Jogszabályfigyelő 2022 – 15. hét

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy az elmúlt héten kiadott 2022/66. számú Magyar Közlönyben közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, az Alkotmánybíróság honlapján közzétett legfrissebb döntések közül válogattunk.

E heti összeállításunkban a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személy gondnokának a számadási kötelezettségéről olvashatnak.

  

Tartalom:

1. A gondnokoltnak nem áll fenn önrendelkezési joga abban a körben, amelyben a gondnok járhat el

 

A gondnokoltnak nem áll fenn önrendelkezési joga abban a körben, amelyben a gondnok járhat el

A gondnok számadási kötelezettsége tárgyában született az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) alábbiakban ismertetett döntése. Tényállás szerint az alperes édesapját a bíróság cselekvőképességet teljesen kizáró gondnokság alá helyezte a bíróság, gondnokként az alperest jelölte ki. Az illetékes gyámhivatal eseti számadási kötelezettség benyújtására kötelezte a gondokot, aki e felszólításnak nem tett eleget. Erre tekintettel a vonatkozó jogszabályi előírások – a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 158/B. § – alapján a gyámhivatal pert indított a gondok ellen annak érdekében, hogy a gondokolt vagyonának el nem számolt részét fizesse meg.

A fent hivatkozott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására, megsemmisítésére és alkalmazásának kizárására indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz a perbe eljáró bíró.

„Az indítványozó bíró álláspontja szerint a gyámhivatal részére a gondnokoltat megillető vagyoni követelés érvényesítése végett biztosított keresetindítási jogosultság jelentősen és közvetlenül korlátozza a gondnokolt önrendelkezési jogát, függetlenül attól, hogy a keresetindításra a sérelmezett rendelkezés a gondnokkal szemben jogosítja fel a gyámhivatalt. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezés éppen a gyámhatósági kötelezettség kikényszerítését (és végső soron a gondnokolt vagyonának szabályszerű, és egyben a jó gazda gondosságának megfelelő kezelését) célozza, a gondnok kirendeléséről szóló határozatban foglaltaknak megfelelően. A gondnokoltnak abban a körben, amelyben a gondnok eljárhat, a megelőző bírói döntés folyományaként nem áll fenn az önrendelkezési joga. Az Alkotmánybíróság tanácsa tehát arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált szabályozás az indítványban foglalt okból nem ellentétes az Alaptörvény támadott rendelkezéseivel, ezért a bírói kezdeményezést elutasította.” – olvasható az AB honlapján közzétett összefoglalóban.

A határozat indokolása rámutat arra, hogy: „Az indítványozó szerint azáltal, hogy a gyámhivatal kötelezően érvényesíti a gondnokoltat megillető vagyoni követelést, végső soron a gondnokolt Alaptörvényben biztosított jogait sérti, hiszen a gondnokolt oly módon is dönthetne, hogy nem kíván ezen jogával élni. A gyámhivatal a Gyer. 158/B. § (3) bekezdéséből fakadóan nem csupán jogosult, hanem mérlegelést nem tűrően minden esetben köteles is érvényesíteni a hiányból, indokolatlan kiadásból vagy nem megfelelő gazdálkodás eredményeképpen keletkezett kárból fakadó követelést.”

Az AB egy korábbi határozatára utalva kiemeli: „A szabály kiindulópontja az, hogy a cselekvőképtelensége miatt gondnokság alatt álló személy döntési képessége oly mértékben sérült, hogy a jogszabálynak az érintett személyt saját döntéseinek következményeitől is meg kell óvnia. Ebben az esetben az önmaga képviseletére nem képes személy gondnoka éppen a gondnokolt alapjogainak érvényesítésében segíthet.”

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint: „Ugyan kétségtelen tény, hogy a gondnok vagyonkezelésének a gondnokolt érdekeit kell szolgálnia, mégis, egyes esetekben (így például akkor, amikor a gondnok egyébként a gondnokolt közeli hozzátartozója, a kiadás indokoltsága nem hiányzik minden kétséget kizáróan, vagy pedig adott esetben a hiány számadási hiányosságokra vezethető vissza) nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a gondnokolt szabad akaratából (ha egyébként nem állna gondnokság alatt) valójában nem érvényesítene igényt a gondnokával szemben. Azáltal azonban, hogy a gondnokolt cselekvőképessége egy megelőző bírói döntés eredményeként, az abban foglalt keretek között jogszerűen már korlátozásra került, a gyámhivatal a Gyer. 158/B. § (3) bekezdése szerinti perindítással már fogalmilag nem tudja ezt az egyébként is korlátozott cselekvőképességet tovább korlátozni a gondnok számadási kötelezettségének ellenőrzése során. […] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy a Gyer. 158/B. § (3) bekezdésén alapuló perindítás nem jelenti a gondnok automatikus, érdemi vizsgálat nélküli bírósági marasztalását. […] végső soron az ügyben eljáró bíróságnak (jelen esetben tehát az indítványozónak) kell abban a kérdésben állást foglalnia, hogy a gondnokrendelő határozat tartalmára, valamint a gondnok tevékenységére vonatkozó jogszabályi keretekre figyelemmel a gondnok a vagyonkezelése során okozott-e hiányt, kárt, illetőleg indokolatlan kiadást, és ha igen, akkor annak mértéke megegyezik-e a kereseti kérelemben megjelölt összeggel.”

Az Alkotmánybíróság határozatával az alaptörvény-ellenességének megállapítására, megsemmisítésére és alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést elutasította.

A döntés összefoglalója itt olvasható el, míg a határozat teljes szövege itt érhető el.

Joganyag: –

Módosította: –

Megjelent: alkotmanybirosag.hu

Hatályos: –

Megjegyzés: alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló bírói kezdeményezés elutasítása

 

---