Kártérítés a gondatlan horgász miatt

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A veszélyes üzemi felelősség szabályai alapján a károkozó felelőssége objektív, de a károsultnak is viselnie kell a felróható magatartásának következményeit, vagyis felelősség-, illetőleg kárcsökkentés történik. Ilyen esetben nem a két fél vétkességét kell összevetni, hanem azt kell megállapítani, hogy a károsult milyen mértékben okozta a kárt – a Kúria eseti döntése.

A tényállás

Az I. r. felperes házastársa, a II. r. és III. r. felperesek édesapja 2011. április 20. napján áramütés következtében meghalt egy horgásztónál történt horgászás közben, amikor a karbonszálas horgászbotjával a felette húzódó magas feszültségű vezetékhez hozzáért. Az ügy I. r. felperese a magas feszültségű vezeték üzembentartója, II. r. alperese pedig a horgásztó tulajdonosa volt.

Az első- és másodfokú eljárás

A felperesek nem vagyoni káruk érvényesítése miatt fordultak bírósághoz, és az alperesek egyetemleges felelősségének a megállapítását kérték az I. r. alperessel szemben veszélyes üzemi felelősség (a régi Ptk. 345. §), a II. r. alperessel szemben az általános felelősségi szabály (régi Ptk. 339. §) alapján.

A keresettel szemben az I. r. alperes a vezetékek szabályszerű kialakítására és az elhunyt 50%-os közrehatására (tudott a terület balesetveszélyes voltáról, mert az egyik kollégája korábban ugyanitt szenvedett áramütést), a II. r. alperes pedig arra hivatkozott, hogy minden intézkedést megtett az újabb baleset elhárítása érdekében. Ennek alátámasztására kiemelte, hogy a nádat nem vágta, a közelben lévő zsilipet nem használta, figyelmeztető táblákat helyezett ki, melyeken figyelmeztetett, hogy melyik részeken tilos horgászni, az eljárásban szereplő területet pedig egyértelműen tiltottként jelölte meg.

Az elsőfokú bíróság csak az I. r. alperes estében állapított meg nem vagyoni kártérítést (az I. r. felperesnek 1 500 000 forint, a II. r. és III. r. felperesnek külön-külön 2 000 000 forint), a II. r. alperessel szemben azonban elutasította a keresetet.

A bíróság az I. r. alperest a veszélyes üzemi felelősség szabályai alapján marasztalta, csak a nem vagyoni kártérítés összegszerűségénél értékelte az elhunyt közreható magatartását. Álláspontja szerint ugyanis a sértett közrehatása csak a kármegosztásra ad alapot, mentesülésre nem. A II. r. alperes felelősségét nem találta bizonyítottnak.

A másodfokú bíróság a keresetet az I. r. alperessel szemben is elutasította, mivel álláspontja szerint a károsult magának okozta a baleset súlyos következményét, így a vezeték alatti horgászat elháríthatatlan külső ok volt.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperesek álláspontja szerint a másodfokú bíróság megalapozatlan és jogszabályellenes döntést hozott, amikor az I. r. alperes kártérítését nem állapította meg. A felperesek felülvizsgálati kérelme mindkét alperes kártérítési felelősségének a megállapítására irányult, továbbra is egyetemlegesen kötelezve őket a kártérítésre.

Új értesítő szolgáltatás az Ügyvédvilág portálon Díjmentes értesítő rendszerünk segítségével gyorsan és egyszerűen tájékozódhat az Önt érdeklő friss cikkekről Részletes információk »

A Kúria megállapításai

A Kúria megállapította, hogy a villamos vezetékrendszer és annak üzemben tartása veszélyes üzemi tevékenységnek minősül, függetlenül attól, hogy a vezetékben milyen erősségű áramot vezetnek. Ezért az I. r. alperes, mint üzemben tartó felelőssége objektív, vagyis akkor is felel a kár bekövetkezéséért, ha vétkesség nem terheli. Csak akkor mentesülhet a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.

Mint jelen esetben, ha a kár bekövetkezéséhez a károsult közreható magatartása is hozzájárul, akkor annyiban nem kell csak megtéríteni a kárt, amennyiben az a károsult felróható magatartásából következett be, ilyenkor a károkozó felróható közrehatása felelősségcsökkentő.

A Kúria az elsőfokú bíróság döntésével egyetértve megállapította, hogy bár a vezetékszakasz kiépítése megfelelt a jogszabálynak és a szabvány előírásának, és a kiépítése után létesült csak a mesterséges tó, de több olyan nem nagy költségű műszaki megoldás is rendelkezésre állt (pl.: földvezeték egy szakaszon, magasítás), amelyek a fokozottabb biztonság megteremtésére alkalmasak lettek volna. Mivel ezek elmaradtak, a Kúria szerint az I. r. alperes nem mentesülhet a felelősség alól (a károkozó felelőssége objektív). Ugyanakkor megállapította azt is, hogy az elhunyt jelentős mértékben közrehatott a „kár”, vagyis saját halála bekövetkezésében, ezért az elhunyt felróható magatartása miatt csökkennek a károkozó felelősségének következményei, és kármegosztásnak van helye (a károsultnak a felróható magatartásának következményeit viselnie kell). A Kúria a károsult felelősségét ebben az ügyben 50%-osnak ítélte, mivel minden információja megvolt a helyzetet veszélyességéről: korábbi hasonló balesetet, a II. r. alperes alkalmazottai többször figyelmeztették a tiltott helyszínre.

Az általános kártérítési szabályok szerint megítélendő II. r. alperes vonatkozásában a Kúria arra az álláspontra jutott, hogy bár táblákkal és szóban egyaránt figyelmeztette a károsultat, mégis megsértette az elvárható magatartás elvét, mivel pont ő adott ingyen horgászjegyet az elhunytnak, és jóllehet tudták, hogy rossz helyen horgászik, nem tettek ennek ellenére semmit. A Kúria szerint a II. r. alperes elvárható magatartása a horgászástól való kizárás lett volna.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az I. r. alperest 50%-os, a II. r. alperest 30%-os kártérítő felelősség terheli a felperesek nem vagyoni káraiért azzal, hogy az alperesek kártérítő felelőssége 30%-os mértékben egyetemleges.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. III. 20.535/2014.) a Kúriai Döntések 2015/2. számában 36. szám alatt jelent meg.

---