Harmónia a szakmában és a magánéletben

Szerző: dr. Pál Edith
Dátum: 2013. május 28.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Beszélgetés dr. Debreceniné dr. Lamos Andrea és dr. Debreceni Róbert ügyvédekkel munkáról és magánéletről

 


Sorsszerű volt a találkozásotok?

Dr. D. R.: Egy közös színművész ismerősünk közvetítésével ismerkedtünk meg, aki elvégezte a jogi egyetemet is, és megkért, hogy eljöhetne-e hozzám, az irodába gyakorlatra, hogy kipróbálhassa az ügyvédi pálya fortélyait. Az ott töltött időszak alatt megemlítette, hogy van neki egy kedves ismerőse, aki az egyetem befejezése után esetleg eljönne ügyvédjelöltnek az irodámba. Ő volt Andrea, bemutatott bennünket egymásnak.

 

A legelső találkozásunkkor, amikor az Andrea belépett az irodám ajtaján, nagyon megtetszett, és állíthatom, hogy szerelem volt az első látásra. Természetesen azt feltételeztem róla, hogy biztosan van párja, és távolságtartóan, tisztelettel viselkedtem iránta.

Egy következő alkalommal felhívtam Andreát, hogy látogasson el hozzám, nézze meg, hogy számára ez az iroda, a környezet megfelelő lesz-e, szívesen dolgozna-e nálam.

El is jött, elkísért aznap egy tárgyalásra is és este egy divatbemutatóra, majd azt követően megígértem, hogy mivel másnap Hajdúszoboszlóra megyek a szüleimet meglátogatni, szívesen hazaviszem Egerbe. Ez meg is történt egy apró szépséghibával, ugyanis hazafelé idegenhibás balesetet szenvedtünk, de szerencsére mi nem sérültünk meg, csak az autó lett totálkáros. Mindez engem egy pillanatig sem érdekelt, csak az, hogy nem történt baja, és hogy végre megérinthettem, amikor kisegítettem az autóból. Másnap Andrea írt üzenetet, hogy gondolt rám, és szépen lassan elindult köztünk a kapcsolat, a szerelem, ami egészen a házasságig vezetett. Azóta együtt dolgozunk, mindenben segítjük egymást, és a nap minden percében együtt vagyunk.

Sorsszerű volt a házatok vásárlása is.

Dr. D. R.: Még a gazdasági válság előtt vásároltunk egy telket vidéken, terveztettünk is rá egy gyönyörű kerek házat, majd idővel eladtuk, mert rájöttünk, hogy a drága építkezés mellett nem is szeretnénk vidékre kiköltözni. Nagyon vágytunk arra, hogy a belvárosban legyen egy saját otthonunk és, egyszer csak jött egy lehetőség: volt egy nagyon rossz állapotban levő házrész, amit megvettünk, és elkezdtük saját erőből, szinte a két kezünkkel felújítani.

Az az érdekes benne, hogy ez egy tágas kerek ház, tetőterasszal, meseszép panorámával, pont olyan, amilyet álmainkban – és a korábbi terveinkben – elképzeltünk. Közösen választottuk ki a bútort, a parkettát, a csempéket, a tolóajtókat és együtt is raktuk össze. Mindent együtt végzünk, az otthonteremtésben is harmonikus kapcsolatban élünk.

Nem unalmas a munkahelyen és a magánéletben is folyton együtt lenni?

Dr. L. A.: Többen megkérdezték tőlünk, hogy hogyan tudjuk a kettőt összeegyeztetni, de számunkra az a természetes, hogy a nap 24 órájában együtt vagyunk. Azt gondolom, ha két ember őszintén szereti egymást, akkor ez a természetes. Az irodában igyekszünk a feladatokat úgy elvégezni, hogy haza már ne vigyünk munkát. Persze előfordul, hogy megbeszéljük az ügyeket a munkahelyen kívül is, kikérjük egymás tanácsát, de nem ez a jellemző. Amellett, hogy egy irodában dolgozunk, külön-külön viszünk ügyeket.

A szakterületünk is alapjában vége megegyezik, főként polgári ügyekkel, gazdasági joggal, társasági joggal, ingatlanjoggal, munkajoggal és közbeszerzéssel foglalkozunk, de van néhány büntetőügy is. Minden ügyet megosztunk az irodán belül, így jól tudunk együtt dolgozni, ötletelni, besegíteni egymásnak. A célunk az irodában és a magánéletben is közös, úgy is fogalmazhatnék, hogy egy szekeret húzunk mindketten, közös erővel.

Kinek mennyire volt tudatos a pályaválasztás?

Dr. L. A.: Mindig az volt a célom, hogy saját erőből minél többet elérjek. Gimnazista koromban színésznőnek készültem, de szerencsés módon a közös színész ismerősünkön keresztül megismerhettem a színművész szakma gyakorlati hátrányait, és akkor úgy döntöttem, hogy lemondok róla és a jogi pályát választom. A színészek közt mozogva, megismerve a világukat azt láttam, hogy ebben a szakmában a nő nagyon kiszolgáltatott helyzetben van, én meg egy olyan pályát képzeltem el magamnak, ahol önálló nőként a saját egzisztenciámat meg tudom teremteni, látva édesanyám példáját, aki egyedül nevelt fel a testvéremmel bennünket.

Azt gondolom, hogy a jogi pálya választásával nem fogtam mellé, abszolút illik a személyiségemhez, teherbíró képességemhez, kiállásomhoz.

Ha újra kellene kezdenem az életem, ugyanígy a jogi pályát választanám és ugyanígy a Miskolci Állam- és Jogtudományi Egyetemet. Az ott eltöltött évek alatt igyekeztem az egyetem által szervezett európai jogi speciális kollégiumokon, szakmai és perbeszédversenyeken is kiváló eredményeket elérni, tagja voltam 2002–2007 között a Diák Ösztöndíj Bizottságnak, ahol az évfolyamom képviseletének ellátásában vettem részt, valamint Eger Városa Ösztöndíjának számos tanulmányi pályázatát nyertem el kiemelkedő tanulmányi eredményemért és közösségi munkámért.

Pozitívan gondolok vissza az ott eltöltött évekre, és kijelenthetem, hogy azt kaptam az egyetemtől, amire számítottam, számos évfolyamtársammal mind a mai napig tartom a kapcsolatot, időnként össze is járunk.

Dr. D. R.: Én műszaki pályán indultam, de a gimnázium utolsó évében, miután lehetőségem volt egy évet az Amerikai Egyesült Államokban töltenem egy ügyvéd házaspárnál, felvetődött a kérdés bennem, hogy mi lenne, ha kipróbálnám a jogi pályát. Ezt az elgondolást arra alapoztam – ami azóta talán beigazolódott –, hogy a hatalmas elméleti tudás mellett ehhez a hivatáshoz jó problémamegoldó készség és néha csak egyszerű, logikus gondolkodás, magyarul józan paraszti ész kell. Hazatérésemet követően felvételiztem a jogi egyetemre, és ügyvéd lett belőlem.

Hogyan éltétek meg a kezdeteket? Nehéz volt fiatal pályakezdőként elindulni a pályán?

Dr. L. A.: Azt gondolom, hogy nehéz fiatal pályakezdőként egy egyéni ügyvédi irodát kialakítani, főleg ha nem születtél ügyvéddinasztiába, vagy nem adatott meg, hogy már a kezdetekben nagy céges ügyfelekkel foglalkozzál. Az még nem elég, hogy szakmailag képzett, pontos, precíz és kitartó az ember. Telített a szakma, szükség van a reklámra, az önmarketingre, tudnod kell magad eladni, és azt gondolom, ehhez már nem kevés adottság is kell.

Számomra az igényelt sok időt, hogy érzelmileg függetlenedni tudjak az ügyektől, mert korábban nagyon megérintettek a dolgok, és épp emiatt nem is vállalok büntetőügyeket.

Dr. D. R.: Ami igazán nehéz ebben a szakmában, az az, hogy két embert kíván: egy hivatástudattal bíró jogászt és egy menedzsert, aki el tudja ezt adni.

Belőlem hiányzik a menedzser, de Andreában maximálisan megvan. Ha valaki jó szakember és jó vállalkozó szellemű, akkor ez olyan, mint egy építkezés. Egy jó irodát tégláról téglára fel lehet építeni.

A fiatal ügyvédekre vonatkozóan sokan abba a csapdába esnek, hogy elérhetetlen célokat hajszolnak, és ez boldogtalanná teszi őket. Pályakezdéskor sokan mennek rá a pénzre, drága autókat akarnak, és sajnos ezt a helytelen példát számos fiatal ügyvéd követi. Fiatal pályakezdő ügyvédként én is ebbe az irányba mentem el, de hamar rájöttem, hogy nem az anyagi javak jelentik a boldogságot, hanem az apró örömök, az együtt eltöltött idő, egy meghitt otthon, hogy egészségesen, harmonikus párkapcsolatban élünk.

Korán fel kell ismernie az embernek, hogy mi nyújt számára boldogságot, és ezeket a dolgokat meg is kell becsülnie. Különösen igaz ez a fiatal pályakezdő hölgyekre, hiszen számukra a családalapítás teljes embert kívánó feladat, az ügyvédi pályáról, az ügyfelek folyamatban lévő ügyeitől azonban nem könnyű szülési szabadságra menni, így gyakran előfordul, hogy az náluk némileg kitolódik.

Milyen irányelveket fogalmaz meg az irodátok? Ahhoz, hogy sikeresek legyetek a napi munkában, mi szükségeltetik?

Dr. D. R.: Én inkább reál gondolkodásmóddal állok az ügyek megoldásához, Andrea humán beállítottságú, ezért is tudjuk jól kiegészíteni egymást. Fontos a határidős (vagy még gyorsabb), pontos, precíz munka, az adminisztráció, az archiválás. Minél szélesebb területet fed le a „minőségbiztosítás” – ha szabad ezzel a szóval élnem –, annál kisebb a hibalehetőség, és annál tökéletesebben lehet ezt a szolgálatot végezni.

Hogyan lehet tartani a színvonalat? Miben látjátok a siker titkát?

Dr. L. A.: Fontos a szakszerű képviselet, a figyelmesség, az innovatív készség, hogy minél előbb megértsük az ügyet és tudjunk maximálisan segíteni az ügyfélen.

Dr. D. R.: Azt gondolom, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara és a Budapesti Ügyvédi Kamara is mindent megtesz azért, hogy a tudást megossza és szakmailag segítsen bennünket.

Korábban az MTV „Ablak” című műsorában és az RTL Klub „Reggeli” műsorában jogi szakértőként dolgoztam. Dr. Szentmiklósi Péter, egykori principálisom vitt bele ebbe a munkába annak idején, akitől a kreativitást, az ügyfelek kezelését, az ügyhöz való hozzáállást sajátíthattam el.

Az még nem elég, ha az embernek van egy nagyon jó mentora és kiváló gyakorlati tapasztalatokra tesz szert az ügyvédi irodában, sokféle üggyel találkozik, tárgyalásokon vesz részt. Nagyon fontos a kreativitás, a problémamegoldó készség, a józan paraszti ész, az emberekkel való bánásmód, empátia és a szakmához való tisztességes hozzáállás. Érteni kell az ügyfeleknek a problémáját. Én ezt a principálisomtól tanultam meg, és igyekszem magam is tovább adni az ügyvédjelöltjeim számára. Nálunk az iroda nem csak munkahely, de iskola is, amelyből nem csak a jelöltek, de magam is sokat tanulok.

Egy ügyvéd és egy jó ügyvédjelölt háromszor annyi munkát tud elvégezni, mint egyetlen személy. Amíg én tárgyalok, addig a jelöltem az ügyfelekkel időpontot egyeztet, konzultál, szerződéseket ír, önállóan dolgozik.

Ha ügyvédjelölt nélkül dolgozik egy ügyvéd, akkor szerintem az a jó, ha szakosodva egy, vagy legfeljebb néhány szakterületre specializálódik, mert idő híján nem tud minden területen tökéletes eredményt nyújtani az ügyfél számára.

Miben erősebbek a férfiak szakmai téren?

Dr. L. A.: Jobban képesek érzelmileg függetlenedni az ügytől és az ügyféltől, így objektíven látják a helyzetet, ami a tisztánlátás egyik alappillére. A másik alappillér a szakmai felkészültség. Általában a férfiak jobb műszaki érzékkel rendelkeznek, így egyes műszaki tárgyú ügyekben jobban megértik a problémát.

Miben erősebbek a nők szakmai téren?

Dr. D. R.: Andrea például nagyon motivált és elkötelezett a szakma iránt, és ez általában jellemző a hölgyekre. Tapasztalatom továbbá, hogy figyelmesebben, pontosabban dolgoznak. A tárgyalóteremben általában felkészültebbek, még nem igazán találkoztam felkészületlen ügyvédnővel.

Közös jövő, közös célok, ez normális is egy jól működő házasságban. Vannak még megvalósítandó feladatotok?

Az ismerkedésünk, a munkánk és a házasságunk alapja volt a közös életünknek, ezt építjük továbbra is. Megteremtettünk egy szép otthont melybe szeretnénk sok-sok gyerekzsivajt a jövőben.

 

Az interjú az Ügyvédvilág 2012. július-augusztusi számában jelent meg.

 

 

Dr. Debreceniné dr. Lamos Andrea

2008-ban a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott. Szakmai gyakorlatát 2008-tól dr. Debreceni Róbert ügyvédi irodájában folytatta, ahol jelenleg már ügyvédként dolgozik.

Angolul és németül beszél. Szakterülete a polgári jog, a kereskedelmi jog, a pénzügyi jog és a munkajog.

Dr. Debreceni Róbert

1974-ben született Debrecenben. 2000-ben a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott. Ügyvédjelölti időszakát a Szentmiklósi és Társa Ügyvédi Irodában töltötte, majd 2004-ben létrehozta saját egyéni ügyvédi irodáját, ahol főként polgári joggal, családjoggal, társasági, és gazdasági joggal foglalkozik. Folyékonyan beszél angolul.

Kapcsolódó cikkek:


2020. január 1-jével megszűnik a törvényszéki végrehajtói jogállás
2019. november 14.

2020. január 1-jével megszűnik a törvényszéki végrehajtói jogállás

A törvényszéki végrehajtási feladatokat 2019. január 1-jétől az állami adó- és vámhatóság látja el. 2020. január 1-jét követően a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat is az állami adó- és vámhatóság fogja foganatosítani, ezért 2020. január 1-jével a törvényszéki végrehajtás, mint feladat kikerül a bíróság szervezetrendszeréből és a törvényszéki végrehajtó, mint jogállás megszűnik.