Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének megállapítása indokolt, ha a tettes az ágyban fekvő sértettet egy léccel kitartóan, durván, folyamatosan közepes vagy azt meghaladó erővel bántalmazza, a sértettnek súlyos sérüléseket okozva, melynek következtében a sértett halála bekövetkezik – a Kúria eseti döntése.
A tényállás
A rendszeresen és nagymértékben szeszes italt fogyasztó, ittas állapotban agresszív megnyilvánulásokra hajlamos, kötekedő terhelttel korábbi partnere (akire azóta is fokozottan féltékeny volt) közölte, hogy a sértett megkérte a kezét. Erre a terhelt indulatosan annyit mondott, hogy emiatt a sértettet meg fogja verni. Ezt a kijelentését augusztus 23-án este a kocsmában ismét megismételte, amikor látta oda belépni a sértettet. A terhelt ekkor már erősen ittas állapotban volt. Augusztus 24-én hajnali fél három körül a terhelt megjelent a sértett lakásán, az ágyon fekvő sértetthez lépett, s egy kb. 190 cm hosszú, 20 cm széles és 2 cm vastag léccel, valamint egy meg nem határozható másik eszközzel durván ütlegelni kezdte. A sértett a kitartó és durva bántalmazás következtében kb. 20-40 perc múlva a helyszínen életét vesztette.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság, miután megállapította, hogy a 30 éves, büntetlen előéletű terhelt sem a cselekmény elkövetésekor, sem a bűncselekmény elbírálásakor nem szenvedett kóros elmeállapotban, tehát felismerte cselekményének társadalomra veszélyességét, a terheltet különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt 16 évi fegyházbüntetésre ítélte.
A másodfokú bíróságként eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felülvizsgálati indítvány tartalma
A védő szerint a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, ezért törvénysértő büntetés került kiszabásra. Álláspontja szerint a cselekmény nem minősülhetett különös kegyetlenséggel elkövetettnek, mivel a sértett halálát olyan kevés és kis erejű ütés okozta, amelyek nem eredményeztek az élet kioltásával rendszerint együtt járót lényegesen meghaladó szenvedést, testi vagy lelki gyötrelmet. Mindezek alapján az emberölés alapesetének megállapítását kérték a Kúriától.
|
||||||||
Az ügyészség jogi véleményében arra is említést tett, hogy ez az eset akár védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölésnek is minősülhetne, mivel a terhelt a hajnali órákban, az alvó sértettre támadt rá, aki ennek következtében sem a behatolást, sem a váratlan támadást nem érzékelhette, következésképpen védekezésre sem volt lehetősége.
A Kúria megállapításai
A Kúria hangsúlyozta, hogy a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapításánál elsősorban emberiességi, valamint erkölcsi szempontok a meghatározóak. E fogalom alá az átlagosat lényegesen meghaladó, rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltóság mély megalázásával vagy az elkövető által emberi mivoltából kivetkőzve véghezvitt ölési cselekmények vonhatók, megállapításához különösen támpontot nyújt a sérülések száma, súlya és jellege.
Az, hogy a sértett bántalmazása kitartó, durva, folyamatos volt, amelynek során minimálisan 11, túlnyomó részben közepes vagy azt meghaladó erejű ütés érte, amelynek következtében rendkívül súlyos koponyatöréseket, agyzúzódást, nyaki képletek súlyos sérülését, sorozat-bordatörést és azzal összefüggésben tüdőzúzódást szenvedett el, a Kúria szerint kimeríti a brutális elkövetést, különösen, hogy a bántalmazás során a sértett még életben volt.
Hangsúlyozta továbbá, hogy annak, hogy a sértett eszméletlensége folytán ténylegesen elviselt-e fájdalomérzést, nincs jelentősége, de ugyanígy nem tulajdonított a Kúria jelentőséget az elkövetés eszközének sem. A tényállás alapján egyértelműen megállapíthatónak látta, hogy az elkövető tudata az elkövetés idején átfogta a végrehajtás különös kegyetlenségét (az ezzel kapcsolatos tudattartalomra a sérülések számából, a bántalmazás hosszan tartó, elhúzódó voltából, a sértett esetlegesen látható szenvedéséből, illetőleg a sértettnek a végrehajtás ideje alatt tanúsított magatartásából lehet következtetni).
Mindezek alapján a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. III. 257/2014.) a Kúriai Döntések 2015/1. számában 2. szám alatt jelent meg.
