Fogyasztóvédelem: csak a morgás joga marad?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Pár évvel ezelőtt az Európai Bizottság kilenc vállalatcsoportra szabott ki súlyos pénzbüntetést, mivel azok csaknem tizenöt éven keresztül az Európai Gazdasági Térség területén kartelltevékenységet folytatva (lásd az úgynevezett paraffinviasz-kartell ügyet) megsértették az EK-Szerződés azon cikkét, mely tiltja a versenykorlátozó megállapodásokat. Az Európai Bizottság szerint az érintett cégek felosztották a paraffinviasz-piacot, és meghatározták az árat. (A paraffinviaszt autó-alkatrészeknél, gumiabroncsoknál, papíráruknál, gyertyáknál stb. lehet felhasználni.) Az Európai Bizottság kiszabott büntetése nem volt jelképes, érzékenyen érintette a megbüntetetteket. Vajon ez a hatalmas büntetés tényleg visszatartja-e a cégeket attól, hogy kartelltevékenységet folytassanak? A büntetés önmagában kevés, ha annak nincs súlya. Mert ma is megállja a helyét Posner felvetése, miszerint „a kartelljogi szabályszegőket megbírságolhatjuk 1 dollárra vagy fel is akaszthatjuk őket”. Ebben benne van az is, hogy a tilalmazott magatartástól a súlyos büntetés (ha nem is a halál) jobban visszatart, hiszen a szankciónak arányban kell lennie a társadalomnak okozott költségekkel. Szabó Józseffel most a fogyasztóvédelemről beszélgetünk.

Ügyvédként, a hétköznapok gyakorlatában, találkozott-e olyan esetekkel, ahol a lobbiérdekeknek megfelelő árakat a fogyasztóvédelemi hivatalok sem képesek megfékezni?

A fővárosban például, a rezsicsökkentés előtt jó pár évvel, 2008-at megelőzően, a kormányzat által tervezett infláció miatt, a fővárosi önkormányzat – mint díjmegállapító – jelentősen emelte a közüzemi árakat. Az akkori csaknem kétmillió központi gázár-támogatási kérelem is azt jelezte, hogy a lakosság képtelen a közüzemi díjak terheit viselni. Az egyes alrendszerek sem mindig működtek megfelelően, s az ellensúlyok és fékek hiánya is tovább rontott a helyzeten. Frázisként hat, de mégis igaz, hogy a közüzemi díjak nyugat-európaiak voltak, a jövedelmek pedig kelet-európaiak. Sőt, bizonyos nyugati jogállamokban, például Ausztriában – magas jövedelmek mellett – a szolgáltatások díjai nem érték el a magyar árakat. Ami például a vízdíjat illeti, különösen azt furcsállottuk, hogy az első évtized közepén az ár körülbelül 10 százalékát menedzsmentdíjra, nagyjából 26 százalékát személyi jellegű kifizetésekre, járulékaira és mintegy 12 százalékát adóbefizetésekre fordították. Így a díj csaknem 50 százalékának megfizetésekor a rendszer még „nem is látott csövet és vizet”. Miközben a gázár a XXI. században a csillagos egekbe emelkedett, a Fővárosi Gázművek (Főgáz) Zrt. 2006-os adózott eredménye meghaladta a négymilliárd forintot. Két évvel később, 2008-ban a lakóépületek nagy része gázmérővel sem volt ellátva, így a lakók többsége gázátalányt fizetett, oly mértékűt, amelyből összejött az említett eredmény. Ami pedig az áram árát illeti, korábban, a szakmai lobbik révén, Európában egyedülálló módon, törvényben biztosították az áramtermelők túlzott nyereségét. Véleményem szerint téves volt az a korábbi kormányzati és fővárosi álláspont, mely szerint az embereket segélyekkel kell támogatni. Szerintem a drágán fenntartott központi és fővárosi segélyezési rendszereket meg kell szüntetni és az emberek jövedelmét, nyugdíját kell emelni. Felesleges a közüzemi díjakba szociális elemeket beépíteni.

Megvilágosodás. A civil szervezeteknek előbb feltűnnek a közműtársaságok működésének, díjpolitikájának gyenge pontjai, mint a felügyeleti jogosítványokkal rendelkező állami hatóságnak

Úgy tudom, a csepeli lakásszövetkezeti vezetők folyamatosan leveleztek a fogyasztóvédelemről a helyi és az országos hatóságokkal.

Így van, 2008-ig folyamatosan, vagyis minden évben levelet írtak a főpolgármesternek, az aktuális miniszterelnöknek, a pénzügyi vezetőknek és valamennyi fővárosi frakciónak közüzemi díjak egyre növekvő mértékű emelkedéséről. Jeleztük, hogy a fogyasztók szempontjából meglehetősen hátrányos feltételekkel privatizálták a fővárosi közműtársaságokat, továbbá azt is, hogy csökkenteni kell a közüzemi szolgáltatások áfáját.

És mit válaszoltak?

Udvariasan megköszönték a tájékoztatásunkat. A javaslatainknak azért lett eredménye: 2010. január 1-jétől a távhő áfáját 5 százalékra csökkentették, s mint tudjuk, a fővárosi önkormányzat azóta visszaszerezte a vízművek többségi tulajdonát. De más változások is történtek a közelmúltban.

Milyen változások?

2012 végétől például kezdetét vette a rezsicsökkentés…

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!
2014. 06. 27.:  Új cégjogi szabályok – Dr. Hámori Andrea 2014. 09. 12.:  Újdonságok a polgári perjog területén – Dr. Sántha Ágnes 2014. 10. 03.:  Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit 2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3.

Mi a véleménye a civil kezdeményezésekről?

Hazánkban a civil kurázsinak még jelentéktelen szerepe van, de talán egyre erősödik. Az esetünkben is látható volt, hogy a monopolhelyzetben lévő közműtársaságok érdekérvényesítő képessége sokkal erősebb volt, különösen a jogalkotóknál, a díjmegállapítást kontrolláló állami hatóságoknál. A civil szervezetek lehetőségei sokkal szerényebbek ma is. Korábban – a közműtársaságok erős lobbitevékenysége révén, a már akkor meglévő, de szerény lehetőségekkel rendelkező állami kontroll eszközei mellett is – negyedévente emelték például az áram fogyasztói árát. Így nem sok kellett ahhoz, hogy elérjük a legmagasabb európai díjat. Igaz az is, hogy a közműtársaságok nem kis része továbbra is önkormányzati tulajdonban van, vezető tisztségviselői között pedig a helyi hatalom politikusait találjuk, és nem egy esetben a társaságok profitja az önkormányzat „lyukas” büdzséjét foltozgatja. Az eltelt években – állami kényszerrel – a fogyasztóvédelmi szabályok megerősítésével a közműtársaságok igen felkészült szervezeteket, metodikákat alkalmaznak a saját üzletszabályzataik kidolgozására, a fogyasztói panaszok kezelésére. Ennek ellenére sokan érzik úgy, hogy olykor a közműtársaságok hatóságként járnak el.

A rendelkezésre álló jogi eszközökről mi a véleménye? Gondolok itt például a fogyasztói panaszra, a békéltetőtestületi eljárás megindítására.

Ezek az eszközök igen szerények, és csak kivételesen kerül sor peres eljárás megindítására. Fordított esetben, amikor a közműtársaságok által, díj nem fizetése miatt indul a per, sajnos elvétve hallani fogyasztói pernyertességről.

Mi a helyzet akkor, amikor civil szervezet indít közérdekű keresetet?

Az ilyen per megindítása is ritka, mint a fehérholló. E körben az ügyészség is rendelkezik közérdekű keresetindítási lehetőséggel, de sajnos ritkán látunk ilyet. A civil szervezeteknek előbb feltűnnek az egyes közműtársaságok működésének, üzletszabályzatainak, díjpolitikájának gyenge pontjai, mint a jogalkotónak, vagy a felügyeleti jogosítványokkal rendelkező állami hatóságnak.

Az elmúlt években a fővárosi önkormányzat rendeletben változtatta meg a fűtési szezon időpontját.

Igen, és nem vette figyelembe, hogy a fűtéskorszerűsített lakások esetében – jelentős költséggel – át kellett programozni az egyes költségelosztókat. A fővárosi távhőszolgáltató 2012-ben – a fűtéskorszerűsített épületekre évekkel korábban megkötött – az utólagos díjelszámolásra vonatkozó szerződések százait mondta fel az egyes díjfizetők tartozása miatt. Budapesten emiatt – tudomásom szerint – csak egy per indult, de az is egyezséggel zárult a társaság pozitív hozzáállása miatt, holott több száz szerződést mondtak fel.

Mi a véleménye az állami beavatkozásról?

Rövidtávon csak az állami beavatkozás eredményezhet sikert a közműtársaságokkal szemben, illetve – mint azt korábban már említettem – az ügyészség által eleddig kihasználatlan terület, a közérdekű kereset intézménye.

Hogyan vélekedik a rezsicsökkentés utáni burkolt áremelésről?

A Budapesti Távhőszolgáltató (Főtáv) Zrt. sajnos sajátosan értelmezi az árak alkalmazására vonatkozó jogszabályokat. A számlákon a rezsicsökkentési törvényben rögzített hatósági árat szerepelteti ugyan, és ezzel látszólag betartja az előírást, ám a rögzített ár ellenében teljesített szolgáltatások egy részét kiemeli a közszolgáltatások közül, és különdíj ellenében végzi el azokat.

Mire gondol?

A Főtáv 2012. december 31-ig a fűtéssel, illetve a vízmelegítéssel kapcsolatos lakossági panaszok okát a helyszínen kivizsgálta, és elhárította. Ezt a szolgáltatás folyamatos biztosítása érdekében tette, és ezért nem is számított fel különdíjat. A rezsicsökkentés 2013. január 1-jei hatályba lépésétől kezdve azonban a távfűtés hatóságilag maximált árán felül kiszállási díjat számít fel, ha a hiba – az amúgy nem az ő tulajdonában lévő – hőközpontban van. Ez a tarifa 10 400 forint plusz 27 százalék áfa (összesen 13 208 forint), melynek kiváltására a társaság üzemeltetési támogatási szerződés megkötését ajánlotta. Ennek ára 200 forint plusz 27 százalék áfa (összesen 254 forint), lakásonként, havonta. Ez háztartásonként évente 3048 forint. A díjfizetők szerint ez burkolt áremelésnek tűnik, mivel a cég a rögzített árért kevesebb szolgáltatást nyújt; a szolgáltatás egy részét – a rögzített hatósági áron felül – átcímkézve fizetteti ki a fogyasztóval,  melyet a felmerült költségei alapján kalkulált ki. A Főtáv ezzel lényegében – a burkolt áremelésen kívül – egy eddig 5 százalékos áfa alá tartozó szolgáltatás-részt átsorolt a 27 százalékos áfa-kategóriába.

Az interjú az Ügyvédvilág 2014 júniusi számában jelent meg.

---