Jogszabályfigyelő 2017 – 33. hét

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikkünkben, mivel 2017/129–131. számú Magyar Közlönyökben szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, a bírósági határozatok közül szemezgettünk.

E heti összeállításunkban a közös tulajdon megszüntetési módjaival, a bíróságnak a társasházzá alakításra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségével kapcsolatos kúriai döntésről és az egészségügyi alkalmatlanság miatt nem foglalkoztatható munkavállalónak járó díjazásról olvashatnak.

 

Tartalom:

A bíróság tájékoztatási kötelezettsége a közös tulajdon megszüntetése iránti perben

Állásidőre járó díjat kell fizetni az egészségügyi alkalmatlanság miatt nem foglalkoztatható munkavállalónak

 

A bíróság tájékoztatási kötelezettsége a közös tulajdon megszüntetése iránti perben

Egy közös tulajdon megszüntetése iránti perben a bíróság az I. rendű alperes tulajdoni illetőségét a felperesi keresettel egyezően, megváltási ár megfizetése fejében a felperes tulajdonába adta. Az ítélet ellen az I. rendű alperes nyújtott be fellebbezést, amely egyebek mellett a közös tulajdon társasházzá alakítására irányult. Az elsőfokú ítélet indokolásában a bíróság külön kiemelte, hogy „a társasházzá alakítás anyagi jogi igény, ezért azzal kapcsolatos tájékoztatást a bíróság a felek részére nem adhat.”

A másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta. A társasházzá alakításra vonatkozó fellebbezési kérelemmel kapcsolatban utalt arra, hogy az elsőfokú eljárásban az I. rendű alperes a társasházzá alakítást nem kérte, alapítóokirat-tervezetet sem akkor, sem a fellebbezéséhez nem csatolt.

A jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelemben más egyéb hivatkozások és nyilatkozatok mellett az I. rendű alperes előadta, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:84. § (6) bekezdése alapján a közöstulajdon-megszüntetési perekben, mivel a bíróság nincs a kereset jogcíméhez kötve, tájékoztatási kötelezettség terheli, amelynek az elmulasztása eljárási szabálysértésnek minősül az álláspontja szerint.

A Kúria az adott kérdést tekintve egyetértett az első- és másodfokú bírósággal annyiban, hogy a társasházzá alakítás valóban anyagi jogi igény, ezért főszabályként ezzel kapcsolatban a bíróságnak tájékoztatási kötelezettsége valóban nem áll fenn. A közös tulajdon megszüntetésének speciális szabályai ugyanakkor a főszabálytól eltérést indokolnak. A Ptk. kimondja ugyanis, hogy nem alkalmazható az a megszüntetési mód, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik [Ptk. 5:84. § (6) bekezdés]. Ebből a rendelkezésből, valamint abból a szabályból, amely szerint a tulajdonostársnak joga van a közös tulajdon megszüntetését kérni, az a következtetés vonható le a Kúria szerint, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség csupán a közös tulajdon megszüntetése tekintetében áll fenn. A bíróságnak azonban a kereseti kérelemhez kötöttség alóli „szabadsága”, a kereseti kérelemtől való eltérés lehetősége, a felek által kérelmezett megszüntetési módtól való eltérés lehetőségét jelenti – mutat rá a Kúria.

Egyetértett a másodfokú bírósággal abban is, hogy a társasházzá alakítás elrendeléséhez kifejezett kérelemre van szükség. Ellenben a bíróságnak valamennyi megszüntetési módot meg kell vizsgálnia, mégpedig meghatározott sorrendben. Ehhez pedig a feleket meg kell hallgatnia valamennyi módozatról. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a meghallgatást megelőzően a bíróság megfelelő tájékoztatást adott, amely a jogi képviselő nélkül eljáró, védekező pozícióban lévő alperesekkel szemben fokozott kötelezettséget is jelent.

A Kúria határozatából kiemelést érdemel továbbá az a megállapítás, amely szerint a bíróságnak akkor is vizsgálnia kell valamennyi megszüntetési módozatot, ha azt a felek egyike sem kérte, de egyező nyilatkozattal nem is utasították el azt. Kivételt képez természetesen az a megszüntetési mód, amely egyéb okból (pl. műszaki, jogi oszthatatlanság) kizárt.

„Mindez nem mond ellent annak a helytálló megállapításnak, hogy a társasházzá alakításhoz a peres fél kifejezett kérelme szükséges. Ahhoz is kifejezett nyilatkozat kell ugyanis, ha ilyen kérelmet a fél nem kíván előterjeszteni, ez pedig csak az adott megszüntetési mód szabályainak ismeretében lehetséges” – derül ki a határozatból. (Kúria Pfv. I. 21.452/2016.)

Joganyag: BH2017. 222.

Módosítja: –

Megjelent: Bírósági Határozatok (Kúriai Döntések) 2017/7 (július)

Hatályos: –

Megjegyzés: joggyakorlat egységesítése

[htmlbox Változásfigyeltetés]

 

Állásidőre járó díjat kell fizetni az egészségügyi alkalmatlanság miatt nem foglalkoztatható munkavállalónak

A munkavállaló munkaszerződés szerinti munkakörét egészségügyi alkalmatlanság miatt nem tudta ellátni, a munkáltató azonban a munkaviszonyát nem szüntette meg. Az időszakos alkalmassági vizsgálatot követően csupán arról értesítette a dolgozót, hogy másik betölthető munkakört nem tud felajánlani, így munkavégzésre nem kell megjelennie, munkabért pedig nem fizet a részére.

A Kúriának abban a kérdésben kellett végső soron állást foglalnia, hogy ebben az esetben van-e foglalkoztatási kötelezettsége a munkáltatónak, amelyet ha nem teljesít, úgy fennállnak az állásidőre járó díjazás feltételei.

A Kúria álláspontja szerint a munkaviszony megszüntetése hiányában a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége egyértelműen fennáll, amely azonban nem korlátozódik a munkaszerződés szerinti munkakörre (hiszen a munkáltató egyoldalú intézkedéssel is jogosult a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra, ideiglenesen a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen, vagy más munkáltatónál foglalkoztathatja a munkavállalót).

„A munkáltatónak tehát az Mt.-ben szabályozott többirányú jogosultsága áll fenn a munkaviszony tartalommal kitöltésére, ha a munkaviszonyt a munkavállalónak a munkaszerződése szerinti munkakörére való egészségügyi alkalmatlansága ellenére nem szünteti meg.”

Ebből következően, amennyiben a munkaviszonyt a munkáltató egészségi alkalmatlanság miatt nem szünteti meg, akkor az egyébként nem keresőképtelen dolgozóval szemben az Mt. 51. § (1) bekezdése szerinti foglalkoztatási kötelezettsége fennáll. Ebből pedig az következik, hogy a dolgozó az állásidőre járó alapbérre jogosult, mivel az egészségügyi alkalmatlansága nem értékelhető olyan elháríthatatlan külső okként, amely az állásidőre járó díj fizetése alól mentesítené a munkáltatót.

Joganyag: EBH2017. M.16.

Módosítja: –

Megjelent: Bírósági Határozatok (Kúriai Döntések) 2017/7 (június)

Hatályos: –

Megjegyzés: joggyakorlat egységesítése

---