórványosan is.

Az is előfordul, hogy a felek érzelmileg és szexuálisan teljesen elhidegültek egymástól, már nem tekintik egymást társnak, de – mivel nincs hová menniük – egy fedél alatt élnek, és kényszerűségből vagy megszokásból közösen gazdálkodnak: a feleség ellátja a férjet, a férj pedig hozzájárul a közös kiadásokhoz. Ilyenkor általában a bíróság már megállapítja az életközösség megszűnését, s ehhez olyan egyszerű kérdéseket tesz fel, mint hogy mikor szakadt meg a felek házasélete, mikor költözött át egyikük külön hálószobába, egy közös dobozban, illetve bankszámlán, vagy külön tartják-e a pénzüket.

A fenti esetekben helyreállhat az életközösség, ha a felek újra „összemelegednek”, összeköltöznek, és ismét közösen kezdenek gazdálkodni. A vagyonközösségük azonban nem lesz folyamatos. Ha tehát a későbbiekben mégis elválnak és megosztják a vagyonukat, a különélés alatt szerzett vagyontárgyak tekintetében nem fog érvényesülni a közös szerzés vélelme. A különélés alatt szerzett vagyontárgyak annak a házastársnak a különvagyonába kerülnek, aki azt megvásárolta vagy más jogcímen megszerezte.

Megszűnik természetesen az életközösség, ha maga a házasság megszűnik. Megszűnik, mert érvénytelenítik, vagy a felek elválnak. Ez utóbbi esetben is létezhet azonban olyan variáció, amikor a felek csak névleg válnak el, de életközösségüket fenntartják, esetleg a válás után kibékülnek. Ez esetben vagyonközösségük nem fog helyreállni, és vagyoni viszonyaikra az élettársak vagyoni viszonyainak szabályait kell alkalmazni.

Megszűnik a házasság akkor is, ha az egyik vagy mindkét házastárs meghal. Ilyenkor előfordulhat, hogy a vagyonmegosztásra az örökösök között kerül sor.

A házassági vagyonközösség megszüntetése szerződéssel

Az új Ptk. 4:53. paragrafusa szerint a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben a vagyonközösséget a jövőre nézve kizárhatják akkor is, ha házassági életközösségük továbbra is fennmarad. A vagyonközösséget a házastársak részlegesen, meghatározott vagyonszerzések, vagyontárgyak, terhek és tartozások tekintetében is kizárhatják.

Ezt a lehetőséget a régi Ptk. nem tartalmazta, de álláspontom szerint a szerződési szabadság elve alapján a lehetőség fennállt.

Fontos tudni, illetve kiemelni, hogy a vagyonközösséget csak a jövőre nézve lehet kizárni. A vagyonjogi szerződés megkötése előtt keletkezett követelések hitelezőivel szemben tehát így nem lehet védekezni. A Ptk. 4:51. paragrafusa úgy szól, hogy ha a házastársak mindenféle vagyonközösség-megszüntetési és vagyonmegosztási törekvése ellenére megállapítható, hogy egyikük „házastársának szerződése vagy más kötelem-keletkeztető magatartása folytán gazdagodott, harmadik személlyel szemben a jogalap nélküli gazdagodás szerint akkor is köteles helytállni, ha a tartozásért egyébként nem felel”. Egyébként pedig „a házastársi vagyonjogi szerződés harmadik személyekkel szemben csak akkor hatályos, ha a szerződést a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába bevezették, vagy ha a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett” [Ptk. 4:65. § (2)].

A vagyonközösséget megszüntető szerződés esetén a vagyonközösség helyreáll, ha a felek új – a vagyonközösséget visszaállító – vagyonjogi szerződést kötnek.

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!
2014. 10. 03.:  Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit 2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3.

A házassági vagyonközösség megszüntetése a bíróság által

A Polgári Törvénykönyv 4:54. paragrafusa szerint „A bíróság a vagyonközösséget bármelyik házastárs kérelmére a házassági életközösség fennállása alatt indokolt esetben megszüntetheti. Ilyen esetnek minősül különösen, ha
a) a másik házastárs a kérelmet előterjesztő házastárs hozzájárulása nélkül megkötött szerződéssel vagy szerződésen kívüli károkozásával olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közös vagyonból őt megillető részesedést veszélyeztetheti;
b) az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató másik házastárssal szemben végrehajtási eljárás vagy azzal az egyéni céggel, szövetkezettel, gazdasági társasággal szemben, amelynek a másik házastárs korlátlanul felelős tagja, végrehajtási eljárás vagy felszámolási eljárás indult, és az eljárás a házastársi közös vagyonból őt megillető részesedést veszélyeztetheti; vagy
c) a másik házastársat cselekvőképességet teljesen vagy a vagyoni ügyeiben részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezték, és gondnokául nem a házastársát rendelték ki.

Mint a fentiekből látható, a vagyonközösséget a bíróság elsősorban az egyik házastárs nagymértékű eladósodást eredményező magatartása miatt szünteti meg a másik házastárs vagyonrészének védelmében. Álláspontom szerint azonban a bíróság is csak a jövőre nézve szüntetheti meg a vagyonközösséget, ez tehát a hitelezőkkel szemben is csak a jövőre nézve nyújthat védelmet.

Ha az ok, amelynek alapján a bíróság a vagyonközösséget megszüntette, már nem áll fenn, a bíróság az életközösség fennállása alatt – a házastársak közös kérelmére – a vagyonközösséget a jövőre nézve helyreállítja.

A vagyonközösség megszűnésének és megszüntetésének jogkövetkezményei

A vagyonközösség megszűnésével a házastársak vagyoni viszonyaira az életközösség fennállása alatt a továbbiakban a vagyon-elkülönítés szabályai az irányadók. A vagyon-elkülönítés azt jelenti, hogy a felek a továbbiakban önálló vagyonszerzők, s bár a házassági életközösségük fennáll, vagyonukat önállóan használják és kezelik, azzal önállóan rendelkeznek, és tartozásukért önállóan felelnek.

Az új Ptk. 4:73. paragrafusa szerint a házastársak a közös háztartás költségeit, a közös gyermek és az egyik házastárs hozzájárulásával a másik házastárs közös háztartásban nevelt gyermeke megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat közösen viselik akkor is, ha vagyon-elkülönítésben élnek. Semmis az a kikötés, amely e költségek és kiadások alól bármelyik házastársat teljesen vagy túlnyomó részben mentesíti. A háztartásban és a gyermeknevelésben végzett munka a költségviselésben való részvételnek minősül.

(A második részben a házastársi közös vagyon megosztásával foglalkozom.)

A szerző: Náday Judit ügyvéd

---