Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A szerzői jogi szabályozás egyik legkomolyabb kihívásokkal küzdő területe a jogérvényesítés és annak hatékonysága – és igaz ez a polgári és a büntetőjogi úton történő igényérvényesítésre egyaránt. Ez alkalommal a polgári út egyik fő problémáját járjuk körbe.
A polgári jogi jogérvényesítés sine qua non-ja, hogy tudjuk egyáltalán, ki ellen kívánunk pert indítani. Ez a szerzői jogi ügyekben az utóbbi években már-már ellehetetlenülni látszik, ha a jogsértés online történt (például egy védett filmet vagy zenét osztottak meg engedély nélkül) és a jogsértő nem névvel, címmel tette ezt, hanem valamilyen nickname mögé bújva. Könnyű belátni, hogy csak a leggyakorlatlanabb megosztók művelik ezt a tevékenységet beazonosíthatóan. A jogosult helyzetét nehezíti, hogy rendszerint nem csak szerzői művet, hanem előadóművészi, hangfelvétel-előállítói, filmelőállítói teljesítményt is megoszt az, aki feltölt egy zenei vagy egy filmet tartalmazó fájlt. Ennek pedig az a következménye, hogy míg a jogosulti (felperesi) oldalon gyakran tülekedés van, az alperesi szék üresen tátong.
Azzal együtt is így van ez, hogy a szerzői jogi szabályozás 2006 óta megerősített igénypalettát biztosít a jogosultak számára, amelyben szerepel egy igen részletesen és innovatívan szabályozott adatszolgáltatási igény. Ez a jogalkotói szándék szerint azt is szolgálná, hogy a jogsértő beazonosításra kerülhessen.
Eszerint a szerzői jogi jogosult a jogsértővel szemben követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról. Mivel a bevezetőben leírt helyzetben a jogsértőt nem ismerjük, ezért ez önmagában még nem lenne elég a sikerhez.
Ügyvédvilág hírlevél |
|---|
|
Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő. Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről. |
Ezen túlmenően azonban a jogosult az adatszolgáltatási igényt nem csak a jogsértővel, hanem azzal a személlyel szemben is támaszthatja, aki
Kereskedelmi mértékűek ezek a magatartások, ha az érintett dolgok, illetve szolgáltatások jellegéből és mennyiségéből nyilvánvaló, hogy e cselekmények – közvetlenül vagy közvetetten – kereskedelmi vagy más gazdasági előny szerzését szolgálják. Az ellenkező bizonyításáig nem minősülnek azonban kereskedelmi mértékűnek a fogyasztó által jóhiszeműen végzett cselekmények.
Ez az igény nyilvánvalóan legtöbbször nem önmagában áll, hanem a sikeres érvényesítése, az adatok megszerzése előfeltétele a további igényérvényesítésnek is.
Az Szjt.-ből úgy tűnhet, hogy nincs is annál egyszerűbb helyzet, ha egy tömeges fájlmegosztó ellen kívánna fellépni a jogosult.
A közvetítő szolgáltató az Szjt. fenti szabályai értelmében ugyanis a jogsértésben közreműködő személynek minősül a fentiek szerint, és tevékenysége rendszerint eléri a kereskedelmi mértéket is. Az adatszolgáltatási igény érvényesíthetőségét az Elkertv. szerinti közvetítő szolgáltatókkal szemben azonban nem csak az Szjt. rezsimje, hanem az Elkertv. alapján is értékelni kell.
A Jogérvényesítési kézikönyv szerint ez az igény amiatt is érvényesíthető velük szemben, mert az Elkertv. felelősségkorlátozási szabályai csak az anyagi jellegű igényekkel szemben mentesítik őket. E sorok szerzőjének Faludi Gáborral közösen írt cikke szerint az Elkertv. által használt un. magánjellegű közlés fogalma dönti el az igény érvényesíthetőségét, ez ugyanis átfogja a fájlcserében való részvételt is. Ha ugyanis csak magánközlés történik elektronikus úton, akkor az az Elkertv. hatálya alá nem tartozó tevékenységnek minősül (nem értelmezhető információs társadalmi szolgáltatásként). Ha viszont a fájlcserében való részvétel túllép a passzív befogadáson (letöltésen), és a magánszemély megosztja a tartalmat, az már nem magánközlés, mert kilép ebből a zónából és tartalomszolgáltatóvá válik. Ilyen esetben viszont nem illethetné meg a személyes adatok védelme.
A Szerzői Jogi Szakértő Testület által felkért szakértők álláspontja szerint az adatszolgáltatási igény (általában, és különösen személyes adatok tekintetében) jelenleg a magyar jog alapján egyáltalán nem érvényesíthető velük szemben, mivel az Ekertv. azt is kifejezetten rögzíti, hogy mely igények érvényesíthetők, ha a felelősségkorlátozás egyébként érvényesül. Ezek között nem szerepel az adatszolgáltatás.)
Mindenesetre a Kúria által 2016-ban hozott Pfv.IV.20.133/2016. számú ítélete, amely egyben az egyetlen, főbíróság által e kérdésben hozott jogerős döntés, az utóbbi értelmezést erősíti meg.
Az ügyben németországi jogosult felnőtt tartalmainak megosztása volt vitatott. Bár az ügy nem “klasszikus” szerzői jogi tartalomról szólt, abból a szempontból mégis különös jelentőséggel bír, hogy az internet forgalmának nem jelentéktelen részét kitevő tartalomról szólt.
A Fővárosi Törvényszék ítélete szerint, amelyet a Kúria 2016. május 25-én felülvizsgálati eljárásban hozott döntésében jóváhagyott, helytállóan hivatkozott arra a felperes a fellebbezésében, hogy a szolgáltató adatszolgáltatási kötelezettsége fennáll akkor is, ha nem tudott arról, hogy szerzői jogsértés elkövetésében működött közre, mivel az adatszolgáltatásra kötelezés a harmadik személyek vonatkozásában is objektív alapú polgári jogi jogkövetkezmény. Ez az adatszolgáltatási kötelezettség azonban a személyes adatok terén nem áll fenn. A személyes adatok kiadására ugyanis polgári eljárásban a közvetítő internetszolgáltató az Elkertv. fentebb ismertetett 13/A. §-ának (6) bekezdése szerinti tiltó rendelkezés folytán nem kötelezhető.
A Kúria felülvizsgálati ítélete utalt arra is, hogy az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Info.tv.) 6. § (1) és (5) bekezdéseiben foglalt rendelkezések alapján vizsgálva a természetes személyek személyes adatainak hozzájárulásuk nélkül való kiadásának lehetőségét, az adott esetben a szerzői jogi igény érvényesítésének érdekében a személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozása nem áll arányban.
Ez a korlát különben egyáltalán nem érvényesül a büntető eljárásban.
Bár úgy tűnik, a magyar bíróság a hatályos jog alapján lényegében teljes körben kizárja a személyes adatokra vonatkozó adatszolgáltatási igény érvényesíthetőségét a fájlcserélőkkel szemben, ha ezt a kérdést az uniós jog talaján állva vizsgáljuk meg, arra lehet jutni, hogy Európában az adatközlési kötelezés polgári eljárásban sem elképzelhetetlen.
Az első, ezt a kérdést érintő, C-275/06. számú ún. Promusicae-ügyben (majd később a C-557/07. számú ún. LSG-ügyben) az Európai Bíróság kimondta, hogy az Elker-irányelv, az INFOSOC-irányelv és az Adatvédelmi irányelv arra nem kötelezi a tagállamokat, hogy a szerzői jog hatékony védelmének biztosítása céljából a személyes adatok polgári eljárás keretében történő közlésének kötelezettségét előírják. Vagyis ezen a téren a tagállamok saját kompetenciáik alapján dönthetnek a kötelezettség megteremtéséről.
Változásfigyeltetés |
|---|
|
Ne maradjon le! Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére! Megrendelés >> |
Úgy tűnik, ezt a tagállami mozgásteret a svéd jogalkotónak sikerült EU-komform módon kitöltenie. A C-461/10. számú ún. Bonnier-ügyben ugyanis a Bíróság nem tekintette az uniós jogba ütközőnek azt a (svéd) tagállami megoldást sem, amely lehetővé teszi, hogy egy adott internet-előfizető vagy internethasználó azonosítása érdekében arra kötelezzék az internet-hozzáférést biztosító szolgáltatót, hogy a szerzői jog jogosultjának vagy ez utóbbi jogutódjának tájékoztatást adjon arról az előfizetőről, akinek a szolgáltató egy adott IP-címet (internetprotokoll) biztosított, amely címről állítólag a jogsértést elkövették. Mivel a svéd nemzeti jogszabály a kereshetőségi joggal rendelkező személy által előterjesztett személyes adatok közlésére vonatkozó meghagyás iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság számára lehetővé teszi, hogy az egyes esetek körülményei alapján és az arányosság elvéből eredő követelmények megfelelő figyelembevételével mérlegelje az ellentétes érdekeket.
A Fővárosi Ítélőtábla ítélete tehát helyesen következtetett arra, hogy a hatályban lévő uniós jog egyedül azt követeli meg a tagállamoktól, hogy az irányelvek átültetése során azok olyan értelmezésére támaszkodjanak, amely lehetővé teszi az uniós jogrend által védett különböző alapjogok igazságos egyensúlyának a biztosítását (arányosság), és ennek figyelembevételével a tagállamok a saját kompetenciájuk alapján dönthetnek egy olyan kötelezettség megteremtéséről, amelyben előírják a szerzői jog védelme biztosítása érdekében a személyes adatok kiadásának a kötelezettségét polgári eljárás keretében is. A magyar jogrendszerben azonban ilyen szabályozás egyelőre nem született.
A magyar ügyben hozott felsőbírósági döntés legalább egyértelművé tette, hogy a magyar jogban jelenleg nem áll rendelkezésre az a jogi eszköz, amely a személyes adatok megfelelő garanciák melletti kiadását lehetővé tenné. Itt azonban nem lehet megállni.
Az Európai Bizottság 2010-ben meghirdetett és folyamatban lévő szerzői jogi reformja egyik kiemelt feladatának tekinti a közvetítő szolgáltatóknak a szerzői jogi jogérvényesítésbe való intenzívebb bevonását. A Bizottságnak az erre vonatkozó, piaci szereplők megkérdezésére épülő kérdőívére adott válaszokból jól látható, hogy sem a tagállamok, sem a piaci szereplők nem elégedettek azzal a helyzettel, amelyben lényegében a tagállam saját döntésére van bízva annak eldöntése, hogy mely helyzetekben enged utat a személyes adatok kiadásának polgári eljárásban. Úgy tűnhet, hogy a tagállamok valójában nem igazán merik a mérlegelési jogukat alkalmazni, hiszen az aligha tekinthető az alapjogok kiegyensúlyozott védelmének, ha az egyik alapjog egyáltalán nem tud érvényesülni a másik védelme miatt.
Az adatszolgáltatási igény a polgári jogérvényesítés kulcsa, de nem jelenti feltétlenül azt, hogy a személyes adatai alapján beazonosított jogsértő ellen más vagy egyéb szankció is alkalmazható lenne. A bíróság az Szjt. szerinti igények között – megfelelő keresetlevél esetén – mérlegeléssel dönt és az eset valamennyi körülményének figyelembevételével alkalmazza azokat. Azon jogsértők esetében, akik a szerzői jogokat rendszeresen, nagy mennyiségben, komoly károkat okozva sértik meg, aligha lehet a személyes adatok védelmének elsőbbségét előtérbe helyezni.
Források:
A gazdasági életben gyakran előfordul, hogy valamelyik fél a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tud eleget tenni, esetleg szerződésen kívül kárt okoz, amire tekintettel a másik fél a tartozás kiegyenlítésére jogi lépésekhez kénytelen folyamodni. A pénztartozások esetében a fizetési meghagyásos eljárás hatékony eszközként szolgáltathat a teljesítés előlendítése érdekében.
E heti összeállításunkban a kormányzati igazgatási szünetről, a DÁP tv. végrehajtási rendeleteiről, egy földforgalmi ügyben született jogegységi határozatról és az Alaptörvény egységes szerkezetű szövegének a kihirdetéséről olvashatnak. A 2024/109–111. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok közül válogattunk.
„A munkáltató minden, a munkavállaló által létrehozott szellemi alkotás jogát megszerzi, a jogszerzés ellenértékét a munkavállaló alapbére tartalmazza.” Sokak számára ismerős lehet ez a mondat. Rövid, nem vet fel további kérdéseket, mindenki ezt használja, eddig sem volt ebből jogvita és hasonló érvek sorakoztathatók fel mellette, de vajon tényleg jó ez így? A válasz az, hogy nem, de van megoldás.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!
