A rendeltetésellenes joggyakorlás követelménye nem elég egy vádirathoz
A cikkben az adóhatóság által időnként hivatkozott rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettsége elvének (Art. 1. §, régi Art. 2. § (1) bek.) költségvetési csalás gyanújával indult ügyekben történő alkalmazása kizártságát elemzi a szerző egy konkrét ügy kapcsán. A fő következtetés, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettségébe ütközőnek minősített cselekmény alkalmas lehet ugyan adott esetben adóhiány megállapítására, azonban büntetőjogi felelősség megállapítására nem. Ennek oka, hogy a rendeltetésellenes magatartás bűncselekménnyé minősítése ütközik a büntetőjog ultima ratio jellegével, valamint a bűncselekmények és a büntetések törvény általi meghatározottságának elvével. Nem felel meg továbbá a jogbiztonság követelményének sem.
