Közérdekű adatperek Strasbourgban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az ügyben a Bíróságnak lehetősége nyílt a közérdekű adatokhoz való joggal kapcsolatban a Helsinki Bizottság ügyében kimunkált szempontok alkalmazására. A civil szervezet, illetve újságíró kérelmezők kiemelt társadalmi szerepe nem volt kérdés, ugyanakkor az adatkérés okát nem jelölték meg, és nem bizonyították azt sem, hogy a kért adatok alapvető fontosságúak lettek volna tényfeltáró munkájukhoz. Az ügyvéd kérelmező esetében a Bíróság kiemelte, hogy puszta kíváncsiság még közéleti szereplő folyamatban lévő korrupciós ügyében sem alapoz meg korlátlan iratmegismerési jogot.

Az alapügy

Az ügy két külön szálon indult. Az első kérelmet a Studio Monitor oknyomozó újságírókat tömörítő grúz civil szervezet és egyik újságírója nyújtotta be. Az újságíró a Studio Monitor nevében eljárva 2007-ben a Khashuri bíróság irodájától hozzáférést kért egy büntetőügy irataihoz. A kezelőiroda közölte, hogy a kérelmet a benyújtott formában nem tudja teljesíteni. Jelezte ugyanakkor, hogy amennyiben a kérelmező pontosítja a kért adatok körét, és megjelöli az adatkérés célját, a kérelmet újból megvizsgálja. Az iroda arról is tájékoztatta a kérelmezőt, hogy az iratok között zártan kezelendő igazságügyi adatokat tartalmazó dokumentumok is megtalálhatók, továbbá, hogy az ügyben elítélt vádlottra és a büntetőügy egyéb résztvevőire vonatkozó személyes adatok kiadásához az érintettek beleegyezése szükséges.

Az újságíró közérdekű adat kiadása iránti pert indított, amit mindhárom fokon elveszített. A jogerős ítéletet 2008 júniusában hirdette ki a grúz legfelsőbb bíróság.

A második kérelmet egy grúz ügyvéd nyújtotta be, akit 2006-ban ügyvédi letét elsikkasztása miatt jogerősen három és fél év szabadságvesztésre ítéltek. Az akkor börtönbüntetését töltő ügyvéd 2007-ben hat, az övétől független büntetőügyben hozott valamennyi megelőző biztonsági intézkedéssel (előzetes letartóztatás, óvadék) kapcsolatos bírói végzésről teljes másolatot kért. A hatóságok azonban egy akkori jogszabályra hivatkozva csak a végzések rendelkező részeiről adtak másolatot. Az ügyvéd is adatigénylési pert indított, a bíróság azonban a keresetet mint nyilvánvalóan alaptalant elutasította. Döntésében rámutatott, hogy a bíróság ítélkezési tevékenységére nem terjed ki az adatigénylési jog, ráadásul az érintett eljárások még folyamatban voltak.

A kérelmezők ezen eseményeket követően egymástól függetlenül fordultak az EJEB-hez arra hivatkozva, hogy az adatkérések teljesítésének megtagadása sértette az Egyezmény 10. cikkében garantált véleménynyilvánításhoz való jogukat.

Az EJEB döntése

Az EJEB a két ügyet hasonlóságuk okán egyesítette. A véleménynyilvánításhoz való jog az Egyezmény szövege szerint magában foglalja az “információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát” is. A közérdekű adatok megismeréséhez való jog és az Egyezmény viszonyával kapcsolatban az EJEB irányadó döntése a Nagykamara által 2016-ban Magyarországgal kapcsolatban hozott Magyar Helsinki Bizottság-ügy.

Az ebben lefektetett megállapításokat hangsúlyozva az EJEB leszögezte, hogy az Egyezmény közvetlenül nem biztosít általános jogot egy közhatalmi (állami vagy önkormányzati) szerv birtokában lévő adatok megismeréséhez, illetve az érem másik oldalaként a 10. cikk nem állapít meg az ilyen adatok közlésére vonatkozó állami kötelezettséget sem. A Helsinki-ügyben hozott nagykamarai döntés jelentősége éppen abban áll, hogy kimondta:

• az adatok kiadását jogerős bírósági döntés írja elő, vagy
• amennyiben a 10. cikkben garantált jogok érvényesítéséhez elengedhetetlenül fontos a ki nem adott információ,

a kérelmező hivatkozhat az Egyezmény 10. cikkére. Azt azonban, hogy az adott információ visszatartása ténylegesen beavatkozást jelentett-e a kérelmező jogaiba, az adott egyedi ügyben, valamennyi releváns körülményt mérlegelve dönthető el. A mérlegelés során a Helsinki-ügyben kimunkált szempontok szerint a strasbourgi plénum az alábbi szempontokat vizsgálja:

    (i) az adatkérés célja

A 10. cikk védelmére akkor érdemes az adatigénylés, ha a kért információ a véleménynyilvánításhoz való jog (ideértve a megismerést és közlést is) gyakorlásához szükséges. E körben azt vizsgálják, hogy az adatkérésre újságírói tevékenység lényeges elemeként kerül-e sor, vagy a kért adat kiemelkedő fontosságú az érintett témához kapcsolódó közéleti vita lefolytatásához. Az EJEB emlékeztetett a Goodwin-ügyben kimondottakra, amely szerint a véleménynyilvánítás szabadságához felelősség is társul.

Az újságírókat megillető védelem előfeltétele, hogy a sajtó képviselői jóhiszeműen, a pontos és megbízható tájékoztatás igényével, az újságírói etika előírásainak megfelelően járjanak el.

    (ii) a kért adatok jellege

Azt is vizsgálják, hogy a kért adatok megismeréséhez társul-e megfelelő közérdek. Megfeleltek e kritériumnak az elektronikus megfigyeléssel kapcsolatos adatok, illetve Kenedi János történész ügyében a legitim történelmi kutatáshoz szükséges adatok. Tehát olyan adadtok megismerése kapcsán állapítják meg a közérdeket, amelyek a közügyek intézésével kapcsolatosak, illetve amelyek általános közérdeklődésre tartanak számot, és megismerésük, megvitatásuk segíti a közügyekben való állampolgári részvételt.

    (iii) a kérelmező társadalmi szerepe

Az EJEB hangsúlyozta, hogy a sajtó, a média, az újságírók és a civil szervezetek kiemelten fontos társadalmi szerepet töltenek be az információk megismerése és továbbadása kapcsán. E funkciójukra tekintettel ezeket a szereplőket az EJEB a demokrácia „őrkutyájának” (public watchdog) tekinti.

    (iv) az információ rendelkezésre állása

Az EJEB az adatkérés teljesítése melletti érvként vette figyelembe, ha a kért információ az érintett szervnél rendelkezésre áll, így az adatkérés teljesítése igényel jelentős további adatgyűjtést. Nem fogadták el továbbá az állam részéről kifogásként, hogy a kért adatok nem állnak a hatóság rendelkezésre olyan esetben, ahol ez a hatóságok rossz gyakorlatának volt a következménye.

A Helsinki-ügy kritériumainak egyik első próbája volt ez az ügy.

A civil szervezet Studio Monitor és újságírója esetében a kérelmezők a (iii) pont szerinti őrkutya szerepet látták el, ugyanakkor adatkérésük a teszt első pontjának nem felelt meg, mert a kérés célját a hatóság külön felhívására sem jelölték meg megfelelően. A kérelmezőket gyengítette továbbá, hogy az oknyomozó cikket a hazai adatper idején már publikálták, így a kért adatokat az EJEB sem tekinthette eszenciális fontosságúnak a kérelmezők riportjához. A grúz bíróságok előtt a kérelmező újságíró ráadásul tanúvallomásában is úgy fogalmazott, hogy a per célja már nem a konkrét információk megszerzése, hanem az adatok megismeréséhez való joguk elvi bírósági megerősítése. Mindezekre figyelemmel a héttagú Kamara egyhangúlag úgy ítélte meg, hogy a teszten elbukott a kérelem, így az adatkérés megtagadása nem ütközött a 10. cikkbe.

Az ügyvéd kérelmező esetében a demokratikus őrkutya-funkciót sem látták megállapíthatónak, hiszen a kérelmező nem újságírói tevékenység keretében vagy társadalmi szervezet tagjaként kérte az adatokat. A hat büntetőügyhöz kapcsolódó információkra vonatkozóan nem tudott meggyőző érvekkel szolgálni, hogy azok közérdeklődésre miért tartanának számot, megismerésük a demokratikus vitát, illetve a néprészvételt hogyan segítené elő. Bár a bírósági eljárásokhoz kapcsolódó általános nyilvánosság vitathatatlanul közérdek, a Helsinki-teszt ennél konkrétabb kapcsolatot követel meg a kért adat vonatkozásában. Az ügyvédnek tehát azt kellett volna bizonyítania, hogy a kikért végzések megismerése közérdek. A kérelmező azon hivatkozása, hogy a perek ismert közéleti szereplők korrupciós ügyeit tárták föl, nem volt elégséges érv a teljes, személyes adatokat és igazságügyi információkat tartalmazó iratanyag nyilvánosságra hozása mellett.

A közvélemény kíváncsisága ugyanis messze nem azonos a közérdekkel.

Minderre tekintettel a Kamara szintén egyhangú döntéssel e kérelmező esetében sem állapított meg egyezménysértést.

A Magyar Helsinki Bizottságot Strasbourgban ügyvédként Fazekas Tamás, a Nagykamara meghallgatásán továbbá Tordai Csaba, illetve Sepsi Tibor, valamint tanácsadóként Novoszádek Nóra képviselték.

(ejeb.atlatszo.hu)

---