Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Wolters Kluwer Hungary gondozásában, dr. Dezső Attila szerkesztésében megjelenő, Nagykommentár a közbeszerzési törvényhez című könyv a korábbi kommentár jelentősen átdolgozott és kibővített változata. A könyv célja, hogy részletesen és teljeskörűen feldolgozza a közbeszerzési törvény szabályozását és fogalomrendszerét a Kbt. és a kapcsolódó jogszabályok közötti összefüggésekre is kitérve, valamint kimerítő jelleggel bemutassa az elmúlt időszak joggyakorlatát, nagy hangsúlyt fektetve nemcsak a hazai döntőbizottsági és bírósági, hanem az uniós jogalkalmazói gyakorlatra is.
A közbeszerzési törvény (Kbt.) hatálya, az alapelvek jelentősége, a nemzeti és az uniós eljárásrend, a
különböző eljárásfajták, a becsült érték meghatározása, az ajánlatok bírálata és értékelése, az ajánlati kötöttség, az eljárásra vonatkozó határidők, a kizáró okok rendszere, az alkalmassági követelmények, az üzleti titok kérdése, a hiánypótlás, az aránytalanul alacsony ár és egyéb aránytalan vállalások vizsgálata, az ajánlat érvénytelensége, az eljárás eredménytelensége, a szerződésmódosításra vonatkozó szigorú szabályok, a jogorvoslat rendszere – néhány meghatározó közbeszerzési fogalom, kérdés és jogintézmény, amelyek megítélése és alkalmazása gondos mérlegelést és messzemenő körültekintést igényel mind az ajánlatkérői, mind az ajánlattevői részről.
Az alábbiakban a műnek a jogorvoslati eljárásokban az ügyfélképesség megítélésére
vonatkozó részéből olvashatnak egy részletet. A részlet szerzője dr. Barabás Gergely.
Az ajánlattevő ügyfélképessége
A Kúria a Kbt. 148. § (2) bekezdésével kapcsolatban megállapította, hogy e rendelkezés szerint a közbeszerzési eljárásban rész vett ajánlattevő által benyújtott jogorvoslati kérelem esetén a jog vagy jogos érdek sérelmének igazolása nem követelmény, az ajánlattevőt pusztán az eljárásban betöltött szerepe folytán megilleti az ügyféli jogállás, az ügyfélképesség. Az ügyféli jogállástól különböző kérdés az, hogy a közbeszerzési eljárásban érvényesíteni szándékozott jogsértéshez kapcsolódóan a jogos érdek fennáll-e, az adott jogsértés közvetlenül a kérelmező jogát, jogos érdekét érinti-e, ezért a jogorvoslati kérelme érdemben elbírálható-e. A perbeli esetben a jogorvoslati kérelemmel élő kérelmező a saját ajánlata érvénytelenné nyilvánítását sérelmezte, és a Kbt. 41. § (3) bekezdésének megsértésére hivatkozott. A Kúria szerint az ajánlattévő jogos érdeksérelme fennállt, az ajánlata érvénytelenné nyilvánítását alappal kifogásolhatta, és hivatkozhatott ezzel kapcsolatban jogsértésre. A Kúria szerint a jog, jogos érdek érintettségének igazolása a jogszabályi szövegből következően kifejezetten az egyéb érdekeltekre vonatkozik, minden más esetben vélelmezett, hogy az eljárásban részt vevő vagy részt vett felekre vonatkozóan a jog, a jogos érdek sérelme vagy veszélyeztetése fennáll, azt külön igazolni nem kell. Ettől különböző kérdés az, hogy ezt a hatóságnak a jogorvoslati kérelem elbírálásakor vizsgálnia kell, azaz azt kell megítélnie, hogy a jogorvoslati kérelemben hivatkozott jogsértésekhez kapcsolódóan a jogorvoslattal élő félnek a közvetlen joga, jogos érdeke fennáll-e, mert csak ebben az esetben vizsgálódhat a hatóság érdemben. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az ajánlattevőnek a jogos érdeke sérelmét igazolnia kellett volna, és a jogos érdeksérelem kapcsán csak akkor lehetne az ügyfélképességet megállapítani, ha a jogsértés megállapítása esetén a kérelmező az eljárás nyertesévé válhatna. A Kúria szerint ilyen szűkítő értelmezést a Kbt. 148. § (2) bekezdésének sem rendszertani, sem szerkezeti, sem nyelvtani értelmezése nem tesz lehetővé, mert ilyen rendelkezést, erre utaló szabályt a Kbt. 148. §-a nem tartalmaz. A jogorvoslati kérelem előterjesztése esetén a közvetlen jogi érdek fennállását befolyásolja az, hogy az eljárás melyik szakaszában milyen döntés ellen kerül benyújtásra jogorvoslati kérelem. Más a megítélés, ha eljárást lezáró döntés ellen nyújtják be, vagy még az eljárás folyamán hozott döntés ellen. A jogorvoslati kérelemben megjelölt jogsértés megállapításához az ajánlattevőnek a jogi érdeke fennállt, így azt alappal kifogásolhatta, hogy az ajánlata jogszabálysértően lett érvénytelennek nyilvánítva (Kúria Kfv.II.37.487/2017/3.).
A Kúria más ügyben azonban kiemelte, hogy a 2007/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikk (3) bekezdése értelmében a tagállamok biztosítják, hogy legalább azon személyeknek rendelkezésére álljon jogorvoslati eljárás, akiknek érdekükben áll vagy állt egy adott szerződés elnyerése, és akiknek az állítólagos jogsértés érdeksérelmet okozott, vagy ennek kockázata fennáll. A Kbt. 148. § (2) bekezdése szerint kérelmet nyújthat be az ajánlatkérő, az ajánlattevő, közös ajánlattétel esetén bármelyik ajánlattevő, a részvételre jelentkező, közös részvételi jelentkezés esetén bármelyik részvételre jelentkező vagy az egyéb érdekelt, akinek jogát vagy jogos érdekét a Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti. Itt a Kúria arra jutott, hogy a Kbt. indokolása – függetlenül a korábbi időszakban hatályos Kbt. hasonló megfogalmazásától – egyértelműen rögzíti, hogy nemcsak az egyéb érdekeltnek kell az érdekeltségét bizonyítania, hanem az ajánlattevőként jogorvoslati kérelmet előterjesztőnek is. Az ajánlattevő is csak akkor nyújthat be jogorvoslati kérelmet, ha közvetlenül kimutatható valamilyen jog- vagy érdeksérelme a vitatott közbeszerzési eljárással kapcsolatban. Ezen egyértelmű jogalkotói célra figyelemmel tehát a jogorvoslati kérelmet előterjesztő ajánlattevő esetében is vizsgálni kell, hogy az általa állított jogsértés közvetlenül sérti-e vagy veszélyezteti-e jogát vagy jogos érdekét. A Kúria szerint minden ajánlattevő érdeke, hogy az ajánlatkérő az ajánlatokat jogszerűen bírálja el, ez az általános elvárás azonban még nem teremti meg a közvetlenül kimutatható jog vagy érdeksérelmet a közbeszerzési eljárással kapcsolatban. Nem alapozza meg a kérelmezői státuszt, ha – figyelemmel a 2007/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben foglaltakra is – az ajánlattevő a jogsértés megállapítása esetén sem kerül kedvezőbb helyzetbe. Az eljárás eredménytelensége esetére feltételezett újabb közbeszerzési eljárás megindítása egy olyan jövőbeni, bizonytalan szempont, amely nem igazolja, hogy a jogsértés megállapítása az ajánlattevő jogi helyzetét pozitívan befolyásolná. Márpedig jogorvoslati kérelmet csak az terjeszthet elő, akinek a jogorvoslati kérelemmel elérni kívánt cél teljesülése esetén, azaz a jogszabályoknak megfelelő elbírálás esetén reális esélye lenne az adott közbeszerzési szerződés elnyerésére. Az érvénytelen ajánlatot benyújtó ajánlattevő, ha elfogadja az ajánlatának érvénytelenné nyilvánításáról szóló döntést, akkor általában nem tudja a Kbt.-ben előírt közvetlen jog- vagy érdeksérelmet valószínűsíteni, hiszen bármi is lenne a közbeszerzési eljárás kimenetele, ő előnyösebb helyzetbe nem kerülne, a nyerésre nem lenne esélye. Az ajánlattevői pozíció nem szűnik meg pusztán azáltal, hogy az ajánlattevő ajánlata érvénytelen lett, ez azonban még nem igazolja azt az állítását, hogy a közbeszerzési eljárásban való részvétel önmagában megalapozza az ajánlattevő jogorvoslati kérelem benyújtására való jogosultságát. A jogorvoslati kérelmében az érdekelt is kizárólag arra hivatkozott e körben, hogy az eljárás megsemmisítése esetén az új közbeszerzési eljárásban reális nyerési eséllyel vehetne részt. A Kúria hangsúlyozta, hogy ajánlatának érvénytelenné nyilvánítását maga az érdekelt nem vitatta, nem cáfolta, még csak nem is utalt arra, hogy ajánlata érvényes lenne.
Ilyen megállapítást az alperes sem tett, a kérelemhez kötöttség elvére figyelemmel nem is tehetett. Ebből pedig az következik, hogy az eljárást lezáró döntés megsemmisítésével a felperesnek továbbra is csak az érvényes ajánlatot kellene elbírálnia. Nincs tehát olyan kötelezettsége az ajánlatkérőnek, hogy az érdekelt ajánlatát mintegy „felélessze” és újra megvizsgálja, méghozzá akként, hogy azt érvényesnek minősítse. Mindez pedig azt jelenti, hogy ha a nyertes ajánlatának ismételt elbírálásának eredményeként a nyertes ajánlat is érvénytelennek bizonyulna, az az érdekelt jogi helyzetét semmilyen módon nem érintené, abban az eljárásban, amelyben ajánlatot tett, a pozíciója továbbra sem változna, annak az
eljárásnak, amelyikben elindult, biztosan nem lehetne a nyertese. A Kbt. 2. § (2) bekezdésében előírt egyenlő bánásmód követelménye az uniós jog és a Kbt. egyik legfontosabb alapelve, amelynek megsértése súlyos jogsértésnek minősül. Pusztán az erre való hivatkozás azonban az érvénytelen ajánlatot tevő ajánlattevő kérelmezői minőségét nem alapozza meg. Az ilyen jogsértések feltárására és a szükséges jogkövetkezmények alkalmazására hatékony eszköz lehet az alperes hivatalbóli eljárása (Kúria
Kf.III.37.835/2019/4., KJD2020. 24.).
A Kúria ezt követően rámutatott arra, hogy a közbeszerzési eljárás ajánlattevőjének ügyfélképessége külön is speciális részkérdés. Az ajánlattevő nem vitásan a közbeszerzési eljárás résztvevője, és érdekeltsége fűződik az eljárás jogszerű lefolytatásához. A Kúria szerint ez azonban nem jelenti azt, hogy egyben feltétel nélkül jogorvoslati eljárás kezdeményezője is lehet. Az ajánlattevő egyébiránt különböző eljárási szituációkban lehet jogorvoslatot kezdeményező. Ilyen például amikor az egyébként érvényes ajánlatot tevő, de nem nyertes ajánlattevő támadja az ajánlatkérői döntést (a nyertes pályázó ajánlatát). Ez leggyakrabban a második helyezett ajánlattevő eljárásindítását jelenti. További eset lehet, ha az ajánlattevő a saját ajánlata érvénytelenné nyilvánítását vitatja. Mindkét esetben egységes a bírói gyakorlat abban, hogy döntően és főszabály szerint az ajánlattevő ezen státusza akkor alapozza meg az ügyfélképességet, ha a kérelmező igazolni tudja, hogy jogszerű eljárás esetén kedvezőbb helyzetbe kerülhet/kerülhetett volna (Kúria Kfv.III.37.647/2020/5., KJD2020. 35.).
Nem gyakori, de azért nem is példa nélküli eset, amikor az érvénytelen ajánlatot benyújtó ajánlattevő nem támadja saját ajánlata érvénytelenné nyilvánítását, de azt állítja, hogy a nyertes ajánlat is érvénytelen, márpedig ennek megállapítása esetén a végső soron az ebből adódó várható eredménytelenség megnyitja a lehetőséget egy új eljárásra, az abban való részvételre. A Kúria szerint az ajánlattevőt az esélyegyenlőség sérelme okán akkor illetheti meg az ügyfélképesség, ha igazolja, hogy vele szemben az ajánlatkérő az eljárás során eltérő elvárást tanúsított, azonos tartalmú pályázati elemet különböző módon értékelt. Az ajánlatkérő is csak akkor nyújthat be jogorvoslati kérelmet, amennyiben közvetlenül kimutatható valamely jog- vagy érdeksérelme a vitatott közbeszerzési eljárással kapcsolatban
(Kúria Kfv.III.37.647/2020/5., KJD2020. 35.). Általános elvárás, közérdek, hogy a közpénzek felhasználása, ezen belül a közbeszerzési eljárások jogszerűek legyenek, a közbeszerzés elnyeréséért folyó verseny tisztességes legyen. Ezen általános elvárás azonban még nem jelenti azt, hogy bárki jogorvoslatért folyamodhatna az alpereshez. A Kúria szerint a Kbt. 148. § (2) bekezdése pontosan meghatározza azt a személyi kört, amelyhez tartozók jogorvoslati kérelmet terjeszthetnek elő közbeszerzési jogsértésre hivatkozással. Egyéb érdekeltként olyan lehetséges ajánlattevő is felléphet, aki éppen a közbeszerzési jogsértő magatartás miatt nem tud ajánlatot tenni. Az ilyen személynek azt kell igazolniuk, hogy a jogsérelme közvetlenül a közbeszerzési eljárásból, illetve meghatározott közbeszerzési döntésből fakad. A lehetséges ajánlattevő igényét tehát csak azon jogsértések tekintetében érvényesítheti, amelyekkel kapcsolatban közvetlenül kimutatható a jog- vagy érdeksérelme. (Kúria
Kfv.III.37.647/2020/5., KJD2020. 35.) Nem alapozza meg a kérelmezői státuszt, ha a lehetséges ajánlattevő a jogsértés megállapítása esetén sem kerülne kedvezőbb helyzetbe. A jogorvoslati kérelem előterjesztésének feltétele tehát az, hogy az egyéb érdekelt a jogorvoslati kérelemmel elérni kívánt cél teljesülése esetén, azaz ha a jogszabályoknak megfelelő közbeszerzési eljárás esetén reálisan esélye legyen a szerződés elnyerésére. Önmagában az, hogy az ajánlatkérő nem küldi meg az ajánlattételi felhívást meghatározott gazdasági szereplő számára, még nem igazolja a közvetlen jog- vagy érdeksérelem fennállását. Azonban ha azt állítja, hogy éppen az eljárásfajta Kbt.-be ütköző választása miatt esett el a közbeszerzési eljáráson való indulás lehetőségétől, ezáltal a szerződés elnyerésétől, akkor már felmerül a kérelmezői jogosultság lehetősége. Ez esetben az érdekeltnek azt kell alátámasztania, hogy reálisan indulhatott volna az adott közbeszerzési eljárásban, mert a tevékenységébe tartozik a közbeszerzés tárgya szerinti tevékenység, a közbeszerzési eljárás időszakában hasonló tárgyú szerződéses kapcsolatai vannak, gazdasági érdekeltsége, piaci helyzete a lehetséges ajánlattevői minőségét alátámasztja, korábban részt vett hasonló tárgyú közbeszerzéseken.
Az érdekeltnek az igényérvényesítési jogosultsága alátámasztására azt kellett igazolnia, hogy az
általa állított jogsértés, azaz az eljárásfajta Kbt.-be ütköző választása és az ő jogi helyzete
között közvetlenül kimutatható a kapcsolat, a jogsértés miatt szenvedett jog- vagy
érdeksérelmet. E kötelezettségének – amint azt az alperes is helyesen kifejtette – az érdekelt
eleget tett, hiszen igazolta a közbeszerzés tárgya szerinti tevékenység végzését, a
közbeszerzési eljáráson való indulás reális lehetőségét, valamint azt, hogy a jogsértő
eljárásfajta választása miatt szenvedett jog- vagy érdeksérelmet. Ha ugyanis a Kbt. 115. §-a a
jelen közbeszerzésre nem alkalmazható, és a felperesnek nyílt közbeszerzési eljárást kellett
volna lefolytatnia, akkor a felperes nem lett volna elzárva a versenyben való indulástól,
potenciális esélye lehetett volna a nyerésre (Kúria Kfv.III.37.647/2020/5., KJD2020. 35.).
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
