Fiatalkorú terheltek a büntetőeljárásban – 4. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A cikkben dr. Bertaldó András könyvének a holisztikus megközelítés jelenével és jövőjével foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet.

Bertaldó András bíró a Fiatalkorú terheltek a büntetőeljárásban című monográfiájában a gyakorló jogalkalmazó szemszögéből vázolja a „fiatalkorú elleni büntetőeljárás” rendszerét. Célja nemcsak a hatályos szabályozás bemutatása, hanem olyan javaslatok megfogalmazása, amelyeket a jogalkotó mellett a jogalkalmazó és a jogtudomány is hasznosíthat, vagy legalábbis konstruktív vitákat eredményezhet a jogfejlesztés érdekében. A szerző kérdőíves módszerrel vonta be a Szekszárdi Törvényszék fiatalkorúak bíráinak véleményét, hogy mind a jogalkotás érvei, mind pedig a jogtudomány és a jogalkalmazás nézetei helyet kapjanak. Bertaldó András nem riad vissza sem attól, hogy adott esetben a többségitől eltérő álláspontját juttassa kifejezésre, sem pedig attól, hogy elsőre meglehetősen újszerűnek ható eljárásjogi megoldásokat javasoljon. Az alábbiakban a műnek a holisztikus megközelítés jelenével és jövőjével foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet.

 4.1. A holisztikus megközelítés jelene

A pártfogó felügyelői szolgálat a gyermekvédelmi rendszerhez tartozó – a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítését, a veszélyeztetettségének megelőzését és megszüntetését, az egyéni értékelést szolgáló – feladatokat lát el. Mint ilyen, a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagja, azaz a gyermek – jelen esetben a fiatalkorú – veszélyeztetettsége esetén köteles jelzéssel élni a gyermekjóléti szolgáltatónál, köteles hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, súlyos elhanyagolása, egyéb súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá az önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartás esetén.[1] Ez a kötelezettség a Gyvt. 17. § (1) bekezdése szerint a rendőrséget, az ügyészséget, a bíróságot is terheli.

Rosta Andrea kezelői intézményrendszernek nevezi a fiatalkorúak bűnözésével foglalkozó intézményeket. Szűk értelemben idetartozik a rendőrség, az ügyészség, a bíróság, a büntetés-végrehajtási intézményeken túlmenően a pártfogó felügyelői szolgálat is. Tág értelemben együttműködik ebben a munkában az egészségügyi-szociális ellátórendszer, a gyámhatóság, a gyermekjóléti és oktatási intézmények. Ezek a szűk és tág értelemben kezelői intézmények ugyan szervezetileg elkülönülnek, a működésüket tekintve együttműködnek. Ennek minimális szintje az előbb említett szignalizáció veszélyeztetettség esetén.[2]

A jelzőrendszer együttműködése következtében a beavatkozásokat három szempont szerint csoportosíthatjuk.

Időben sor kerülhet a beavatkozásra (1) már a veszélyhelyzetbe kerülés lehetőségének fennállásakor; (2) a veszélyhelyzet észlelését követően; (3) már kialakult probléma során, annak hatását csökkentendő; (4) illetve utólagos reakcióként.

Fajtáját tekintve a beavatkozás szintje terjedhet az enyhe jellegű (1) jelzésen-szignalizáción túl (2) a társadalmi ellenőrzést biztosító kontrollon keresztül (3) a támogató jellegű szociális, jóléti szolgáltatások nyújtásán túl egészen (4) a „büntető” jellegű társadalmi szankcionálásig.

Ezek célja (1) a legsúlyosabb esetben a büntetés, főként azonban (2) a nevelés és (3) a veszélyhelyzet megszüntetése, (4) a szükségletekre reagálás, ezáltal pedig (5) a társadalomba való integráció, reszocializáció.[3]

Ahogy az ENSZ a fiatalkorú bűnözés megelőzéséről szóló, 1990. december 14-én elfogadott 45/112-es számú közgyűlési határozata (Rijadi Iránymutatások) kiemeli, a fiatalkorúak bűnmegelőzése társadalomba ágyazó, átfogó, minden szocializációs színteret terhelő feladat. A megelőzést, a reszocializációt és a reintegrációt hangsúlyozza az Európa Tanács R (2003) 20. számú ajánlása a fiatalkori bűnözés kezelésének új módszeréről és a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó igazságszolgáltatás szerepéről. A fiatalkorú folyamatos gondozásának elvét kimondó Európa Tanács R (2008) 11. számú ajánlása a holisztikus megközelítést javasolja, azaz a szakemberek együttműködését és a szélesebb körű társadalompolitikai intézkedések meghozatalát. Illeszkedik ezen nemzetközi dokumentumok sorába a Pekingi Szabályok, amely szerint a fiatalkorúak a fizikai, mentális, szociális fejlődésükre tekintettel gondoskodást, segítséget igényelnek, amit az átfogó társadalompolitika tud megvalósítani.[4]

Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanács 1997. július 21. napján Bécsben elfogadott, 1997/30. számú határozata továbbmegy, és nemcsak a nemzeti szintű, hanem a nemzetközi együttműködés szükségességét mondja ki. Amit az ENSZ globálisan, azt az Európa Tanács 2016. március 2-án elfogadott Gyermekjogi Stratégiája európai szinten fogalmazza meg. Utóbbi kiemeli a gyermekbarát igazságszolgáltatás jó gyakorlatairól tartott regionális tanácskozásokat.[5]

A kezelői intézményrendszer és a holisztikus megközelítés sikere esetén válik elérhetővé, hogy ne csak az erkölcsi tudat – mi adott helyzetben a helyes –, hanem az erkölcsi viselkedés is kialakuljon, azaz az adott helyzetben a helyesnek megfelelően cselekedjenek a reszocializált fiatalkorú terheltek.[6]

A fiatalkorú elleni büntetőeljárás eredményessége, a fiatalkorúak bűnmegelőzése nem önmagában a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság feladata, hanem össztársadalmi teher, amely komplex és jelentős állami szerepvállalást igényel.[7]

A kezelői intézményrendszer tagjaként a rendőrség bűnmegelőzési jellegű gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat lát el (például Sulirendőr program), a gyerekvédelmi jelzőrendszer tagjaként szignalizációt lát el a gyámhatóság, a gyerekjóléti szolgálat, a jegyző, a törvényes képviselő, a gondnok felé. Részt vesz a gyerekjóléti szolgálat által szervezett esetmegbeszéléseken, szakmai értekezleteken, konferenciákon. Szignalizációs jogköre az ügyészségnek és a bíróságnak is van.[8]

Ebben a körben azonban a legjelentősebb szereppel a pártfogó felügyelői szolgálatok bírnak. A mai szervezetük előzménye az I. büntető novella idején kialakuló patronázs munka volt, amelyet nem hivatali munkaként elhivatott, önkéntesen jelentkező, a gyerekek érdekében eljáró felnőttek végeztek. Mellettük, ha a sok ügy miatt szükség volt arra, a bíróságok mellé az igazságügyi miniszter tiszteletdíjban részesülő pártfogó felügyelőt nevezett ki. A patronázs mentő munka volt, amit az elhagyott, az erkölcsi romlásnak kitett, a bűncselekményeket elkövető, a fogva tartási intézetekből szabaduló, a támaszra szoruló gyerekek és fiatalkorúak érdekében végeztek. Az 1910-es évektől intézményesült a hivatásos pártfogás rendszere, de az 1940-es évekig az egyesületek, jótékonysági, karitatív szervezetek voltak a meghatározók. Az 1970-es évektől újra a hivatásos pártfogás lett a domináns.[9]

4.2. A holisztikus megközelítés jövője – javaslatok

4.2.1. Az iskola közreműködése

A személyiségjegyek és a gyakorlati életvezetés vizsgálata, az oktatási intézmény megkeresése a pedagógiai szakvélemény elkészítése céljából elengedhetetlen. A család egy zárt közösség, a gyermek- és fiatalkorú alapvetően az oktatási intézmények rendje, előírásai útján találkozik először és jellemzően a társadalmi együttélés szabályaival. Az iskolai magatartás a szocializáció mérhető területe. Míg a családon belüli magatartás vagy a barátokkal való szabadidős tevékenység kötetlen, előírásokhoz nem kapcsolódó tevékenység, addig az iskolában szabályok, házirend van, amit be kell tartani, és amelyek be nem tartásához következmények kapcsolódnak. Lényeges tapasztalat és jelzés, hogy ezeket alapvetően betartja-e, és a kriminális magatartás tanúsítása kisiklásnak tekinthető-e, vagy éppen tudatosan szembehelyezkedik a tanárai elvárásával. Az iskola véleménye objektív támpontul szolgálhat a fiatalkorú szocializációjának állásáról és arról, hogy a társadalmi együttélés szabályainak be nem tartására milyen hajlandóságot és képességet mutat.

A 8/2013-as KIM-rendelet 19. § (2) bekezdése alapján a pártfogó felügyelői véleményt készítő mérlegelésétől függ, hogy tájékozódjon a törvényes képviselőnél, a gyermekvédelmi gyámnál, a család- és gyermekjóléti szolgálatnál, központnál, gyermekvédelmi szakszolgálatnál.

Ezzel szemben a környezettanulmány elkészítése előtt a Be. 684. § (4) bekezdése szerint kötelező a pedagógiai szakvélemény beszerzése.

4.2.2. A bűnüldöző hatóság és az iskola kölcsönös együttműködése

Az iskolának a társadalom kiemelt szerepet szán nemcsak az oktatás, hanem a nevelés terén is. Ahhoz, hogy az oktatási intézmény ezen feladatának megfeleljen, és – a tág értelemben vett kezelői intézményrendszer tagjaként – hatékonyabban hozzájáruljon a fiatalkorú értelmi-szellemi-erkölcsi fejlődéséhez, információkra van szükség. Éppen ezért – a holisztikus gondolkodásmódból és az együttműködési kötelezettségből kiindulva – javasoljuk, hogy a pártfogó felügyelői véleményt küldje el a kormányhivatal a fiatalkorú oktatási intézményének. Mivel ez adatvédelmi kérdéseket is felvet, így javasoljuk, hogy a kérdést a jogalkotás szabályozza. Ha az iskola pontos képet kap a pártfogó felügyelői véleményben leírt értékelésről, akkor hozzájárulhat a diák reszocializációjához.

A jogalkotási javaslatunk szerint a Be. a 684/A. §-sal egészül ki:

„A büntetőeljárásban beszerzett pártfogó felügyelői véleményt a nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság a fiatalkorú oktatási intézményének haladéktalanul elküldi.”

A jogalkalmazó felé megfogalmazott javaslatunk, hogy a pártfogó felügyelői vélemény elkészítése előtt is kerüljön sor a pedagógiai szakvélemény beszerzésére, melyet mellékletként csatoljanak az egyéni értékelés eszközéhez. Így a bíróság mint az igazságszolgáltatás végső szereplője közvetlenül informálódhatna az oktatási intézménytől.

Ahogy Rózsás Eszter a monográfiájában kiemelte, a 20. század egyik vívmánya a gyermekjogok előtérbe kerülése.[10] A magunk részéről úgy véljük, hogy bár a büntetőeljárás – a büntetőjogi felelősség megállapítása esetén – szankcióval zárul, de alapvetően mindig a megelőzés és a nevelés a cél. Különösen igaz ez a fiatalkorú elleni büntetőeljárásra. Ennek sikerességéhez – egyetértve Sebes Ágnessel – elengedhetetlen a megalapozott, tényeken alapuló és személyre szabott pártfogó felügyelői vélemény.

Bár nem a modellek szerinti besorolást, hanem a szabályokat, azok betartását és a megközelítési módot tartjuk fontosnak, a jogtudomány számára mégis javasoljuk, hogy jogalkotási elképzelésünk realizálása esetén hazánkat az igazságügyi, bűnözéskontroll és korporatív modellek keverékébe sorolja.

 A könyv megvásárolható ezen a linken.


Lábjegyzetek:

[1] Velez Edit: A gyermeki jogok és a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának jellemzői. In: Piukovics Éva (szerk.): Gyermekjogi és gyermekpszichológiai ismeretek – Kézikönyv a fiatalkorú elkövetőket és a gyermekeket érintő ügyeket kezelő pártfogó felügyelők részére. Magyar Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2019, 14. o.

[2] Rosta Andrea: A fiatalkorú bűnözés kriminológiája és szociológiája. L’Harmattan Kiadó – Uránia Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2014, 213–214. o.

[3] Rosta Andrea: A fiatalkorú bűnözés kriminológiája és szociológiája. L’Harmattan Kiadó – Uránia Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2014, 215. o.

[4] Dallosné Farkas Edina: Fiatalkorú terheltek a büntetőeljárásban – A nemzetközi egyezmények és gyakorlat, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga tükrében. Nyíregyháza, 2017. [Elérhető: https://www.mabie.hu/attachments/article/143/Fiatalkor%C3%BA%20terheltek%20a%20b%C3%BCntet%C5%91elj%C3%A1r%C3%A1sban.pdf 2. o.  (utolsó letöltés: 2020. június 19.)]

[5] Dallosné Farkas Edina: Fiatalkorú terheltek a büntetőeljárásban – A nemzetközi egyezmények és gyakorlat, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga tükrében. Nyíregyháza, 2017. [Elérhető: https://www.mabie.hu/attachments/article/143/Fiatalkor%C3%BA%20terheltek%20a%20b%C3%BCntet%C5%91elj%C3%A1r%C3%A1sban.pdf 3–4. o. (utolsó letöltés: 2020. június 19.)]

[6] Tódor Marina: A gyermekek kognitív, erkölcsi, pszichoszociális fejlődésének jellemzői az egyes életkori szakaszokban. In: Piukovics Éva (szerk.): Gyermekjogi és gyermekpszichológiai ismeretek – Kézikönyv a fiatalkorú elkövetőket és a gyermekeket érintő ügyeket kezelő pártfogó felügyelők részére. Magyar Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2019, 21. o.

[7] Irk Ferenc: Közbiztonság és bűnmegelőzés. Belügyi Szemle, 2001/9. sz., 21. o.; Deák Péter: A fiatalkorúak bűnügyei és megelőzésének néhány sajátossága, 3. o. [Elérhető: http://www.pecshor.hu/periodika/2003/deak.pdf (utolsó letöltés: 2020. március 29.)]

[8] Rosta Andrea: A fiatalkorú bűnözés kriminológiája és szociológiája. L’Harmattan Kiadó – Uránia Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2014, 222–225. o.

[9] Rosta Andrea: A fiatalkorú bűnözés kriminológiája és szociológiája. L’Harmattan Kiadó – Uránia Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2014, 279–289. o.

[10] Rózsás Eszter: Gyermekjogok. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2011, 11–12. o.


Kapcsolódó cikkek

2024. október 30.

A kriptoeszközök szabályozásának jelenlegi helyzete Magyarországon

A 2024. évi VII. törvény és a MiCA A magyar jogi szabályozás alapja a 2024. évi VII. törvény a kriptoeszközök piacáról, amely részletesen szabályozza az egyes kriptoeszközök kibocsátását és a hozzájuk kapcsolódó egyes szolgáltatásokat. Ezen túlmenően, az Európai Unióban a kriptoeszközökre vonatkozó szabályozást a MiCA Rendelet (Markets in Crypto Assets; az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A […]