Én is jogászdíjas vagyok! – Interjú a compliance kategória győztes csapatával

Cikksorozatunkban beszélgetéseket olvashatnak a 2019-es Jogászdíj kategóriáinak győzteseivel. A hatodik alkalommal a Siegler Bird & Bird Ügyvédi Iroda csapatának tagjaival készítettünk interjút.

Először pályázott az iroda a Jogászdíjra. Honnan kapták az inspirációt és mit gondolnak az elismerés jelentőségéről?

Dr. Rippel-Szabó Péter (R-SZ. P.): Az elsődleges sugallat onnan érkezett, hogy volt szerencsénk egy jogi és üzleti szempontból is különleges projektben tanácsot adni. Személy szerint motivált, hogy egy ismerősöm korábban már nyert a pályázaton, másrészt láttam, hogy milyen komoly irodák jelentkeztek, harmadrészt pedig tényleg úgy éreztem, hogy nyerni fogunk.

Nagyon örülünk, hogy egy külföldön és Magyarországon is ismert brand, a Wolters Kluwer által biztosított megjelölést és elismerést használhatjuk a projektünkre. Mindez az ügyfelünk számára is gyümölcsöző, hiszen mindenki láthatja, hogy amit közösen felépítettünk, azt egy független és elismert szervezet is kitüntette.

Dr. Simon Ádám (S. Á.): A díjat általánosságban szerintem mindenki egy jó kezdeményezésnek tartja a jogi piacon. Szuper volt látni a díjátadón a többi pályázó ötleteit, érdekes beszélgetésekben volt lehetőségünk részt venni.

Dr. Laribi Karim (L. K.): Láttuk, hogy vannak olyan nemzetközi ügyvédi irodák, akik minden évben visszatérő pályázók, sokan közülük visszatérő győztesek is, s mi is szerettünk volna egyfajta trendet teremteni az irodán belül. Az elkövetkező években is figyelni fogjuk, hogy van-e olyan kategória, amelyben tudunk nevezni.

A pályázat középpontjában az esport áll, miért pont erre esett a választás?

R-Sz. P.: Az indítópontja technikai szempontból az a könnyebbség volt, hogy jogi tanácsadásunk végterméke nyilvánosan elérhető, azaz szigorú értelemben nem tartozik az ügyvédi titok körébe. Büszkék vagyunk arra, amit a projekt keretében elértünk, hiszen egy olyan, teljesen unikális dolgot – a videojáték-versenyek sportszövetségi jogi kereteit – kellett létrehoznunk, amelyet máshol a világon legjobb tudomásunk szerint még nem tettek meg ilyen mélységben, ebben a formában. Emellett a tradicionális sportban és az üzlet világában meglévő komoly ismeretanyagunkat kellett úgy alkalmaznunk, hogy a végeredményt mindenki megértse. Külön nehézség volt, hogy már létező jogszabályi kereteket és jogintézményeket kellett alkalmaznunk egy teljesen új megközelítéssel.

L. K.: A Jogászdíj az innováció köré szerveződik, tehát olyan pályázattal kellett nevezni, amely ilyen alapú. Úgy gondolom, hogy a miénk abszolút mértékben egyedi volt, eleinte nem is igazán tudtuk, hogy melyik kategóriába adjuk be.

S. Á.: A jogi szakmában az érdekes dolgok legtöbbször titkosak, vagy egyenesen a fióknak készülnek, így a csillagok szerencsés együtt állásának köszönhető, hogy egy ügyfelen keresztül ezt nyilvánosságra tudtuk hozni.

Mi is az az esport?

R-Sz. P.: Az esport tulajdonképpen kompetitív videojátékozás, ahol a résztvevők meghatározott szabálykeretek között játszanak egymással. Ez utóbbi nemcsak magát a konkrét játék szabályait jelenti, hanem egy bizonyos külső, egyszerűbb vagy átfogóbb szabálystruktúrát is feltételez. Magyarországon szigorú értelemben vett esport még nem igazán létezik, a gaming, azaz az egy-vagy többszemélyes online játékok használata természetesen igen.

Mik voltak az ügyfél konkrétabb igényei?

R-Sz. P.: Az ügyfél tisztában volt azzal, hogy az irodánknak az Egyesült Királyságban az esport terén széleskörű tapasztalatai vannak és szerette volna, ha erre mi helyi szinten is támaszkodunk, párosítva a mi sport területén meglévő tudásunkkal. Továbbá az ügyfél elsődleges igénye tulajdonképpen az volt, hogy részére kiválasszuk a megfelelő szervezeti kereteket, amelyet párosíthattunk az ügyfél gaming terén meglévő tapasztalatával. A keretrendszert végül a sportszövetségi rendszerben találtunk meg. Ehhez volt szükség a részünkről jogi, stratégiai és üzleti tanácsadásra.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget a projekt megalkotása során?

R-Sz. P.: Rögtön már maga az ajánlattétel is, nagyon sokat törtük a fejünket az árazáson és a megközelítési stratégián a célból, hogy az ügyfelet egyáltalán meggyőzzük a projekt elindításáról. Ő ugyanis tisztában volt azzal, hogy a projekt megvalósítása minden szempontból jelentős forrásigénnyel jár. A játékkiadók szerepe is érdekes volt a történetben, hiszen őket, mint jogtulajdonost is bele kellett illeszteni a rendszerbe, valamint figyelemmel kellett lennünk az esport/gaming iparág eltérő jogértékesítési és tartalomfogyasztási szokásaira is.

L. K.: A rendszert a hagyományos sport kereteire próbáltuk felépíteni, de óriási különbség, hogy például a foci egy darab sport, és arra lehet egységes szabályokat alkotni. Itt pedig a munka folyamán azt vettük észre, hogy nagyon sokfajta játék van, melyeknek a szabályai köszönőviszonyban sincsenek. Ebből kifolyólag nem lehet rájuk egységes szabályokat alkotni, vagy ha igen, annak eredménye egy kétezer oldalas dokumentum lesz. Általános szintre kellett emelnünk a szabályrendszert, miközben figyelni kellett arra is, hogy ne hagyjuk ki belőle a tartalmat.

S. Á.: Nem volt egyértelmű, hogy milyen megközelítés az ideális, közben kellett kialakítanunk. A mi ügyfelünk ezzel a struktúrával versenyez a piacon, úgy kellett megcsinálnunk, hogy a versenyzők számára se legyen elriasztó.

Használtak-e mintát, egyáltalán létezik-e erre ilyen?

R-Sz. P.: Nem igazán. A szabályrendszert gyakorlatilag a nulláról építettük fel, a londoni kollégáktól kapott inputok a konkrét ügyben egy az egyben nem voltak használhatóak a különleges sportszövetségi szabályozási forma miatt.

L. K.: Az iroda nemzetközi hálózatból se tudtak nagyon segíteni, valószínű, hogy éppen ők lesznek majd azok, akik tőlünk kérik el a megoldást hasonló projektek esetén.

A magyar jogrendszer hogyan állt a kérdéshez?

R-Sz. P.: Magyarországon létezik egy Sporttörvény, ezt nem tudtuk és nem is akartuk megkerülni. A jogszabály nem mindenhol világos a valódi sportok tekintetében sem, így nehéz volt átfordítani az esportra, de bízunk benne, hogy „megugrottuk a lécet”. Emellett a Ptk. és az adatvédelmi jogszabályok adják a jogszabályi hátteret.

L. K.: Kellett egy jogi formát találnunk arra, hogy csapatversenyekre miként tudnak nevezni olyanok, akik nem igazolt versenyzői egy egyesületnek. A keretet, amiben egységesen kezelni tudtuk őket, a polgári jogi társaságban találtuk meg, amivel utoljára nagyjából egyetemista korunkban találkoztunk.

Milyen konkrét szabályzatok születtek a struktúrán belül?

R-Sz. P.: Nyilvántartási, igazolási és átigazolási szabályzat arról, hogy miként kerül a játékos a rendszerbe, és ha már bent van, hogyan válthat klubot, hogyan kaphat verseny- és rajtengedélyt. A Versenyszabályzat rendelkezései elsősorban a versenyek kiírására és lebonyolítására vonatkoznak. Az Adatvédelmi szabályzat magától értetődően az adatvédelmi kérdéseket szabályozza teljesen átfogó módon. A Vagyoni értékű jogok hasznosítására vonatkozó szabályzat a médiatartalom és egyéb jogok értékesítését rendezi. A Sportrendezvény szabályzat az offline versenyek rendezési szabályait érinti. Ezeken kívül létezik még a Fegyelmi szabályzat, a Doppingellenes szabályzat, az Etikai és gyermekvédelmi szabályzat. Ez utóbbi megfogalmazza, hogy mit tesz annak érdekében a szövetség, hogy a gaming pozitív hatásait támogassa és visszaszorítsa a függőséget, az online szegregációt és a bántalmazást.

Hogyan képzelhető el az online térben a doppingolás?

R-Sz. P.: Rendkívül sokféleképpen, a klasszikus módja, hogy a versenyző teljesítménynövelő szert szed, amely stimuláló hatással van elsősorban a reakcióidejére és az állóképességére. A nem klasszikus módja az ún. e-dopping, azaz a játékok szoftveres manipulációja (például falakon való átlátás), és a hardveres manipuláció, (például egy kattintásra egy helyett ötöt lő a játékos). Az online versenykörökben azt is nehéz kontrollálni, hogy tényleg a versenyre nevezett játékos játszik-e.

Milyen visszajelzések érkeztek a pályázatra?

R-Sz. P.: Abszolút pozitív visszajelzéseket kaptunk, ezek főleg a social media csatornáinkon keresztül érkeztek.

L. K.: Laikus ismerősökkel való beszélgetések keretében sem a földhivatali bejegyzésekről társalog az ember, ez az esport téma önmagában is figyelemfelkeltő számukra is, és érdeklődnek iránta.

Mit üzennének a jövő pályázóinak?

S. Á.: Ez a pályázat jó lehetőség arra, hogy az ember a maga számára is összefoglalja, hogy mivel foglalkozott odáig, mert nem mindig van sajnos idő arra, hogy reflektáljunk magunkra. Így nagyon pozitív hozadéka a Jogászdíjnak, hogy ilyenkor ezt megtehetjük. Ha az ember azt érzi, hogy a hivatásában újdonságnak számító projekten dolgozik, érdemes kifelé is megmutatnia ezen a platformon, amit szakmailag nagyon hasznos kezdeményezésnek tartunk.

A Jogászdíjról, a további nyertesekről és a 2019-es díjátadóról többet megtudhat, ha ellátogat a Jogászdíj hivatalos weboldalára ide kattintva!

Kapcsolódó cikkek:


A FitBit felvásárlását vizsgálja az EU
2020. augusztus 12.

A FitBit felvásárlását vizsgálja az EU

Az Európai Bizottság azért aggódik, hogy a viselhető eszközökön keresztül a Googlehöz jutó személyes adatok felhasználása vajon torzítja-e a versenyt.