Jóhírnév sérelme bírósági beadványban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Hivatalos eljárás során az eljáró hatóságnak benyújtott, nyilvánosságra nem került beadvány tartalma a jóhírnév sérelmét nem alapozhatja meg – állapította meg a Pécsi Ítélőtábla egy eseti döntésében.

Az ügy előzményei

Az ügy felperesen feljelentést tett a weboldal üzemeltetője és a weboldalon hozzászólók ellen. Az ez alapján indult büntetőeljárásban a VIII. rendű vádlott – ezen ügy alperese – neve összetéveszthető volt azonos nevet viselő fiáéval. A bíróság a büntetőeljárást megszüntette, a vádlottakat megrovásban részesítették. A határozat VIII. rendű vádlottként az alperes fiát tüntette fel, azt részére kézbesítették.

Ezen végzés ellen 2010. november 8-án az alperes panasz és korrigálási kérelem megnevezésű beadványt terjesztett elő az eljáró bírónak címzetten. Beadványában jelezte, hogy az eredeti feljelentésben ő szerepelt, a tárgyalásokon feljelentettként személyesen vett részt, ezzel szemben megrovásban a fia részesült. Ezen előzményeket követően a beadvány az alábbiakat tartalmazta: „Ugyanakkor biztos voltam benne, hogy a feljelentő ezt nem fogja annyiban hagyni, mert már jóval korábban megzsarolt több embert a feljelentettek közül, hogy pénzért elállna a pertől…” aztán kijelentette, hogy ha nem kap pénzt, akkor a perben szereplő összes embertől külön-külön fog kártérítést kérni a területileg illetékes bíróságokon.” Tájékoztatta az eljáró bírót az alperes, hogy a felperes a fia ellen is indított kártérítési pert. Bűncselekmény hiányában felmentését kérte.
A feljelentettek tárgyalás tartása iránti kérelme miatt folytatódó büntetőeljárást a bíróság végül törvényes vád hiányában jogerősen megszüntette, mivel az internetes hozzászólások tömeges becsatolása nem volt alkalmas annak megállapítására, mely cselekedetek, kijelentések képezik a vád tárgyát, a feljelentés pontosítása többszöri felhívás ellenére sem történt meg.

A felperes a perben az emberi méltósághoz, a jóhírnévhez és a levéltitokhoz fűződő jogai megsértése miatt kérte a jogsértés tényének megállapítását, az alperes eltiltását a további jogsértéstől, kötelezését a jogsértés abbahagyására, megfelelő elégtétel adására, valamint 4.000.000 forint nem vagyoni kár megfizetésére. Szerinte az alperes a 2010. november 8-ai keltezésű beadványában zsarolással hamisan megvádolta, valamint másokhoz írt magánleveleire hivatkozott, holott az eljárás „fő fővádlottjaival” folytatott magánlevelezésbe – nem volt joga betekinteni.

Elsőfokú bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes egyéb iratot a bíróságnak nem küldött el, az alperes szándéka az eljáró bíró tájékoztatására irányult. A levélben használt zsarolás kifejezést az alperes a szó köznapi értelmében használta, a levélben megfogalmazottak az alperes felperesről kialakított véleményére utalnak, a véleménynyilvánítási szabadság határait nem lépik túl. A beadványt az eljárási szabályok értelmében csak az érintettek, illetőleg a hatóság ismerhették meg, így olyan körű nyilvánosságot, amely szükséges feltétele a jóhírnév sérelmének, a levél nem kapott. Az e-maileket az alperes nem használta fel, csupán hivatkozott azokra, a bírói gyakorlat szerint egyébként sem követ el személyiségi jogsértést az, aki valamely levelet hatóság előtt olyan célból használ fel, hogy azzal saját jogos érdekét védje.

A felperesi fellebbezési kérelem tartalma

Az elutasító ítélet ellen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset teljesítése érdekében a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy az alperes őt ártó és jogsértő szándékkal vádolta meg zsarolással. A zsarolás büntetőjogi kifejezés, nincs köznapi értelme. A jóhírnév sérelmének nem szükséges nagy nyilvánosság előtt megtörténnie. Az alperes kifejezetten durva és sértő kijelentése nem magánvéleményként, hanem tényként volt megfogalmazva. Az alperes valótlan tény állított, illetve való tényt hamis színben tüntetett fel, ezzel bűncselekmény elkövetésével vádolta meg a felperest. Az alperes nem tudta megindokolni, hogy a más személyekhez írt peren kívüli ajánlatot hogyan szerezte meg, maga ilyen levelet a felperestől nem kapott, így a levéltitok megsértése megvalósult.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

Az ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés alaptalan. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon következtetésével, hogy az alperes a per tárgyává tett magatartásával a felperes személyhez fűződő jogait nem sértette meg.
A zsarolás köznapi értelemben is használt kifejezés, amelynek jelentése következményekkel fenyegetés; miszerint ha a zsaroló valamely kívánsága nem teljesül, a neki kiszolgáltatott személyt a kilátásba helyezett következményekkel fogja büntetni. A következményekkel fenyegetést a felperes a perbeli esetben megvalósította. Az alperes, illetve az alperes közeli hozzátartozója a kifejezés használatának idején vádlott-társaival együtt már hosszabb ideje állt a büntetőeljárás hatálya alatt; ebben az összefüggésben a beadvány szövegezése nem volt indokolatlanul bántó, sértő, lekicsinylő vagy megalázó.

Az alperes a felperes személyét érintő, objektíve valótlan tényt nem állított, beadványából – a fellebbezésben foglaltakkal ellentétben – a való tények hamis színben való feltüntetése sem olvasható ki.

Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor a jóhírnév sérelmének lehetőségét a közlésnek biztosított nyilvánossággal összefüggésbe hozta; valamely tényállítás nyilvánvalóan csak akkor lehet alkalmas az érintett személy mikénti megítélésének befolyásolására, ha az a befogadók bizonyos köréhez eljut. Amennyiben pedig ez a kör zárt, úgy összetételének is jelentősége lehet annak meghatározásában, hogy az egyes tagok értékítéletét az adott közlés elméletileg befolyásolhatja-e. Ebből a szempontból a hatóság semleges közegnek tekintendő, mert az eljárásban részes felek hatóság általi megítélését kellően alá nem támasztott tényállítás hivatalból nem befolyásolhatja.

Helytállóan következtetett az elsőfokú bíróság arra is, hogy a felperes által megjelölt elektronikus levelek kapcsán sem állapítható meg az alperes részéről személyhez fűződő jog megsértése, miután az alperes, illetőleg az alperes közeli hozzátartozója a levelek címzettjeinek vádlott-társa volt, közöttük éppen a felperes által kezdeményezett eljárás kapcsán alakult ki olyan érdekközösség, melynek természetes következményeként az alperes a címzettektől az ügy fejleményeiről tájékoztatást igényelhetett, illetve kaphatott.

A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Pécsi Ítélőtábla Pf. VI. 20 189/2013/6.) a Bírósági Döntések Tára 2013/11. számában jelent meg.

---