Elszántság és elhivatottság – beszélgetés dr. Gál András Levente ügyvéddel

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Általános iskolás kora óta érdekli a jog, pontosabban a közélet és magának az államnak és az igazságszolgáltatásnak a működése. Önéletrajzi adatait nézve karrierje során ki is vette részét a közigazgatásból. Ma már irodavezető ügyvédként tevékenykedik a Gál és Társai Ügyvédi Irodában.

Hogyan lett Önből ügyvéd, illetve közigazgatással foglalkozó jogász?

Gyerekkoromban biológusnak készültem, főleg a hangyák és a szövőpintyek érdekeltek. Tízes éveim elején kezdett el foglalkoztatni az emberi társadalom működése, a jog, az állam és a nemzet. Édesapám ’56-os volt, így otthon szívhattam magamba azt a fajta kritikus szemléletet, hogy a ’70-es, ’80-as években, az állami működés szempontjából nem működik minden jól Magyarországon. Anyám pedig, mint félig bulgár származású, egyfajta külső érzékenységet adott. Ennek a szülői látásmódnak az átvétele oda vezetett, hogy mire gimnáziumba kerültem, egyértelmű volt, hogy – az akkori katonai életpályával kapcsolatos lehetőségekre is figyelemmel – a jogi pályát választom. Az egyetemi évek alatt többféle tevékenységet végeztem. Egyrészt komolyan vettem a tanulmányaimat, ennek okán részt vettem a TDK munkájában, másrészt az ELTE és az ELTE ÁJTK Hallgatói Önkormányzatát is vezettem. Ezen kívül hajnalonként és este is dolgoztam, saját egzisztenciám fenntartása érdekében a Magyar Televízió Híradójában mint monitorozó, majd külpolitikai és adásszerkesztő.

A legkarakteresebb tanárom az egyetemen és egyben abban az időben az ELTE rektora is, Dr. Vékás Lajos professzor úr volt. Legutóbb a Ptk. jogalkotási munka kapcsán találkoztam vele ismét, és örömmel beszéltünk az egyetemi évekről. Többek között neki is volt köszönhető, hogy annak idején a civilisztika irányába fordultam. Az egyetem után ügyvédjelöltként helyezkedtem el, de levelezőn doktoranduszi tanulmányokat folytattam, és 1994 végén, húsz évvel ezelőtt alapító elnöke lettem a Doktoranduszok Országos Szövetségének.

A szakvizsgát követően, 1999-ben Pokorni Zoltán oktatási miniszter úr felkérésére elvállaltam a miniszteri biztosi pozíciót, melynek keretén belül érdemi jogi tevékenységet is végeztem: a minisztérium számos háttérintézményét kellett átalakítanom a Márton Áron Szakkollégiumtól a Professzorok Házáig bezárólag, majd ennek következtében, gondolom az így végzett munkám eredményeként, 2000. június 1-jétől az Oktatási Minisztérium közigazgatási államtitkára lettem. Pokorni Zoltán után egy évig Pálinkás József miniszter úrral dolgoztam.

A 2002-es választások után Magyar Bálint lett az új miniszter, akivel abban egyetértettünk, hogy nem akarunk együtt dolgozni. Így 2002 augusztusában megalapítottam a Gál András Levente Ügyvédi Irodát, ami azóta először Gál és Társa, majd Gál és Társai Ügyvédi Irodává fejlődött. Közigazgatatási szakmai tevékenységemet a 2005-ben létrehozott Magyar Közigazgatási és Szervezetfejlesztési Kutatóintézet kuratóriumi elnökeként végzem. E műhely keretében jött létre egyébként először 2006-ban a Magyary Zoltán Jelentés, amelynek bázisán, később kormányzati munkák alapján született meg a Magyary Program mint a 2010-es közigazgatási átalakítások sorvezetője. 2010 júniusában tértem vissza az államigazgatásba mint a Navracsics Tibor által vezetett Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára. Itt dolgom volt többek között a kormányülések előkészítése, a közigazgatási államtitkári értekezlet vezetése, de feladatom volt a közigazgatási reform irányítása, valamint össz-kormányzati személyzeti kompetenciáim is voltak a kifogásolási jogon keresztül.

A Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program miben különbözik a korábbi koncepcióktól és milyen hatásokra jött létre?

2002 októberében létrehívtuk a Magyary Zoltán közigazgatási törzsasztalt, ami az első Orbán-kormány idején feladatot vállalt közigazgatási államtitkároknak, helyettes államtitkároknak, miniszteri biztosoknak, valamint kormánybiztosoknak volt egy rendszeresen összeülő, vacsorával egybekötött szakmai tanácskozása. A 8 év alatt 53 alkalommal gyűltünk össze. Ezekben az időkben egész komoly személyes bátorság volt, ha valaki erre az ülésre eljött és volt olyan kolléga is, akinek távoznia kellett adott minisztériumból, amikor a felettese tudomást szerzett arról, hogy részt vett ezeken a Magyary Törzsasztal rendezvényeken.

Mint említettem, a Törzsasztalt is szervező Kutatóintézetben született a Magyary Jelentés a 2006-os Polgári Kormányzás programalkotáshoz kapcsolódóan, aztán jutott még további 4 év a továbbfejlesztésre, végül 2011. június 10-én jelent meg a Magyary Program 11.0. Magában a programban megfogalmaztuk azt a kilenc pontot, ami az újszerűségét adja a korábbi évek közigazgatás-fejlesztési dokumentumaihoz képest. Amit kiemelnék, hogy közérthetően, röviden és világosan veszi számba a teljesség igényével, hogy milyen jelenségek és történések lesznek a magyar közigazgatásban egy hatékony nemzeti közszolgálat mint átfogó cél megvalósítása érdekében. Ezt a teljességet és a négy fő beavatkozási területet, úgymint: szervezet, feladat, eljárás, személyzet, valahogy úgy kell elképzelni, mint a Mengyelejev táblázatot, ami szintén pontosan segít megérteni és fogalmilag rendbe tenni a sokszínű világot.    

Közigazgatási államtitkárságról kormánybiztosi feladatkörre váltott.

Másfél év után, 2011. november 30-án „szereltem le” mint közigazgatási államtitkár, majd 2012. augusztus 30-áig tevékenykedtem mint kormánybiztos. A szűkített feladatkörömbe tartoztak a közigazgatási fejlesztéseket érintő projektek, illetőleg a zsidó közösségekkel való párbeszédet nekem kellett folytatnom a kormány részéről, de feladatom volt az Erzsébet-program megvalósítása és számos más, zömében konfliktusos feladat. Azaz a korábbi feladatköreim kb. felét vittem tovább.

Okkal gondolom egyébként az OECD-vel e tárgyban kötött megállapodás alapján, hogy a Magyary Program akár egy nemzetközi mintává, know-how-vá is válhat. Mivel gyorsan változik a gazdasági élet, a közigazgatásnak meg kell őriznie rugalmasságát, versenyképességét annak érdekében, hogy valóban az állampolgárok érdekeit tudja szolgálni. Mindemellett szükség van nemcsak leíró, hanem dinamizáló eszközökre is.

2012-ben visszatértem az ügyvédi pályára, ma irodavezető ügyvéd vagyok és emellett ismét vezetem a Magyar Közigazgatási és Szervezetfejlesztési Kutatóintézet Alapítványt. Irodánk alapvetően gazdasági és közigazgatási jogi ügyeket visz, de az előéletemből kifolyólag inkább az ügyvédi tevékenységnek a reorganizációs, szervezetfejlesztési oldalát, vagy akár a nagy rendszerek jogi újrakonstruálását tartom a magam számára a legizgalmasabb feladatnak. Az ügyvédségen belül, nemcsak az eseti ügyeket szeretem, hanem nagyobb rendszereknek egyfajta átstrukturálását, a kodifikációtól a végrehajtásig.

Az állami vagy a magánszféra a jobb munkáltató?

Nehéz összehasonlítani a kettőt. Azt gondolom, hogy a legfelemelőbb reggelente úgy menni „munkába”, hogy az ember a hazát, a nemzetet szolgálja. Ennek van egy még hatványozottabb hivatásjellege, mint az ügyvédi tevékenységnek, az ember adott helyzetben próbálja megtalálni és kihozni belőle a maximumot. Amikor államtitkár voltam, azt éreztem, hogy most tudom leginkább hasznosítani a képességeimet, a lelki állóképességet, a szakmai tudást, az elszántságot és az elhivatottságot. Ugyanakkor azt is látom, hogy van annak haszna, ha az ember dolgozott már az ún. versenyszférában, mert sokkal árnyaltabban és sokoldalúbban látja azokat a problémaköröket, ami „kint” is megjelenik a praxisban. Amikor a Magyary Programban a közigazgatási életpályákat szerkesztettük, bizonyos életpályaelemeknél kötelezően javasoltnak gondoltam, hogy az ember ki-be lépjen a közigazgatásból. Egyfajta szűklátókörűséget tud eredményezni, ha az ember folyamatosan, 30-40 évig csak egy ügyszakon, vagy mindig jogalkotói vagy jogalkalmazói szinten tevékenykedik. Így nem látja, hogy a másik oldalon, pl. a reálgazdaság terén, milyen hatással járnak a jónak gondolt elgondolásai.

A szabadidejét mivel tölti?

Gyerekkoromtól sportoltam versenyszerűen, 9 éves koromtól vitorlázom, egy ideig a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke is voltam, melynek kapcsán újra visszakerültem a vitorlázás sűrűjébe. A nagyhajózás mellett kishajózom is, így ez aktív szerepet játszik ma is az életemben. A másik kedvelt aktivitásom a lovaglás. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem díszpolgáraként az első világháború centenárium kapcsán kezdeményeztem a Ludovika Lovas Hagyományőrző Huszár Díszegység létrehozását, amelynek tagja vagyok. Ez is szép, de időigényes feladat. Mikor felvettek a jogi egyetemre, a bátyám és a baráti társasága kitalálta, hogy alakítsunk egy tarokk kört, hiszen jogász lévén, „ha másért nem sznobériából” tarokkoznunk kell. Aztán megkedveltem ezt a szórakozásformát és alkalomadtán most is asztalhoz ülünk.

Milyen társadalmi szerepvállalásai vannak?

A magyar ügyvédtársadalom szerencsére egyre inkább látható módon a társadalmi felelősségvállalásból is kiveszi a részét. Az egyik ötletgazdája és javaslattevője voltam a Magyar Kormány és a Budapesti Ügyvédi Kamara közreműködésével létrejött Szász Pál ösztöndíjnak, amelynek célja, hogy határon túli magyar jogász hallgatókat fogadjunk, akik így megtapasztalják az ügyvédség mibenlétét a napi gyakorlatban magyar és nagyvárosi környezetben a kolozsvári, bukaresti sikeres irodák mellett. Ilyen és hasonló kezdeményezésekben, projektekben szívesen veszek részt

Dr. Gál András Levente Jogi diplomáját 1994-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerezte. 1991-től 1992-ig tanulmányokat folytatott Zürichben sajtójogból, Bécsben ingatlan-nyilvántartásból. 1996-ban Tokióban közéleti ösztöndíjon volt. 2006-ban ingatlanforgalmi értékbecslő és hivatalos közbeszerzési tanácsadó vizsgát tett. Egyetemi tanulmányai mellett a Magyar Televízió Híradó Szerkesztőségében külpolitikai és adásszerkesztőként is dolgozott. 1994-től 1998-ig a Budapesti 99. számú Ügyvédi Irodánál volt ügyvédjelölt, 1999-től 2000-ig az Oktatási Minisztériumban miniszteri biztosként teljesített szolgálatot. 2000-től 2002-ig az Oktatási Minisztériumban közigazgatási államtitkár, 2002-től 2007-ig saját ügyvédi irodájában ügyvéd. 2007-2010. június 1. között a Gál és Társa Ügyvédi Iroda irodavezető ügyvédje. 2010. június 2. – 2011. november 30. között a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára. 2011. december 1. – 2012. szeptember 1. között a Jó Állam fejlesztési koncepció végrehajtásának összehangolásáért felelős kormánybiztos a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban. 2012. szeptember 2. óta – Gál és Társa Ügyvédi Iroda, irodavezető ügyvéd. 1991-től 1993-ig az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán a Hallgatói Önkormányzat elnöke és egyben az ELTE Hallgatói Önkormányzatának első elnöke 1991-ben. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének (OFÉSZ) elnökségi tagja volt 1991-től 1993-ig. A Doktoranduszok Országos Szövetségének alapító tagja és elnöke 1994-1998 között, majd 1998-tól tiszteletbeli elnöke. 2004-től 2008-ig a Hungária Televízió Közalapítvány Ellenőrző Testületének elnöke. 2005-től a Magyar Közigazgatási és Szervezetfejlesztési Kutatóintézet kuratóriumának az elnöke. 2007-től a Pálfi István Régiófejlesztési Alapítvány kuratóriumának az elnöke. Az alábbi tisztségeket 2010. május 30-ig töltötte be: Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának elnökhelyettese, a Semmelweis Innovációs Központ Kft. felügyelőbizottságának tagja, a Bolyai Műhely Alapítvány felügyelőbizottságának elnöke és a Nézőpont Intézet Alapítvány Kuratóriumának tagja. 2012-től 2013 májusáig a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke. 2012-től a Magyar Közigazgatási és Szervezetfejlesztési Kutatóintézet Alapítvány kuratóriumának elnöke. Több jogi konferencia előadója, számos könyv szerzője és szerkesztője. Angolul és németül beszél. 2013-ban Magyary Zoltán díjjal tüntették ki. 2013-ban átvehette a Nemzeti Közszolgálati Egyetem díszpolgára címet. Szabadidejében lovagol, vitorlázik.

---