Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Élethez való, tisztességes eljáráshoz való jog, mozgásszabadság, kártalanításhoz való jog bírói hiba esetén – csak néhány olyan fogalom, amely jelen műben kibontásra vár. A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Emberi jogi kézikönyv az EJEB gyakorlata alapján című kiadványban Dr. Dudás Dóra Virág egészen az alapoktól építi fel az Emberi Jogok Európai Egyezményének megismerését, rendszerét, kialakulási körülményeit, fejlődését, alapértékeit és fókuszát, kikényszerítési mechanizmusát, azt, hogy az Egyezményt hogyan kell alkalmazni. Betekintést nyújt a strasbourgi bíróság szerepéről és működéséről, továbbá elmélyül az abszolút, erős, minősített, gyenge, kiegészítő jogok magyarázatában. Az alábbiakban a műnek a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való joggal foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet.
Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog
„8. cikk – Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog
A 8. cikk a címében foglaltakhoz képest nemcsak a magán- és családi életet, de az otthont és a magánlevelezést is védi. Összefoglalóan „magánélethez való jognak” is szokták nevezni, amely valamennyi felsorolt értéket magába foglalja. Ez az egyik legrugalmasabb rendelkezés az Egyezményben, hiszen az általa védett jogok tartalma dinamikusan fejlődik, és beolvaszt olyan eseteket (pl. környezetvédelem) is, amelyek védelmet igényelnek, ám nem sorolhatók az Egyezmény más rendelkezései alá. A 8. cikk által biztosított védelem célja az egyének személyes autonómiájának védelme az állami hatóságok által alkalmazott önkénnyel és az egyéb sérelmekkel szemben.
A 8. cikk 1. bekezdése előírja, hogy „tiszteletben kell tartani” a személyes autonómia négy védett dimenzióját: a magánéletet, a családi életet, az otthont és a magánlevelezést. A tiszteletben tartás kötelezettsége negatív annyiban, hogy az államnak (hatóság, bíróság stb.) nem szabad önkényesen beavatkoznia e védett dimenziókba, és pozitív annyiban, hogy megfelelő lépéseket kell tenni a jogok biztosítása érdekében, valamint védelmet szükséges nyújtani a mások általi jogosulatlan beavatkozásokkal szemben.
A 2. bekezdés meghatározza, hogy az állam milyen feltételekkel korlátozhatja a védett jogot. Ehhez a szokásos módon egyrészt jogszabályi alap szükséges (nem feltétlenül „törvényben meghatározott”, még ha az Egyezmény magyar nyelvű szövege ezt is tartalmazza az „in accordance with the law” fordításaként). Másrészt kell valamilyen legitim korlátozási cél, amely a 2. bekezdés értelmében nemzetbiztonság, közbiztonság, az ország gazdasági jóléte, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak védelme lehet. Végül pedig a korlátozásnak szükségesnek kell lennie egy demokratikus társadalomban, vagyis meg kell felelnie a szükségesség és arányosság követelményének.
Az Egyezmény 8. cikke által biztosított védelem tárgya az önmeghatározásban, valamint a környezethez és a másokhoz való kapcsolat megválasztásában megnyilvánuló személyes autonómia. Annak védelmét jelenti, ahogyan önmagunkra tekintünk és ahogyan éljük magánéletünket.
A négy védett terület: a magánélet, a családi élet, az otthon és a magánlevelezés olyan fogalmak, amelyek az EJEB gyakorlatában autonóm (az egyes nemzetek jogától független) jelentéssel bírnak, és a társadalmi, jogi és technológiai fejlődést követve dinamikus változásban (bővülésben) vannak. Egymással gyakran átfedésbe kerülnek, és meghatározásuk esetfüggő.
A magánélet összetett fogalom, amelyet nem lehet pontosan meghatározni.[1] Az EJEB tág értelmezésre hajlik, és ügyenként dönti el, hogy egy adott helyzet a magánélethez tartozik-e. Általában véve azt a szférát lehet magánéletnek tekinteni, amelyben minden egyén szabadon felépítheti és élheti a személyiségét, valamint kapcsolódhat másokhoz és a külvilághoz.
A magánélet egyik része az intim szféra, amelyből teljesen ki akarjuk zárni a külvilágot, a másik része pedig a más emberi lényekkel, külvilággal kialakított kapcsolat.[2] Az önmeghatározás, a testi és lelki integritás, a magánszféra, a személyes adatok, a szexuális élet, valamint a társasági élet és a személyes kapcsolatok tartoznak a magánéletünkhöz.
Az önmeghatározás, vagyis személyes identitásunk meghatározása és én-azonosságunk kialakítása alapvető emberi jog. Ide tartozik a külső megjelenés (pl. ruházkodás, hajviselet),[3] névválasztás,[4] nemválasztás (transzneműség),[5] családi eredetkutatás[6] és eredetmeghatározás (apaság megállapítása és vélelmének megdöntése)[7] kérdése. Az etnikai (pl. roma) identitás és az annak megfelelő (pl. nomád) életforma választása is az önmeghatározás részét képezi.[8]
2.1.2. Testi és lelki integritás
A testi és lelki integritás (jólét és épség) az egészséges emberi működés alapja. Ennek védelmét az EJEB a magánélet védelme alá vonja, kivéve azokat az eseteket, amelyek súlyosságuk miatt a kínzást, embertelen és megalázó bánásmódot tiltó 3. cikk hatálya alá tartoznak.[9] A környezetvédelmi panaszok is ide sorolandók, ha a környezetkárosító hatás veszélyezteti az emberi egészséget.[10]
A testi és lelki integritás a testi és lelki autonómia és önrendelkezés kérdését is magában foglalja. Az orvosi vizsgálatokhoz és beavatkozásokhoz többnyire az érintett hozzájárulása szükséges,[11] és védelmet kell biztosítani a mások általi rossz bánásmóddal, bántalmazással szemben.[12] Egy bénult személynek joga van ahhoz, hogy más segítségével vessen véget betegség által elgyötört életének.[13] Egy nőnek pedig joga van ahhoz, hogy megfogant magzatát elvetesse.[14] A nőnek joga van dönteni a szülés körülményeiről (pl. otthonszülésről) is.[15]
A jóhírnév (becsület) védelme a személyi identitás és a lelki épség részeként védelmet élvez akkor is, ha annak megsértésére nyilvános vita keretében kerül sor.[16] A jóhírnév sérelmének azonban minden esetben el kell érnie egy bizonyos súlyossági szintet, hogy a 8. cikk védelme alá tartozzon. Ennek megítéléséhez a jóhírnév elleni fellépés adott személyre gyakorolt hatását szükséges vizsgálni.[17]
A magánélet fogalmának alapvető elemét képezi a magánszféra, vagyis az egyén nyilvánosságra nem tartozó, munkahelyen kívüli léte. Ennek tiszteletben tartása fontos a személyes jólétünkhöz. Ezen fogalom alá tartoznak a környezetvédelmi jellegű ügyek a magánszférát, nyugalmat zavaró hatások (pl. bűz-, zajterhelés) tekintetében. Ide tartoznak a lehallgatások is. A munkahelyi telefon- vagy internethasználat nyomon követése is érinti a magánszférát (és levelezést), hiszen bizonyos magánéleti dolgok munkahelyről történő intézése a természetes életvitelhez tartozik.[18] A magánszférát érinti továbbá a fényképek és feltételek készítése és közzététele is, így ezekhez szükség van az érintett hozzájárulására.[19] Az is beavatkozás a magánéletbe, ha valaki arcképét annak körözése miatt teszik közzé.[20] Egy képfelvétel által okozott sérelem akkor tartozik a 8. cikk védelme alá, ha súlyos következményei vannak az érintettekre, pl. a képfelvétel módjára és céljára, közzétételének természetére, valamint későbbi felhasználhatóságára tekintettel.[21]
A csomagátvizsgálás és a motozás annak invazív jellege folytán beavatkozást jelent a magánéletbe, kivéve a repülőtereket vagy középületeket, amelyekbe belépéssel az érintett hozzájárulását adja a biztonsági átvizsgáláshoz.[22] Az egyéb biztonsági előírások (pl. biztonsági öv használata, munkahelyi biztonságvédelmi felszerelés) is beavatkozást jelentenek, ám a legtöbb esetben szükségesek és arányosak.
Személyes adataink (pl. nevünk, címünk, foglalkozásunk, etnikai hovatartozásunk, egészségi állapotunk) olyan jellemzők, amelyek alapján azonosíthatók és megismerhetők vagyunk. Fontos, hogy ezek védelmet élvezzenek, vagyis ne jussanak illetéktelenek kezébe olyan célokra, amelyekhez nem járultunk hozzá. Az információgyűjtés, -tárolás és -felhasználás az információs önrendelkezési jogot érinti például népszámlálás során,[23] rendőrségi ujjnyomvételkor és fényképkészítéskor,[24] avagy orvosi nyilvántartásokban.[25] A személyes adatok gyűjtése és tárolása beavatkozás a magánéletbe csakúgy, mint az érintett részére történő hozzáférés megtagadása vagy az adatok más szervezet vagy sajtó részére történő kiadása.[26]
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
[1] Costello-Roberts kontra Egyesült Királyság, 13134/87, 1993.III.25.
[2] Niemietz kontra Németország, 13710/88, 1992.XII.16.
[3] Sutter kontra Svájc, 8207/78, 1979.
[4] Burghartz kontra Svájc, 16213/90, 1994.II.22., Guillot kontra Svájc, 22500/93, 1994.II.22.
[5] Van Kück kontra Németország, 35968/97, 2003.VI.12., B. kontra Franciaország, 13343/87, 1992.III.25.
[6] Anayo kontra Németország, 20578/07, 2010.XII.21.
[7] Rasmussen kontra Dánia, 8777/79, 1984.XI.28. (apaság megállapítása), Backlund kontra Finnország, 36498/05, 2010.VII.6. (apasági vélelem megdöntése).
[8] Chapman kontra Egyesült Királyság [GC], 27238/95, 2001.I.18.
[9] M. C. kontra Bulgária, 39272/98, 2003.XII.4.
[10] López Ostra kontra Spanyolország, 16798/90, 1994.XII.9.
[11] Glass kontra Egyesült Királyság, 61827/2000, 2004.III.9.
[12] E. S. és mások kontra Szlovákia, 8227/04, 2009.IX.15.
[13] Pretty kontra Egyesült Királyság, 2346/02, 2002.IV.29.
[14] Evans kontra Egyesült Királyság [GC], 6339/05, 2007.IV.10.
[15] Ternovszky kontra Magyarország, 67545/09, 2010.XII.14.
[16] Pfeifer kontra Ausztria, 12556/03, 2007.XI.15., Petrina kontra Románia, 78060/01, 2008.X.14.
[17] Vučina kontra Horvátország, 58955/13, 2019. október 31. (elfogadhatósági döntés).
[18] Niemietz ítélet.
[19] Reklos és Davourlis kontra Görögország, 1234/05, 2009.I.15.
[20] Giorgi Nikolaishvili kontra Grúzia, 37048/04, 2009.I.13.
[21] Denisov kontra Ukrajna [GC], 76639/11, 2018.IX.25., 92. bekezdés.
[22] Foka kontra Törökország, 28940/95, 2008.VI.24.
[23] X. kontra Egyesült Királyság, 9702/82, 1982.
[24] Murray kontra Egyesült Királyság [GC],14310/88,1994.X.28.
[25] Chave née Jullien kontra Franciaország, 14461/88, 1991.VII.9. (elfogadhatósági döntés).
[26] Haralambie kontra Románia, 21737/03, 2009.X.27., Z. kontra Finnország, 22009/93, 1997.II.25.
