Jogszabályfigyelő 2024 – 22. hét

Alábbi cikkünkben a 2024/59–60. számú Magyar Közlönyökben megjelent szakmai újdonságok közül válogattunk.

E heti összeállításunkban az állatvédelmi törvény vonatkozásában fennálló, mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapításáról olvashatnak.

Tartalom:

1. Az állattartástól való eltiltás kérdéséről döntött az Alkotmánybíróság

Az állattartástól való eltiltás kérdéséről döntött az Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávt.) 44. § (2) bekezdése vonatkozásában jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességet állapított meg. Az alábbiakban hivatkozott határozatának rendelkező részében kimondta, hogy a jogalkotó nem az Alaptörvényből fakadó követelményeknek megfelelően szabályozta „[…] a tevékenységtől való eltiltást azáltal, hogy nem határozta meg e jogkövetkezmény polgári perben történő alkalmazásának törvényi feltételeit”, továbbá „[…] az állatok kíméletére és védelmére vonatkozó jogszabályok megsértése miatti polgári peres eljárás törvényi feltételeit abban az esetben, ha büntetőeljárás, illetve állatvédelmi hatósági eljárás lefolytatásának is helye van.” Erre tekintettel felhívta az Országgyűlést arra, hogy mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet 2024. december 31-éig orvosolja.

Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az állatkínzás bűntette miatt elítélt vádlottal szemben az ügyészség polgári perben a kedvtelésből tartott ebek tartásától való eltiltás megállapítását is kérte. A polgári perben eljáró bíró az eljárás felfüggesztése indítványt terjesztett elő alaptörvény-ellenesség megállapítása iránt.

„Az indítványozó megítélése szerint az Ávt. 44. § (2) bekezdése sérti a kettős büntetés tilalmának (ne bis in idem) elvét, továbbá a törvényes büntetés (nulla poena sine lege) követelményét, ezért az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) és (6) bekezdésébe ütközik, és […] az Alaptörvény B) cikkének sérelme is megvalósul.” {13/2024. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [8] bekezdés.}

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy: „Az Ávt. 44. § (2) bekezdése szerint az állatok kíméletére és védelmére vonatkozó jogszabályok megsértése esetén az ügyész is jogosult keresetet indítani a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt. E rendelkezésben a szankcionált magatartás az állatok kíméletére és védelmére vonatkozó jogszabályok megsértése, míg a kilátásba helyezett joghátrány a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a tevékenységgel okozott kár megtérítése. A jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a tevékenységtől való eltiltás egyértelmű normatartalmat hordoz-e.” {13/2024. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [45] bekezdés.}

Az Alkotmánybíróság megállapította: „[…] az Ávt. 44. § (2) bekezdése nem ad egyértelmű törvényi hátteret a jogalkalmazók számára a tekintetben, hogy a tevékenységtől való eltiltás alkalmazásának melyek a törvényi feltételei: nem határozza meg azt, hogy milyen esetben kell vagy lehet elrendelni, hiányoznak a kiszabható büntetési tételek és a bírói mérlegelés szempontjai […], nem biztosítja, hogy az érintettek észszerűen előre láthassák és felmérhessék jogsértő magatartásuk lehetséges jogkövetkezményeit.” {13/2024. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [47], [49] bekezdések.}

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint: „[…] az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdése nem tiltja önmagában azt, hogy valakivel szemben, ugyanazon jogellenes cselekménye miatt több, más jogágba tartozó, eltérő funkciójú eljárást folytassanak le, és ezek eredményeként jogkövetkezményt alkalmazzanak. Az Alaptörvényből fakadó követelmény ugyanakkor ilyen esetben, hogy a jogalkotó egyértelműen határozza meg a különböző eljárások és az alkalmazható büntető jellegű jogkövetkezmények egymáshoz való viszonyát, és a szabályozás tekintettel legyen a más jogágba tartozó jogkövetkezmények alkalmazhatóságára.” {13/2024. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [72] bekezdés.}

„A szabályozás kialakítása során – biztosítva a fentiek szerint a büntetőjog ultima ratio jellegét és az officialitás elvét – az alapvető alkotmányos követelmény, hogy ugyanazon jogellenes cselekmény miatt, ugyanazon személlyel szemben lefolytatott eljárásokban, az eltérő jogágak szerinti büntető jellegű jogkövetkezmények alkalmazására egymásra tekintettel kerüljön sor. A jogkövetkezmények összehangolt alkalmazása pedig együttesen és egymást kiegészítve arányban álljon a jogellenes cselekmény miatti felelősség súlyával.” {13/2024. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [78] bekezdés.}

• Joganyag: 13/2024. (V. 30.) AB határozat az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 44. § (2) bekezdésével kapcsolatos jogalkotói mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapításáról
• Módosította: –
• Megjelent: MK 2024/59. (V. 30.)
• Hatályos: –
• Megjegyzés: mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítása