Kérjük, vigyázzanak, mert a boltok záródnak


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az üzletlezárás intézkedés alkalmazásakor csak az első mulasztás esetén áll fenn az adóhatóság mérlegelési kötelezettsége – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az elsőfokú adóhatóság adóellenőrei nyugta- és számlaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizték a felperes által üzemeltetett vendéglátó egységben. A felperes pénztárgéppel rendelkezett, valamint gépi számlázóprogramot használt. A pénztárgépnapló az ellenőrzés napjára bejegyzést nem tartalmazott.

Az adóhatóság a felperest a pénztárgép kötelező használatával, forgalmazásával, üzemeltetésével, szervizelésével kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségének megszegése miatt 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, továbbá elrendelte a vendéglátó egység lezárását 12 nyitvatartási napra. A bírság mértékének meghatározásánál figyelembe vette, hogy a felperes megbízható minősítésű, terhére értékelte, hogy tevékenységét 2013-ban kezdte meg, így kellő adózási gyakorlattal rendelkezett, mégis több éve hatályos jogszabályt hagyott figyelmen kívül. Megállapította, hogy a mulasztás huzamosabb ideje fennáll, a felperessel szemben 3 éven belül 4 mulasztást állapítottak meg.

A fellebbezés folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Meglátása szerint az elsőfokú adóhatóság helyesen állapította meg, hogy a felperes kizárólag pénztárgéppel teljesíthette volna a nyugtaadási kötelezettségét az általa folytatott vendéglátási tevékenysége során. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint azonban kézi nyugtát használt, majd a nap végén fizetési típusonként egy összegben ütötte be a pénztárgépbe a bevételt. Kifejtette, hogy az elsőfokú adóhatóság a felperes által korábban elkövetett mulasztások miatt helytállóan rögzítette, hogy az adózói gyakorlata nem megfelelő, a bírság összegét is jogszerűen határozta meg a maximálisan kiszabható bírságmérték 20%-ában. A mulasztás első alkalommal történő elkövetése miatti mulasztási bírság kiszabásánál a lezárás alkalmazhatóságának vizsgálatakor a meghatározott szempontokat kell mérlegelnie, annak ismétlődésekor azonban már mérlegelésre nincs lehetőség, így amennyiben mulasztási bírságot szab ki a hatóság, a lezárás elrendelésétől eltekinteni nem lehet.

A felperes mulasztási bírság összegét nem vitatta, de a vendéglátó helyiség lezárásának mellőzését kérte a bíróságtól. Álláspontja szerint az adóhatóság tévesen értékelte terhére a korábbi ellenőrzés eredményeként meghozott egyik határozatban foglaltakat, téves és iratellenes azon határozati megállapítás is, hogy jogszabályellenes gyakorlata huzamosabb ideje fennáll, mivel a korábban folytatott ellenőrzés eredményeként meghozott döntés nem hasonlít jelen ügyben feltárt tényálláshoz, így nincs huzamosabb ideje fennálló jogszabályellenes gyakorlata.

Az elsőfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság tényként rögzítette, hogy 2018. július 17-én, majd 2019. március 28-án az adóhatóság az online pénztárgép nem megfelelő használata miatt a felperes mulasztását – bírság kiszabása és üzletlezárás szankció nélkül – megállapította. A felperes kizárólag pénztárgéppel teljesíthette volna nyugtaadási kötelezettségét, a kézi nyugta kibocsátása nem volt jogszerű.

Az üzletlezárás elrendelésénél kizárólag az első mulasztás elkövetésekor lehet alkalmazni az adózás rendjéről szóló törvényben (Art.) rögzített mérlegelési szempontokat („A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság az adózó javára vagy terhére értékeli az adózó adózási gyakorlatát, általános jogkövetési hajlandóságát, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, időtartamát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, foglalkoztatottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el”). Nincs annak jelentősége, hogy a korábbi mulasztásoknál sem mulasztási bírság, sem üzletzárás szankció nem került megállapításra. Téves az a felperesi hivatkozás, hogy a korábban elkövetett mulasztások kapcsán vizsgálni kell az alapul szolgáló tényállást is. Kizárólag az a körülmény bír érdemi jelentőséggel, hogy a felperes korábban követett-e el mulasztást a pénztárgép kötelező használatával és üzemeltetésével kapcsolatosan, illetve a mulasztás okán született-e végleges döntés, amely joghatást eredményez. Az üzletlezárás szankció alkalmazása szempontjából annak sincs érdemi jelentősége, hogy bevétel eltitkolás történt-e vagy sem.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes hangsúlyozta, a 3 éven belüli mulasztások körülményeinek okszerű mérlegelése alapján az adóhatóság a bírság kiszabását mellőzte. A következő fokozat az az esetkör, amikor az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett dönt, melyet jelen ügyben alkalmazott, ez azt fogja eredményezni, hogy mulasztási bírság kiszabása mellett az adóhatóság lezárhatja az üzletet. Csak ezt követi a harmadik fokozat, amikor a mulasztási bírság kiszabása mellett alkalmazható 12 napi lezárás következik be – az ismételt előfordulás mellett – és annak nem mérlegelhető következménye lezárás alkalmazása (a lezárás időtartamának 30, majd minden további esetben 60 nyitvatartási napban meghatározása). Jogszabálysértőnek találta a bíróság azon jogalkalmazását, mely az első alkalommal kiszabott mulasztási bírság mellett azt deklarálja, hogy a 12 nyilvántartási napra lezárás nem az alperesi mérlegelési esetkörbe tartozik. A rendszer a fokozatosság elvén halad, nem megengedhető az ezzel ellentétes joggyakorlat.

A Kúria megállapításai

A felperes az üzletlezárás vonatkozásában az alperes mérlegelési jogköre gyakorlásának hiányát és ebből következően a kötelezően elrendelt üzletlezárás jogszerűtlenségét állította. A Kúria kiemelte, hogy az Art. 245. § (1) bekezdés d) pontja szerint az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget 12 nyilvántartási napra lezárhatja, ha az adózó a pénztárgép üzemeltetésével kapcsolatos jogszabályban meghatározott kötelezettségét megszegte. A mulasztás ismételt előfordulása esetén a lezárás időtartama 30, majd minden további esetben 60 nyilvántartási nap. Az ismétlődésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak, ha két egymást követő ugyanolyan mulasztás között 3 év telt el. A mulasztás első alkalommal történő elkövetése miatti lezárás alkalmazhatóságának vizsgálatakor az állami adó- és vámhatóság a mulasztási bírság kiszabásánál meghatározott szempontokat mérlegeli.

Az üzletlezárásra a mérlegelés lehetőségét a mulasztás első alkalommal történő elkövetése esetén lehet alkalmazni, a további esetekben már nem. Abban az esetben, ha az adózó az első alkalommal történő szankcionálást követően továbbra sem tartja be a rá vonatkozó előírásokat, akkor a szankció súlyosabb lesz, az adóhatóság mérlegelési mozgástere is szűkebbé válik vagy hiányzik. Nem helytálló az a felperesi értelmezés, hogy az Art. az ismétlődő szabályszegések esetére is tartalmazná az adóhatóság mérlegelési kötelezettségét.

A feltárt tényállásból megállapítható, hogy 2018. július 17-én és 2019. március 28-án az adóhatóság online pénztárgép nem megfelelő használata miatt a felperesi mulasztást már megállapította, ebből következően most a mulasztás már nem tekinthető első alkalommal elkövetett mulasztásnak. Az a körülmény, hogy az adóhatóság a korábbi esetekben mulasztási bírságot nem szabott ki, nem jelenti azt, hogy a mulasztást meg nem történtnek kellene tekinteni. Téves az a jogszabály-értelmezés, mely csupán az első alkalommal kiszabott mulasztási bírság mellett deklarálná a hatóság mérlegelési kötelezettségét. Az Art. a mulasztás első alkalommal történő elkövetéséhez rendeli a mérlegelést, azaz a mulasztás első alkalommal történő elkövetése független attól, hogy annak megállapításakor történt-e jogkövetkezményként bírság kiszabás vagy sem. Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.VI.35.026/2022/8.) a Kúriai Döntések 2022/10. számában 280. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2017. évi CL. törvény 245. § (1) bekezdés d) pont, (2) bekezdés, (8) bekezdés.


Kapcsolódó cikkek

2022. október 21.

Közjog vagy magánjog: a közterület-használati jogvita

A közterület-használati jogviszony közjogi jogviszony. A közterület-használati jogviszonnyal kapcsolatos jogvita elbírálása a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik – a Kúria eseti döntése.
2022. október 28.

Főmárka és almárka a védjegyjogban

A védjegyjogi gyakorlatban a „főmárka” és „almárka” kifejezéseknek sem jogszabályi alapja, sem védjegyjogi relevanciája nincs. A „védjegyszerű” használat fogalma önmagában nem értelmezhető. Valamely megjelölés árujelzőként történő alkalmazása a használatnak az ítélkezési gyakorlatban kialakított szempontok szerint történő vizsgálata alapján állapítható meg – a Kúria eseti döntése.