Halál esetére szóló ajándékozás az új Ptk.-ban – II. rész
A tanulmány a halál esetére szóló ajándékozás új Ptk.-beli szabályait és alkalmazását ismerteti.
A tanulmány a halál esetére szóló ajándékozás új Ptk.-beli szabályait és alkalmazását ismerteti.
A tanulmány a halál esetére szóló ajándékozás új Ptk.-beli szabályait és alkalmazását ismerteti.
Végre megszülettek a részletes megoldásokat tartalmazó törvények! Alapvető céljuk szerint megkísérlik egységesen rendezni azok pénzügyi és jogi sorsát, akik 2006 után olyan kölcsönszerződéseket kötöttek, amelyekben a kölcsönösszeget, a törlesztő részleteket, az egyéb költségeket és a kamatokat svájci frankban, euróban vagy japán jenben határozták meg, ám az adósok devizát sosem láttak. Ezeknél a szerződéseknél az „vágta ki a biztosítékot”, hogy e devizák forinthoz viszonyított árfolyama drasztikusan változott a forint kárára, azaz: a külföldi pénznemben meghatározott tételek jóval több forintot igényeltek, mint a szerződés megkötésekor. Mivel jogi oldalról kívánom tájékoztatni a T. Olvasót, nem foglalkozom a fenti helyzetet kiváltó közgazdasági, pénzügyi okokkal, azt rábízom az eddig is temérdek véleményt kiagyaló szakemberekre. Itt most arról lesz szó: 2014-2015-ben hogyan tovább?
Az Európai Ombudsman az ezredfordulón egy mélyreható vizsgálatot végzett a közösségi intézmények körében, mely egy egységes eljárási szabályrendszer hiányára világított rá és ennek szükségességét húzta alá. Vajon milyen előrelépés történt azóta?
Előfordul, hogy a szerződés szabályozása a polgári jog valamely rendelkezésébe ütközik, ilyen esetben a polgári jogi szabályozás a felek ilyen rendelkezését érvénytelennek nyilvánítja, amellyel a joghatás kiváltását eleve kizárja.
A globalizáció egyik hatása, hogy egyre gyakoribbak az ún. vegyes, vagyis különböző országok állampolgárai között létrejövő személyes kapcsolatok (házasság, együttélés), amelyekből számos jogvita keletkezhet.
Új szabályozás vonatkozik a külföldiek ingatlanszerzésére, mint örökzöld témára. Az ingatlanok a tulajdonszerzés szempontjából két csoportba oszthatóak: a mezőgazdasági célú és az egyéb rendeltetésű ingatlanok.
A laikus igencsak kapkodta a fejét, amikor termőföldügyekben a Kormány és az Országgyűlés „kitermelte” az Európai Unió által tovább már nem halasztható jogszabályokat és ezek olvasásába kezdett. Először összeszedett vagy 9 törvényt és két-három kisebb kaliberű jogszabályt, és miután azok áttanulmányozása folytán még tudatlanabb maradt, nekilátott a Legfelsőbb Bíróság (ma: Kúria) döntvényeinek. Ezek alapján megkísérelte a lehetetlent: kibogozni, vajon ma Magyarországon, az EU tagjaként milyenek a földjogi viszonyok, a polgár e szövevényben hol foglalhat helyet, hogyan léphet be a földpiacra, kaphat-e és ha igen, milyen feltételekkel támogatást stb. Természetesen azt is igyekezett tisztázni, vajon ezek a jogi termékek mikor léptek hatályba, a már megszerzett földekre mennyiben kell azokat alkalmazni.
Mivel a hosszas tanulmányozást követően sem jutott eredményre, felhagyott a bonyolult, nehézkesen érhető szövegek bogarászásával, és bekopogott az Európa-hírű tudományegyetem jogi karára. Ám ott sem járt különösebb eredménnyel; azt ajánlották neki, hogy keresse fel valamelyik mezőgazdasági szakigazgatási szervet, ott kérjen tájékoztatást. Ezzel betelt a pohár. Dzsungelharcosunk a továbbiakban messze elkerülte a jog birodalmát és végérvényesen beszüntette az internetes jogi kutakodást.
A tavaly született földtörvény újdonsága, hogy zártkertek esetében is alkalmazni kell azokat a speciális – az általános ingatlan-adásvételhez képest megfogalmazott – szabályokat, melyeket amúgy a termőföld vásárlásának esetére ír elő a földtörvény.
„A lassú közigazgatás rossz közigazgatás”, következésképpen az ügyek gyors vitele a megfelelő közigazgatás egyik fő ismérve. Eme elv különös jelentőséggel bír azokban az esetekben, ahol egy tevékenység jogszerű gyakorlása előtt egy engedélyt vagy bármilyen más hozzájárulást kell beszerezni a közigazgatástól.