Közérdekű adatperek Strasbourgban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az ügyben a Bíróságnak lehetősége nyílt a közérdekű adatokhoz való joggal kapcsolatban a Helsinki Bizottság ügyében kimunkált szempontok alkalmazására. A civil szervezet, illetve újságíró kérelmezők kiemelt társadalmi szerepe nem volt kérdés, ugyanakkor az adatkérés okát nem jelölték meg, és nem bizonyították azt sem, hogy a kért adatok alapvető fontosságúak lettek volna tényfeltáró munkájukhoz. Az ügyvéd kérelmező esetében a Bíróság kiemelte, hogy puszta kíváncsiság még közéleti szereplő folyamatban lévő korrupciós ügyében sem alapoz meg korlátlan iratmegismerési jogot.

Az alapügy

Az ügy két külön szálon indult. Az első kérelmet a Studio Monitor oknyomozó újságírókat tömörítő grúz civil szervezet és egyik újságírója nyújtotta be. Az újságíró a Studio Monitor nevében eljárva 2007-ben a Khashuri bíróság irodájától hozzáférést kért egy büntetőügy irataihoz. A kezelőiroda közölte, hogy a kérelmet a benyújtott formában nem tudja teljesíteni. Jelezte ugyanakkor, hogy amennyiben a kérelmező pontosítja a kért adatok körét, és megjelöli az adatkérés célját, a kérelmet újból megvizsgálja. Az iroda arról is tájékoztatta a kérelmezőt, hogy az iratok között zártan kezelendő igazságügyi adatokat tartalmazó dokumentumok is megtalálhatók, továbbá, hogy az ügyben elítélt vádlottra és a büntetőügy egyéb résztvevőire vonatkozó személyes adatok kiadásához az érintettek beleegyezése szükséges.

Az újságíró közérdekű adat kiadása iránti pert indított, amit mindhárom fokon elveszített. A jogerős ítéletet 2008 júniusában hirdette ki a grúz legfelsőbb bíróság.

A második kérelmet egy grúz ügyvéd nyújtotta be, akit 2006-ban ügyvédi letét elsikkasztása miatt jogerősen három és fél év szabadságvesztésre ítéltek. Az akkor börtönbüntetését töltő ügyvéd 2007-ben hat, az övétől független büntetőügyben hozott valamennyi megelőző biztonsági intézkedéssel (előzetes letartóztatás, óvadék) kapcsolatos bírói végzésről teljes másolatot kért. A hatóságok azonban egy akkori jogszabályra hivatkozva csak a végzések rendelkező részeiről adtak másolatot. Az ügyvéd is adatigénylési pert indított, a bíróság azonban a keresetet mint nyilvánvalóan alaptalant elutasította. Döntésében rámutatott, hogy a bíróság ítélkezési tevékenységére nem terjed ki az adatigénylési jog, ráadásul az érintett eljárások még folyamatban voltak.

A kérelmezők ezen eseményeket követően egymástól függetlenül fordultak az EJEB-hez arra hivatkozva, hogy az adatkérések teljesítésének megtagadása sértette az Egyezmény 10. cikkében garantált véleménynyilvánításhoz való jogukat.

Az EJEB döntése

Az EJEB a két ügyet hasonlóságuk okán egyesítette. A véleménynyilvánításhoz való jog az Egyezmény szövege szerint magában foglalja az “információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát” is. A közérdekű adatok megismeréséhez való jog és az Egyezmény viszonyával kapcsolatban az EJEB irányadó döntése a Nagykamara által 2016-ban Magyarországgal kapcsolatban hozott Magyar Helsinki Bizottság-ügy.

Az ebben lefektetett megállapításokat hangsúlyozva az EJEB leszögezte, hogy az Egyezmény közvetlenül nem biztosít általános jogot egy közhatalmi (állami vagy önkormányzati) szerv birtokában lévő adatok megismeréséhez, illetve az érem másik oldalaként a 10. cikk nem állapít meg az ilyen adatok közlésére vonatkozó állami kötelezettséget sem. A Helsinki-ügyben hozott nagykamarai döntés jelentősége éppen abban áll, hogy kimondta:

  • az adatok kiadását jogerős bírósági döntés írja elő, vagy
  • amennyiben a 10. cikkben garantált jogok érvényesítéséhez elengedhetetlenül fontos a ki nem adott információ,

a kérelmező hivatkozhat az Egyezmény 10. cikkére. Azt azonban, hogy az adott információ visszatartása ténylegesen beavatkozást jelentett-e a kérelmező jogaiba, az adott egyedi ügyben, valamennyi releváns körülményt mérlegelve dönthető el. A mérlegelés során a Helsinki-ügyben kimunkált szempontok szerint a strasbourgi plénum az alábbi szempontokat vizsgálja:

    (i) az adatkérés célja

A 10. cikk védelmére akkor érdemes az adatigénylés, ha a kért információ a véleménynyilvánításhoz való jog (ideértve a megismerést és közlést is) gyakorlásához szükséges. E körben azt vizsgálják, hogy az adatkérésre újságírói tevékenység lényeges elemeként kerül-e sor, vagy a kért adat kiemelkedő fontosságú az érintett témához kapcsolódó közéleti vita lefolytatásához. Az EJEB emlékeztetett a Goodwin-ügyben kimondottakra, amely szerint a véleménynyilvánítás szabadságához felelősség is társul.

Az újságírókat megillető védelem előfeltétele, hogy a sajtó képviselői jóhiszeműen, a pontos és megbízható tájékoztatás igényével, az újságírói etika előírásainak megfelelően járjanak el.

    (ii) a kért adatok jellege

Azt is vizsgálják, hogy a kért adatok megismeréséhez társul-e megfelelő közérdek. Megfeleltek e kritériumnak az elektronikus megfigyeléssel kapcsolatos adatok, illetve Kenedi János történész ügyében a legitim történelmi kutatáshoz szükséges adatok. Tehát olyan adadtok megismerése kapcsán állapítják meg a közérdeket, amelyek a közügyek intézésével kapcsolatosak, illetve amelyek általános közérdeklődésre tartanak számot, és megismerésük, megvitatásuk segíti a közügyekben való állampolgári részvételt.

    (iii) a kérelmező társadalmi szerepe

Az EJEB hangsúlyozta, hogy a sajtó, a média, az újságírók és a civil szervezetek kiemelten fontos társadalmi szerepet töltenek be az információk megismerése és továbbadása kapcsán. E funkciójukra tekintettel ezeket a szereplőket az EJEB a demokrácia „őrkutyájának” (public watchdog) tekinti.

    (iv) az információ rendelkezésre állása

Az EJEB az adatkérés teljesítése melletti érvként vette figyelembe, ha a kért információ az érintett szervnél rendelkezésre áll, így az adatkérés teljesítése igényel jelentős további adatgyűjtést. Nem fogadták el továbbá az állam részéről kifogásként, hogy a kért adatok nem állnak a hatóság rendelkezésre olyan esetben, ahol ez a hatóságok rossz gyakorlatának volt a következménye.

A Helsinki-ügy kritériumainak egyik első próbája volt ez az ügy.

A civil szervezet Studio Monitor és újságírója esetében a kérelmezők a (iii) pont szerinti őrkutya szerepet látták el, ugyanakkor adatkérésük a teszt első pontjának nem felelt meg, mert a kérés célját a hatóság külön felhívására sem jelölték meg megfelelően. A kérelmezőket gyengítette továbbá, hogy az oknyomozó cikket a hazai adatper idején már publikálták, így a kért adatokat az EJEB sem tekinthette eszenciális fontosságúnak a kérelmezők riportjához. A grúz bíróságok előtt a kérelmező újságíró ráadásul tanúvallomásában is úgy fogalmazott, hogy a per célja már nem a konkrét információk megszerzése, hanem az adatok megismeréséhez való joguk elvi bírósági megerősítése. Mindezekre figyelemmel a héttagú Kamara egyhangúlag úgy ítélte meg, hogy a teszten elbukott a kérelem, így az adatkérés megtagadása nem ütközött a 10. cikkbe.

Az ügyvéd kérelmező esetében a demokratikus őrkutya-funkciót sem látták megállapíthatónak, hiszen a kérelmező nem újságírói tevékenység keretében vagy társadalmi szervezet tagjaként kérte az adatokat. A hat büntetőügyhöz kapcsolódó információkra vonatkozóan nem tudott meggyőző érvekkel szolgálni, hogy azok közérdeklődésre miért tartanának számot, megismerésük a demokratikus vitát, illetve a néprészvételt hogyan segítené elő. Bár a bírósági eljárásokhoz kapcsolódó általános nyilvánosság vitathatatlanul közérdek, a Helsinki-teszt ennél konkrétabb kapcsolatot követel meg a kért adat vonatkozásában. Az ügyvédnek tehát azt kellett volna bizonyítania, hogy a kikért végzések megismerése közérdek. A kérelmező azon hivatkozása, hogy a perek ismert közéleti szereplők korrupciós ügyeit tárták föl, nem volt elégséges érv a teljes, személyes adatokat és igazságügyi információkat tartalmazó iratanyag nyilvánosságra hozása mellett.

A közvélemény kíváncsisága ugyanis messze nem azonos a közérdekkel.

Minderre tekintettel a Kamara szintén egyhangú döntéssel e kérelmező esetében sem állapított meg egyezménysértést.

A Magyar Helsinki Bizottságot Strasbourgban ügyvédként Fazekas Tamás, a Nagykamara meghallgatásán továbbá Tordai Csaba, illetve Sepsi Tibor, valamint tanácsadóként Novoszádek Nóra képviselték.

(ejeb.atlatszo.hu)


Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 17.

Minden olasz munkavállalónak védettnek kell lennie

Az olasz kormány csütörtökön fogadta el a világ legszigorúbb koronavírus-elleni intézkedéseit, amely minden munkavállaló számára kötelezővé teszi a koronavírus elleni védettség igazolását, a negatív tesztet vagy a fertőzésből való gyógyulást.