Felróható, ha a gyalogos nem megengedett helyen közlekedik

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A gyalogosnak a járdán, ahol pedig járda nincs, a leállósávon, az útpadkán vagy a kerékpárúton kell közlekednie. Felróhatóságnak minősül, ha a gyalogos meg nem engedett helyen és módon közlekedik, és őt – az adott látási viszonyok mellett – a gépjármű vezetője csupán féktávolságon belül észlelheti.

A tényállás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint 2006. július 1. napján 21 óra körül S. lakott területén a B. u. 75. számú ház előtti úttesten a V. tó irányába közlekedő K. R. által vezetett tehergépkocsi elütötte az úttesten vele azonos irányba haladó fiatalkorú felperest és gyermekkorú testvérét, S. I.-t. A baleset következtében a felperes 8 napon túl gyógyuló maradandó fogyatékossággal járó sérülést, a testvére könnyebb sérülést szenvedett. A gyalogosok az úttest menetiránya szerinti jobb oldalán, annak középrészén közlekedtek. A gépjármű 37-41 km/óra sebességgel haladt és a szabálytalan helyen gyalogoló felperest a gépjármű vezetője az éjszakai sötétség, a zuhogó eső és a szemben közlekedő gépjárművek világítása miatt csak féktávolságon belül, 5-10 méterről észlelhette. A K. Városi Ügyészség K. R. gyanúsított ellen az eljárást határozatával megszüntette, mert a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése. A határozattal szemben a felperes panasszal élt, amelyet a B. Megyei Főügyészség határozatával elutasított. A balesetet okozó gépjármű érvényes felelősségbiztosítással rendelkezett az alperesnél a baleset időpontjában.

A felperes keresetében 14 000 000 Ft nem vagyoni kár és 2006. július 1. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdése, illetve a 355. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdése alapján. Előadta: a balesetet K. R. okozta, mert nem a látási viszonyoknak megfelelő sebességgel vett részt a közúti forgalomban. A sérülés következtében maradandó egészségkárosodást, 40 %-os munkaképesség-csökkenést szenvedett, az élete teljesen megváltozott, visszafogottabb és zárkózottabb lett, látható szemsérülése miatt jogosítványt soha nem szerezhet. Koncentrációs problémái nem tették lehetővé a középiskola befejezése után a továbbtanulását.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta a kártérítés jogalapját és összegszerűségét, valamint utalt arra, hogy a késedelmes perindítás következtében a Ptk. 345. § (4) bekezdése alapján a veszélyes üzem működéséből eredő igényérvényesítés elévült, vagyis a kártérítési felelősség alól a szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó általános szabályok szerint mentheti ki magát.

Az elsőfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásából kitűnően az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy elévülés miatt a perben az általános kártérítési szabályok szerint a kimentés körében elegendő volt azt bizonyítania, hogy a gépjármű vezetője a baleset bekövetkeztekor úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. A büntető ügyben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye szerint a gyalogosok elütése ún. sodródásos jellegű lehetett. A két gyalogos közül a felperes sötét ruhában haladt az úttest felezővonalához közelebb. A tehergépkocsi tompított világítással közlekedett, vezetőjének – aki fiatal és fáradt is volt – mozgó, nem várt akadályt kellett észlelnie kb. 5-10 méter távolságban, ezért részéről ésszerű cselekvési késedelem nem történt. A büntető ügy során keletkezett okirati bizonyítékokra figyelemmel nem állapítható meg, hogy a gépjármű vezetőjének számítania kellett volna az úttesten gyalogló felperes felbukkanására, erre veszélyt jelző tábla sem figyelmeztette. A felperes megsértette a közúti közlekedés szabályait, míg az alperesi biztosított magatartása nem tekinthető szabályszegőnek.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel.

A Szegedi Ítélőtábla megállapításai

Ha a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából eredő kár megtérítése iránti követelés elévült, a kárigényt a kártérítés általános szabályai szerint kell elbírálni. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság az időközben bekövetkezett elévülésre tekintettel, hogy az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 345. §-a helyett a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kellett vizsgálnia. A kártérítés általános szabályai szerint a kártérítési felelősségnek négy egymással összefüggő, de megkülönböztethető eleme van: a jogellenesség, a kár, végül az okozati összefüggés a felróható kötelességszegés és a kár között. A jogellenes okozást és a kárt az eljárás szabályai szerint a károsultnak kell bizonyítania, a károkozóra hárul annak bizonyítása, hogy magatartása nem volt felróható [Pp. 164. § (1) bek.].

Miután a káresemény a felperes által elszenvedett közlekedési balesetből eredt, az irányadó külön jogszabályi rendelkezés alapján kellett mérlegelni, a biztosított gépjárművezetője az általában elvárható körültekintéssel járt-e el, megfelelő sebességgel vezette-e a gépjárművet és a balesetet a gyalogos észlelésekor a rövid távolság miatt fékezéssel vagy haladási irány megváltoztatásával el tudta volna-e kerülni. Kellő előrelátás mellett számíthatott-e arra, hogy a haladási irányának megfelelő út térfél közepén a felperes felbukkan.

A KRESZ 21. § (1)-(3) bekezdései szerint a gyalogosnak a járdán, ahol pedig járda nincs, a leálló sávon, az útpadkán vagy a kerékpárúton kell közlekednie. Ha az úton sem járda, sem leállósáv, sem útpadka, sem kerékpárút nincs, a gyalogosok az úttesten közlekedhetnek. Ha a gyalogosok az úttesten közlekednek, az úttest szélén, egy sorban, lakott területen lehetőleg a menetirány szerint a bal oldalon, lakott területen kívül pedig a bal oldalon, a járműforgalommal szemben haladhatnak. Ezzel szemben a felperes és testvére az út szélétől a felezővonal felé 1,6 méter távolságra egymás mellett közlekedtek a menetirány szerinti jobb oldalon, esti sötétségben, sötét ruhában, esős időben, jelentős szemből érkező járműforgalom mellett. Megalapozatlanul hivatkozott a felperes arra, hogy az úttesten a baleset helyszíne előtt veszélyt jelző tábla volt elhelyezve. Az igazságügyi műszaki szakértői vélemény és a rendőrhatóság által készített helyszínrajz ilyen táblára nem utal, és a B. Megyei Főügyészség határozatából csupán az állapítható meg, hogy veszélyt jelző tábla esetleges kintléte az adott ügy szempontjából irreleváns, mert a gyalogosok közlekedésére a járművezetőnek ebben az esetben is csak szorosan az út szélén kellett volna számítani. A KRESZ 94. §-a, illetve a 95. § a) pontja szerint egyéb veszélyt jelző tábla kiegészítő táblával gyalogosokra helyezhető el, azonban ilyen jelzőtábla létére az iratok között nincs adat. Ez a körülmény egyébként közömbös, mert a tábla nem arra figyelmeztetett volna, hogy valaki az úttest közepén gyalogol. A perbeli baleset a gépjárművezető részéről vészfékezéssel 12-21 km/óra, lassító fékezéssel 9-16 km/óra sebességről lett volna elkerülhető. A biztosított haladása során kellő óvatosságot tanúsított, sebessége lényegesen a megengedett sebesség alatt volt, amelyet a KRESZ 26. § (4) bekezdésének megfelelően választott meg, vagyis gépkocsiját az előtte belátott távolságon belül minden olyan akadály előtt meg tudta volna állítani, amelyre az adott körülmények között számítani lehetett. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a járművezető az úttest szélétől 1,6 méterrel beljebb közlekedő felperesre nem számíthatott, tekintettel arra is, hogy az úttest mindkét oldalán füves terület található, ahol a gyalogosok közlekedhettek. Az alperes a kimentés körében sikerrel bizonyította, a gépjármű vezetője úgy járt el a baleset bekövetkeztekor, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. Felróhatóságnak minősül, hogy a felperes meg nem engedett helyen és módon közlekedett az adott látási viszonyok mellett, és őt a gépjármű vezetője csupán féktávolságon belül észlelte.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Pf. III. 20 054/2012.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/2. számában 25. szám alatt jelent meg.

---