Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Cikksorozatunkban beszélgetéseket olvashatnak a 2019-es Jogászdíj kategóriáinak győzteseivel. A kilencedik részben dr. Tóth Máté LL.M. ügyvéddel, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda munkatársával, az energiajog kategória nyertesével beszélgettünk.
Igaznak tűnik az a szociológiai elmélet, hogy a „könyvek joga”, a Law in Books, valamint a piac által kiérlelt igényekből kiinduló Law in Action hajlamos elválni egymástól. Az energiajog, az energetika esetében hatványozottan így van ez, egyetemi tanulmányaim során személy szerint nem is hallottam erről a jogterületről, és szerintem sokan vannak hasonlóképp. Egy izgalmas iparági szükséglet termelte ki ennek a jogágnak az önállóságát, mely részben közjogias, részben magánjogi jellegű. Az energetikai folyamatoknak létezik egy alapvető műszaki keretrendszere, ennek megfelelően beszélhetünk a területen különféle determinizmusokról (például az áram vagy a földgáz tulajdonságai). Ezeket a fizikai és műszaki törvényszerűségeket kellett a jognak leképeznie egy szabályozott zárt rendszerben, egy sajátos logikával. A tradicionális jogviszonyoktól az energiajogot ezen felül eltérítik még a rárakódó pénzügyi sajátosságok: természetes monopol és oligopol viszonyok, speciális szerződési szükségletek vagy épp kényszerek. Végül a társadalmi elvárások, érdekek is: az ellátásbiztonság, az energiafüggetlenség, az erőművek létesítésének garanciái. A területnek emellett kialakultak a saját vonatkozó hazai és nemzetközi jogszabályai, így vált egy izgalmas, öntörvényű, sui generis jogággá.
Az ügy polgári jogi jogvitának indult, és akként nyerte meg két fokon is a két alperes a rendszerirányítóval szemben. Látszólag nem tartalmazott sok izgalmat. Egy elszámolási vita állt fent a villamosenergia rendszerirányító és az áramot a végfelhasználói pontokba elosztó egyetemes szolgáltató között. Az alperesek beszámítási kifogással éltek, mert korábban nem kapták meg a rendszerirányítótól az egyidejű fedezetet egy kedvezményes villamosenergia tarifa tekintetében, erre kértek kamatot. Az eset attól vált érdekessé, hogy a két fokon eljáró bíróságok elsiklottak afelett, hogy eredendően ez nem egy polgári jogi jogvita. Az elszámolás alapja is energiajogi volt, melynek minden mozzanatát szabályozza az állam. Így tehát azt igyekeztünk bizonyítani, hogy eleve elhibázott keretek között zajlott addig az eljárás.
Ezek a szabályozott iparágak hasonlóak a csipkézett tengerpartokhoz, melyeket sok öböl tarkít és az apály-dagály is több dolgot befolyásol. Időnként az állami szabályozás kiterjedtebb, máskor jobban rábízzák a piacra a folyamatok irányítását. A határvonal megtalálása nagyon fontos, ez adja a jogbiztonságot, ebben az ügyben is lényeges volt, meddig tart a magánjog territóriuma, és honnantól térítődik el a szabályozás a közjog irányába. Pontosan ezért lett ez a jelige, mert ahogy a kontinentális lemezek ütköznek, és különféle természeti képződmények keletkeznek ennek következtében, a jogterületek találkozása is konfliktusokat generál (elég csak például a magyar és az uniós jog összeütközésére gondolni). Ez a mozgás nemcsak jogászként izgalmas, hanem mindenki számára, hiszen cselekvésében, élő organizmusként mutatja be a jogrendszert. Időnként muszáj hátrébb tolni a magánjogi tendenciákat vagy éppen visszametszeni a túlzott állami szabályozói beavatkozást.
Az energetikai viszonyok régóta idegenek valamennyi jogi szereplő számára, így a bíróságoknak is. Nehéz megismertetni velük az esetek belső törvényszerűségeit, az ügyek esetleges fonákját, bár belátom, ez egyáltalán nem könnyű a másik oldal szemszögéből sem. Egy mérlegkör, a menetrendezés vagy a nominálás szabályai nehezen emészthetők, és hol vannak ezek még például a rendszerszintű szolgáltatásokba bevont átviteli rendszerirányítói villamosenergia-tárolótól, ami az energiajogban ma számít izgalmas kérdésnek. Ezeket a nehézségeket és sokszor az ezekből fakadó előítéleteket is meg kell ugrani, ami nem mindig egyszerű. Emellett sok mérnök is egészséges gyanakvással fogadja, hogy mit keres egy ügyvéd az energetikában. Őket is meg kell tudnunk győzni, méghozzá teljesítménnyel.
Amikor ekkorát kell billenteni egy ügyön, szerintem mi, ügyvédek mindannyian visszafelé próbálunk gondolkodni: mérlegelni, mi a legrosszabb, ami történhet. Azután ehhez próbáljuk a szerintünk megfelelő eszközöket lépcsőzetesen társítani. Ez a per a lehető legrosszabb volt ebből a szempontból, már-már a hazárdjáték kategóriája, hiszen bizonyítanunk kellett, hogy az egészen eddig alkalmazott logika fals volt.
A díj mindenki számára jó indikátor, kiderül belőle, hogy a jogi szereplők, tanácsadók merrefelé mozognak, milyen jogi innovációk vannak és milyen a piac, amit a jog kiszolgál: jó visszajelzésnek tartom ezekről a folyamatokról. Azt láttuk korábban is, hogy a díj és a mögötte lévő szervezési munka igen hasznos hozzáadott értéke a jogászi kultúrának. Nem csupán személy szerint szól nekünk, hanem a jogágak jelentőségét is mutatja. Külön öröm, hogy úgy látjuk, struktúrájával, dinamizmusával egyre inkább a Law in Action szemléletet képviseli.
