Bejelentkezés Hírlevél

Jogszabályfigyelő 2021 – 1. hét Veszélyhelyzet


Szakma
2021. január 11. Jogászvilág
, , , , , , , , ,

Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikkünkben a 2021/1–5. számú Magyar Közlönyök legfontosabb újdonságai közül válogattunk.

E heti összeállításunkban a védelmi intézkedések február elsejéig történő meghosszabbításának az elrendeléséről és az Alkotmánybíróság két, polgári perjogot érintő határozatáról olvashatnak.

 

Tartalom:

  1. Védelmi intézkedések meghosszabbítása
  2. A nyelvhasználathoz való alapjogból fakadó alkotmányos követelmény megállapítása
  3. A meghatalmazotti képviselet (ügyvállallási korlát) tartalmi vizsgálata

  

Védelmi intézkedések meghosszabbítása

A Kormány a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet hatályát 2021. február 1-jéig meghosszabbította.

A nyelvhasználathoz való alapjogból fakadó alkotmányos követelmény megállapítása

Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapította, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban Pp.) 113. § (3) bekezdésének alkalmazása során az Alaptörvényben rögzített, a nyelvhasználathoz való alapjogból fakadó alkotmányos követelmény, hogy minden olyan felet, akinek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, és aki valamely Magyarországon élő, törvényben elismert valamely nemzetiség tagja, azonos feltételekkel kell, hogy megillesse a nemzetiségi nyelve szóbeli használatának a joga. Ezzel egyidejűleg a Pp. nyelvhasználat tartalmára vonatkozó rendelkezéseinek és az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvénynek az eljárás hivatalos nyelvére vonatkozó rendelkezéseinek az alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket elutasította.

Az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy a „természetes személyek ismerik a saját (magyar) nyelvhasználatuknak aktív és passzív szintjét. A bíróságok, hatóságok, közigazgatási szervek a természetes személyek anyanyelvéről, a különböző általuk ismert nyelvek szóbeli és írásbeli ismeretének szintjeiről (pl. aktív vagy passzív nyelvtudás, általános nyelvismeret, egyes szaknyelvi nyelvismeretek stb.) csak az eljárás résztvevőjének Nyilatkozata alapján szerezhetnek tudomást.”

A döntés indokolása szerint „[…] valamely nemzetiség tagja arra is jogosult, hogy nemzetiségi nyelvén készült dokumentumokat és bizonyítékokat nyújtson be a polgári perben, de ezt már nem kell költségmentesen biztosítani számára, ahogyan a regionális vagy kisebbségi nyelv esetén sem, hiszen ilyen vállalást a Nyelvi Karta tekintetében nem tett Magyarország.”

Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban rögzítette: […] amennyiben az Alaptörvény rendelkezéseit nem sérti, a jogalkotó felelőssége, hogy a költségvetési keretekre is tekintettel a perköltség egyes elemei tekintetében milyen széles körben állapítja meg az állam költségviselési kötelezettségét.

Az eljárás alapjául szolgáló bírói kezdeményezés bizonyos elemei esetében „[…], amelyek a jogalkotó számára határoznak meg feladatot, vagy adnak iránymutatást, az indítványozó bíró valójában mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló indítványt terjesztett elő, amelyre nem jogosult.” Az indítványt e tekintetben az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálta, ahogy, erre irányuló hivatkozás hiányában „[…] a nemzetiséghez tartozás jogszabályi kritériumrendszerét” sem.

  • Joganyag: 2/2021. (I. 7.) AB határozat a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 113. § (3) bekezdésének alkalmazása során az Alaptörvény XXIX. cikkének (1) bekezdésében rögzített nyelvhasználathoz való alapjogból fakadó alkotmányos követelmény megállapításáról
  • Módosította: –
  • Megjelent: MK 2021/3. (I. 7.)
  • Hatályos: –
  • Megjegyzés: alkotmányos követelmény megállapítása

A meghatalmazotti képviselet (ügyvállallási korlát) tartalmi vizsgálata

Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 70. §-ával összefüggésben alkotmányos követelményként megállapította, hogy: […] a meghatalmazott képviseleti jogosultságának tartalmi vizsgálata arra is kiterjed, hogy nincs-e jogszabályi – így az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 20. § (5) bekezdése alapján fennálló – akadálya a meghatalmazott eljárásának, és ezen vizsgálata alapján szükség esetén le kell vonnia a felek perbeli képviseletét érintő jogkövetkezményeket.

Ezzel egyidejűleg az ügyvédi tevékenységről szóló törvény fent hivatkozott rendelkezésének az alaptörvény-ellenessége megállapítására és alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést elutasította.

Határozatának indokolásában kiemelte, hogy az általa megállapított alkotmányos követelmény értelmében: […] a meghatalmazott képviseleti jogosultságának tartalmi vizsgálata arra is kiterjed, hogy nincs-e jogszabályi – így az Üttv. 20. § (5) bekezdése alapján fennálló – akadálya a meghatalmazott eljárásának és ezen vizsgálata alapján szükség esetén le kell vonnia a felek perbeli képviseletét érintő jogkövetkezményeket. Az Alkotmánybíróság kiemeli, amennyiben a bíróság a képviseleti jogosultság tartalmi vizsgálata során azt észleli, hogy az jogszabályba, így az Üttv. 20. § (5) bekezdésébe ütközik, akkor nyilatkoztatnia szükséges az érintett feleket és az ügyvédet, szükség esetén fel kell hívnia a feleket arra is, hogy nyilatkozatukat okirattal igazolják. Ezt követően amennyiben a nyilatkozatok és az okiratok alapján megállapítható az ügyvállalási korlát fennállása, a bíróság oly módon tudja biztosítani a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog érvényesülését, ha megfelelő határidő biztosításával hiánypótlásra hívja fel az ügyvállalási korláttal érintett ügyvéd által képviselt felet, hogy gondoskodjon új jogi képviselő meghatalmazásáról, vagy amennyiben a jogi képviselet nem kötelező, a továbbiakban járjon el személyesen, illetőleg az eddig, a kizárt jogi képviselő által megtett perbeli cselekmények vonatkozásában is nyilatkozzon arról, hogy azokat magáénak ismeri-e el, ellenkező esetben ezen perbeli cselekmények megismétlése szükséges.”

Az Alkotmánybíróság a fentiekkel összefüggésben, az eljárás alapjául szolgáló közigazgatási jogvitára tekintettel utalt arra is, hogy: […] amennyiben az eljáró bíróság úgy látja, hogy az előtte folyó perben eljáró hatóság jogait/tevékenységét visszaélésszerűen gyakorolja, akkor egyrészt élhet […] pénzbírság kiszabás lehetőségével, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az egyik fél nyilvánvalóan alaptalanul kezdeményezte a másik fél jogi képviselőjének perből történő kizárását, másrészt súlyosabb esetekben felvetődhet […] hivatali visszaélés gyanúja, amely vonatkozásban a bíróságot feljelentési kötelezettség terheli […].” 

Kapcsolódó cikkek