Jogszabályfigyelő 2024 – 17. hét
Alábbi cikkünkben a 2024/46–47. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok közül válogattunk.
Takarékok az Alkotmánybíróság előtt
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban integrációs törvény) a tavalyi év július 13. napján született meg, rövid, de annál változatosabb utat bejárva.
A jogszabály alapjaiban változtatta meg a takarékszövetkezetek rendszerét és határozta meg azok működését, mindezzel olyan feltételeket szabva ki rájuk, melyek a szövetkezeti hitelintézetek véleménye szerint nem elfogadhatóak és jogszerűségüket tekintve is igencsak kétségesek. Úgy érzik, a törvény több ponton is „kivette a gyeplőt a kezükből”, és sérül a tulajdon és a vállalkozás szabadsága, miután az általuk alapított Takarékbank is kikerült tulajdoni köreikből. Kételyeiket több ponton is megfogalmazták, amikor utolsó mentsvárként az Alkotmánybírósághoz fordultak panaszukkal.
Az AB-hoz kétféle indítvány is érkezett, amelyből egyiket az OTSZ (Országos Takarékszövetkezeti Szövetség), illetve magánszemélyek és szövetkezeti hitelintézetek által benyújtott panaszok képezték. A második három bank és részvényesei által benyújtott panasz volt. Jelen írás főként a szövetkezeti hitelintézetek által kifogásolt rendelkezésekkel foglalkozik. Mely rendelkezéseket támadta az alkotmányjogi panasz
A tulajdonosi pozícióba történő beavatkozás alaptörvény-ellenessége
A törvény hatályba lépésének napján megalakította a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetét (továbbiakban: Integrációs Szervezet, SZHISZ), amelynek tagjaivá a szövetkezeti hitelintézeteket, a Takarékbank Zrt.-t, valamint a Magyar Fejlesztési Bankot (MFB) jelölte ki. Induló vagyonát az MFB által rendelkezésre bocsátott hozzájárulásból, valamint a törvény erejénél fogva megszüntetésre kerülő – odáig érvényesen működő – integrációs szervezetek vagyonának jogutódlásával hozta létre. A takarékok alaptörvény-ellenesnek ítélték az integrációs törvény ezen rendelkezését, miszerint ezeknek az integrációs szervezeteknek (az OTIVA, REPIVA, HBA és TAKIVA) a rendelkezés hatályba lépését követő 90. napon, a törvény erejénél fogva kötelezően meg kellett szűnniük, véget vetve ezzel a takarékszövetkezetek által létrehozott és működtetett intézményvédelmi alapoknak, beavatkozva ezáltal a magánjogi jogviszonyba. Természetesen azt is kifogásolták, hogy az általuk létrehozott és működtetett alapok vagyona nem a takarékokra, hanem az SZHISZ-re száll.
Ehhez tudni kell azt is, hogy ahogy a törvény is egyértelműen kimondja: az Integrációs Szervezet kötelező intézményvédelmi szervezet, amely azt jelenti, hogy a takarékszövetkezetek nem választhatnak, nem úgy, mint az előzőekben felsorolt, a szövetkezeti hitelintézetek által létrehozott integrációk közül. Pontosabban, a kilépés lehetősége adott, azonban a törvény betűi szerint, amennyiben a szövetkezeti hitelintézet így dönt és megválik a kötelező tagságtól, azonnal elveszítheti működési engedélyét, miután ennek az a következménye, hogy a hitelintézetnek úgy kell a Felügyelethez (régen PSZÁF, jelenleg MNB) folyamodnia engedélyért, mintha a pénzügyi intézményt újonnan alapították volna. Minderre 8 nap áll rendelkezésére, és amennyiben további 120 nap alatt nem kap működési engedélyt – vagy nem is nyújt be kérelmet erre vonatkozóan -, akkor végleg meg kell válnia a pénzügyi intézmények körében betöltött helyétől.
|
Kiskönyv az új Polgári Törvénykönyvről gazdasági szakembereknek |
|---|
|
A kiadvány a gazdálkodókat érintő két legfontosabb területet, a társasági jog és a szerződési jog alapvető szabályait foglalja össze. Ajánljuk a könyvet mindazoknak, akik könnyen érthető és áttekinthető formában szeretnének tájékozódni az új szabályokról. |
A kötelező jelleget igazolja az is, hogy a törvény felsorolta a feltételeket, amelyekkel rendelkezniük kellett a szövetkezeti hitelintézeteknek mint tagoknak ahhoz, hogy érvényesen működési engedélyt kaphassanak. Ilyen volt egyrészről a Takarékbanki „C” típusú részvények átvétele. A „C” sorozatú elsőbbségi részvény a Takarékbank Zrt. által kibocsátandó új, névre szóló, dematerializált, speciális jogokat biztosító szavazatelsőbbségi részvény, amelynek névértéke egy takarékra számítva csekély 2000 Ft. Ebből a részvényből kellett a takarékszövetkezeteknek lejegyezniük egy-egy darabot a törvényben megadott határidőig. Ezzel önmagában még nem lett volna akkora gondjuk az érintetteknek, azonban azt tudni kell, hogy a Takarékbank Zrt.-t a takarékszövetkezetek – mint annak alapítói – saját tulajdonuknak tudták egészen eddig a rendelkezésig, mivel az említett bank eddigi tulajdonosi szerkezete szerint a szövetkezeti hitelintézetek 60,42 %-os tulajdonrésszel rendelkeztek, a szó szoros értelmében alapítói a központi banknak, míg az MFB-n keresztüli közvetett állami tulajdon ennek jóval kevesebb részét testesítette meg. A törvényt a szövetkezetek ezért tulajdonosi joguk megsértéseként élték meg, miután a jelentős piaci értéket képviselő részvényeiket fel kellett váltaniuk egy-egy 2000 forintot érő részvénnyel. Erre a törvény azon pontjában ösztönzi őket, ahol kimondja, hogy az előzetes kötelezettségvállaló nyilatkozat kiállításával egyidőben a Takarékbank Zrt. részvényese köteles a tulajdonában álló „B” sorozatú elsőbbségi részvényeket – amelyek a többségi tulajdont biztosították a takarékoknak – a KELER Zrt.-nél letétbe helyezni. Ezt követően 60 napos időtartamra a letétbe helyezett részvény tulajdonosát egyoldalú eladási jog illeti meg, melynek kötelezettje az MFB. Miután pedig a törvény azt mondja ki, hogy a Takarékbank részvényese – azaz minden takarékszövetkezet – csak egyféle elsőbbségi részvénnyel rendelkezhet (amely a „C” típusú), így a szövetkezeti hitelintézetnek kötelezően élnie kellett eladási jogával, tehát értékesítenie kellett az MFB részére „B” típusú elsőbbségi részvényeit.
A „C” típusú részvény átvételén kívül más kötelező jelleg is megjelenik a törvényben, mivel a takarékszövetkezeteknek ezt követően kérelmezniük kellett működési engedélyük fenntartását, valamint el kellett fogadniuk azt az új Alapszabályukat is, amelyet az Integrációs Szervezet fogalmazott meg részükre. Ezen felül minden szövetkezetnek részt kellett vennie a Takarékbanki közgyűlésen, ahol „igennel” kellett szavaznia a Takarékbank új alapszabályáról – melyet szintén az Integrációs Szervezet készített el -, mivel a törvény kimondja, hogy amely részvényes „nemmel” szavaz, tartózkodik vagy távol marad, annak a Takarékbankban tulajdonolt valamennyi részvényére megnyílik az MFB vételi joga. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi esetben a takarék nem teljesítette volna törvényi kötelezettségét sem, amely működési engedélye megvonásához vezet, mivel integrációs tagsága felfüggesztésre kerül.
Kisajátításnak tartják a fentieken kívül a Takarékbankban véghezvitt törvény szerinti jelentős tőkeemelést is, amelyet kizárólag a Magyar Posta jegyezhetett le névértéken. A „C” típusú részvények bevezetése és a Magyar Posta részére szolgáltatott tőkeemelés folytán a magyar tulajdonban álló szervezetek (MFB és Magyar Posta Zrt.) együttesen többségi tulajdonosi pozícióba kerültek. Erre vonatkozóan a takarékok panaszukban kihangsúlyozták, hogy a kisajátításnak az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésében írt feltételei nem állnak fenn, mert sem a közérdek, sem pedig a kivételesség nincs alátámasztva.
Diszkriminatív rendelkezések
A törvény az előzőekben írtakon felül tartalmaz még olyan rendelkezéseket, amelyek a takarékok körében ellenérzést váltottak ki. Ilyen például a „hitelezési mutatója rossz” fogalom, amelyre vonatkozóan úgy rendelkezik a törvény, hogy amelyik takarékszövetkezet nem teljesítő (90 napon túl késedelmes) hiteleinek aránya a teljes hitelállományhoz képest meghaladja a 12%-ot, az a törvény szerint válsághelyzetben lévő szövetkezeti hitelintézetnek minősül. Ezt a %-os arányt egyébként a köztársasági elnök válaszára (10%-ról 12 %-ra) módosították annak érdekében, hogy a rendelkezés aláírásra kerüljön, bár ez csekély engedmény, mivel csak 2016. január 1-jéig van érvényben. A takarékok véleménye szerint a teljes – kereskedelmi bankokat is beleértve – hitelintézeti szektor nem teljesítő hiteleinek aránya átlagosan a 12%-ot is meghaladja, ezért lehetetlennek tartják azt, hogy ne kerülnének ebbe a kategóriába. Gondolják ezt azért is, mivel a törvény nem elégszik meg az előzőekben írt „rossz” fogalommal, hanem ide sorolja azt a helyzetet is, amikor a nem teljesítő hitelek aránya egy naptári negyedév alatt legalább 1 százalékponttal nő – tehát nem rossz, csak romlik -, vagyis hiába felel meg a takarék a 12%-os korlátnak, ha annak növekedését nem tudja negyedéves viszonylatban mindig kordában tartani.
A rendelkezés jelentősége a takarékok szerint abban áll, hogy a szövetkezeti hitelintézet válsághelyzete különböző intézkedésekre adhat okot, melyet a törvény hosszan taglal. Például a Takarékbank Zrt. igazgatósága dönthet a szövetkezeti hitelintézet vezető tisztségviselői megbízatásának legfeljebb 180 napra történő felfüggesztéséről, melyet legfeljebb további 180 napra meghosszabbíthat. Ezen felül – különösen indokolt esetben – dönthet megbízatásuk megszüntetéséről, illetve átmeneti időre vezető tisztségviselő vagy tisztségviselők megbízásáról.
Legrosszabb esetben lehetséges következmény az is, hogy a Takarékbank Zrt. Igazgatóságának kezdeményezése alapján vagy saját kezdeményezéséből az Integrációs Szervezet igazgatósága dönt a szövetkezeti hitelintézet Integrációs Szervezeti tagságának felfüggesztéséről vagy – indokolt esetben – a szövetkezeti hitelintézet Integrációs Szervezetből történő kizárásáról. Ez utóbbi pedig – ahogy fent olvashattuk – a működési engedély akár végleges megszűnésével jár. (Egyébként a törvény hatályba lépése óta az Integrációs Szervezet már több takarék esetében élt is az SZHISZ-ből történő kizárás jogával.)
Ezen felül diszkriminatívnak tartották az indítványozók azt is, hogy amennyiben a takarékoknak kötelező szinten értékesíteniük kell „B” típusú elsőbbségi részvényeiket, akkor ez azt is jelenti, hogy az MFB rendelkezhet „B” és „C” típusú részvénnyel is, holott a törvény betűi szerint a Takarékbank részvényese kizárólag egyfajta elsőbbségi részvénnyel rendelkezhet. Tehát ebben a tekintetben nagyon is eltérőek a követelmények az állami és a szövetkezeti szektorral szemben.
A törvény tartalmaz olyan feltételeket is, amelyek bekövetkezése esetére kizárja a részvényesek jogainak gyakorlását, azonban szintén kiveszi ezen korlátozás alól az MFB-t, valamint a Magyar Postát és jogutódjaikat. Mivel ezek közé olyan feltételeket is felsorol a törvény, amelyeket akár „könnyedén” elérhet egy szövetkezet – ilyen például, ha a tőkemegfelelés a Takarékbank által meghatározott mérték alá süllyed, vagy ha az Integrációs Szervezetből történő kizárása folyamatban van – talán nem hiába érzik diszkriminatívnak a rendelkezést.
| Ptk. Mesterhármas |
|---|
|
Az új Ptk. három aspektusból – szerkesztőbizottsági tag, ügyvéd és bíró szemével. A sorozat rendezvényei: 2014.10.08. Jogi személy – Dr. Csehi Zoltán, Dr. Tomori Erika, Dr. Gál Judit Helyszín: Budapesti Ügyvédi Kamara |
A vállalkozás szabadsága és a tisztességes gazdasági verseny megsértése
Az indítványozók a törvény preambulumára is felhívták a figyelmet, melyben az áll, hogy a Takarékbanki részesedést az állam később továbbértékesíti, azonban a rendelkezések nem tartalmazzák, hogy kinek, ezért bizonytalannak érezték, hogy az a jelentős befolyás, amely a Takarékbank átalakításával a szövetkezeti hitelintézeti szektor vállát nyomja, kinek a kezében lesz. Mivel a Takarékbank a takarékszövetkezetek felett igen nagy ellenőrzési és közvetett irányítási jogosítványokat kapott a törvény hatályba lépésével, talán nem is kérdéses félelmük megalapozottsága. Egyébként ezt egyben diszkriminatívnak is vélték indítványukban, ugyanis a törvény tartalmaz részvény-elidegenítési tilalmat is, azonban ezt csak a szövetkezeti hitelintézetek körére vonatkozóan, az MFB és a Magyar Posta ezen korlátozás alól szintén felszabadul. A panaszosok szerint a Takarékbank úgy kapott szinte hatósági eszközöket a kezébe, hogy közben a törvény megjelenése előtt a szövetkezeti hitelintézeteké volt, de ezután is részvényesei annak.
Ezen kívül sérelmezték, hogy bankszámlájukat kötelezően a Takarékbanknál kell vezetniük, amely szerintük nem egyeztethető össze a gazdasági verseny szabadságával – amelynek a szerződési szabadság is része –, mert megszünteti a piaci versenyt ezen a területen. Azonban nem csak a Takarékbankhoz köti oda őket teljes erővel a törvény, hanem az SZHISZ-hez is, hiszen az ebben való tagság nélkül nincs is lehetőség szövetkezeti hitelintézet megalakítására vagy működtetésére.
A fentieken felül az indítványozók hivatkoztak a jogbiztonság sérelmére, amelyet véleményük szerint egyrészről a sok esetben egymásnak ellentmondó szabályozás alapoz meg, másrészről pedig az, hogy a Takarékbank utasításadási joga esetében nincsenek eljárási garanciák. Ezen kívül a törvényt több ponton nemzetközi jogba ütközőnek vélték, valamint a jogalkotási törvény sérelmét is feltárták azzal, hogy felkészülési időt nem állapított meg, valamint a véleményezési eljárás lehetőségét sem biztosította.
Az Alkotmánybíróság döntése
Az Alkotmánybíróság együtt vizsgálta az OTSZ és a takarékok, valamint a bankok panaszát, melyről 2014. június 30- án hozta meg határozatát.
Az indítványok nagyon csekély részét fogadta el valós jogsértést megalapozó okként, kimondva ezáltal azt is, hogy az integrációs törvény önmagában nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek.
Határozatával megsemmisítette a törvény azon rendelkezését, mely szerint a takarékok egymás tartozásaiért az Integrációs Szervezetet és a Takarékbankot megelőzően kötelesek helytállni. Ugyanígy kimondta azt is, hogy az MFB és a Magyar Posta esetleges jogutódjainak részvényesi jogai – a Takarékbank más részvényeseihez hasonlóan – szintén felfüggeszthetők. Ebben a körben az alkotmánybírák csupán az MFB és a Magyar Posta részére tartották ésszerűnek a szövetkezeti hitelintézetektől való különbségtételt.
Ha csak a fentiekben részletezett takarékszövetkezeti panaszokat nézzük, a bankok oldalát kihagyva, akkor is láthatjuk, hogy az Alkotmánybíróság szinte minden esetben elutasította az indítványokat.
Az integrációs törvénnyel kapcsolatban bírói kezdeményezések is születtek, amelyben egyedi normakontroll eljárást kezdeményeztek a jogszabály bizonyos pontjait érintően. Erről az Alkotmánybíróság nem sokkal később döntött, és szintén nem a takarékok előnyére, hiszen a törvény mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességének megállapítására, valamint a törvény egésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést visszautasította.
Az AB döntését minden gazdasági szereplőnek el kell fogadnia, és az abban foglaltakat betartania. Ezáltal valószínűleg a takarékok is – akiket nem zárnak vagy zártak ki valamilyen oknál fogva az integrációból – tovább fognak működni, amíg tehetik. Azonban a meghozott határozat nem csak a takarékok működésének átalakításához adott végleges engedélyt, hanem a Takarékbanki állami tulajdon eladásának végére is pontot tett. Azt pedig, hogy a tulajdon és a vállalkozás szabadságát az Alkotmánybírósági döntés tudatában mennyire érezzük megsértettnek vagy épp helytállónak, az Olvasó döntse el magában és vonja le ennek minden konzekvenciáját.