Feloldhatatlan ellentmondás az uniós jog közvetlen érvényesülése és a „nullum crimen sine lege” büntetőjogi elve között – vagy jogharmonizációs szükségszerűség?

A Btk. szabályozási elveiből fakadóan a nemzetközi gazdasági tilalom megszegése a magyar jog szerint kizárólag szándékosan követhető el – tekintettel arra, hogy a gondatlan elkövetési alakzatot kifejezetten nem rendeli büntetni a törvény – ami a Btk. 7. §-a alapján azt jelenti, hogy az elkövető csak akkor büntetendő, ha „cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.”

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. C. törvény (Btk.) 327. §-a szerint: „[a]ki Magyarország nemzetközi jogi kötelezettsége alapján kihirdetett, illetve az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 75. cikke és 215. cikke alapján elfogadott rendeletekben vagy e rendeletek felhatalmazása alapján elfogadott rendeletekben vagy határozatokban, valamint az Európai Uniót létrehozó szerződés 29. cikke alapján elfogadott tanácsi határozatokban elrendelt gazdasági, kereskedelmi vagy pénzügyi tilalmat megszegi, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A Btk. szabályozási elveiből fakadóan[1] a nemzetközi gazdasági tilalom megszegése a magyar jog szerint kizárólag szándékosan követhető el – tekintettel arra, hogy a gondatlan elkövetési alakzatot kifejezetten nem rendeli büntetni a törvény – ami a Btk. 7. §-a alapján azt jelenti, hogy az elkövető csak akkor büntetendő, ha „cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.”

2024 júliusában az uniós jogalkotó az EUMSZ 215. cikke alapján elfogadta az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló 833/2014/EU rendelet („Rendelet”) módosításáról szóló 2024/1745 számú rendeletet, amelyben a jogalkotó a Rendeletben foglalt gazdasági tilalmak – amelyek egyúttal a Btk. szerinti tilalmakat is jelentik – vonatkozásában látszólag nem csak a szándékos, hanem a gondatlan elkövetési alakzatot is szankcionálni kívánja.

A módosított Rendelet 12. cikkének értelmében „[t]ilos az olyan tevékenységekben való tudatos és szándékos részvétel, amelyek célja vagy hatása az e rendeletben foglalt tilalmak kijátszása, ideértve az ilyen tevékenységekben anélkül történő részvételt is, hogy az említett célra vagy hatásra szándékosan törekednének, de tudatában vannak, hogy az ilyen részvételnek lehet ez a célja vagy hatása, és ennek lehetőségét elfogadják.”

A módosítás szerinti 12. cikk kiemelt fordulatával kapcsolatban joggal merül a kérdés, hogy az uniós jogalkotó a rendeleti szabályozásával vajon a Btk. szerint egyébként is büntetendő szándékossági alkategóriát, vagyis a dolus directus-t jelenítette meg uniós szinten, vagy adott esetben a módosítással a Rendeletben foglalt gazdasági tilalmak gondatlan megszegését kívánta szankcionálni.

A Rendelet módosítása vonatkozásában nem érhető el olyan jogalkotói értelmezés, amely segítségül szolgálhatna a fenti tudati-akarati kategóriák elhatárolásában, és ha teoretikus jelleggel azt a lehetőséget vizsgáljuk, hogy az uniós jogalkotó a 12. cikk általunk kiemelt módosításával a Rendeletben foglalt tilalmak gondatlan megsértését – azon belül is a tudatos gondatlansággal való megsértését – kívánta szankcionálni, az további jogértelmezési kérdéseket vet fel.

A probléma elsődlegesen abból fakad, hogy a rendeleti formában elfogadott uniós jogi normák – mint a jelen Rendelet is – főszabály szerint külön, belső jogi transzformáció nélkül a nemzeti jog részévé válnak. Ennek fényében az adott rendeleti jellegű uniós jogi normák – hasonlóan bármely nemzeti jogszabályokhoz – jogokat és kötelezettségeket keletkeztethetnek az egyén számára és az hivatkozási alapul szolgálhatnak a jogalkalmazó szervek előtt folyó eljárásokban is.[2]

Kérdésként merül fel tehát, hogy ez egyúttal jelentheti-e azt, hogy a Rendeletben immáron megjelenő gondatlan elkövetési alakzat – mint közvetlenül a magyar jogrend részét képező jogi norma – az egyén büntetőjogi felelősségét is megalapozza-e, úgy, hogy egyébként a gondatlan elkövetési formát a magyar Btk. egyáltalán nem rendeli büntetni. Felmerül az is, hogy ebben az esetben vajon nem sérülne-e törvényesség Alaptörvényben is megjelenő[3] büntetőjogi alapelve[4], pontosabban azon belül is nullum crimen/nulla poena sine lege elve?

Még ha törvényesség elve alapján el is fogadnánk azt, hogy az uniós jogi rendeletekben megjelenő normák megfelelhetnek a Btk. 1. §-ában meghatározott kritériumoknak és így az alapján a büntetőjogi felelősség elméletileg megállapítható lehetne, akkor is fennáll a probléma, hogy a módosított Rendelet a gondatlan elkövetési alakzat vonatkozásában nem tartalmazza, hogy a gondatlan bűnösséggel cselekvő elkövetőre nézve milyen jogkövetkezmények alkalmazandóak, így a határozatlan büntetőtörvény tilalma mindenképp sérülne a módosított Rendelet szerinti szabályozás jelen keretek között történő alkalmazásával.

Habár elsőre úgy tűnhet, hogy feloldhatatlan kollízió feszül a magyar büntetőjogi alapelvi rendszer és az uniós jogi szabályozás (és annak közvetlen alkalmazása) között, a szakirodalomban[5] kifejezetten megjelenik az az álláspont, amely szerint az uniós rendeletek a nemzeti jogban ugyan közvetlenül érvényesülnek, de önmagukban nem hozhatnak létre „új” bűncselekményi kategóriát, amíg a nemzeti jogalkotó nem építi be azokat megfelelően a hazai jogba.[6]

A hivatkozott szakirodalmi álláspont fényében tehát elméletileg megállapítható, hogy annak ellenére, hogy a Rendelet módosítása akár egy önálló gondatlan elkövetési alakzatot is teremthetett, az önmagában nem tűnik alkalmasnak arra, hogy a Btk. 327. § szerinti nemzetközi gazdasági tilalom megszegésének eredetileg szándékos bűncselekményi minőségét a gondatlan cselekményekre is kiterjessze, ehhez megfelelő jogalkotási rendben megalkotott és kellő világossággal meghatározott magyar szabályozásra volna szükség.

Az azonban már kérdéses, hogy a magyar nyomozó hatóságok, ügyészségek és büntetőügyekben eljáró bíróságok elfogadják-e a fenti tudományos, szakirodalmi értelmezést, avagy az uniós jog primátusának elvére hivatkozva próbálják majd büntetőeljárás alá vonni azokat a természetes személyeket, akik a Rendeletben meghatározott tilalmakat gondatlanságból szegték meg. Mivel ezen a ponton nem lehet előre látni, hogy a büntetőügyekben eljáró szervek hogyan viszonyulnak majd az újonnan módosított Rendelethez, álláspontunk szerint az uniós szabályozás által érintett területeken tevékenykedő vállalatok és képviselőik részéről fokozott körültekintés mutatkozik szükségesnek a Rendelet által érintett gazdasági tevékenységük végzése során.

A cikk szerzői: dr. Okányi Zsolt, Kohl József, Kócsó Martin

---

[1] A Btk. miniszteri indokolásának értelmében: „A törvény a bűnösségi elvet kodifikálja, azaz minden bűncselekményhez megköveteli a bűnösség valamely formáját. A gondatlanság azonban kizárólag akkor alapozhatja meg a büntetőjogi felelősséget, ha a kérdéses cselekmény gondatlan elkövetését a törvény büntetni rendeli.”

[2] Karsai Krisztina: Az alapelvek rendszere az európai büntetőjogban, MTA doktori értekezés, Szeged, 2015.

[3] Alaptörvény) XXVIII. cikk (4) bekezdése: „senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más állam joga szerint nem volt bűncselekmény”

[4] Btk. 1. § (1) „Az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet – a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével – törvény az elkövetés idején büntetni rendelt.”

[5]https://www.hugheshubbard.com/news/the-dawn-of-a-new-era-for-eu-sanctions-enforcement-eu-adopts-directive-on-the-definition-of-criminal-offences-and-penalties-for-the-violation-of-eu-sanctions

[6] https://eucrim.eu/articles/limits-european-harmonisation-criminal-law/

---